Tulajdon képpen igaz,már ha az időt,ami végtelen,nem keverjük bele,hiszen mi az a néhány ezer év,amióta idelenn is szexelhet,a végtelenhez képest.Meg aztán a saját gyermekeivel?
Hát, a Miatyánk... alapján nem hiszem, és ő mondta, hogy így kell szólítani. :) Meg a Bibliában sem találtam benne nőies vonásokat. Szerintem férfiasnak van leírva.
"A mennyországban van szex. Így lehet megkülönböztetni a pokoltól, ahol pedig nincs. (ezért pokol...) :o)"
Szex van, de kérdéses, hogy van-e fogantatás, születnek-e gyerekek? Azoknak a hithű keresztényeknek, akik biztosan Mennybe jutnak, talán célszerűbb lenne ott gyermeket nemzeni. Az ott született gyerekek abszolút sátánmentes környezetben nevelkedhetnének, nem kellene aggódni az Utolsó "nehéz" Idők problémái miatt.
A Pokolban biztosan van szex, a Nagy Parázna, Babilon leánya ott várja az érdeklődőket.
"25 Mert mikor a halálból feltámadnak, sem nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok a mennyekben."
Ez legfeljebb a mennybéli, angyalpolgári törvénykönyv részlete. A szexről nem ír semmit. Amikor Isten fiai lejöttek a Földre, házasságmentes szexet gyakoroltak az emberek leányaival.
"4Az óriások valának a földön abban az időben, sőt még azután is, mikor az Isten fiai bémenének az emberek leányaihoz, és azok gyermekeket szűlének nékik. Ezek ama hatalmasok, kik eleitől fogva híres-neves emberek voltak."
Ez a hiteles leírás bizonyítja, hogy az istenfik képesek a gyermeknemzésre. Persze nem tudhatjuk, hogy Isten fiai szeplős, vagy szeplőtelen módszerrel dolgoztak, de mivel személyesen bementek az emberek leányaihoz valószínűbb a szeplős verzió.
Hát, ... ideje megtudnod, ... ha nagykorú vagy, ... hogy nem a gólya hozza! Tudod, mikor a pillangó rászáll a bibére és ... Majd eljön számodra is a pillanat, amikor porzó lehetsz és előveszed az egész estét betöltő szerszámodat, amivel aztán beteljesíted azt a célt amiért az Úr a bibét a világra teremtette. Isten akarata az ivaros szaporodás, a mivel saját formájára teremtette az embert, ne féljünk elfogadóan hasonlóvá válni Ővele.
Írod: "Mert mikor a halálból feltámadnak, sem nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok a mennyekben."
De, hogy milyenek az angyalok a mennyben házaság tekintetében, akkor amikor ez elhangzott még nem volt kijelenve, mert még nem jött el az ideje: "Mindennek rendelt ideje van...ideje az ölelgetésnek és ideje az ölelgetéstől való eltávozásnak.(Préd.3)
A halálból való feltámadás alatt itt az Ige a mennyei életre aló feltámadást érti, mivel azt a menny angyalaira vonatkoztatja, és nam az ördög angyalaira: "És kijőnek; a kik a jót cselekedték, az élet feltámadására; a kik pedig a gonoszt művelték, a kárhozat feltámadására.(Jn 5,29) Mert az angyal szó küldöttet jelent, és nem valami más embertől különböző értelmes teremtményét Istennek, ahogyan ez a mai köztudatban van! Vagyis minden angyal, és ördög valamikor földi ember volt! (Isten is emberré lett!)
Hogy miben áll a mennyei angyalok házassága, ma már tudható, mert kijelentést kaptunk róla Swedenborgon keresztül. Idézet A Menny, és a Pokol a látottak, és hallottak szerint c. könyvből. (http://emanuelswedenborg.tripod.com):
A MENNYBÉLI HÁZASSÁGOK.
366. Mivel a menny az emberi nemzetségbõl áll, azért abban az angyalok mind a két nembõl valók és mivel még a teremtéstõl fogva úgy van, hogy az asszony a férfinak és a férfi az asszonynak rendeltetett és hogy az egyik a másikhoz tartozzék és mivel ez a szeretet mind a kettõvel veleszületett, azért ebbõl az következik, hogy a mennyben éppen úgy, mint a földön, házasságok vannak. Azonban a mennybeli házasságok a földiektõl nagyon eltérnek, hogy tehát a mennybeli házasságok milyenek és a földi házasságtól miben térnek el és miben egyeznek meg, azt a következõkben mondom meg.
367. A mennybeli házasság két léleknek egybeköttetése. Hogy ez az összeköttetés milyen természetû, azt meg kell elõször magyaráznom. A lélek két részbõl áll, amelyik közül az egyiket értelemnek, a másikat akaratnak nevezzük. Ha e két rész egységesen közremûködik, akkor egy léleknek nevezzük. A férfi eközben abban a részben munkás, amelyet értelemnek, az asszony abban a részben, amelyet akaratnak nevezünk. Ha ez az összeköttetés, amely a lélek bensõ körében van, az alsóbb körökbe, vagyis testük körébe száll le, akkor azt szeretetnek érzik és észlelik és ezt a szeretetet házassági szeretetnek nevezzük. Ebbõl világos, hogy a házassági szeretet eredetét két léleknek egybeköttetésétõl vette. Ezt a mennyben együttlakásnak nevezik, és azt mondják, hogy nem kettõ, hanem egyek, ezért a mennyben a két házastársat nem kettõnek, hanem egy angyalnak nevezik.
368. Hogy a férfi és a nõ legbensõjében, t.i. lelkükben, szintén ilyen összeköttetés jön létre, az magától a teremtéstõl származik. Ugyanis a férfi értelmi lénnyé ( ut sit intellectualis ) születik, ezért az értelembõl gondolkozik, ellenben az asszony akaratbeli lénnyé, ( ut sit voluntaria ) ezért az akaratból kifolyólag gondolkozik, ami mindegyiknek vonzódásán, vagy veleszületett kedélyhangulatán és így alkatán is kitûnik. A kedélyhangulaton: hogy t.i. a férfi az ész szerint, az asszony ellenben az érzelem szerint cselekszik. Az alkaton: a férfinek keményebb és kevésbé szép arcképzõdése, érdesebb hangja és keményebb teste, ellenben az asszonynak szelídebb és szebb arcképzõdése, gyöngédebb hangja és puhább teste van. Hasonló különbség van az ész és az akarat között, vagy a gondolatok és az érzelmek között is; hasonló az igaz és a jó között és hasonló a hit és szeretet között is. Mert az igaz és a hit az észhez tartoznak, de a jó és a szeretet az akarathoz. Ezért van az, hogy az Igében az ifjú és a férfi alatt szellemi értelemben az igaz megértése, a szûz és az asszony alatt ellenben a jó iránti érzelmet értjük és azért az egyház is a jó és az igaz iránti érzelemnél fogva asszonynak és szûznek neveztetik. Továbbá, mindazokat, akik a jó iránti szeretetben vannak, szûznek nevezik. Lásd Jelenések könyve: 14: 4.
369. Mind a kettõnek, úgy a férfinek, mint az asszonynak, van értelme és akarata, mégis a férfinél inkább az értelem és az asszonynál inkább az akarat az uralkodó és az ember aszerint igazodik, ami nála uralkodó. A mennybeli házasságnál azonban semmi uralkodás nincs, mert az asszony akarata a férfié is és a férfi értelme az asszonyé is, mert úgy az egyik, mint a másik szeret akarni és gondolkozni és ezért kölcsönösen és ismételten. Ebbõl származik a kettõnek egybeköttetése. Ez az összeköttetés valódi egybeköttetés, mert az asszony akarata a férfi értelmébe és a férfi értelme az asszony akaratába hat be, különösen, ha egymást szemtõl-szembe látják, mert, mint fentebb már többször mondottam: a mennyben a gondolatokat és az érzelmeket egymással a feléfordulás által közlik. De még inkább közli egymással a férj és a feleség, mert egymást kölcsönösen szeretik. Ebbõl világosan kitetszhetik, hogy a lelkek összeköttetése, amely a házasságot alkotja és a mennyben a házassági szeretetet létrehozza, milyen természetû. Ugyanis abban áll, hogy az egyik azt akarja, hogy a sajátja a másiké legyen és viszont.
370. Az angyalok azt mondották nekem, hogy amennyire két házastárs ilyen összeköttetésben áll, annyiban vannak a házassági szeretetben és egyszersmind az értelemben, bõlcsességben és üdvösségben és pedig azért, mert az isteni igaz és az isteni jó, amelybõl minden értelem, bõlcsesség és üdvösség ered, kiváltképpen a házassági szeretetbe folyik be, hogy következésképp a házassági szeretet az isteni befolyásnak tulajdonképpeni alapja, mert ez egyszersmind az igaz és a jó házassága is. Mert amiképpen az az értelem és az akarat összeköttetése, úgyszintén összeköttetése az az igaznak és a jónak is. Mivel az értelem az isteni igazat fogadja magába, azért az az igazságokból képezõdik, az akarat pedig az isteni jót fogadja magába, ezért az a jóból képezõdik. Mert az, amit az ember akar, az neki a jó, és amit megért, az elõtte az igaz. Ezért van az, hogy a kettõ egy, ha azt mondjuk: az ész és az akarat összeköttetése, vagy ha azt mondjuk: az igaz és a jó összeköttetése. Az igaz és a jó összeköttetése alkotja az angyalt, úgyszintén annak értelmét, bõlcsességét és üdvösségét, mert az angyal olyan, amilyen nála a jónak az igazzal és az igaznak a jóval való összeköttetése. Vagy, ami ugyanaz: az angyal olyan, mint amilyen nála a szeretetnek a hittel és a hitnek a szeretettel való összeköttetése.
371. Hogy az Úrból kiáradó Isteni legfõképpen a házassági szeretetbe folyik be, annak oka abban rejlik, hogy a házassági szeretet a jónak az igazzal való összeköttetésébõl jön létre, ( descendit ) mert mint fent mondottam: az értelemnek az akarattal való összeköttetése, vagy a jónak az igazzal való összeköttetése, ugyanaz. A jó és igaz összeköttetése eredetét az isteni szeretetbõl vette, amely mindenki iránt, aki a mennyben és a földön van, megnyilvánul. az isteni szeretetbõl jön létre az isteni jó és az isteni jót úgy az angyalok, mint az emberek isteni igazságként fogadják magukba. A jónak egyedüli felvevõje az igaz. Ezért bárki, aki az igazságokban nincs, az Úrból, vagy a mennybõl magába semmit fel nem vehet. Amennyiben tehát az emberben az igazságok a jóval összekötve vannak, annyiban van az ember az Úrral és a mennyel összekötve. Innen származik tehát a házassági szeretet eredete s az isteni befolyásnak ez a tulajdonképpeni alapja. Ezért van továbbá az, hogy a jónak, az igazzal való összeköttetését a mennyben mennyei-házasságnak nevezik és hogy az Ige a mennyet a házassággal hasonlítja össze és házasságnak is nevezi és hogy az Urat võlegénynek és férfinak, a mennyet és az egyházat pedig mennyasszonynak és asszonynak nevezi.
372. A jó és az igaz, ha az angyaloknál, vagy az embereknél egybeköttetett, nem kettõ, hanem egy, mert akkor a jó az igazhoz és az igaz a jóhoz tartozik. Ez az összeköttetés olyan, mint amikor az ember azt gondolja, amit akar, és azt akarja, amit gondol, amikor úgy a gondolat, mint az akarat egyet, sõt egy lelket képez. Mert a gondolat bizonyos alkatban képezi és ábrázolja azt, amit az akarat akar és az akarat képezi azt örömmé ( jucundat id ). Ebbõl ered az is, hogy a mennyben két házastársat, nem két, hanem egy angyalnak neveznek. Ez az szintén, amit az Úr szavai alatt érteni kell: "Nem olvastátok-e, hogy a Teremtõ az elsõ teremtésben férfit és asszonyt teremtett és azt mondotta: és ezért elhagyja az ember atyját és anyját és ragaszkodik feleségéhez és ketten lesznek egy testté, azért már többé nem kettõ, hanem egy test. Amit azért Isten egybekötött, azt az ember el ne válassza; nem mindenki érti meg e beszédet, hanem az, akinek adatott." Máté 19: 4,5,6,11. Márk 10: 6,7,8,9. 1 Mózes 2: 24. Itt a mennyei házasság van leírva, amelyben az angyalok vannak és egyszersmind az igaz és a jó házassága; és az alatt, hogy az ember el ne válassza azt, amit Isten egybekötött, azt kell érteni, hogy a jó az igaztól el ne választassék.
373. Ebbõl látható, hogy az igazi házassági szeretet honnan ered, hogy t.i. az elõször azok lelkében képezõdik, akik házasságban vannak és hogy ez ezután leszáll és a testben vezettetik tovább és itt szeretetként érezhetõ és észlelhetõ. Mert mindannak eredete, ami a testben észlelhetõvé válik, a megfelelõ szellemibõl van és ezért az észbõl és az akaratból. Az ész és az akarat alkotják a szellemi embert, ezért mindaz, ami a szellemi emberbõl a testbe leszáll, az abban más alkatban ábrázolódik, mindazáltal hasonló és összhangzó ( unanimum ), mint a lélek és a test és mint az ok és az okozat, amint az abból is kitetszhetik, amit a megfelelésekrõl mind a két fejezetben mondottam és megmutattam.
374. Az igazi házassági szeretet és a mennyei öröm ismertetését, egy angyaltól a következõképpen hallottam: az az Úr Istenije a mennyben, amely az isteni jónak és az isteni igaznak kettõben olyképpeni egyesülése, hogy a többé nem kettõ, hanem egy. Azt mondá: a mennyben a két házastárs ilyen szeretetû, mert mindegyik, úgy a lélek, mint a test tekintetében, saját jósága és igazsága. Mert a test a lélek képe ( effigies ), mivel az ennek alkata szerint képezõdött. Ebbõl azt a következtetést vonta le, hogy az Isteni kettõben ábrázoltatott, akik az igazi házassági szeretetben vannak, és mivel az Isteni, úgyszintén a menny is. Mivel az összes menny az Úrtól kiáradó isteni jó és isteni igaz, ezért van, hogy mindaz, ami a mennyhez tartozik, ebbe a szeretetbe beíratott és annyi üdvösség és gyönyörûség, hogy az megszámlálhatatlan. A számokat olyan szóba fejezte ki, amely miriádok miriádját magában foglalta. Csodálkozott azon, hogy az egyházhoz tartozó ember felõl semmit sem tud, holott az egyház az Úr földi mennyországa és a menny a jó és az igaz házassága. Elálmélkodik, mondá, ha arra gondol, hogy az egyházon belül több házasságtörést követnek el, sõt igazolódik be, mint azon kívül, holott annak gyönyörûsége magában véve, szellemi értelemben és így a szellemi világban is nem egyéb, mint a gonosszal egybekötött hamis feletti öröm, amely pokoli, mert a menny gyönyörûségével, amely a jóval összekötött igaz szeretetének öröme, teljesen ellenkezik.
375. Mindenki tudja, hogy két házastárs, aki egymást szereti, bensõképpen egyesült és hogy a házasság lényege a lelkek, vagy kedélyek egyesülése, amibõl az is megtudható, hogy amilyenek a lelkek, vagy kedélyek önmagukban, olyan az egyesülés és egymás iránti szeretetük is. A lélek önmagát egyedül az igazból és a jóból képezik, mert mindaz, ami a mindenségben van, a jóra és az igazra vonatkozik és ezek egyesülésére. Ezért a lelkek egyesülése teljesen olyan, mint az igaz és a jó, amelyekbõl képzõdtek. Tehát azoknak a lelkeknek egyesülése, akik a valódi igazból és jóból képzõdtek, a legtökéletesebb. Tudnunk kell, hogy egymást kölcsönösen semmi annyira nem szereti, mint a jó és az igaz, ezért az igazi házassági szeretet ebbõl a szeretetbõl száll alá. Jóllehet a hamis és a gonosz is szeretik egymást, de ez a szeretet késõbb pokollá változik.
376. Abból, amit a házassági szeretet eredetérõl mondottam, következtetni lehet, hogy a házassági szeretetben ki van és ki nincs. Hogy t.i. a házassági szeretetben azok vannak, akik az isteni igazból kifolyólag az isteni jóban vannak és hogy a házassági szeretet annyiban igazi, mint amennyiben az igazságok amelyek a jóval összeköttetnek, igaziak. Mivel minden jó, amely az igazságokkal összeköttetik az Úrtól való, ebbõl az következik, hogy senki az igazi házassági szeretetben nem lehet, ha az Urat és az Õ Istenijét el nem ismeri, mert enélkül az elismerés nélkül az Úrnak befolyása sem lehet, sem az embernél levõ igazságokkal való összeköttetése létre nem jöhet.
377. Ebbõl kitetszik, hogy azok, akik a hamisban vannak, a házassági szeretetben nem lehetnek és pedig olyan arányban, amilyenben a gonoszból eredõ hamisban vannak. Mivel a bensõ is, amely a lélek székhelye, elzárva van, ezrét ebben a házassági szeretet semmiféle eredete nem lehet, hanem ez alatt a bensõtõl eltávolított külsõ, vagy természeti emberben van a gonosznak és a hamisnak összeköttetése, amelyet pokoli házasságnak neveznek. Egymással beszélnek és buja vágyból össze is köttetnek, de bensõjükben egymással szemben halálos gyûlölettõl égnek, amely oly nagy, hogy azt leírni nem lehet.
378. Két különbözõ vallású között sem jöhet létre a házassági szeretet, mert az egyik igazsága a másik jóságával össze nem egyezik. Két egyenlõtlen és homályos nézet kettõbõl egy lelket nem képezhet. Ezrét szeretetük eredetén semmi szellemi nincs. Ha együtt élnek és egymást bírják is, az csupán természeti okokból történik. Ezért a mennyben a házasságok csak olyanokkal köttetnek, akik egy és ugyanazon társaságból valók, mert ezek egyenlõ jóban és igazban vannak és nem olyanokkal, akik a társaságon kívül esnek. Hogy mindazok, akik egy és ugyanazon társaságban vannak, egyenlõ jóban és igazban is vannak és hogy a kívül esõktõl elválasztattak, azt lásd fent 41. sz. alatt. Ezt a zsidó nép között azáltal is jelképezték, hogy a törzseken belül és különösen a családokon belül, nem pedig azokon kívül házasodtak.
379. Igazi házassági szeretet egy férfi és több nõ között lehetetlen, mert ez a viszony annak szellemi eredetét, amely abban áll, hogy kettõbõl egy lélek képzõdik, szétrombolja, következésképp a bensõ föltételt rombolja szét, t.i. a jót és az igazat, amelybõl ennek a szeretetnek tulajdonképpeni lényege származik. Egynél többel kötött házasság olyan, mint a több akaratra osztott értelem és mint az az ember, aki nem egy, hanem több egyháznak híve, ahol azután hite annyira összetépõdik, hogy végül teljesen meg is szûnik. Az angyalok azt mondják, hogy több asszony házastársul vétele teljesen az isteni rend ellen való és errõl több okból és azután még abból is meggyõzõdtek, hogy mihelyt többekkel kötött házasságra gondolnak, bensõ üdvösségük és mennyei gyönyörûségük nyomban eltûnik és úgy érzik, mintha részegek volnának, mert náluk így a jó a hozzátartozó igaztól elválik és mivel a bensõ, ( lelkük székhelye ), már annak puszta elgondolására, arra irányuló némi vonzódással köttetik össze. Ezért határozottan felismerik, hogy az egynél többel kötött házasság bensõjüket elzárja és azt eredményezi, hogy a házassági szeretet helyett a durva kedvtelés ( lasciviae ) lopózik be, amely szeretet a mennytõl elvon. Azt mondják továbbá, hogy az ember ezt csak nehezen érti meg, mert igen kevesen vannak, akik az igazi házassági szeretetben élnek és azok, akik ebben nincsenek, ennek a szeretetnek bensõ örömérõl semmit sem tudnak, hanem csupán a féktelenség ( lasciviae ) örömérõl, amely öröm rövid együttélés után kedvtelenséggé válik, míg ellenben az igazi házastársi szeretet öröme ( jucundum ) nemcsak a késõ aggkorig tart e világon, hanem a halál után mennyei örömmé válik és akkor bensõ gyönyörûséggel telik meg, amely örökké tökéletesbül. Azt is mondották, hogy az igazi házassági szeretet üdvössége sok ezerre tehetõ, amelyek közül az ember elõtt egyetlen egy sem ismeretes, sem értelmével fel nem foghatja az, aki az Úrtól a jó és az igaz házasságában nincs.
380. Egyik házastársnak a másik feletti uralkodásvágya a házassági szeretetet és annak mennyei örömét teljesen eloszlatja, mert, mint fentebb mondottam, a házassági szeretet és annak gyönyörûsége abban áll, hogy az egyik akarata a másik akarata is legyen és pedig kölcsönösen és ismételten. Ezt azonban a háazsságbani való uralkodás vágya szétrombolja, mert az uralkodásra vágyó azt akarja, hogy a saját akarata a másinál is érvényesüljön és viszont a másiknak az akarata nála ne érvényesülhessen. Ezért itt kölcsönösség nincs, következésképpen semmiféle szeretetnek és ebbõl redõ örömnek a másikkal való közlése és viszont. Holott mégis a házasságban a közlés és az ebbõl eredõ összeköttetés az igazi bensõ gyönyörûség, amelyet üdvösségnek neveznek. Az uralkodás iránti szeretet ezt az üdvösséget és vele ennek a szeretetnek minden mennyei és szellemi tulajdonságát kitörli, annyira, hogy nem is tudják, hogy ilyesmi létezik; ha ezt említik, olyan kicsiny jelentõségûnek tartják hogy ennek az üdvösségnek puszta említésére is felkacagnának, vagy bosszankodnának. Ha az egyik ugyanazt akarja, vagy szereti, amit a másik, akkor mind a ketten szabadságban vannak, mert minden szabadság a szeretethez tartozik. De ahol uralkodás van, ott egyiknek sincs szabadsága. Az egyik rabszolga, de az uralkodó is az, mert õt az uralkodási vágy rabszolgaként vezeti. Ezt semmiképpen meg nem értheti az az ember, aki nem tudja, hogy a mennyei szeretet szabadsága micsoda. Mindazáltal abból, amit fent a házassági szeretet eredetérõl és lényegérõl mondottam, megtudható, hogy amennyiben az uralkodás bekövetkezik, a lelkek nemhogy egyesülnének, hanem inkább szétválnak. Az uralkodás leigáz és a leigázott léleknek vagy egyáltalán nincs vagy pedig ellenkezõ akarata van. Ha akarata nincs, akkor szeretete sincs; ha pedig ellentéte akarata van, akkor a szeretet helyét a gyûlölség tölti be. Azoknak bensõje, akik ilyen házasságban élnek, kölcsönös összeütközésben és harcban áll, mint ez két egymásnak ellentálló erõnél az eset, bármennyire is türtõzteti és csillapítja le azt a külsõ a békesség érdekében. Bensõjük összeütközése és harca haláluk után nyilvánvalóvá válik. Legtöbbször összekerülnek és akkor egymással ellenségként viaskodnak és egymást kölcsönösen marcangolják, mert akkor bensõjük állapota szerint cselekednek. Harcukat és marakodásukat néhányszor látnom megengedtetett és némelyek bosszúvágyók és kegyetlenek voltak. Mert a másik életben mindenkinek bensõjét szabadságba helyezik és nem úgy, mint a világban, ahol bizonyos külsõ tekintetek/szempontok/ azt féken tartják, mert akkor mindenki olyan, mint amilyen bensõje.
381. Némelyeknél van valami a házassági szeretethez hasonlónak látszó, mindazáltal az nem házassági szeretet, ha csak nem a jó és az igaz iránti szeretetben vannak. Van valami, ami a házassági szeretet látszatát kelti és pedig többféle okból, mint : hogy az otthonban kiszolgáltassanak, hogy biztonságban, csendességben és kényelemben élhessenek, hogy betegség esetén és az öreg korban ápolást nyerjenek, vagy gyermekeik iránti gondoskodás végett, akiket szeretnek. Némelyek házastársuk és hírnevük miatti félelembõl gonosz cselekedettõl tartózkodnak, némelyik még az érzékiségét is hozzácsatolja. A házassági szeretet a házastársak között is különbözõ. Az egyiknél több, vagy kevesebb található abból, a másiknál kevesebb, vagy éppen semmi és mivel különbözõk, azért az egyik a mennyet, a másik a poklot bírhatja.
382/a. A valódi házassági szeretet a legbensõ mennyben van, mivel az angyalok itt a jó és igaz házasságában vannak és az ártatlanságban is. Az alsóbb menny angyalai szintén a házassági szeretetben vannak, mégis olyan arányban, amennyire ártatlanok, mert a házassági szeretet önmagában véve az ártatlanság, ezért olyan házastársak között, akik a házassági szeretetben élnek, mennyei gyönyörûség van. Lelkül elõtt csaknem a gyermekség játékaihoz hasonlók játszódnak le, mint a gyermekek között, mert lelküket minden megvidámítja, mivel életük mindegyik részecskéjében a menny örömével befolyik. A mennyben a házassági szeretetet a legszebb dolgok jelképezik. Láttam azt egy kimondhatatlan szépségû szûz által jelképezve, aki fénylõ fehér felhõvel vétetett körül. Azt mondották, hogy az angyalok minden szépségüket a házassági szeretetbõl nyerik. Az abból jövõ érzelmek és gondolatok szellõk által jelképeztetnek, amelyek gyémántfényben tündöklenek és mint a piropok és rubinok szikráznak és pedig olyan gyönyörûséggel, hogy a léleknek bensõjét elragadják. Egyszóval, a menny a házassági szeretetben ábrázolódik, mert a menny az angyaloknál a jó és az igaz összeköttetése és ezt az összeköttetést a házassági szeretet hozza létre.
382/b. A mennybeli házasságok a földiektõl abban különböznek, hogy a földön a házasságok inkább a jövõ nemzedék nemzése végett vannak rendelve, míg a mennyeiek nem. Eme nemzés helyébe a mennyben a jó és az igaz nemzése helyeztetett. Ez a nemzés amannak helyére azért lép, mivel mint fentebb megmutattam, házasságuk a jó és az igaz házassága és ebben a házasságban a jót és az igazat és ezeknek egyesülését, mindenek felett szereti. Ezért ezek azok, amelyeket a mennybeli házasságok ?tovább fenntartanak. Ezért van, hogy a születések és a nemzések az Igében szüléseket és nemzéseket, amelyek a jóra és az igazra vonatkoznak, jelképeznek, az anya és az apa a jóval egybekötött igazat, amelyet nemzenek, a fiak és a leányok az igazságot és a jót, amelyet nemzenek, a võ és a meny , ezeknek összeköttetését és így tovább. Ebbõl kitetszik, hogy a házasságok a mennyben nem olyanok, mint a földön. A mennyben szellemi eljegyzések vannak, amelyeket nem nõsülésnek neveznek, hanem a lelkeknek a jó és az igaz házassága következtébeni összekötésének. A földön azonban nõsülések, mert ezek nemcsak a szellemre, hanem a testre is vonatkoznak és mivel a mennyben nem nõsülések vannak, ezért a két házaspárt itt nem férfinek és asszonynak ( maritus et uxor ) nevezik, hanem ez az angyali felfogásnál fogva két léleknek egymás házastársává egybekötését, egyszóval nevezik, ami ennek kölcsönösségét a viszonosságban ( suum mutuum vicissim ) kifejezi. Ebbõl látható, hogy az Úr szavait a nõsülésrõl miként értsük. Lukács 20: 35,36.
383. Hogy a mennyben a házasságok miként köttetnek, azt is megláthattam. A mennyben mindenütt hasonlók társulnak össze, az eltérõk azonban egymástól eltávolodnak, ezért a menny valamennyi társasága hasonlókból áll. Hasonlók hasonlókkal vezettetnek össze, nem önmagukból, hanem az Úrból, ( lásd fent 41. 43. 44.sz. ) hasonlóképen a házasulandó a házasulandóhoz, olyanok t.i., akiknek lelkük egybeköthetõ. Ezért már az elsõ megpillantáskor egymást bensõjükben megszeretik és önmagukat házastársaknak tekintik és házasságra lépnek. Ezért van az, hogy a menny minden házassága az Úrtól származik. Ünnepet is ülnek, amely sokaknak jelenlétében történik. Az ünnepségek a társaságokban különfélék.
384. Mivel a földön a házasságok az emberi nemzetség és a menny angyalainak is veteményes kertjük ( mert mint fent a saját fejezetében megmutattam, a menny az emberi nemzetségbõl való), továbbá, mivel az szellemi eredetbõl, vagyis a jó és az igaz házasságából való és hogy az Úr istenije különösen ebbe a szeretetbe folyik be: ezért azok a menny angyalainak szemei elõtt felettébb szentek. Viszont a házasságtöréseket, mert azok a házassági szeretetettel ellenkezõk, istenteleneknek ( profana ) tekintik. Mivel az angyalok a házasságban a jó és az igaz házasságát, amely a menny, látják, úgy meglátják a házasságtörésben a gonosz és a hamis házasságát is, amely a pokol. Ezért, ha a házasságtörést csak említeni is hallják, elfordulnak. Ennek az oka abban rejlik, hogy az ember elõtt, ha a házasságtörést kedveli, a menny bezárul, miután az többé az Istent, sem pedig az egyház hitét, el nem ismeri. Hogy mindazok, akik a pokolban vannak, a házassági szeretet ellen vannak, abból az áramlásból ( sphaera ) éreztem meg, amely onnan kipárolgott és úgy találtam, mintha az a házasságok szétrombolására és megrontására irányuló folytonos törekvés volna és hogy a pokolban uralkodó kedv a házasságtörés öröme. A házasságtörésnek ez az öröme, a jó és az igaz összeköttetésének megrontás afeletti öröm is, amibõl az következik, hogy a házasságtörés öröme, pokoli öröm, amely a házasság örömével, amely mennyei öröm, teljesen ellentétes.
385. Voltak bizonyos szellemek, akik az életben begyakorolt szokásnál fogva engem különös ügyességgel megkísértetek éspedig egészen szelíd, egyszersmind hullámzó alakban tovamozgó befolyással, mint amilyen a jó indulatú szellemektõl jönni szokott. Mindazáltal megéreztem, hogy ravaszság és hasonlók vannak benne, hogy megfoghassanak és megtámadjanak. Végül közülük eggyel beszéltem, aki, mint nekem megmondották, amíg az a világban élt, hadvezér volt és mivel megéreztem, hogy jelképeiben valami fajtalan ( lascivum ) van, vele a házasságról, szellemi jelképekkel összekötött beszédben, amelyek közül a gondolat teljesen és egy pillanatban többfélét kifejez, beszéltem. Azt mondotta, hogy testi életében a házasságtöréseket semmibe sem vette. De megadatott nekem, hogy neki megmondjam, miszerint a házasságtörések õrültségek ( nefanda ), habár az emberek ilyeneket a kedvtelésnél fogva, amelyeket mohón magukba szívtak és az ebbõl eredõ önámításból, nem olyanoknak, sõt megengedetteknek ( licita ) láttak, amit már abból is tudhatna, hogy a házasságok az emberi nemzetségnek és így a mennyei birodalomnak is veteményes kertjei és ezért ezeket semmi módon megsérteni nem szabad, hanem szentnek kell tartani. Továbbá abból is, hogy õneki, amidõn a másik életben és öntudatának állapotában ( perceptionis ) vala, tudnia kellet volna, hogy a házassági szeretet az Úrtól a mennybõl száll alá és hogy ebbõl a szeretetbõl, mint nemzõbõl, a kölcsönös szeretet származik, amely a menny alaperõssége; és így abból is, hogy a házasságtörõk, mihelyt a mennyei társaságokhoz közelednek, saját büdösségüket érzik és ennélfogva a pokol felé lebuknak. Legalább annyit azonban tudhatott volna, hogy a házasságok megsértése az isteni törvények és minden állam polgári törvénye ellen és azután, úgy a az isteni és polgári rend ellen és a valódi értelem ellen is van, és több másokat. De azt felelte, ilyeneket testi életében meg nem gondolt. Okoskodni akart, vajon ez így van-e? Azonban figyelmeztették, hogy az igazság semmiféle okoskodást nem tûr, mert ez a kedvtelést és így a gonoszat és hamisat védelmezi és neki elõször afelett, ami mondatott, gondolkozni kell, mivel az igazság. Vagy azt a világban általánosan ismert alaptételbõl is tudhatná, hogy senki másnak olyant ne cselekedjék, amit nem akar, hogy vele cselekedjenek és ha valaki az õ feleségét, akit szeretetett ( ami kezdetben minden házasságban megvan ) érintené és akkor amiatt a felgerjedés állapotába jutnak és ebben az állapotban magát kipanaszkodná, vajon akkor a házasságtörést nem ítélné-e el és ekkor helyesen gondolkozva, abban, másokkal szemben, inkább megerõsödnék-e, vagy azonnal a pokolra kárhoztatná?
386. Megmutattatott nekem, hogy a házassági szeretet örömei a mennyhez és a házasságtörés örömingerei a pokolra hogyan fejlõdnek. A házassági szeretet örömeinek a meny felé fejlõdése mindig több és több, egész számtalan és kimondhatatlan üdvösségbe és gyönyörûségbe mennek át és minél mélyebben behatolnak, annál számtalanabb és kimondhatatlanabba, egész a tulajdonképpeni, vagy a legbensõ mennyig, vagy az ártatlanság mennyéig éspedig a legnagyobb szabadságban, mert minden szabadság a szeretetebõl származik és így a legnagyobb szabadság a házassági szeretetbõl, amely maga a mennyei szeretet. A házasságtörés fejlõdése azonban a pokol felé halad és pedig fokozatosan a legalsóig, ahol egyéb, mint borzalom és utálat nincs. A házasságtörõkre világi életük után ilyen sors vár. Házasságtörõknek azokat nevezik, akik a házasságtörésben kedvüket találják és a házasságok iránt kedvetlenek.
Ha elolvasod az I.Kor.15:50-58 és az I.Thessz.4:14-18-ig igehelyeket abból azt lehet kiolvasni hogy a menybe valóságos testek jutnak, csak romolhatatlanok.
Ha már a Pokolban vagy akkor úgyis tudod, de ha mégsem, és mégis érdekel, akkor itt egy hiteles szemtanú leírása a dologról: Idézet Swedenborg Emanuel A Feltárult jelenések c. művéből. (http://emanuelswedenborg.tripod.com)
AR 153. Hadd szóljak most mindezek ráadásaként valamely ugyancsak emlékezetre érdemes dologról: arról, mi módon alakul a halál után azok sorsa, akik éltük folyamán ragaszkodtak a pusztán hit általi megigazulás téveszméjéhez.
1.Fizikai léte elmúltával az ember szellemként éled újjá- ez általában a szív dobogásának megszűnte utáni harmadik napon szokott bekövetkezni - amikor is hasonló testben találja magát, mint amilyenben földi élete során volt szállása. Ez a hasonlóság olyannyira megtévesztő, hogy azt hiszi, még mindig az előző világban van. Ám valójában nem anyagi, hanem spirituális testben lakik immár, mely - amúgy szintén szellemi - érzékei számára úgy tűnik, mintha maga a fizikum lenne, holott nem az.
2. Pár nap elteltével aztán rádöbben, hogy egy változatos társaságok lakta helyre került: ez a menny és pokol között található, szellemvilágnak nevezett régió; a megszámlálhatatlan sokaságú társaságok ott mind bámulatos módon rendeződnek el jó, gonosz és természeti érzelmi töltetük függvényében: azok a társaságok, amelyek a jósághoz vonzódó természeti hajlamnak köszönhetően jöttek létre, a mennyel vannak összeköttetésben, míg a gonoszsághoz húzó természeti indíttatás alkotta társaságok a pokolhoz kapcsolódnak.
3. Az újdonsült szellemet avagy szellem-embert egyik társaságból a másikba vezetik, jókba, gonoszakba egyaránt, eközben pedig fény derül arra, mely közösségek és mivel teszik rá a mélyebb benyomást : a tiszták-é vagy netán a csalárdak?
4. Amennyiben az igazak gyülekezete van rá hatással, úgy a gonoszak kompániáitól távolvezettetvén bebocsátást nyer a jók különböző társaságaiba, míg el nem érkezik a saját természeti indíttatásának épp megfelelő körhöz, ahol is az azonos hajlamból fakadó jóságban lelheti örömét. Ez az állapota egészen addig tart, míg természeti érzelmi motivációit le nem vetkezi s a szellemieket magára nem ölti: akkor aztán a mennybe vétetik fel: ám ez csak azokkal történik meg, akik a világban az ember iránt szeretettel voltak, és hittel teljes életet éltek, az Urat vallották Istenüknek és a bűnnel azonos gonosz dolgoktól távoltartották magukat.
5.Ellenben azokat, akik életük és hitvallásuk dolgában a pusztán hit általi megigazulás eszméjében rögződtek meg – mivelhogy az igazságnál a hamisság őnáluk nagyobb súllyal esett a latba, no meg azért is, mert eleve kizárták az üdvözülést elősegítő eszközök sorából az emberszerető jóságot, azaz a könyörületes cselekvést, a jók közösségeitől elvezetik a gonosz társaságok felé, melyek szintén számosak, egészen addig, míg csak meg nem találják a saját szájukíze szerint való, szeretetük kívánságainak épp megfelelő kört; aminthogy annak, aki a hamisságot kedveli, szükségképpen szeretnie kell a gonoszságot is.
6. De mivel annakidején a világban külsőleg jámborságot tettettek, miközben bensőjükben gonosz, kívánsággal átitatott érzelmek dúltak, először szép sorjában a külső látszattal egybevágó körülmények közé helyezik őket; azokat pedig, akik földi pályafutásuk folyamán élenjáró tisztségeket töltöttek be, időről időre a szellemtársaságok némelyikében is vezetőknek teszik meg és a világban valaha elfoglalt poszt nagysága szerint teljes körű, vagy korlátozott hatalmat ruháznak rájuk. Ám mert az ilyenek az igazságot nem szeretik, nem szenvedhetik a törvényt sem: e kettő dolgában bármilyen útmutatás az ő számukra csak írott malaszt marad. Pár nap elteltével így csakhamar visszaveszik tőlük a tisztségeket, és egy másik társasághoz irányítják őket. Láttam őket, ahogy egyik körtől a másikhoz mennek, ahogy mindenütt megbizatásokat kapnak, majd nemsokára ugyanannyi alkalommal e kinevezések visszavonásának is szemtanúja lehettem.
7.A gyakori továbbküldés miatt van aki végképp megcsömörlik és többé hallani sem akar semmiféle hivatalról, ismét mások jó hírnevük elvesztésétől tartva eleve rá sem szánják magukat arra, hogy tisztség után eredjenek, inkább magukba roskadva gubbasztanak nagy bánatosan. Olyankor elhagyatott helyre vezetik őket, ahol néhány kunyhó árválkodik; s miután beléptek, feladattal látják el őket, melynek elvégzése fejében némi ennivaló jár nékik: ám ha megtagadják a munkát, nem kapnak semmit sem és nyelhetik az éhkoppot; mindez attól függ, mire szorítja rá őket a szükség. Ama világ eledele hasonlít a mi földi táplálékunkra, csak éppen szellemi eredetű. A mennyei élelmet mindenkinek az Úr adja, mégpedig az általa létrehozott haszon mértéke szerint: a naplopók azonban - mivel értéket nem termelnek –abból nem részesülnek.
8. Kis idő múltán, ráunva a munkára, kilépnek a kalyibákból; ha pedig a világban papi szolgálatot láttak el, építeni szottyan kedvük; akkor azon nyomban kövek, téglák, falécek meg deszkalapok garmadája terem előttük, meg egy nagy rakás nád, szittyó, kavics, agyag és kátrány: ennek láttán lázba jönnek, és nyomban nekilátnak az eszkábálásnak, hol követ, hol fát, majd nádat, aztán vályogot halmozva egymásra nagy összevisszaságban, de az ő szemükben ez a zűrzavar rendnek tetszik. Csakhogy amit nappal építenek, az összedől éjszaka; a következő nap megint azzal telik, hogy a törmelékből köveket válogatnak és ismét nekiállnak építkezni, egészen addig, míg az egészet végképp meg nem elégelik. Mindez azért alakul így, mert egybegyűjtvén a sok hamisságot valaha azon fáradoztak, hogy alátámasszák a pusztán hit általi megmenekedés tézisét; márpedig az effajta talmi dolgokból igazi egyház bajosan jöhet létre.
9. A csömörtől vezéreltetve végül odébbállnak; aztán már csak magányosan, dologtalanul ücsörögnek.De mivel a tétlenkedőknek táplálék nem jár, csakhamar éhség kezdi őket mardosni, eszük is egyre akörül forog, mi módon juthatnának valami betevő falathoz, hogy szenvedésüket enyhítsék. Amikor ebbe az állapotba kerülnek, odajönnek mások, akiktől alamizsnát kunyerálnak, mire azok meg így szólnak: „Dehát miért üldögéltek itt csak úgy, ölbetett kézzel? Gyertek inkább haza mihozzánk, akad ott dolog bőven, utána majd harapnivaló is kerül”. Erre feltápászkodnak és követik őket otthonaikba, ahol mindenki testreszabott feladatot, majd a munka végeztével ételt kap. Ám a hitvallás téveszméihez körömszakadtáig ragaszkodók nem a jó, hanem a gonosz gyümölcsért képesek csak munkálkodni, és még abban sem a lelkiismeretesség vezérli őket, hanem kizárólag a tündöklésvágy és önérdek. Ezért hamar szögre akasztják a tennivalót, hiszen valójában csak a diskurálást, szószaporítást, lófrálást és henyélést kedvelik. Így a házigazdák, akiknek sehogy sem sikerült munkára bírni a léhűtő társaságot, a végén szépen kiteszik a szűrüket.
(Eddig tartott a Szellemvilágban tartózkodásuk ideje, és itt kezdődik a Pokol megnyílása előttük, ahová önként mennek, és ahonnan nincs többé kiút.../Amet/)
10. Amint kipenderítették őket, megnyílik a szemük: akkor egy tátongó üregbe torkolló utat pillantanak meg maguk előtt; mihelyt azon elindulnak, kapu tárul előttük, és ők belépve egyből azt kérdik, van-e valami ennivaló. Az ottaniak igennel felelnek, mire az éhenkórászok nekiállnak rimánkodni, hadd maradhassanak. Beleegyező választ kapnak, be is vezetik őket; a hatalmas ajtó pedig lezárul mögöttük. Erre rögtön megjelenik a barlang felvigyázója és így szól hozzájuk: ”Számotokra innét többé nincs kiút. Figyeljétek csak a sorstársaitokat: mindegyik dolgozik, és azért a mennyből ételt kap: melegen ajánlom, hogy ezt jól véssétek az eszetekbe”. A többiek meg helyeselnek: ”A nagyfőnök bizony érti a csíziót! Naponta mindenkinek kiadja a hozzá passzoló munkát: ti is, ha igyekeztek, kaphattok kosztot és ancúgot, de ha nem, akkor aztán lőttek a vacsorának és a gúnyának is, úgy ám!” Ha bárki közülük arra vetemedne, hogy a másikkal valami gonosz dolgot műveljen, azt azonmód a barlang sarkában álló, rontással átitatott földből döngölt fekhelyre hajítják, ahol válogatott kínzásoknak vetik alá, egészen addig, míg az elöljáró úgy nem látja, hogy az illető már kellőképpen megbánta tettét. Akkor elengedik és utasítják, hogy ismét térjen vissza a munkájához. Felvilágosítják, hogy mindenkinek szabad sétálgatnia, beszélgetnie, és nyugovóra térnie, de csak ha már elvégezte a tennivalóját. Azt is felajánlják, hogy elkísérik azokba a kavernákba, ahol örömlányok tanyáznak; bármelyiket közülük akár magához is veheti ágyasnak, de a félrelépés, a másik megcsalása súlyos büntetés terhe mellett mindkettőjüknek szigorúan tilos. Az egész poklot ilyen üregek, ilyen örökös munkatelepek alkotják. A barlangok egyikét – másikát megengedtetett meglátogatnom és alaposan szemügyre vennem, hogy híven beszámolhassak róluk az embereknek; és mondhatom, lakóik ugyancsak hitvány szerzeteknek tűnnek: halvány fogalmuk sincs róla, kik voltak hajdanában és mivel is foglalkoztak itt a földön. Ám az engem kalauzoló angyal elmesélte, hogy egyikük béres volt, míg a világban élt, a másik fővezér, a harmadik lelkipásztor; ez nagyméltóságú nemesemberként múlatta napjait, amaz meg dúskált minden földi jóban. És lám, mindannyiuknak mégis úgy rémlik, hogy valaha ágrólszakadt szolgák meg cimborák voltak. Ez úgy lehetséges, hogy bensőjük szerint mind egy húron pendülnek, jóllehet látszatra különböznek egymástól: a szellemi régióban az köt össze, ami az ember szíve mélyén rejtőzik. Ilyen hát azoknak a sorsa, akik száműzték mindennapjaikból az élő szeretet erejét, amiért is világbani létük során nem az vezérelte őket.
11. A poklokról nagy általánosságban elmondható, hogy csupa efféle barlangból és dologházból állanak s egymástól attól függően különböznek, hogy sátánok vagy ördögök lakhelyéül szolgálnak-e. A sátánok a menny ragyogásából nézve mind holttetemeknek látszódnak: páran feketék, akárha múmiák lennének; az ördögök viszont olyanok, mint a sötét láng : van aki egészen koromfekete. Ábrázatra és termetre mindannyian iszonyt keltőek, ám saját eleven szén – izzású fényükben teljesen szabályszerű embernek látják önmagukat, nem pedig torz szörnyszülöttnek. Ez kegyelemből adatott nékik, hogy mégis képesek legyenek egymással valahogy együttélni.
Jézus bátyjai a Biblia szerint keményen nyomták a szexet a Földön anno. Persze nehéz megállapítani, hogy fajtalanságról, vagy mi a jó bánatról tudósít az :
1.Móz6.1. Lőn pedig, hogy az emberek sokasodni kezdenének a föld színén, és leányaik születének. 2. És láták az Istennek fiai az emberek leányait, hogy szépek azok, és vevének magoknak feleségeket mind azok közül, kiket megkedvelnek vala. 3. És monda az Úr: Ne maradjon az én lelkem örökké az emberben, mivelhogy ő test; legyen életének ideje száz húsz esztendő. 4. Az óriások valának a földön abban az időben, sőt még azután is, mikor az Isten fiai bémenének az emberek leányaihoz, és azok gyermekeket szűlének nékik. Ezek ama hatalmasok, kik eleitől fogva híres-neves emberek voltak."
Elképzelhető, hogy Isten fiai számára nem létezett a Földön kívül megfelelő szexuális partner és azért kellett lejönniük ide. Isten leányairól, menyeiről nem is nagyon olvasni a Bibliában, mindenesetre fontos kérdés lehet, hogy az 1Móz6-ban szereplő "istenfiknek" ki is lehet az édesanyja akár szűzen, akár szeplősen...Ha az istenfik tiszta szellemi vérű lények voltak, akkor bizonyára nőstény anyukák is leledzettek a Mennyeknek Országában. Ha meg nem, akkor az istenfik is nephilimek voltak, akárcsak Jézus. Na Ámen Hallelúja..etc...!
A Biblia istene és utódai szimbiózisban élnek az emberekkel, nem is lehet más hitelesebb forrás ennek megerősítésére, mint a Biblia.
Lám, mennyire nem egyértelműek a szavaink. Különösen a szeretet szóval vannak nagy kavarodások.
Értem, hogy a "szeretet" és a "ragaszkodás" szó különbségét ecseteled, és hogy az utóbbinak a majomszeretet értelmet adtad. És valóban, fel lehet ilyen értelemmel ruházni a "ragaszkodás" szót.
De fel lehet ruházni egy másik értelemmel is, és akkor már különös módon inkább hogy jót jelent. Ez pedig a "hűség" szó. Ragaszkodik, vagyis hűséges, tűzön-vízen kitart mellette. Ugye, ez már nem is annyira a majomszeretetről szól?
Értem én, hogy manapság, amikor az emberi önzés nem csökkenni látszik, hanem éppenhogy növekedni, még az is előfordulhat, hogy a hűséget, a tudatos ragaszkodást, a tűzön-vízen való kitartást sokan ostobaságnak vélik.
De azok gondolkodjanak el azon, hogy vajon a Megváltó nem ugyanilyen "ostoba" módon tart-e ki az ember mellett? Már rég le kellett volna mondania rólunk, hisz minden nap többször megtagadjuk Őt a szavainkkal, cselekedeteinkkel, gondolatainkkal. Sokszor olyan mélyen vagyunk az önzésünk bűnében, hogy még csak észre sem vesszük, fe sem fogjuk. Menthetetlennek tűnve, méltók volnánk az elvettetésre. Így van ez ma, és így volt 2000 éve. És mégis. Meghalt értünk, éredmtelenekért, hogy hátha lesz közöttünk olyan, aki szabadulni szeretne az önzéstől. Hátha az Ő halála árán megmenekülhet valaki.
Számomra ez a "ragaszkodás", vagy a hűség mélyebb értelme, és így gondolva már nem is más ez, mint a szeretet.
Igazad van, hogy a szeretet és a ragaszkodás két különböző dolog. A ragaszkodás az önző szeretet. Feltétel nélkül hinni és bízni Istenben, igen, ez az ami a Hitet feltételezi.
a szeretet és a ragaszkodás két külön dolog, bár az egyszerű elme szereti egybemosni őket. de most nem is ez a lényeg, hanem a kívánság mögött húzódó világnézet, az ami vicces. az tulajdonképpen arról szól, hogy feltételeket szab Istennek, miközben azt mondja, hogy hisz benne. pedig Isten nem szolga, hanem úr. aki a túlvilágban hisz, érdemes lenne a túlvilági Istenéhez alkalmazkodnia, és nem pedig elvárni, hogy az alkalmazkodjon őhozzá.
Ez is azt mutatja, hogy ahogy nincs két egyforma ujjlenyomat, úgy a túlvilágról is mindenkinek más a véleménye, a reményei, a félelmei. Ez nem baj szerintem.Én pl. nem vagyok megkeresztelve, de amikor a nagymamám haldoklott, akkor a Bibliából olvastam neki, mert tudtam hogy Ő katolikus, és ezekkel az írásokkal tud azonosulni.
Az hogy valaki szeretné a kutyusát maga mellett tudni halálában is, egy alapvető emberi dolog , a szeretettel és a ragaszkodással van összefüggésben. Az hogy nekünk vad ötletnek tűnik, az csak egy dolog.
volt olyan topikoló is, aki kijelentette, hogy ő csak akkor hajlandó a mennyországba menni, ha a nemrég elpusztult házikedvenc kiskutyájával ott találkozhat majd. mert ha a kiskutyák ki vannak zárva a mennyországból, akkor ő nem oda akar menni. :-)
