Plinius: Naturalis Historia 6, 21, 56 – 6, 23, 80.
79. A többség Indiához kapcsolja Nysa városát199 és a Liber Paternek szentelt Merus- hegyet 200 is. (Ez az a hely, ahonnan Liber Pater Iuppiter combjából való születésének mítosza származik.) Ezenkívül ide értik még az aspaganus törzs 201 területét is, ahol szőlő, babérfa, puszpáng és Görögország minden gyümölcse megterem. Ami az említésre méltó és szinte mesés sajátságokat illeti, melyeket a föld termékenységéről és különböző [... ?] ről, a fafajtákról vagy vadállatokról, madarakról és más állatokról mondanak, mindegyiket a maga helyén fogjuk megemlíteni művünk további részében.202 Ez vonatkozik a négy satrapiára is, hogy gyorsabban elérkezzünk Taprobane szigetéhez.203
199 Nysa – Strabón 15, 1, 8 alapján Dionysos isten alapítása, biztosan nem azonosítható; vö. Arr. Ind. 2, 5; Mela 3, 66: Urbium … Nysa est clarissima et maxima, montium Meros Iovi sacer. Famam hinc praecipuam habent; in illa genitum, in huius specu Liberum arbitrantur esse nutritum, unde Graecis auctoribus ut femori Iovis insitum dicerent aut materia ingessit aut error; Solin. 52, 16: Et Nysa urbs regioni isti datur, mons etiam Iovi sacer, Meros nomine, in cuius specu nutritum Liberum patrem veteres Indi adfirmant; ex cuius vocabuli argumento lascivienti famae creditur Liberum femine natum; Mart. Cap. 6, 695; Curt. Ruf. 8, 10, 11–12. 200
200 Merus-hegy – (gör. comb); Dionysos istennek szentelt hegy Indiában. Valószínűleg a szanszkrit Méru névből.
201 Aspaganus – csak itt megnevezett törzs. Több forrásban az astacanus név fordul elő: Strab. 15, 1, 27; Arr. Ind. 1, 1; Solin. 52, 24: Astacanorum gens laureis viret silvis, lucis buxeis; vitium vero et arborum universarum, quibus Graecia dulcis est, proventibus copiosissima.
Alexander the Great: chronologyAlexander, bust from Delos (Louvre)336SpringParmenion leads vanguard into AsiaSummerMurder of Artaxerxes IV; accession of Darius IIIOctoberMurder of Philip (text); accession of AlexanderNov-Dec.Alexander gains support of the Greek towns335SummerAlexander campaigns in the BalkansMemnon's counterattack in Asia12? Sept.Fall of Thebes (text)Nov-Dec.Festivals at Dion and Aegae334MayAlexander lands in AsiaEarly JuneBattle of the Granicus river (text)JulyCapture of MiletusAugustStart of the siege of Halicarnassus333WinterAlexander conquers Caria, Lycia, Pamphylia andPhrygiaMarch-JuneNaval offensive of MemnonApril-JulyAlexander in Gordium (text)JulyDeath of MemnonLate JulyAlexander leaves GordiumDarius leaves BabylonJuly-SeptPharnabazus continues the naval offensiveSeptemberAlexander in Cilicia and falls ill (text)OctoberParmenion sent to the Syrian gatesAlexander campaigns in West-Ciliciac.5 Nov.Battle of Issus (text)Dec.?Darius opens negotiations (text)332JanuaryBeginning of the siege of TyreSpringDisintegration of Persian fleetJulyFall of Tyre (text)Sept-Nov.Siege of Gaza (text)NovemberAlexander visits Jerusalem? (text)Alexander enters Egypt331JanuaryAlexander in Heliopolis and MemphisMarchAlexander visits the oracle of Ammon (text)7 AprilAlexander founds Alexandria (text)JuneAlexander in Phoenicia and SyriaJulyReinforcements leave MacedoniaAlexander's crosses the EuphratesAug-Sept.Alexander campaigns in Mesopotamia1 Oct.Battle of Gaugamela22 Oct.Mazaeus surrenders Babylon to Alexander (Babylonian text; Latin text)15 Dec.22 Dec.Abulites surrenders Susa to AlexanderAlexander leaves Susa33020 Jan.30 Jan.Jan-MayBattle of the Persian gateAlexander reaches PersepolisAlexander at Persepolis (text)JuneDarius leaves Ecbatanac.17 JulyDeath of Darius III at Choara; Bessus king (text)Aug-Sept.Alexander in Hyrcania, Parthia and AriaNovemberAlexander in Drangiana; plot of PhilotasAlexander in Ariaspa; murder of Parmenion329FebruaryArmies unite in Arachosia AprilAlexander advances to GandaraLate MayAlexander crosses the Hindu Kush (text)c. 1 JuneAlexander advances to the Oxus (text)Alexander captures BessusAlexander advances to the JaxartesJulyAlexander founds Alexandria EschatêRevolt in Sogdia, led by Spitamenes; battle of the JaxartesCavalry reorganized328WinterAlexander at BactraSummerCampaigns in Sogdia and BactriaAutumnMurder of ClitusDecemberCapture of Spitamenes327WinterAlexander in Maracanda and NautacaSpringCapture of the Sogdian Rock (text)SummerArmies unite at Bactra. Introduction of proskynesis (text)Marriage to RoxaneLate SummerConspiracy of the pages; death of Callisthenes326FebruaryHephaestion advances through Gandara to IndusAlexander campaigns in the Swat valleyAlexander takes the Aornus rockAprilArmies unite near the Indus; advance to TaxilaMayBattle of the Hydaspes against Porusc. 26 JuneCrossing of the AcesinesLate JulyMutiny at the Hyphasis (text)SeptemberBeginning of fleet buildingNovemberAlexander's fleet starts down the Hydaspes325JanuaryCampaign against the Mallians; Alexander woundedFebruaryDisaster at the confluence of Acesines and IndusAprilThe Brahman rebellionJuneCraterus starts for Carmaniac. 15 JulyPeithon's and other forces arrive at PatalaLate AugustAlexander starts for Carmania15 Sept.Nearchus starts on his voyage (text)Alexander in Gedrosia (text)DecemberPunishment of the satraps (text)Alexander meets Craterus in Carmania324JanuaryAlexander meets Nearchus in CarmaniaFebruaryAlexander in Pasargadae (text)Death of Calanus (text)MarchAlexander meets Nearchus in SusaMarriages at Susa (text)SummerAlexander's decree on the exiles (text)AugustMutiny at Opis (text)Veterans set off with CraterusOctoberAlexander at EcbatanaLate Oct.Death of Hephaestion323WinterAlexander requests divine honors Alexander campaigns against the CossaeansApril-MayAlexander in BabylonMayPreparations for campaign to Arabia11 JuneAlexander dies (Greek text; Babylonian text)
Gyakran megesik, szazszor vegigmesz ugyanazon uton, es mindig mas, mintha eltevedtel volna, jatszik a feny, mint a ''rozsasujju hajnal'' es alkony a ''bolond'' Hymetosszal. :)
És most térjünk vissza Nagy Sándor hadjáratának történetére. Ott hagytuk abba, hogy a nagy hadvezér megérkezett Aornos közelébe. A ránk maradt feljegyzések közül Arrianosé a legteljesebb és kétségtelenül a legmegbízhatóbb.(Anabasis, IV., XXIX—XXX.) Annál is inkább bizalmat érdemlő ez ebben a vonatkozásban, mert a két kortárs egyike, akiknek elbeszélésére mint minden másnál szavahihetőbb forrásra hivatkozik bevezetésében, Ptolemaios volt, Lagos fia, — Nagy Sándor bizalmas generálisa, az egyiptomi Ptolemaiosok őse. Ez a Ptolemaios maga is igen nevezetes szerepet játszott Aornos elfoglalásában. Arrianos feljegyzése azokról a hadműveletekről, amelyek a menekülő asszakénoik sziklaerődjének elfoglalására vezettek, oly világos és tanulságos topográfiai adatokat szolgáltat, hogy leghelyesebbnek tartom Mc Crindle angol fordítása nyomán, egész terjedelemben ideiktatni az Anabasis e részének magyar fordítását. Az angol fordítást összevetettem a görög eredetivel és itt-ott némi csekély változtatást tartottam szükségesnek. (Az itt következő magyar szöveg ennek a kissé módosított angol szövegnek a fordítása.)
Bizonyos emberek erre, akik a környékből valók voltak, odamentek hozzá és felajánlva hódolatukat, vállalkoztak rá, hogy elvezetik őt a Szikla megostromlására legalkalmasabb helyre, ahonnan nem lesz nehéz bevenni a várat. Nagy Sándor ezekkel az emberekkel elküldte Ptolemaiost, Lagos fiát, testőrségének tagját. Ptolemaios az agrianeseknek* és más könnyű*
Agrianes, thrák-macedóni nép a Strymon mellett, a Rhodope és Hémusa hegység között. Híres nyilasok. (A fordító.)
fegyverzetű csapatoknak, meg a válogatott gyalogos testőröknekvolt a vezére. Ptolemaiosnak parancsot adott, hogy foglaljon állást, szállja meg erős őrséggel és aztán ha elfoglalta, adjon jelt neki. Ptolemaios fárasztó, nehéz útvonalon haladva megszállta a magaslatot, annélkül, hogy a barbárok észrevették volna. A helyet cölöpkerítéssel köröskörül megerősítette, aztána hegy egy kimagasló pontján máglyát gyújtott, hogy jelt adjon Nagy Sándornak, A jeltüzet meglátta a vezér és másnap megindult seregével. De a térszín nehézségei és a barbárok derekas ellenállása meghiúsította az ostromot. A barbárok, amikor észrevették, hogy Nagy Sándornak nem sikerült az ostrom (azon az oldalon), megfordultak ós megtámadták Ptolemaios embereit. Keményen összecsaptak, az indusok szívós erőfeszítéssel igyekeztek lerombolnia paliszádokat, Ptolemaios azonban helytállott. Végülis a barbárok maradtak alul a küzdelemben és az éjszaka leszálltával visszavonultak. Nagy Sándor az indus szökevények közül kiválasztott egy embert, aki ismerős az országgal és máskülönben is megbízható és éjnek idején levelet küldött vele vezérének. Hírül adta neki ,hogy ő maga fogja megostromolni a Sziklát, legyen résen, ne elégedjék meg vele, hogy állását tartsa, hanem támadja mega barbárokat a hegyen, hogy a két tűz közé szoruló indusok megzavarodjanak. Nagy Sándor hajnalban indult meg táborából. Csapatait azon az úton vezette, amerre Ptolemaios nyomultvolt fel ő előtte észrevétlenül. Meg volt róla győződve, hogy ha sikerül előnyomulnia és egyesülnie Ptolemaios seregével, könnyű lesz a diadal. így is lett. Délig hevesen dúlt a harc az indusok és a macedónok között. A barbárok erősen hajigálták ós nyilaztáka fölfelé kapaszkodó macedónokat, de ezek nem lankadtak, egyre újabb és újabb seregek követték egymást s amíg az elől levők pihentek, a nyomukban következők délután nagy nehézségek árán elfoglalták a hágót és egyesültek Ptolemaios embereivel. Az egyesült csapatok folytattak előnyomulásukat a Szikla felé, de ostromra még nem kerülhetett a sor. így végződött ez a nap. Másnap hajnalban Nagy Sándor parancsot adott katonáinak, hogy minden ember vágjon magának száz karót. Amikor együtt volt a fa, a magaslatról, ahol táboroztak, elkezdte a gátépítést a Szikla felé, keresztül a szakadékon, egy olyan pontig, ahonnan úgy gondolta, nyíllal éshajítógépek köveivel eléri a védőket. Mindenki résztvett a munkában, hogy a gát elkészüljön, ö maga ügyelt fel a munkára és megkorbácsolta a tétleneket.Első nap teljes erőmegfeszítéssel egy stadionnyira épült 141 meg a gát. Az indusok másnap megtámadták a gátépítésen foglalatoskodókat, de a macedón parittyavetők és hajítógépeka már megépült gátról olyan erővel ostromolták őket, hogy az indusok visszavonultak. A gátépítést szakadatlanul folytatták három nap. Negyednapra néhány elszánt macedón felkapaszkodott és elfoglal tegy, a Sziklával egymagasságú kiszögellést. Nagy Sándor szüntelen munkával előretolta a gátat, hogy elérje a kiszögellést, amelyet egy maroknyi sereg már elfoglalt a számára. De az indusokat rémületbe ejtette a macedónok hallatlan vakmerősége, s amikor látták, hogy már keresztül is törtek és .gátjuk elérte a kiszögellést, lemondtak a további ellenállásról és követet küldtek Nagy Sándorhoz és tárgyalásba bocsátkoztak, hogy átadják az erősséget, ha békét köt velük. Valójában azonban az volt a szándékuk, hogy a tárgyalással kihúzzák a napot és az éj leple alatt elszéledjenek falvaikba. Nagy Sándor észrevette ezt. Időt adott nekik, hogy elinduljanak és bevonják körös körül őrségeiket. Ö maga nyugton maradt, amíg azok megkezdték visszavonulásukat. Akkor azután testőrségéből és a könnyebb fegyverzetűekből válogatott kétszáz emberével megostromolta a Sziklát, arról felől* ahonnan a vár védői elvonultak, ő maga kapaszkodott fel elsőnek. A macedónok nyomon követték, egyik a másikat segítette fel, egyik itt, a másik ott. És akkor előre megállapított jelre rávetették magukat a visszavonuló barbárokra és sokakat közülük levágtak menekülés közben. Mások pedig rémületükben levetették magukat a meredélyeken és úgy haltakmeg. Nagy Sándor ilyen módon urává lett a Sziklának,,amely pedig magát Héraklészt is megtorpantotta.''
Íme lássuk, mit mond a görög történetíró Aornosról (IV., XXVIII.) :
Hatalmas sziklatömeg ez az országnak abban a részében, és beszélik, hogy még Héraklész, Zeusz fia, sem bírt megmérkőzni vele. Már most azt, hogy a thébai vagy a tyriai avagyaz egyiptomi Héraklész járt-e itt az indiaiak földjén, nem erősíthetem meg határozottan, de nem is tagadhatom, de hajlandó vagyok azt gondolni, hogy nem nyomult előre ilyen messzire; mert hiszen tudjuk, mennyire szeretnek nagyzolni az emberek s ha nehéz dologról beszélnek, megnövesztik a nehézséget és kijelentik, hogy maga Héraklész sem bírt vele. Ennek a sziklának az esetében is az a meggyőződésem, hogy Héraklészt csak azért emlegették, hogy a szikla elfoglalását annyival is csodálatosabbnak tüntessék fel. Mondják, hogy a szikla kerülete megvolt 200 stádium (negyven kilométer) és magassága a legalacsonyabb pontján 11 stádium (kb. két kilométer). Egyetlen nehezen járható, emberkéz építette ösvény vitt fel a tetőre. Fenn a szikla tetején —• úgy beszélik — bővizű forrásból bugyogott a tiszta víz. Erdő is volt és szántóföld, annyi, hogy megmunkálására ezer ember kellett. Nagy Sándort, amikor mindezeket megtudta, megragadta a vágy, hogy elfoglalja ezt a hegyet is. A Herakleszről keringő monda csak még jobban serkentette erre.
Nagy Sándor seregének további útvonalát Szvátbanmár könnyebben nyomon követhetjük. Határozott régészetiés topográfiai adatok támogatnak a hadműveletek helyszínének kinyomozásában. Arrianos ezt írja Anabasisaban<IV., XXVII.):
(Nagy Sándor) azután elküdte Koinost Bazírába, abbana hitben, hogy lakói megadják magukat, ha megtudják, hogy Masszaga elesett. Elküldte továbbá Attalost, Alketast és Demetriost, lovasságának vezérét, Órába, egy másik városba, azzal a megbízással, zárják körül a várost, amíg ő maga megérkezik. Alketas seregét az óraiak megrohanták, de a macedónok nehézség nélkül visszaverték őket és visszakergették falaik közé. Koinosnak nem ment ilyen simán a dolga Bazírában. Bazíra népe bízott a körös körül megerősített, magas fekvésű vár erejébenés semmi jelét nem mutatta annak, hogy megadja magát. Nagy Sándor, amikor ezt megtudta, elindult Bazíra felé. Útközben értesült, hogy egyes szomszédos barbárok, Abiszáresz ösztönzésére be akarnak lopózni Órába.* Előbb hát ő is odament seregével. Koinos azt az utasítást kapta, hogy építsen erődöt egy erős ponton Bazíra előtt és hagyjon benne akkora helyőrséget, amely elegendő ahhoz, hogy a lakók ne juthassanak könnyűszerrel földjeikre, s aztán csapata többi részét vezesse Nagy Sándor seregéhez. Amikor Bazíra népe látta, hogy Koinos csapatainak legnagyobb részével elvonul, az ottmaradt macedónok erejét kicsibe véve, kivonultak a síkságra. Heves ütközet kerekedett s az összecsapásban ötszáz barbár elesett és hetvennél több fogságba került. A többi visszamenekülta városba s jobban mint valaha el volt zárva attól, hogy kijuthasson onnan. Koinos emberei megerősített állásukból szemmel tartották őket.
''Stein Aurél további munkásságának fontos része a világhódító NagySándor hadjáratának felmérése, nyomon követése, jórészt afgán területen. Ennek során vitathatatlanul kimutatta az antik görög művészet hatását India, Afganisztán, sőt Kína képzőművészetének bizonyos elemeire.''
''Már idősebb korában, expedíciót maga mögött hagyva, tért vissza kedvenc témájához, NagySándorhadjáratainak rekonstruálásához. Észak-Indiában be is azonosította az egyik csata helyét.''
''Georg Bühlernek, a Bécsi Egyetem professzorának tanácsára, aki akit ezidőtájt a "szanszkritológia pápájának" tartottak, és aki maga is több mint egy évtizeden át szanszkrit kéziratokat gyűjtött és kutatott India különböző területein, minden figyelmét a kasmíri királykrónika, a Rádzsataranginí codex archetypusának megszerzésére összpontosította. A kasmíri királyi udvarban élő Kalhana nyolc könyvben és összesen nyolcezer sorban írta meg hazája történetét a kezdetektől 1148-ig. Munkáját az teszi különösen értékessé, hogy Indiában az ő műve az egyetlen történeti munka a szó európai értelmében. Stein Aurél tökéletesen tisztában volt a mű egyedülálló jelentőségével, és elhatározta, hogy a megfelelő kéziratok birtokában elkészíti a szöveg kritikai kiadását, majd angol fordítását a szükséges magyarázatokkal.
A fiatal Stein Aurél erre a rendkívüli feladatra minden szempontból felkészült volt. Már középiskolai évei során alapos latin és görög tudásra tett szert, és ekkor ébredt fel benne az érdeklődés NagySándorhadjáratának keleti helyszínei iránt.''
A Stein-könyvtár Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára, Keleti Gyűjtemény
Stein Aurél (1862-1943), Belső-Ázsia világhírű kutatója 1925-ben küldte el magánkönyvtára egy részét, 1112 könyvet az Akadémiának. Adományozó levelében Stein, aki élete nagy részét szülőhazájától távol töltötte, a következőket írja: "Ifjúságom sok kedves emléke fűz engem az Akadémia szép könyvtárához. Ama néhány éven át, melyet mint gimnazista szülővárosomban töltöttem, sokat jártam olvasótermébe. Ott töltöttem a szülői házon kívül legkellemesebb óráimat: ott kezdtem meg orientalista tanulmányaimat, fáradoztam a szanszkrit nyelvvel..." Meg is küldte valamennyi kiadványát rögtön megjelenésekor az Akadémia "szép könyvtárának". A magát egész életében magyarnak valló Sir Aurél Stein könyvtárának többi része végrendelete értelmében került a Könyvtárba, halála után tizennégy évvel. Az Angliából, illetve Indiából érkezett Stein-hagyaték mintegy 2300 könyvet és különnyomatot, 180 kötetnyi folyóiratot, saját felvételeit tartalmazó 31 fényképalbumot és a hozzá írott leveleket tartalmazza. Eredeti felvételeinek negatívjait a Mikrofilmtár őrzi. A Stein-könyvtár máig is a Keleti Gyűjtemény Belső-Ázsiára vonatkozó anyagának a magva, és nagybecsű művekkel gazdagította az iranisztika és indológia tárgykörét is. Halála ötvenedik évfordulója alkalmából tiszteletadásként a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára a BudapestOriental Reprints c. sorozatában jelentette meg Stein Aurél utolsó nagylélegzetű munkáját, az Old Routes of Western Iran című kötetet.
meg tudnád találni a Harold Lamb nagysándoros könyvében említett Stein Aurél tanulmányt , ami arról szól , hogy Alexander miképp is szelte át azt a nyavajás indiai sivatagot ? Köszike . . .
A mindent elfelejtő társadalmi korban ezt a ( volt ) országot sem lenne szabad elfelejteni . Igazi pörgős yin--yan egy ország lehetett . Én most a W.W. Tarn--t olvasom , különös tekintettel arra , hogy azt állítja , hogy a BRANCHIdák Lemészárlása nem is esett meg .
ASIA is contiguous to Europe, approaching close to it at the Tanaïs or Don.
I am to describe this country next, after dividing it, for the sake of perspicuity, by certain natural boundaries. What Eratosthenes has done with respect to the whole habitable earth, this I propose to do with respect to Asia.
Az oldalrol meg follelheto:
Search Results
Showing 1 - 10 of 34 document results in English.
Penzt is talalsz az utazashoz. :) En mar nem vallalkozom ilyen nagy kalandra, hiszen meg Athenban is eltevedek.
Obverse Type: Mounted Dioskouroi holding palm branches over right shoulders and lowered spears, riding to the right; in right field, circle within three-sided square
Collection History:
Balkh. Ciani-Vinchon, 7 May 1955, 232.
Commentary: Mitchiner 177i, BMC Bactria, 14.9; see also R. Curiel and G. Fussman, "Le Trιsor Monιtaire de Qunduz," Mιmoires de la Dιlιgation Archιologique Franηaise en Afghanistan, vol. 20 (Paris, 1965),
Baktria, Baktrianh, ó-bactriai nyelven Bákhdhri,az ó-perzsa ékiratokban Bákhtris, ma új-perzsául Balkh, aperzsa birodalom legészakibb tartományainak egyike, az Oxus középső folyásának termékeny völgye; határa északról és keletről Sogdiana, délről a Paropanisus és Aria, nyugatról Margiana. Fővárosa Bactra (h vagy ta Baktra, vagyZariaspa, perzsául: az aranyos lovú, m. Balkh városa) a Bactrusnak, az Oxus egy mellékfolyójnáak partján; más, már görög-alapította városai voltak: Alexandria Oxiane, Demetrias, Eucratidea és Euthydemia. E tartomány, mely kitünő lovakat tenyésztett, előbb ó-bactriai királyoknak hódolt és később a perzsa hatalomnak főfészke volt keleten; onnan terjedt el az ú. n. Zoroaster-féle vallás és annak szent könyve, az ó-bactriai nyelven írt Aveszta. E tartomány satrapái nagyobbára királyi herczegek és meglehetősen függetlenek voltak. Természeti helyzete következtében csakhamar Nagy Sándor meghódítása után Diodotus helytartó kezdeményezése folytán el is szakadt a Seleucidák birodalmától és külön görög nemzetiségű királyoknak hódolt meg (Kr. e. 256-ban), a kik hatalmukat Eucratidas király példájára (180 körül) még az indusmenti országokon is túl terjesztették. E birodalom a parthusok hatalmának emelkedése és scythiai törzsek rohamai következtében bukott el (Kr. előtt 165 körül). – Strab. 11, 514 sk. 15, 692. Theophrast. hist. plant. 4, 4, 7. 3, 4, 5 sk. Polyaen. 1, 1. Curt. 7, 4, 16. Arist. hist. an. 2, 1. Spiegel, Altpers. Keilinschriften 211; u. a. Erân. Alterthumskunde I, 42. 220. II, 544. 557. 562. III, 64.
Elolvastam Harold Lamb remek könyvét Nagy Sándorról . Aztán gyüttek a googlin keresztül a kalash(a) dolgok németül meg angolul , majd a branchidák állítólagos lemészárolása kapcsán most kilyukadtam W.W. Tarn--nál . Kérdezném , hogy az itteni dolog vicc-e :
Για μεγάλο χρονικό διάστημα η γλώσσα που μιλούσε ο λαός των Μακεδόνων υπήρξε αντικείμενο συζητήσεων και διαφορετικών προσεγγίσεων. Από μερικούς μάλιστα ερευνητές, τον αμερικανό καθηγητή BORZA και τους μαθητές του, θεωρήθηκε πως το σύνολο των ελληνικών επιγραφών που βρέθηκε στη μεγάλη Τούμπα της Βεργίνας ανήκουν στους συγγενείς των βασιλέων, αφού οι τάφοι είναι βασιλικοί. Η γλώσσα τους λένε είναι φυσικό να είναι η ελληνική αφού οι ίδιοι μελετητές υποστηρίζουν πως η βασιλική οικογένεια και η ανώτατη τάξη μόνο είχαν εξελληνιστεί. Είναι όμως έτσι τα πράγματα; Είναι προφανές πως το επιχείρημα αυτό θα κατέπιπτε αν είχαμε ελληνικά κείμενα που ανήκουν στους κοινούς ανθρώπους και χρονολογούνται πριν από τα χρόνια του Μεγάλου Αλεξάνδρου και της κοινής ελληνικής, ας πούμε πριν από τα μέσα του 4ου αι. π.Χ. Το πρώιμο νεκροταφείο της Αγοράς της Πέλλας μας έδωσε τα πιο σημαντικά ευρήματα. Από το τέλος του 5ου αι. π.Χ. προέρχεται η επιτύμβια στήλη του Ξάνθου. Ενός φτωχού σχετικά παιδιού. Για να γίνει η μικρή στήλη ξαναχρησιμοποιήθηκε ένα κομμάτι μάρμαρο. Η επιγραφή στη στήλη γράφει: ΞΑΝΘΟΣ/ΔΗΜΗΤΡΙΟ/Υ ΚΑΙ ΑΜΑ/ΔΙΚΑΣ ΥΙΟΣ. Ιδιαίτερο ενδιαφέρον παρουσιάζει εδώ το μητρωνυμικό Αμαδίκα. Το όνομα αυτό φαίνεται πως προέρχεται από τη ρίζα αμ- από όπου και το ομηρικό ρήμα αμά-ω (αρχ=θερίζω) και τη μακεδονική κατάληξη δίκα, θυμηθείτε το όνομα Ευρυδίκα. Παρατηρείστε τον κανονικό σχηματισμό της μακεδονικής κατάληξης σε α αντί η. Τα πρόσφατα μάλιστα ευρήματα από τη Βεργίνα μας έδωσαν τρεις φορές το όνομα της μητέρας του Φιλίππου ως Ευρυδίκας και όχι Ευρυδίκης. Ετσι ενώ τα παραδείγματα πριν από μερικά χρόνια ήταν λιγοστά σήμερα καθημερινά αυξάνονται με τις ανακαλύψεις της αρχαιολογικής σκαπάνης. ας δείχνω μάλιστα εδώ δύο ευρήματα από το νεκροταφείο της Πέλλας, βγαλμένα από το χώμα πρόσφατα. Πρόκειται για χρυσά φύλλα με την ταυτότητα των νεκρών. Στο ένα φύλλο καταγράφεται το όνομα Ηγησίσκα, αντί του Ηγησίσκη, από το ρήμα ηγούμαι. Σας αναφέρω ακόμα πως η νεκρή ήταν ένα μικρό κορίτσι, έτσι είναι ίσκη=Ηγησίσκη. Στο άλλο καταγράφεται το όνομα Φιλοξένα. 'Αλλο ένα εύρημα από το νεκροταφείο της περιοχής της Αγοράς ανήκει σε ένα ενεπίγραφο μολύβδινο έλασμα, ένα κατάδεσμο, όπως έλεγαν οι αρχαίοι. Είναι ένα σημαντικότατο απόκτημα της αρχαιολογικής έρευνας που πραγματοποιείται στη Μακεδονία τα τελευταία χρόνια. Το κείμενο αυτό, κατά την άποψή μου, μπορεί αποφασιστικά να βοηθήσει στην κατανόηση της Μακεδονικής διαλέκτου. Είναι ως αυτή τη στιγμή, το μοναδικό διαλεκτικό κείμενο της μακεδονικής. Η σημασία του αυξάνει ακόμα περισσότερο γιατί είναι σχετικά εκτεταμένο κείμενο. Αυτό το κείμενο που είναι έτοιμο προς δημοσίευση, μόλις εμφανιστεί, είμαι βέβαιος πως θα σχολιαστεί ευρύτατα από τους ειδικούς γλωσσολόγους. Η πινακίδα ήρθε στο φως μέσα σε ένα τάφο ενός ταπεινού ατόμου. Το κείμενο παρουσιάζει σχέσεις με την αττική στη σύνταξη. Ομως διαφέρει από την αττικο-ιωνική ομάδα στα εξής:
1. Το α και εδώ δεν γίνεται δευτερεύον η, βλ. πχ. Θετίμα, αντί Θετίμη, γάμαι αντί γήμαι, άλλα αντί άλλη, έρημα αντί έρημη, κακά αντί κακή. 2. Η συνίζηση του α και ο γίνεται α όχι ω, πχ. Ταν άλλαν πασάν αντί των άλλων πασών, χηράν αντί χηρών κ.λ.π. 3. Γενικά και άλλες ιδιαιετερότητες μας βοηθούν να κατατάξουμε την γλώσσα του κειμένου στην ομάδα των ΒΔ δωρικών ελληνικών βέβαια διαλέκτων. Αυτή λοιπόν είναι η Μακεδονική και αυτή εννοείται όταν ο Αλέξανδρος μιλά στους στρατιώτες του Μακεδονιστί.
Η Πέλλα, η πρωτεύουσα του Φιλίππου και του Αλεξάνδρου και των διαδόχων τους αποκαλύπτει σταδιακά τα μυστικά της και καθημερινά επιβεβαιώνει την πεποίθηση του Ξενοφώντος που την αναφέρει ως την μεγίστην των εν Μακεδονία πόλεων. Η πόλη έγινε η πρωτεύουσα της μεγαλύτερης κοσμοκρατορίας που είχε γνωρίσει ο κόσμος ως τότε. Η πολιτική και στρατιωτική μεγαλοφυία των ανδρών της δημιούργησε τον ελληνιστικό κόσμο και έφερε τον ελληνισμό ως την Βακτρία και την Ινδική. Η ίδρυση τότε πάνω από 70 πόλεων μεταξύ των ακτών της Μεσογείου και της Ινδίας οδήγησε στην εξάπλωση του ελληνικού πολιτισμού στην οικουμένη. Μέσα στα απέραντα αυτά πλαίσια αναπτύχθηκε για πρώτη φορά μια παγκόσμια οικονομική συνεργασία, την κλίμακα της οποίας δεν είχε γνωρίσει η οικουμένη. Μπήκαν τα θεμέλια για την εξάπλωση του ελληνικού πολιτισμού και της ελληνικής γλώσσας (αττικής), που στη συνέχεια θα γίνει το μέσον επικοινωνίας των λαών. Πρέπει λοιπόν κανείς βάσιμα να υποστηρίξει πως χωρίς την πολιτική αυτή, που συλλαμβάνεται στην Πέλλα, δεν νοείται η ύπαρξη και η μακρόχρονη ανάπτυξη της ρωμαϊκής αυτοκρατορίας, αλλά ούτε και κατ' επέκτασιν η διάδοση του δυτικού πολιτισμού. Οι αρχές της διαλλακτικής πολιτικής προς τους κατακτημένους λαούς είχαν τις ρίζες τους στην μακρόχρονη πολιτική του μακεδονικού βασιλείου απέναντι στους λαούς με τους οποίους συγκρούστηκαν. Οι νέες αρχές του κοσμοπολίτικου πνεύματος κατέλυσαν τις παλιότερες αντιλήψεις για διάκριση των λαών σε Ελληνες και βαρβάρους. Σε πολλές περιπτώσεις η μακεδονική μορφή διοίκησης, που ξεκινά από την Πέλλα, προπορεύτηκε κατά πολύ της εποχής της, έδειξε τέτοια πρωτοτυπία πνεύματος, που πραγματικά καθιερώθηκε σαν ένα επιβλητικό φαινόμενο της παγκόσμιας ιστορίας. Το παράδειγμα της Πέλλας όχι μόνο μας έδωσε πληθώρα νέων στοιχείων για την γλώσσα της, τη θρησκεία των κατοίκων της, τα ήθη και τα έθιμά τους, αλλά αναδεικνύεται και πηγή του σύγχρονου πνεύματος. Οι κάτοικοι της Πέλλας αποδεικνύονται κάθε μέρα και περισσότερο ομόγλωσσοι των υπολοίπων Ελλήνων, παρά και εις πείσμα πρόσφατων αμφισβητήσεων. Είδαμε ακόμα πως είχαν και των θεών τα ιδρύματα κοινά, και ήθεά Τε ομότροπα. Τα στοιχεία αυτά καλλιεργήθηκαν από ηγήτορες και λαό κατά τον λαμπρότερο τρόπο και μετουσιώθηκαν σε ένα ελληνιστικό πολιτισμό, πάνω στον οποίο στηρίζεται το σύνολο των ανθρωπιστικών κοινωνιών της γης. Σαν κατακλείδα ας θυμηθούμε ένα απόσπασμα του μεγάλου Αθηναίου ρήτορα ΙΣΟΚΡΑΤΗ που έζησε τον 5ο και 4ο αι. π.Χ. «Ομολογείται μεν γαρ την Μακεδονίαν πόλιν αρχαιοτάτην είναι και ελληνικοτάτην και μεγίστην και πάσιν ανθρώποις ονομαστοτάτην». Σε μετάφραση ο Ισοκράτης γράφει: Είναι κοινά παραδεκτό λοιπόν ότι η Μακεδονία είναι χώρα αρχαιοτάτη και πέρα για πέρα ελληνική και η πιο ξακουστή ανάμεσα σ όλους τους ανθρώπους». Αγαπητοί φίλοι, αυτή είναι η κληρονομιά μας. Ανάλογο είναι όμως και το μέγεθος της ευθύνης όλων μας.
Ο Ιωάννης Μ. Ακαμάτης είναι επίκουρος καθηγητής ΑΠΘ
Mit tanultak az ifjak? Nem gyotortek oket angollal, nem am! :)
ancient system of education ἀρχαίαν παιδείαν hajdan az ifjúság nevelése
Aristophanes, Clouds
Just. I will, therefore, describe the ancient system of education, how it was ordered, when I flourished in the advocacy of justice, and temperance was the fashion. In the first place it was incumbent that no one should hear the voice of a boy uttering a syllable; and next, that those from the same quarter of the town should march in good order through the streets to the school of the harp-master, naked, and in a body, even if it were to snow as thick as meal. Then again, their master would teach them, not sitting cross-legged, to learn by rote a song, either “pallada persepolin deinan” or “teleporon ti boama” raising to a higher pitch the harmony which our fathers transmitted to us. But if any of them were to play the buffoon, or to turn any quavers, like these difficult turns the present artists make after the manner of Phrynis, he used to be thrashed, being beaten with many blows, as banishing the Muses. And it behooved the boys, while sitting in the school of the Gymnastic-master, to cover the thigh, so that they might exhibit nothing indecent to those outside; then again, after rising from the ground, to sweep the sand together, and to take care not to leave an impression of the person for their lovers. And no boy used in those days to anoint himself below the navel; so that their bodies wore the appearance of blooming health. Nor used he to go to his lover, having made up his voice in an effeminate tone, prostituting himself with his eyes. Nor used it to be allowed when one was dining to take the head of the radish, or to snatch from their seniors dill or parsley, or to eat fish, or to giggle, or to keep the legs crossed.
Jot beszelgettunk Kazival. :) Elmeselte, mint indult a gorogozessel egy Platon level olvastan. Kerhetnenk a tobbiektol is ilyen torteneteket a rovat tizedik szuletesnapjara.
Alkibiadesz felroja tanitojanak, hogy arra meltatlanokkal is megosztja tudomanyat. Aristoteles valasza, hogy mas eloadast hallanak a szuk korhoz tartozo tanitvanyok, es mast az egyszeru erdeklodok. Ezen eloadasokrol, es resztvevoirol (akroates) Aristoxenos szol. A tortenet: Platon, mint Aristoteles elmondta, elmulasztotta elore folvilagositani egy eloadasanak tartalmarol hallgatosagat. Igy azok eloadasanak cimetol megtevesztve, meltatlankodtak, mast vartak, es mast kaptak. Itt talan tetten erhetunk ket eltero gondolkodasmodot. A szobeliseget, a rogtonzest kedvelo Platon elcelodik a konyvtekercseit cedulazo, katalogizalo tanitvanyaval.
ακρόαμα ακρόασις ακροατήριον ακροατής
ἀκρο-α_τής , οῦ, o(, A. hearer, of persons who come to hear a public speaker, Th.3.38, Pl.R.536c, D.18.7, Men.286, etc.; disciple, pupil, Arist.Pol.1274a29, cf. EN 1095a2. II. reader, Plu.Thes.1, Lys.12.
Henry George Liddell. Robert Scott. A Greek-English Lexicon. revised and augmented throughout by. Sir Henry Stuart Jones. with the assistance of. Roderick McKenzie. Oxford. Clarendon Press. 1940.
