Köszi a hozzászólásodat, de most nem olyan egyszerű az esetem.
Mint ahogy ismerem a barátnőmet, hogy mennyire maximalista (mint én :-), ha elmondanám neki az igazi idálomat és vágyaimat, akkor gyökresen meg próbálna változni, de soha nem lehetne olyan, mint amit elképzeltem.
De nem is várom el tőle, hogy olyan legyen, csak tudom, hogyha elmondom, akkor MEGPRÓBÁL olyan lenni.
Mondok egy valódi példát:
Én már kiskorom óta aktív mountatin bike-os vagyok, nyertem versenyeket, stb... szóval jól birom a biciklizést (meg mást is, de ez OFF :-).
Ő pedig napi 1 órát fut legalább, viszont a biciklizést nem bírja annyira mint én (persze hogy nem, mert én már nagyon rég csinálom).
És amikor együtt bicikliztünk és látta rajtam hogy én kicsit sem fáradtam el, ő pedig teljesen kifulladt elhatározta, hogy ő jobb lesz nállam, és jobban fogja birni a tekerést mint én. Mondtam neki, hogy szerintem felesleges, és semmi gond nincs abban, hogy megállok pihenni.
A következő naptól 1 órát fut, és fél órát biciklizik (!!!) csak hogy behozzon.
Szerintem ez nem semmi!!!
A szülei meg féltik, hogy túlhajtja, túlpörgeti magát. A sport miatt hajnalban kel...
És azt mondja, hogy nem MIATTAM, hanem maga miatt csinálja...
Így már világosabb a story?
És ezek alapján vajon milyen következménye lehet, ha elmondom az igazi igényeimet, amiket most nem teljesít?
Bizonyara vannak szelsosegek olyan ertelemben, hogy en is ismerek a kornyezetemben olyan part, ahol az egyik fel nem volt szerelmes a masikba, de idovel ez megvaltozott. En tovabbra is azt mondom, hogy nem art olyan emberrel egyuttlenni, akivel erzelmileg jol erezzuk megunkat es nem orokosen a kifogasolni valokat kerssuk rajta.
Ha igy valtoznak az erzeseid az nem tul sok jot mutat. Nekem az a velemenyem, hogy valakit kenyszerbol vagy azert szeretni, mert o ragaszkodik hozzad, nem jo. Kesobb ez boldogtalansagot szul. En evvel nem osztonozlek semmire, de szerintem egy kiados beszelgetes ratok ferne. Hangsulyozom, hogy ez az en szubjektiv velemenyem. (Megjegyzem, hogy gondolkodtam vajon mi lehet az a tulajdonsag, amin a parod nem tud valtoztatni. Valoszinu, hogy valami kulso tulajdonsag lehet :))
Érdekes amit leírtál, mert velem is megesett, csak kicsit másképpen. A barátnőmet már másfél éve ismerem és szeretem, s amikor elkezdtünk járni, enyhén szólva sem hasonlított az ideálomhoz. Én mégis beleszerettem. Ő gyakran kérdezte vagy nem, de én azért a tudtára adtam :-), hogy mi tetszik egy nőben (külsőleg és belsőleg) és én igyekeztem elmondani mindent. Néha csak rámutattam valakire, hogy nézd, az látod tetszik. Aztán szép lassan, mit tudod kipróbált és tesztelte rajtam, hogy milyen hatást vált ki. Persze nem mindent, de ez nem okozott neki problémát, hiszen én mégiscsak vele járok én nem az ideálommal, tehát nem kell neki felvennie tökéletesen azt a formát és személyiséget. Ez amolyan játék is, hiszen mindig volt valami, amiben meglepetést nyújtott és én izgatottam vártam a csodát. Persze ezek apró dolgok voltak, de mégis érdekesek mind a kettőnk számára.
Mára már Ő az ideálom és ezt nemrég meg is mondtam neki.
Nem tudom segítettem-e, de azért leírtam a gondolatomat a témával kapcsolatban.
Az igaz, hogy tolerancia létezik, de ha tudja hogy mi az, amiben nem tud nekem megfelelni, akkor neki nem sokkal rosszabb?
És én lehet hogy egy ilyen "pótolhatatlan" tulajdonsága miatt fogom egyszer elhagyni. Ezt most így érzem, ez persze változhat.
Boldog vagyok vele, de
Most veszem észre, hogy a denek nem kellene ott lennie... :-(
Jól érzem vele magam, és ő úgy tekint rám mint élete nagy szerelmére. Még soha életemben nem szeretett senki ennyire engem, mint Ő. És én is úgy érzem hogy szeretem, jobban mint eddig bárkit is, de ez az érzés mostanában csökken kicsit.
Mindezek mellett jól érzem vele magam, szeretek vele lenni.
SB!
Szerintem is az a fo kerdes, hogy boldog vagy-e igazan vele. Mert, ha igen, akkor nyilvan elfogadod a jelenlegi tulajdonsagait a parodnak. Persze, ha esetleg valami nem tetszik rajta vagy vele kapcsolatban, akkor azt meg kell beszelni. Biztosan vannak olyan tulajdonsagok, amiken nem nagyon lehet valtoztatni (pl. kulso), de ez sem olyan egyertelmu, mitobb a belso tulajdonsagokat viszont meg lehet valtoztatni. En azt mondom, hogy az egesz tarsas egyuttlet csupa toleranciaval jar. Hiszen, ha szeretunk valakit, akkor megprobaljuk elfogadni olyannak amilyen vagy esetleg felhivjuk azon dolgokra a figyelmet, amin esetleg valtoztathat. De ugyebar orok igazsag, hogy tokeletes ember nincs!
Az a kérdés, hogy boldog vagy-e vele? Nem ua, mint a "szeretem". Ha boldog vagy vele, akkor megváltozott az ideálod, csak nem vetted észre :)
Egyébként légy hozzá őszinte. Lehet húzni az ilyen dolgokat, de a vége közismert, vagy marad a honpolgárok családépítő programjában való részvétel állami támogatással.
Szerintem van vmi oka annak, ha ilyet kérdezett tőled. Talán ő is megérzte, hogy nem ő az ideális neked. De szeret téged, és szeretne megfelelni neked.
Nem hiszem, hogy be tudnád csapni egy hazugsággal. De nem is kell feltétlenül elmondanod részletesen, hogy milyen is a te ideálod, elég csak nagy vonalakban, olyan dolgokat megemlítve, amin esetleg tudna változtatni. És végig hangsúlyozni kell, hogy te őt úgy szereted, ahogy van. Ha tényleg úgy szereted.
Egyébként 0 tapasztalatom van a nullázásban.
Egy nagy kérdésre kell válaszolnom a barátnőmnek, akivel kb 2 hónapja vagyok együtt, és nagyon szeretjük egymást.
Azt kérdezte, hogy mi az ideálom, és hogy mit várok el, mit kell tennie az ideális páromnak. (Ez így nem tünhet nehéz kérdésnek.)
Az a gond, hogy külsőleg nem nagyon hasonlít az ideálomhoz, de azokat sem teszi meg, amit elvárnék az ideálomtól, a páromtól úgy igazán.
Viszont ennek ellenére szeretem.
Szóval szerintem ha elmondom neki hogy milyen az ideálom és hogy mit várok el tőle, akkor biztos próbál változtatni, viszont nagyon sok adottságon lehetetlen változtatnia (pld. külső, az alkatunk az adott). És talán rá fog arra is jönni, hogyha találkozok egy olyan nővel, aki külsőleg és belsőleg is azokat nyújtja amiket ő adottságai miatt képtelen, akkor el fogom hagyni.
És nem szeretném, hogyha olyanon gondolkozna, amin úgysem tud változtatni, és most ezért megromlana a kapcsolatunk. Azt sem szeretném, hogy számára telesíthetetlen igények elé állítsam, mert annak nincs értelme. Ez ugyancsak nem lenne senkinek jó.
Most mondjam el az igazat, vagy mondjam az ami neki jól esik, és hazudjak? Nem szoktam, és nem szeretnék hazudni.
