Az orosz nemzeti opera megteremtője, Glinka brilliáns nyitánya után a zongorarepertoár csillogó hangversenydarabja, Rahmanyinov az "ördög hegedűse", vagyis Niccolo Paganini ismert témájára írott Rapszódiája csendül fel a nemzetközi hangversenyélet új sztárja, a 2015-ös moszkvai Csajkovszkij-verseny győztese, Dmitry Masleev szólójával.
Sziasztok! Egy XX. sz-i oratórikus művet keresek (vagy talán szimfónia, kórussal?), amelyben a zárótétel végén a kórus hangosan ujjong és tapsol (tehát a zene RÉSZE).
Régebben sokat hallgattam, de nem jut eszembe a mű és nem találom az elmentett youtube-os zenéim között sem.
Eszembe jutott egy áltiban tanult dallam, ami nagyon megtetszett a lányomnak, de sehol sem találom, hogy melyik mű része lehet. Esetleg tud valaki segíteni?
Nekem most valahogy bekattant a Parsifal. Hétvégén már másodszor hallgattam végig (Solti/Bécsiek, René Kollo, Christa Ludwig, Gottlob Frick, Zoltan Kélémen, Dietrich Fischer-Dieskau), de biztos vagyok benne, hogy ez még nem az utolsó eset, mert egyre jobban tetszik.
Igen, az a darab nagyon a halál felé gravitál a végén. Vásáry Tamás alighanem főleg arra a (presto) részre gondol nem sokkal a darab vége előtt, ami valóban egy ziháló rohanást idéz, aztán a mű legvége egy teljes összeomlás a lefelé tartó kromatikus oktávokkal.
Hát én a kottaképet hiába nézem, az nekem kínaiul van. :-)
Viszont tegnap voltam Vásáry Tamás új könyvének bemutatóján és egy fiatal nő zongorázott közben egy kis gagyi zongorán (ő mondta, hogy az). Chopin eddig nálam szürke folt volt. Szinte minden nagy zeneszerzőt szeretek Bach-tól Gubajdulináig, de Chopin valahogy eddig nem tudott megfogni. Tegnap estig. A g-moll ballada hangzott el ha jól emlékszem és az jutott eszembe, hogy ez zseniális, ezt jobban meg kell ismernem.
Bár érdekes volt egyébként hogy Vásárynak nagyon tetszett az előadás, ő pont azt hozta fel a végén erényként amit én hallgatás közben úgy gondoltam, talán lehetett volna máshogy is játszani. Vannak benne ugyanis elcsukló galopp-szerű részek és azt a hölgy valóban elcsuklóan, erőtlenebbül játszotta. Közben arra gondoltam hogy nekem jó lenne ezt picit karakteresebben, tényleg galoppként hallani. Vásáry utána azt fűzte hozzá, hogy épp ezeket a galopp-szerű részeket szinte mindenki karakteresebben játssza, pedig szerinte pont így kell ahogy a hölgy is előadta, mintha egy tüdőbajos ember kifulladása lenne.
Itt azt írják, hogy a "minimálzene" előfutára volt. Ha csak a kottaképet megnézi az ember, jogosnak tűnik szemre is a megnevezés. De minimáleszközökkel is tudott hangulatot teremteni.
Én a múltkor az NFZ évadnyitó koncertjén nagyon kellemesen csalódtam Dohnányi 1. szimfóniájában. Nem vártam valami nagy számot és végül baromira tetszett a mű, de ebben a remek előadás is részes volt.
A héten voltam egy hangversenyen, Scheuring Kata igazán beleválasztott: Taktakisvili és Liebermann szonátája nagyon virtuóz darabok (elég sok kigyorsítással és lírai résszel), különösen a gyors tételeik.
Nem vállalkoznék itt művészi kritika írására, de kétségkívül nagyon tetszett az előadásmódja. Egy zenész akkor teszi helyesen, ha megpróbálja a művet úgy előadni, ahogy azt a komponista szánta, ha erre gondot fordít (márpedig Scheuring láthatóan-hallhatóan ezt tette hétfőn), akkor nem nagyon hibázhat.
A Hindemith 8 szólódarab nem volt igazán nehéz, itt az egyedül játszás szépségét és érzelmességét tudta jól megcsillogtatni.
A Muczynski és Dohnányi darabok valahol a kettő között helyezkednek el: nehezebbek, ám mégsem igényel előadásmódjuk akkora virtuozitást, mint a nyitó- és záródarab. A Dohnányi ária igazán (kellemesen) harmonikus dallammal lepett meg.
Kovács Gergely méltó kísérete volt az estén Scheuring Katának mind a 4 darab során.
"Hát igen, de azért ez egy olyan nevezetes hangverseny volt, hogy szvsz a felvétel megléte és meghallgathatósága is nagy dolog. "
Igazad van, ebben egyetértek. Nekem is meglepetés volt amikor kiderült, hogy megvan.
Cziffra művészete nekem nagyrészt kimaradt, azt hiszem összesen két lemeze van meg (a Liszt-rapszódiás EMI meg egy Liszt-zongoraversenyes a fiával, de az sajna szerintem inkább rutinmunka lett).
Én úgy tudom, azért kellett olyan hamar megtanulnia, mert a kínai kolléga, aki eredetileg játszotta volna, visszamondta, hogy ez eljátszhatatlan.
Hát igen, de azért ez egy olyan nevezetes hangverseny volt, hogy szvsz a felvétel megléte és meghallgathatósága is nagy dolog. Ráadásul Cziffra tipikusan romantikus műveket játszott, Bartókot ezt az alkalmat leszámítva - tudomásom szerint - soha. Valahol fenn van a yt-on egy interjúja (Duna Tv), amelyben el is mondja, hogy egészen rövid idő alatt tanulta meg ő is, és az olasz (nevű) karmester is a művet erre az alkalomra. A zongoristák egyébként nagyon nehéz műnek tartják, azért játsszák viszonylag ritkán (ellentétben a népszerű 3. zv-nyel).
Hát bármi elképzelhető, de azért egy olyan hírrel kapcsolatban, amit a "Borsnak mondott egy neve elhallgatását kérő bennfentes", majd azt a 24.hu hozza le, hát némi kétely azért helyénvaló lenne...
