Keresés

Részletes keresés

V43 1279 Creative Commons License 2024.02.29 -2 2 76823

A legutóbbi 3 napos somogyi utunk, 63 km DDP-zéssel mindenestül nagyjából 80 ezerre jött ki és semmi luxus nem volt benne. Március végére volt betervezve egy szóló Északi Zöldezés egyedül, nagyjából hasonló kondíciókkal, egyelőre elnapoltam. Ennyiért ez már sajnos irreális költség egyedül.

Előzmény: Pulmy (76821)
Pulmy Creative Commons License 2024.02.29 -2 1 76822

Mint minden ez is szubjektív. Nekem nagy vágyam volt, hogy a végén belgázolhassak a hatalmas kék folyamba. Aztán mikor odaértünk hatalmas árvíz is volt, úgyhogy nem is kellett erőlködni, hogy kötésig belemehessek a Dunába. Nagy élmény volt, de persze megérkezni a O km kőhöz se semmi érzés. Emböre válogatja.

Előzmény: jzp2107 (76819)
Pulmy Creative Commons License 2024.02.29 -2 1 76821

Most aztán tényleg sárgulok😉 , felírva a listára.

Ha jól belegondolok egy egy hetes hazai kékezés simán belejön 2 kilóba, persze ha nem sátrazol.

Autentikus luzitán zenéhez volt szerencséd? Óriási élmény!

Előzmény: nagypapi (76818)
fornit1 Creative Commons License 2024.02.29 -1 1 76820

Az embernek szinte kedve lenne már a jövő héten belevágni. :)

 

A jelzettsége milyen, követhető az útvonal mobilkütyük nélkül?

Előzmény: nagypapi (76818)
jzp2107 Creative Commons License 2024.02.29 -2 1 76819

szerintem nagyobb "katarzis" Zircre érni, mint Piszkére

 

nagypapinak köszönöm az infót, akkor a bakonyi túrákat előreveszem májusig...

 

Előzmény: Leadfoot (76815)
nagypapi Creative Commons License 2024.02.28 -2 4 76818

No, akkor tényleg röviden, mert a telexes cikk egész jól összefoglalta a lényeget.

Jó kis honlapja van az útvonalnak, leírja az egyes szakaszokat.

Fishermen's Trail - Rota Vicentina

 

Több leírás szerint egyébként északon Sinesben kezdődik/végződik (nincs meghatározott "kötelező" iránya, mindkét irányban bejárható, attól függően, hogy az arcodat vagy a nyakadat akarod leégetni. ;-) ), de a Sines - Porto Covo (19 km) szakasz nem véletlenül nincs benne. Sines - itt született Vasco da Gama ma egy jelentős kikötőváros, kapcsolódó iparral (pl. kőolajfeldolgozás), gyárakkal - nem túl szép, a városból kijutni csak forgalmas utakon keresztül lehet, tömegközlekedés nincs, legalábbis én nem találtam. Ezért kezdik sokan a túrát Porto Covoban, ahová Lisszabonból ugyanúgy van közvetlen busz.

A fenti linken megadott etapokat érdemes tartani, legalábbis ha nem kell rohannod, mert gyönyörű és nagyon változatos a tengerpart. A túraútvonal jól jelzett (általában) zöld-kék jelzésű oszlopokkal. Sokszor megy a sziklák pereméhez közel, de lemegy a partra is, a járhatóság is nagyon változatos, hol teljesen jól járható (kb. döngölt föld), hol sziklás, és nagyon hosszan mély homok. Utóbbiak miatt a napi 20 km (ez általában a két falu közötti távolság) teljesen optimális, főleg ha akarsz egy kicsit nézelődni, leülni egy kávéra, kólára, sörre, fényképezni, neadjisten csobbanni egyet. A víz úgyis télen-nyáron hideg az áramlatok és a hullámzás miatt.

Koszt-kvártély a falvakban van, illetve vannak a strandoknál éttermek, büfék, ezek egy része télen is működik, mert a szörfösök akkor is jönnek. 

 

Ottjártamkor - február legeleje - olyan 17-20 fok között volt napközben, reggel és este (mikor lement a nap, gyorsan lehűlt) 8-10 fok. Napközben szinte végig sütött a nap, árnyék alig, szóval nyugodtan lehetett pótóban túrázni. Én bakancsot vittem a homok és sziklák miatt, de talán egy magasszárú túracipő jobb lett volna. Szállást általában dormitorykban foglaltam, ezek 4-10 ágyasak, mindenhol tisztaság. Mivel ilyenkor kevés a turista, jó eséllyel nem lesz sok hálótársad, háromszor egyvalaki volt még, de volt, hogy egyedül voltam. A végén Lagosban (nem, nem tévedtem el ennyire, Portugáliában is van ilyen város, ott van az útvonal vége) 4-en voltunk egy 8 ágyas hálóteremben. Mindenhol volt lehetőség elzárni saját szekrénybe a cuccot, nem mintha gyakoriak lennének a lopások. Alapvetően biztonságos hely. Ha nem egyedül mész, megéri inkább szobát, airbnb-t nézni, mert két személyre kb. annyi, mint 2 hely a dormitoryban, és azért mégiscsak kényelmesebb... 2 alkalommal nem találtam a faluban hálótermi szállást, ilyenkor kifizettem a 40-43 eurót egy éjszakára egy lakásért/hotelszobáért. A 43 eurósban adtak egy üveg bort is... 

 

És a mocskos anyagiak, szerintem ez is elég hasznos a tervezéshez: Repjegy (fapados, nem vettem kiegészítőket) oda-vissza összesen 35 ezer körül (Bp-Lisszabon-Bp, két héttel utazás előtt vettem), Lisszabonban a helyi 1 órás jegy 1,80 euró. Ezzel átmetróztam a repülőtérről a buszállomásra. Buszjegy Sinesbe 15 euró volt (185 km, kb. 2 óra 40 perc). Helyközi busz rövidebb távra (Sagres-Luz 30-40 km) 5,20 euró volt. Lagos-Lisszabon több mint 300 km, 4 óra körüli menetidő, 8 euró. Érdekes az árképzés...

Hétvégén nem volt tömegközlekedés, amerre rövidíteni akartam, stoppoltam, hamar felvettek, nem volt gond. 0 euró. :-)

Szállást mindig napközben foglaltam estére a b (mint balhés) betűs szálláskereső alkalmazásban, a 7 éjszakára összesen kb. 69.700 Ft-ot vontak le a kártyámról.

Valamilyen kaja a legkisebb kocsmákban is van, de persze vannak éttermek, giroszosok, pékségek, szóval éhen-szomjan nem marad az ember. 8-10 euróból (pizza, girosz, bitoque nevű étel, ami tulajdonképpen egy natúrszelet sült krumplival és friss zöldségekkel, nagyon finom)  jól lehet lakni, a sör kicsit drágább, mint itthon - vagy ugyanannyiért kisebb kiszerelést adnak -, de megfizethető. Kávé (rendest adnak mindenütt, nem megmikrózott xart) 70 centtől 1 euróig.  Tengeri herkentyűk azért drágábbak, de érdemes kipróbálni.

Szóval napi 25-30 eurós ételital-költséggel számolva, utazással, szállással egy ilyen bő egyhetes út simán kihozható 200 ezer Ft-ból fejenként. Úgyhogy lehet vitatkozni, hogy a Balaton vagy a horvát tengerpart az olcsóbb, de biztos vagyok benne, ez sem drágább, még repjeggyel együtt sem.

 

A táj meg tényleg hihetetlen, leírhatatlan, azt írták, hogy a világ egyik legszebb tengerparti túraútvonala, azt hittem, xar marketingduma, de nem.

Mindehhez hozzávéve az ottani emberek kedvességét, nyugalmát, segítőkészségét a buszsofőrtől kezdve a kocsmároson át az arab giroszosig, mintha egy másik világba csöppennénk... És nem húzzák a szájukat meg számolnak felárat, ha csak egy éjszakára foglalsz.

Kár, hogy ezért idáig kell menekülni.  

 

Szóval csak ajánlani tudom.

 

 

 

Előzmény: Garofano (76810)
hadidoki Creative Commons License 2024.02.28 0 0 76817

Én Piszke felől járom, a Piszke-Mór szakasz már tavaly ősszel megvolt, idénre tervezem a 

Mór-Eplény és az Eplény-Zirc szakaszt. Ha vasút javítás lesz azon a környéken, lehet, hogy belehúzok.

Szép túrát kívánok!

Előzmény: Leadfoot (76815)
nagypapi Creative Commons License 2024.02.28 0 1 76816

Nem tudom, mikorra tervezed, illetve tömegközlekedéssel szoktad-e megközelíteni a kezdő/végpontot, de a 11-es vasútvonalon előreláthatólag május végétől októberig teljes vágányzár lesz Veszprém és Zirc között, ami azért megnehezítheti - vagy legalábbis meghosszabbíthatja - az egyes szakaszok elérését.

Éppen másfél hete vágtam bele, de én nem sorban haladok. 

Ha egyéb jelvényszerző mozgalmakban is gondolkodsz, az Öreg Bakony Bakancsosa jónéhány érintőpontja viszonylag kis kitérővel elérhető a Pirosról. A maradék pont nagyrésze meg a Rómer Flóris emlékútról vadászható le.

Előzmény: Leadfoot (76815)
Leadfoot Creative Commons License 2024.02.28 -1 0 76815

Épp azon agyalok, melyik végéről kezdjem el a KDP-t (mindenképp sorban kell csinálnom, nem össze vissza).

Előzmény: KFeri_2+4 (76804)
nagypapi Creative Commons License 2024.02.22 -2 4 76814

Arra utal Pulmy, hogy a facebookon az ismerősöknek írtam egy (pontosabban kettő) bejegyzést az útról, abban szerepel Vasco de Gama, aki arrafelé született, és személye kapott némi szerepet a leírásban... :-)

Lehet, hogy itt is közzéteszem, de egy kicsit szerintem azért átdolgozom előtte...

Addig itt tudsz olvasgatni az útról, én is innen merítettem az ötletet:

Telex: Fishermen’s trail: ha a portugál óceánparton túrázna, novemberben tegye!

 

Előzmény: Garofano (76810)
nagypapi Creative Commons License 2024.02.22 -2 2 76813

:-)

Előzmény: Pulmy (76812)
Pulmy Creative Commons License 2024.02.22 -2 1 76812

csak úgy vascodegamásan ;) :) :D  biztos tetszene a nagyérdeműnek

Előzmény: nagypapi (76811)
nagypapi Creative Commons License 2024.02.22 -2 2 76811

Nem jelvényszerző, jönnének a mínuszok rendesen... 

Azért majd összedobok valamit... :-)

Előzmény: Garofano (76810)
Garofano Creative Commons License 2024.02.22 0 1 76810

Nem lenne kedved egy rövid beszámolót írni róla, vagy akár csak néhány gondolatban összefoglalni? Bennem olyan régen mocorog már, hogy szeretnék egy hosszabbtávú túrán tengerparton járni, kíváncsi lennék nagyon, hogy milyen volt.

Előzmény: nagypapi (76806)
hadidoki Creative Commons License 2024.02.22 -1 3 76809

Nagyon köszönöm, ez megható volt!

Valóban, egy életre meghatározó élmény körbejárni az országot. 

Előzmény: rönofan02 (76807)
AttHunter Creative Commons License 2024.02.21 0 3 76808

No ez nagyon szép volt!

Majdnem én is elérzékenyültem, még jó hogy egyedül olvastam. :)

Előzmény: rönofan02 (76807)
rönofan02 Creative Commons License 2024.02.20 0 6 76807

Sziasztok,

Látom, kicsit fókuszba került az AK. Én először 2020-21-ben tettem meg és nagyon megfogott, de ezzel nem vagyok egyedül. Ákos barátommal nekiindultunk mégegyszer, de most ellenkező irányban, Sátoraljaújhelytől Szekszárdig. Hadidoki írta, hogy ide "felnőtt" kell, én inkább úgy fogalmaznék, hogy befogadónak kell lenni, és leginkább jóban kell lenni saját magunkkal, ez utóbbi nekem azért fontos, mert jórészt egyedül bandukolok a Kékeken...

Talán már olvastátok, de ha nem, engedjétek meg, hogy közzétegyem az AK bejárásom végén írt szösszenetemet....

 

"2016-ban kezdtem bele az OKT-be, két évre rá befejeztem… Az Alföld? Soha! 2019 októberében teljesítettem a RP-DDK-t is, menet közben ismerőseim kérdezgették, hogy utána jön az AK, ugye? Az kizárt! Aztán megérkeztem Szekszárdra és nagyon meg voltam (akkor is!) hatódva, hiszen már a második Kéktúrát fejeztem be. Vártam a vonatot, elnéztem észak felé, a vasúttal párhuzamosan futó útra és megláttam szépen sorban a kékjelzéseket. Elgondolkoztam, atyavilág, ennek a jelzéssornak a másik vége Sátoraljaújhelyen van! Kicsi ez az ország, no de azért az nagyon messze van! Ott, akkor kezdett bizseregni bennem valami… Jött a tél, a tavasz, megérkezett a pandémia első hulláma is, „Maradj otthon!”, bezárt az ország, pedig akkor még nem tudtuk, hogy a második, de még inkább a harmadik hullámhoz képest, az első csak egy kiscserkészeknek szóló, szombat délutáni matiné lesz… De az elhatározás már gyökeret vert bennem, megvettem az AK füzetet, aztán 2020. június 25-én belevágtam. Ma már tudom, hogy életem egyik legjobb döntése volt!!!Ennyit bevezetőként, és most jöjjön a szokásos…

A Kékkörből a harmadik…

869 gyalogos kilométer, napra pontosan egy év, 30 túranap. Számok, egy színes papírlap, egy hideg kis fémdarab…Elgondolkodva nézegetem őket és eszembe jut az első túrám harmadik napján a pofon, amit az Alföld kiosztott nekem. „Több tiszteletet, Tóni, több tiszteletet!” Igen, az Alföldet tisztelni kell, már megtanultam. És ha kellő alázattal indulunk neki, akkor az Alföld megnyílik, szinte beszippant, megmutatja magát, az összes szépségét, rejtett kincseit, amik autóval átszáguldva rajta láthatatlanok maradnak. Például a legendás Mezőtúr-Ecsegfalva gátmeneten, ahol része lettem a végtelen rónának, megéreztem a megfoghatatlant, azt a semmihez sem hasonlítható érzést, amiért bele lehet szeretni ebbe a tájba… A szemem lassan lecsukódik és megindul az emlékek áradata…A Ruzsa környéki tanyavilág süppedős homokja. A Szerelem domb, az Ólom hegy, vagy a Hoportyó, a maga gigászi 183 méteres magasságával. A kunhalmok… A villanypásztor a Ligeti földeknél, ami úgy megrázott, hogy a szemgolyóim helyet cseréltek egymással…A mindszenti révész, aki a felújítás alatt lévő kompja helyett, a motorcsónakjával vitt át a Tiszán és amikor megkérdeztem, mennyivel tartozom, csak annyit mondott: „A komp az üzlet, ez pedig barátság!” Sinka Miskáék szinte már zavarba ejtő vendégszeretete. Az ósükösdi somlói galuska, aminek az élményét a mai napig őrzöm. A Herpályi Csonkatorony, vagy a tőle nem messze, egy szántóföld közepén, alig észrevehetően megbúvó Fehér templom romja, aminek a szentélyében megfogtam a legalsó követ és megütött közel ezer év történelme… A gemenci erdőben látott, hatalmas vadkan, akkor elhittem a Zrínyi mondát! A 41 fokban megtett 41 kilométer… Az esőben ázó bihari ugar, a kiszáradt fancsikai víztározó, Kepecstag inkább csak hangos, mint ijesztő kutyái. A nyírbátori református templom sokszáz éves, bámulatos tetőszerkezete… A zákányszéki körorvos, aki hitetlenkedve kérdezte: „Magának 45 kilométer gyaloglás után van még kedve lesétálni az étterembe?” A Geszt előtti bozótharc, a réhelyi túzok, vagy a felriasztott, fiatal őzbak, ami, legnagyobb megdöbbenésemre, megugatott engem… Városi gyerekként sosem gondoltam bele, milyen hangja lehet egy őznek… És az eufórikus hangulatban megtett, utolsó tíz kilométer.A vasutas, aki a sátoraljaújhelyi állomáson, látva a könnyeimet a vállamra tette a kezét: „Baj van?” Ránéztem és csak annyit válaszoltam, hogy bár nem látszik, de én most nagyon boldog vagyok!A szorgalmi feladat, a pecsét a Nagy-Nyugodónál. Nehezen értem föl oda, minden izomrostom külön-külön tiltakozott ellene! De muszáj volt, még a szekszárdi induláskor eltökéltem, hogy az lesz az utolsó pecsétem az AK füzetben, azzal ténylegesen bezárom a Kört. Miután beütöttem, leültem egy kőre, magam elé néztem és elpattant bennem valami. Néhány bögöly és pár szúnyog még csípni is elfelejtettek meglepetésükben, látva, hogy egy hatvanéves, szentimentális vén bolond sír, mint egy kisgyerek. De nem szégyellem, hiszen megcsináltam azt, amit néhány éve még elképzelhetetlennek, kivitelezhetetlennek tartottam… Körbegyalogoltam ezt az országot!Kinyitom a szemem, megint könnyes, szerencsére nem lát senki… Nézem a kis fémdarabot, már ő sem hideg. Hiszen tájak vannak mögötte, érzések, élmények és emberek, akik megtöltötték tartalommal ezt a kívülállónak talán üresnek, laposnak tűnő 869 kilométert. Aztán odateszem a másik kettő mellé. OKT, RP-DDK, AK. Ők hárman a Kékkör, így együtt több, mint 2500 kilométer. Az még autóval is sok… Valahol olvastam, hogy úton lenni fontosabb, mint megérkezni. Már-már sajnálom, de én most megérkeztem egy fantasztikus, szinte mesebeli út végére…Most némi pihenő következik, ennek a csodának muszáj egy picit ülepednie bennem. Aztán nemsokára elkezdek készülődni, hiszen sok látnivaló vár még ebben az országban. És indulok tovább…

Barátsággal Tóni

 

„De egy folyóval, egy madárral, a hajnali széllel

Néhanap üzenj nekem,

Hogy egy tömegben magányos városlakó

Tudja meg, az életed milyen.”

nagypapi Creative Commons License 2024.02.20 -2 2 76806

Kb. két hete voltam a Fishermen's trailen, nem az egészet jártam végig, csak úgy 160 kilométert a 230-ból (ennyire volt kényelmesen időm), hát, tudom ajánlani, de főleg novembertől márciusig, amikor nincsenek sokan. És főleg azoknak, akiknek tetszett az AK kiskunsági és nyírségi homokos szakasza.

Előzmény: jzp2107 (76794)
timetable Creative Commons License 2024.02.19 0 0 76805

Az etyeki filmstúdió.

Előzmény: KFeri_2+4 (76804)
KFeri_2+4 Creative Commons License 2024.02.19 -2 1 76804

Sziasztok!

 

Tegnap legyalodoltam egy rövid szakaszt a KDP-ből és pihenésként felmentem nézelődni a Zuppa-tetőre. Amikor lefelé indultam a K3 jelzésen, a következő épületet láttam a távolban (kb. K-i irányban).

Nem jöttem rá, hogy ez mi lehet... Valaki tudja?

hadidoki Creative Commons License 2024.02.17 -2 1 76803

Hasonlóan érzünk! (Bár én is tűröm a monotonitást, nem igazán szeretem.:)

Furcsa ellentmondás, hogy bő 20 évig heti rendszerességgel jártam Debrecenbe, Nyírségbe autóval Budapestről, de az Alföldet az AK bejárásán ismertem meg igazán. A látszólag egysíkú világához túl gyors az autó, gyalog kell bejárni, hogy legyen idő észrevenni rejtett szépségeit!!

Azóta egészen más szemmel látom.  

Előzmény: Leadfoot (76801)
CsST Creative Commons License 2024.02.17 -2 1 76802

Sziasztok, mi holnap megyünk bejárni a Nyuszinstant túrát (Szárligeti rajt-cél), elég sokat megyünk majd a Kéktúrán is, Gánt és Kisgerecse között. Egyelőre nem jelvényszerző, csak "élményszerző", bár hamarosan, akár heteken belül lesz fém jelvény és/vagy érem is, és ugyan inkább egy vagy két részben teljesítendő "instantnak" van kitalálva, szerintem nem fogunk elzárkózni a több részletben teljesítőktől, a túramozgalom jellegtől sem.

 

Apropó, e túra kapcsán merült fel a kérdés, hogy léteznek még ilyen "figuratív" útvonalak? (oké, látni néha feltöltött edzéseket, futásokat amit direkt valamilyen formát, szöveget öltenek a térképen, de meghirdetett túraként találkozott-e már valaki ilyesmivel :)

Leadfoot Creative Commons License 2024.02.16 0 2 76801

+ homok, homok és homok

 

Tőlem csomószor megkérdezték már, mikor megtudták, hogy legyalogoltam az OKK-t, hogy nem volt-e unalmas az Alföld. Nem! Más, de annak is megvan a maga íze, hangulata.

Meg én a monotonitást is jól tűröm, nem baj, ha 10 kilométereket kell egy gáton gyalogolni.

Előzmény: hadidoki (76793)
fornit1 Creative Commons License 2024.02.16 -2 2 76800
Előzmény: Zolcsi67 (76799)
Zolcsi67 Creative Commons License 2024.02.16 -2 1 76799

Erről meg most olvastam az aktuális Turista Magazinban:

Pacific Crest Trail, ha már külhoni és hosszú :)

Előzmény: jzp2107 (76794)
timetable Creative Commons License 2024.02.15 -2 3 76798

Az őszi kéktúrázás napja után elkezdtem írni egy beszámolót, nagyrészt készen lett, aztán elfeledkeztem róla - de nem akartam veszni hagyni, így most végre befejeztem:

 

1.nap AK Kisvárda-Tiszakanyár

 

Délben már vonaton vagyok – egy hosszú, háromszáz kilométeres utazás elején, melynek egyre türelmetlenebbül várom a végét. Úgy tűnik, nagyon kéne már a mozgás, a szabadság…Az eggyel korábbi, késésben lévő vonattal ugyan, de a terv szerint szállok le Kisvárdán, és az aluljáróba lelépcsőzve már rajta is vagyok a jelzésen. Ellentmondást nem tűrően vágok át a városon, egy hosszú nyűgnek érzem ezt a részt. A gyalogátkelőknél nem udvariaskodok, kerülgetem a sétálókat, és bár elraktározza az emlékezetem a zárt beépítésű, rácsos fém villanyoszlopos főutcát, nem veszek el a részletekben. Tulajdonnevek pörögnek a fejemben: Vulkán Öntöde, Várda-Drink, MasterGood, Seszták, Csépke. Kiérek a focipályához, félhangosan felmordulok, „kiestek a p*ába az enbékettőbe”, majd a várra tekintek, mely épp felújítás alatt van – na, akkor ezt sem most fogom megnézni. A strandnál pecsét, 4-es út, és végre a Bélfőcsatorna gátjára fordulok, és önkéntelenül lassúbbra vált a tempó. Erre vártam hát!

 

Az avar épp csak hullóban van, csörgedez a vízfolyás, itt-ott átereszek ívelnek át felette. Távolabb valahol állatok lehetnek a túlparti fasor mögött. Ez hát a Rétköz, mint olyan. Lelassulhattam, kicsit talán alábecsülöm a távolságot, így már éppen unni kezdeném a csatornapartot, mikor egy kanyar után balra csak feltűnnek Rétközberencs házai, aztán jobbról a „telep” csücskénél érek be a lakott területre. Csendes alkonyban baktatok tovább a külterületi baromfifeldolgozó felé. Horgászok autója előz meg, majd a szivattyútelepnél egy újabb töltésre kanyarodva joggingoló emberrel is találkozom. A balra letérést elsőre elvétem, utána azonban a hol a tarló szélén, hol a sűrű akácosban kanyargó utat nem nehéz ösztönösen követni. A fejlámpa csak az utolsó két kilométerre kerül elő – így érek be a településre, hogy csatlakozzak vacsorázni induló túratársaimhoz.

 

Akik egyébként szépen megírták a 2. nap eseményeinek nagy részét. Azért csak nagy részét, mert Gyulaházáról én aznap még elgyalogoltam Kisvárdáig. Először a régi földúton, ami levágja a közúti nyomvonal derékszögű bekötését. Anarcsig tovább aszfalton, ahol a jó állapotú Czóbel-kúria parkjában nagyon kellett egy kis pihenő a padon – szombat délután volt élet itt, és a focipályán is. Innen aztán tapostam a széles, poros földutat, és még nem sejtettem, hogy arról jobbra térve hegyen-völgyön, elvadult gyümölcsösökön át, a pirosló alkonyi fényekben, a nap legszebb szakaszát fogom teljesíteni. Kár hogy nem volt hosszabb. A Nap utolsó sugarai már a város előtti mezőre hullottak, távvezetékeket, ipartelepek csarnokait megvilágítva.

 

3. nap AK Tiszakanyár-Pácin

 

Nincs még fél hat, mikor felébredek. Dobol odakint az eső. Eléggé. Volt szó róla hogy lesz, csak inkább napközben. Nem jó érzés egyből elázással kezdeni a túrát, húzom az időt az indulással, felmérem az alternatívákat az esetleges megszakításra, aztán végül is világosodáskor csak felkerekedek. Nem zaklatnak kutyákok a faluvégi putriknál, pár perc múlva fent is vagyok a Tisza gátján, és már nem is esik. Állok pár perccel később a Tisza híd közepén – a szerkezet valaha a 35-ös főút hídja volt, aztán felúsztatták a folyón (áttolva a tiszalöki zsilipen is). Ezt a folyamatot úgy megnéztem volna élőben…Most meg ez a Bodrogköz egyetlen Tisza-hídja. Vasárnap reggel szinte nincs forgalom, hallani ahogy locsog a folyó, peregnek a fákról az ázott levelek – felemelő érzés, már ezért megérte elindulni. A híd után balra térek a gátra, elmulasztom az első szelvényköveket, csak később kérdezem magamtól, akkor most mennyit is jöttem már? A gát kezdetbe burkolt, később enyhén füves, de könnyen járható. A Tisza elbújik az ártér magas fái mögött, sok látnivaló nem akad, de nagyon nyugalmas a környezet, jól esik a menetelés. Földút csatlakozik jobbról, megélénkül a szél, újabb csapadékhullám érkezését jelezve. Mire elérem a régi komp lejáróját, egyben Cigánd szélét, már megint jobban esik, nem is baj hogy a nyílt terepet elhagyhatom. A központhoz közeledve balról kocsma – az ajtóban álló törzsvendégekkel bizonytalanul méregetjük egymást, előzetesen úgyis a város északi részén lévő bisztrót (Kisgaras) néztem ki, tehát megyek még pár száz métert. (Csak odaérve jöttem rá, igazából nem is vagyok már rajta a jelzésen, az másik utcán halad). Az egység kulturált (van egy szinte nappalinak beillő szobája is), én csak a bejárati ajtó mellett ülve kávézok, száradok. Jönnek-mennek a vendégek, a félreeső, alig ismert városka éli a vasárnap délelőtti életét. Nézem az arcokat, a kommunikációt – talán inkább alföldi, mint a hegyvidéki a miliő, hiába adott a (vár)megye. Újra csillapodik az eső, úgyhogy kicsit koptatom az aszfaltot, majd elhagyva a települést, északnak fordulok. Felázott dűlőútra térek. Na, ez nem lesz könnyű. Egy ismeretlen fajtájú, porcsinszerű gyomnövény tenyészik a szegélyén, azon lépkedek, mert a nyomban maradva pár lépés után több centis sárréteg tapadna a talpamra. Keserves az előrehaladás, időnként feltámad a szél, nemhogy a szemközti hegyek, a vízfolyást jelző erdősáv is alig akar közeledni. Elmegy szűk egy óra így. Egy áteresznél végül balra fordulok, pihenek egy kicsit, innen már jobb. Már látszik a gátőrház, az eső megint kicsit jobban esik mire odaérek. Jöttömre négy kutya rohan elő, át a hídon – jó, hogy erre lehet készülni a leírásokból, nem tudom mi lett volna a reakcióm, ha nem tudom azt, hogy ez itt normális. Alapos szagmintát vesznek rólam, aztán onnantól nem is vagyok érdekes, mikor az épületük előtt elbattyogok. Újra törik az út, látszik az áteresz hídja ahol egy órával azelőtt jártam – no igen, sík terep, de vannak vizek, nincs egyenes út. Bár már látszik Pácin templomtornya, a végére marad a neheze: választhatok a szántóföldön elsüllyedés, vagy a benőtt nyiladékban tökig felázás között.

 

Epilógus: kipróbáltam mindkettőt. Nem élveztem. A faluba érve ráadásul hívtak a szállásról, hogy a kulcsom ott maradt – szerencsére volt még aki utánam hozza- viszont a végére legalább megjött a napsütés is, a kocsma is jó volt, innen kezdhettem meg a több mint öt órás hazautazást.

AttHunter Creative Commons License 2024.02.15 0 1 76797

Amennyiben nem csúszik, jó a cipőd tapadása és remek állapotban vannak a térdeid, akkor igen.

Apró és gyors lépésekkel le lehet futni (nem kell!). Hosszút lépések semmiképpen sem jók, mert rossz vektorú lendületet ad.

Persze ez csak szerintem van(volt) így. Az apró lépéseket még most is tartom. :)

Előzmény: wizardry8 (76796)
wizardry8 Creative Commons License 2024.02.14 -2 1 76796

Most láttam Bear Grylls-t, azt mondja meredek lejtőn le kell futni. Ez igaz?

topoly Creative Commons License 2024.02.14 0 0 76795

Alföldiként mondom, hogy nagyon szépen formába öntötted az "Alföld érzést", köszönöm.

Előzmény: hadidoki (76793)
jzp2107 Creative Commons License 2024.02.14 -1 2 76794

és nem gondolkoztál valami külhoni dolgon?

kék kört meg lehet csinálni 1-2-3-5 stb napos túrákkal, de egyben 20 napot azt meg kell becsülni :-)

 

zentral vagy svájc keresztbe vagy valamelyik spanyol camino? (primitivo kb 300 km, lebaniego  vadiniense  Salvador együtt olyan 350, norte mondjuk santanderi indulással 540, portugál út portóból + muxia is kb ez a két hét meg egy kicsi kategória)

 

 

irigyellek :-)

 

Előzmény: Norby99 (76792)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!