Elhanyagoltam eme topicot, mert nem jött be. Nem tudtam megfogalmazni, miért irritál, hogy úton útfélen metafizikáról beszélünk, holott, azt már "lestoppolta" magának a filozófián belül egy erős szellemi irányzat.
Lestoppolás persze nincs: de mégis van.
Nincs, mert a gondolat szabad, és állandóan változik, fogalmaink kerete elég rugalmas, hozhatja úgy az élet, és a tudomány, hogy száz év múlva mást jelent már.
Ám, mégis van, mert sok áltudomány, vagy félművelt újságíró véli magát legitimálni azzal, ha divatos tudományos címkéket aggat arra, amiről éppen beszél. lelkük rajta....
ahhogy az ELTE BTK-n sincs már Metafizika tanszák(ha jól tudom, az 1999-2000 tanévtől Ókori és középkori filozófiatörténeti tanszék néven megy tovább), ezt a témát is talán le kell zárni.
Kapcsolódó kérdés: keleti misztika cimmel indítok új topicot
philosoph
Túl nagy jelentőséget tulajdonítasz egy szónak, mintha bármit is eldöntene, és hegyeket mozgathatna meg. Ha már Guénonról beszélünk, érdemes megnézni, mit mond ő erről a kérdésről a "Keleti metafizika" c. írásban:
Az elmondottak után illő megegyezni a "metafizika" szónak itt adandó értelmében, és ez annál fontosabb, mivel gyakran megállapítottam, hogy ezt senki sem érti azonos módon. Úgy gondolom, hogy a több lehetséges értelemnek helyt adó szavak esetében akkor cselekszünk leghelyesebben, ha lehetőség szerint helyreállítjuk eredeti és etimológiai jelentésüket. Márpedig összetétele alapján a "metafizika" szó betű szerint "fizikántúlit" jelent, a "fizikát" abban az értelemben véve, amit az ókoriak számára mindig jelentett, éspedig a "természet ismerete" legszélesebb értelmében. A fizika mindannak tanulmányozása, ami a természet köréhez tartozik; ami a metafizikát illeti, ez az, ami a természeten túl van. Ezek után hogyan állíthatják némelyek, hogy a metafizikai megismerés természeti megismerés, akár tárgyáról, akár azokról a. képességekről essék szó, amelyek révén birtokába jutnak. Valódi logikátlanság, ellentmondás van magukban a fogalmakban; és a legmegdöbbentőbb mégis az, hogy ezt a tévedést azok követik el, akiknek az igazi metafizikáról némi fogalmuk kellene, hogy legyen és a leghatározottabban meg kellene tudniok azt különböztetni a modern filozófusok álmetafizikájától.
Azonban valaki talán azt mondhatná, hogy ha a "metafizika" szó ilyen tévedésekre ad módot, akkor nem kellene-e inkább lemondani használatáról és egy másik, kevesebb nehézséggel járóval helyettesíteni? Ez valójában nem lenne alkalmas, mert kialakulása folytán ez a szó tökéletesen megfelel annak, amiről beszélünk; és nem is igen lehetséges ez, mert a nyugati nyelvek nem rendelkeznek egyetlen más erre a célra ugyanúgy alkalmas fogalommal. Arról pedig álmodni sem nagyon érdemes, hogy Indiához hasonlóan egyszerűen a "megismerés" szót használjuk, mert valójában ez a par excellence megismerés, amely egyes-egyedül érdemli meg ezt az elnevezést, mert ez sokkal kevésbé lenne világos a nyugatiak számára, akik a megismeréssel kapcsolatban megszokták, hogy mindent figyelmen kívül hagyjanak, ami a tudomány és a ráció területén túl van. De szükséges-e ilyen tüzetesen foglalkoznunk egy szóval kapcsolatban elkövetett visszaéléssel? Ha mind a két szóban forgó esetet elvetjük, akkor mi marad számunkra? A "metafizika" szóhoz nem ragaszkodunk jobban, mint bármelyik másikhoz, amíg azonban ennek helyettesítésére nem javasolnak nekünk egy jobb szót, akkor az eddigiekhez hasonlóan továbbra is ezt használjuk.
Hogy a "formával" kapcsolatos kérdésedre válaszoljak, bele kell mennünk abba a témába, milyen lét-hierarchiában gondolkodnak a hagyományok. Amit formális (alaki) megnyilvánulásnak hív Guénon(itt forma=/=idea), megfelel a tradíciókban (nemcsak a Bibliában) szereplő "alsó vizeknek", ez a teljes megnyilvánult természet, az egyéni megnyilvánulás köre, beleértve mind a durva (testi) mind a szubtilis megnyilvánulást. Formai azért, mert formához kötődik. A testiség rendjében talán ezt nem kell magyarázni, a szubtilis rendben ide tartoznak pl. a tudattartamok, az álomvilág, hiszen ugyanúgy alakhoz kötöttek, csak más szinten: az álom pl. képekben manifesztálódik.
Ami a természet felett van - a felső vizek - megfelel a szóban forgó univerzális princípiumok rendjének; a Bobitonak írt válaszomban említett Buddhi nem korlátozható "alakiként", hiszen ez az egyéni megnyilvánulás sajátja, amihez képest transzcendens.
Mert, ha Guenon bármilyen gondolatát metafizikainak tekintem, akkor metafizikainak kell tekintenem még sok más írást, gondolatot, köztük a létező vallások szent könyveit is. És, amedig nincs arra világos érvünk, szabályunk,kritériumunk (és ugyan, hogyan is lenne), hogy ezek közül bármelyik igaz lenne (a többivel szemben, mivel egyszerre nem lehetnek igazak, mert egészen másokat mondanak), addig semmit nem jelent az, hogy "Guenon szerint", (vagy "biblia szerint", stb), mert pl Eckhardt mester gondolatai is metafizikaiak, és ő nem követel meg kötelezően semmilyen tettet. Megmondom őszintén, nem értem a problémát. Könnyen lehet ugyanis, hogy amikor azt észleled, egészen mást mondanak, ugyanarról van szó, más aspektusokban kifejezve. Erre tömérdek példát tudnék hozni, de itt kénytelen vagyok eltekinteni a görögöktől, mivel tudásom e tekintetben bevallom hiányos.
Princípiumnak (alapelvnek) legmagasabban azt nevezzük, ami "létezésének" elsődleges okát önmagában hordja. A létezés szót szándékosan tettem idézőjelbe, mert példának okáért Istenről nem lehet kijelenteni azt, hogy létezik, mivel éppen a Létezés alapelve, azaz felette áll. Ilymódon az a sokat vitatott kérdés, ami a törzsasztalon is megélt már néhány ezer hozzászólást, miszerint "Van Isten vagy nincs Isten" szigorúan kezelve a témát értelmetlen. Erre a kérdésre nyelvi keretek között a pontos válasz: igen és nem, sem igen, sem nem. Megintcsak arról van szó, hogy az amiről beszélni akarunk, meghaladja a nyelvi kifejező eszközünk lehetőségeit, ezért kerülőúthoz kell folyamodnunk, és eme kerülőutat az ember a szimbólumokban találta meg, melyek saját értelmükön jóval túl mutatva mégis megközelíthetővé és érthetővé teszik a valójában kifejezhetetlent.
Ezért amikor a philosoph által említett Rudolf Carnap az Isten szót az álszavak közé sorolja, egyrészt feltalálja a spanyolviaszt, amire mai cinikus korunkban az ember csak azt feleli, hogy "gratulálok, ügyes vagy!", másrészt nyilvánvalóvá teszi, hogy a probléma végzetes meg nem értésével állunk szemben.
A princípium szót azonban nemcsak a legmagasabbra használják, hanem egy bizonyos viszonyban a hierarchiában magasabban állóra, ami azonban mindenképpen univerzális, azaz egyénfeletti. Egy példa talán közelebb hoz: A védantában Buddhi az egyetemes értelem, ez az emberi értelemmel szemben transzcendens, azaz ennek princípiuma. Ebből "részesülve" képes az ember bármiféle tudati akcióra, a te példádra átvetítve a dolgot, e nélkül nem nagyon tudnál kiflit kérni a boltban. :-)
A megismerés és megértés közti különbség; OK. Ám nem tartom csak az archaikus emberre jellemző kizárólagosságnak. Igen, azonban én kénytelen vagyok ezt hangsúlyozni, unis a filozófia területére tévedve ez egyáltalán nem egyértelmű, azt lehet mondani, hogy erről a modern filozófia úgy ahogy van elfeledkezik.
Elnézésed kérem, de csak most tudtam géphez jutni, ezért nem reagáltam eddig.
Nos, mielőtt bármit is reagálni tudnék, először is, sok mindent nem értek a hozzászólásodban, és ezeket szeretném tisztázni.
Amit a metafizika szón értesz (" a metafizika fizikán, természeten túlit jelent"), arra azt mondhatom, hogy az a szó nem valódi tartalmát takarja, hanem a filozófiatörténetben jó ideje általános használati módját. A szó definiálási kísérletében pedig én nem találok két egyetértő filozófust. Félek tehát, hogy a metafizika szót definiálni ilyen röviden semmiképpen sem lehet. Hogy ma milyen értelemben használják, nos ebben egyetérthetünk, abban azonban, hogy ez alapul-e valamin, és jelent-e valamit, ezt én nem tudom. "jelent-e valamit": nálam ezt azt jelenti , hogy definiálni tudom. Általánosítás nem sokat ér. Pl az a mondat, hogy a "Russel-paradoxon megdönti a halmazelméletet" semmit nem jelent. A Russel paradoxon megdönti a Cantor-féle halmazelméletet, de abszolúte nem dönti meg a Zermelo-félét. Ha nem tudom tehát pontosan definiálni, vagy, ha hiányos állításokat adok meg, akkor igazából eldönthetetlen, hogy igazat beszélek-e. Ezért én, bevallom, nem tudok válaszolni arra az állításodra(kérdésedre?), hogy egyetértünk-e a metafizika szó jelentésében.
Nem értem, mit értesz azon, hogy "egy érzés is a természet körébe sorolandó, mivel formához kötődik" Mit jelent az, hogy "mivel formához kötődik"? Mert pl Arisztotelész mai napig vitapont , hogy mi is a forma. Mert, ha pl vannak az egyedi (és elsődleges) szubsztanciák, amik közé sorolja Arisztotelész majdnem az összes olyan dolgot, amit a metafizika mai használata jelent, és vannak, az ezekhez képest másodlagos összetett szubsztanciák, akkor az ismert arisztotelészi elmélet, és ennek egy szintén ismert skolasztikus magyarázata szerint is, a forma különbözőségéből adódik (és nem az anyagéból) az elsődleges szubsztanciák különbözősége (a forrásokat, ha érdekel, szívesen megadom.) Eszerint az elmélet szerint, (ha jól értem, amit mondasz) tehát mindazon dolgok rendelkeznek formával, vagyis a természethez tartoznak, mint pl Isten, és az összes többi, elsődleges létező, melyeket azért azt hiszem, a legtöbb ember a metafizika mai értelmében nem sorolna oda. vagyis valószínüleg félreértem amit mondani akarsz, kérlek, ezért magyarázd meg kicsit jobban.
A görögökkel, ha már őket emlegetjük, az a baj, hogy nehéz róluk úgy beszélni, mink akiknek bármire is egységes elméletük volt. Pl csak Herakleitosznál 7 jelentése van a Logosz szónak, és nem állítanám, hogy ezek közül bármelyik is egyezne, mondjuk Platónéval, stb.
Vagyis, hogy milyen értelemben nem áll meg a mondatom, nos, azt hiszem, nem abban, amit írtál. Amúgy valóban nem egy pontos mondat. ha azt írtam volna, hogy a tudományok többezeréves történetében a xx. századi fizika az, amely a legtöbb értelemben segített tisztázni, hogy tudományosan mit nem tulajdoníthatunk egy istennek, vagyis segített leszűkíteni azt a határtalan területet ahol a metafizika lehet, akkor ez egy jobban védhető állítás lenne.
Guenont valóban újra kell olvasnom, nem ismerem olyan jól, hogy vitassam bármely állításod. Érdekesnek ígérkezik.
Ami viszont homályos: "a cél-metafizikai cél". Nos, metafizikai, persze, mert azért nagyjából mindenki érti, hogy miként használjuk a metafizika szót, milyen jelenségek, területek, stb megnevezésére szolgál. De, miután fentebb hosszasan érveltem amellett, hogy ezt pontosan definiálni lehetetlen, ezért ezt az állítást sem fogadhatom el. Mert, ha Guenon bármilyen gondolatát metafizikainak tekintem, akkor metafizikainak kell tekintenem még sok más írást, gondolatot, köztük a létező vallások szent könyveit is. És, amedig nincs arra világos érvünk, szabályunk,kritériumunk (és ugyan, hogyan is lenne), hogy ezek közül bármelyik igaz lenne (a többivel szemben, mivel egyszerre nem lehetnek igazak, mert egészen másokat mondanak), addig semmit nem jelent az, hogy "Guenon szerint", (vagy "biblia szerint", stb), mert pl Eckhardt mester gondolatai is metafizikaiak, és ő nem követel meg kötelezően semmilyen tettet. Nem bizonyító erejű tehát az állításod. Mint ahogy az enyém sem.
A metafizikában, ha nem tudjuk eldönteni, hogy melyik az igaz, akkor egyetlen állításról, szerzőről, gondolatról sem állíthatjuk, hogy ő lenne az.
Két eset lehetséges:
a, mind igaz. ebben az esetben ez túl van az emberi értelmen. Ebben az esetben Neked (is) igazad van.
b, egyik sem igaz. ebben az esetben fájdalmasan messze vagyunk még a "lényeg" megismerésétől.
Vagy ez az egész értelmetlen fecsegés. A nyelvfilozófia részben ezért jött létre. Azt állítja bizonyos szavakról, hogy "álszavak", melyeknek jelentését nem lehet megadni. Rudolf Carnap írt tanulságos esszéket erről. ha a metafizika szó ilyen (szerinte igen), akkor erről nem lehet beszélni.
És, Wittgensteint (elég közhelyesen) idézve: "amiről nem lehet beszélni, arról hallgatni kell"
Köszönöm a választ, gondolkoztam rajta hát bele is bonyolódtam. Még mielőtt feladom a metafizikán való fejtörést még elkéne egy kis segitség. Mit nevezel principiumnak? Fölsorolnál párat? Talán a válaszoddal csökken a homály, ami elfedi őket előlem. Szeretem a dolgokat a saját mindennapjaimhoz lehozni, olyan balga példákkal, hogy miképpen van ez, pl. amikor kiflit veszek a boltban. A többit így is megértettem. Cakhát ezek a principiumok! A paradoxonról irtak különösen tetszettek; beleillik abba képbe ami nekem- -elég gyakran- azt sugallja nekem is , hogy a világ paradox. A világ logikai felépitése paradox (?). A megismerés és megértés közti különbség; OK. Ám nem tartom csak az archaikus emberre (mondjuk ez is érdekel, hogy ki ő, de most nem róla van szó) jellemző kizárólagosságnak. Gondolom ilyeneket értünk ez alatt akkor is, amikor az elmélet és gyakorlat különbségéről beszélünk, ha arra gondolok, hogy egy a szakmámat nem az iskolában fogom megtanulni, vagy a táncról (vagy ha ez nem tetszik a sportról) ne is beszéljünk; hányszor kell egy mozdulatot begyakorolnod, hogy a kérdéses pillanatban azt csináld amit kell. Szóval pedzegetem amit mondsz, de látod mégsem értem még -az archaikus értelmektől távol vagyok-, mi közöm van a principiumokhoz? Komolyan.
Kedves bobito
Előre bocsátom, hogy a metafizika szót az alább vázolt archaikus értelemben használom.
Az alaki megnyilvánulás (fizika) és a principiumok (metafizika) hatnak-e egymásra, van-e/milyen kapcsolat van közöttük? Az előbbi az okozat, az utóbbi az ok.
Továbbá -lehet, hogy buta kérdés, de járatlan vagyok ebben a témában -; mennyire lehet logikusan, észérvekkel a metafizikához közelíteni, vagy egy idő után másra (ez nem tudom mi) is van szükség. Az általam ismert doktrínák igencsak következetesek. Azonban a metafizika a diszkurzív gondolkodás határait meghaladja. Ez többnyire abban jelentkezik, hogy a gondolkodó paradoxonba ütközik. A felületes szemlélő itt a problémát félreteszi, mint megoldhatatlant. A paradoxon határt jelöl a gondolkodásban, hasonló a zen koanhoz (aminek célja a diszkurzív gondolkodás láncainak széttörése), felülről rátekintve a problémára kiderül, hogy nem ellentétekről hanem komplementerekről van szó.
Hangsúlyozni kell, hogy az archaikus ember számára a megismerés nem egyszerűen megértést jelent, ami feltételezi az alany-tárgy viszonyt (ebből a szempontból tehát az egész modern filozófia kiesik a körből), hanem a megismerendővel való azonosulást, ami - talán nem kell mondanom - összehasonlíthatatlanul mélyebb az előzőnél. Nos, ez a "többlet".
Az alaki megnyilvánulás (fizika) és a principiumok (metafizika) hatnak-e egymásra, van-e/milyen kapcsolat van közöttük? Továbbá -lehet, hogy buta kérdés, de járatlan vagyok ebben a témában -; mennyire lehet logikusan, észérvekkel a metafizikához közelíteni, vagy egy idő után másra (ez nem tudom mi) is van szükség.
Kedves philosoph!
Abban talán egyetérthetünk, hogy a metafizika "fizikán, természeten túlit" jelent. A következő kérdés, hogy mit értünk természet alatt, és legjobb tudomásom szerint az archaikus Görögországban nem szimplán az anyagi megnyilvánulást, hanem minden alaki megnyilvánulást a természet körébe soroltak. Egyszerű példát hozva e logika szerint egy gondolat, egy érzés is a természet körébe sorolandó (mivel formához kötődik).
Ezek alapján a metafizika tárgya az alaki megnyilvánuláson túli létezők, princípiumok.
Ebben az értelemben az alábbi mondatod nem áll meg:
A világnak, ha van metafizikája, akkor az a fizika, a szó xx. századi értelmében.
Szepes Mária, Bach, Guenon, Hamvas nem a metafizikáról ír. Hanem, feltételezi, hogy:
a, van értelme a metafizikának
b, pozitv értelme van
c, a racionális tudományon túli értelme van
és eme 3 bizonyítatlan állítás után bemutatja, hogy hogyan használjam a racionálisan nem megismerhető( racionalitáson túli) metafizikát, ha valahogy (és erről a hogyanról szólnak a könyvek) mégis tudom. Vagyis a Metafizika(de áll a kérdés: mi is az?) használati módjáról. Mindegyikükben közös, hogy próbálják itt és most megragadni a megragadhatatlant. Meglehetősen egyértelmű számomra, hogy különböző színvonalon - utóbbi kettő nem hasonlítható az előzőekhez.
Említed, hogy nem metafizikáról írnak. Guénon a metafizika szót konzekvensen az alaki megnyilvánuláson túl fekvőre használja (Guénont elég nehéz pontatlansággal vádolni, ha olvastad már könyvét, tudod, mire gondolok), ritkán a különböző kultúrákban megjelenő szakrális hagyományokra (hindu, buddhista, keresztény, stb.). Hamvas rugalmasabb az utóbbi értelmezés javára. Itt meg kell jegyezni, hogy mindkettőjük számára a metafizikával való bármilyen színvonalú foglalkozás értelmetlen akkor, ha ehhez nem kapcsolódik megvalósítás. E nélkül bármilyen magas is legyen a gondolkodás tárgya, csupán mentális onanizáció, ha nem követi tett. A cél - metafizikai cél, mert a samsaran (a hellén "szükségszerűség körforgásán") kívül esik. Ezért jogos az, hogy metafizikai kérdésekről írnak.
A kérdéseidre visszatérve:
a, van értelme a metafizikának Van-e értelme philosophnak? (Rosszul, vagy legalábbis pontatlanul feltett kérdés, melyből a rákövetkezők is értelmetlenek.)
A "metafizika használati módjáról" fenti szerzőktől szerintem nem tudsz mutatni nekem egy könyvet sem.
Üdv. A metafizika mint olyan eléggé bonyolult dolog. Ahogy philosoph nagyon találóan mondta, kérdés és nem válasz, lehet, hogy ezért tudjuk nagyon könnyen megmondani, hogy mi nem, és nehezen, hogy mi is az. Nekem Heidegger magyarázata tűnt legigazabbnak, aki azt mondta, a metafizika az, ami a fizika mögött van, az amivel a tudomány nem foglalkozik. Szerinte semmi más, mint a LÉT kérdésére a válaszkeresés. Ebből jött az a téves képzet, hogy a PARATUDOMÁNYOKAT is metafizikának nevezik. Ja, és Sóndár, nagyon tetszett a homepage!
Szvsz. metafizikai jelenségnek nevezi a hivatalos (eléggé fepöffeszkedett) tudomány az olyan dolgokat, aminek létezését már nemigen lehet tagadni, de lövésük nincs a működésükről. Ilyen pl.: a gömbvillám- A tudomány mai ismeretei szerint nem is létezhetne, mert fejre állítja a fizika minden elképzelhető törvényét, és ennek ellenére a szemérmetlen létezik! Pedig elég ostoba dolognak tartom azt állítani, hogy amit nem tudunk megmagyarázni, az nincs is. Rengeteg dolog van a világban ami a mi világunk és más téridődimenziók határmezsgyéjén helyezkedik el. Nem tudom miért ragaszkodunk olyan nagyon az egy világképhez? Számtalan világ létezhet ugyanitt, csak más dimenziókban. Talán azért ez a nagy ellenszenv, mer eltünne az emberi felsőbbrendűség illuziója. Mindezt pedig azért írtam le, hogy ebben az értelemben nem létezik metafizika. Valahogy meg kellett nevezni azokat a dolgokat amik az emberi értelmen felül helyezkednek el.
Hajdanvolt Arisztotelész írásai között egyetlen egyet sem taált volna a bölcs kortársa, melyet ezzel a névvel illetett volna a mester.
Hanem, (mint az talán közismert) a műveit később rendezők egyike, az életművet (könyvtárak, és olvasók, iletve az utókor számára ) megszerkesztő Andronikosz adta ezt a nevet egy 10 értekezésből álló csoportnak. Maga a név a "meta ta phüszika" annyit jelent, hogy ebben a rendezésben ez a "fizika után" következő művek csoportját jelenti. Nem (bizonyítható legalábbis az, miszerint ez) tartalmilag értendő tehát az után, hanem "könyvtárilag"
Így tehát Arisztotelész ma "elfogadott" "Metafizika" című könyve a dolgok létezésének módjain kívül tartalmaz még sokmindent: pl a korai görög filozófia történetét, az okság tanát, a bizonyítási eljárásokat, és még sok egyebet.
Azt, hogy a Metafizika miről szól: nos, ez elég hosszadalmas lenne, hadd ne (most) vágjak bele.
Hogy aztán a "metafizika2 mint fogalom története, hogyan változik tovább a filozófia történetében előrehaladva: csak kiragadott példákat szeretnék írni.
Aquinói Tamásnál valószínűleg nagyon közel áll a mai "misztikus értelemhez": metafizikájában Ő a "Létezőt" akarja a maga teljes valójában megragadni. Ami azonban merőben más, az a kifejtés módja. Hogy írásainak végső lényege micsoda, bizony meg nem mondhatom, de a köntös, amiben kifejti gondolatait, nagyon is "evilági". Bizony , Tamás (az arab Avicenna közvetitésével megismert)Arisztotelész köntösében fejti ki gondolatait: elsődlegesen létező a szubsztancia, stb, elég hosszadalmas leírás, a dolog "misztikai csúfsága" azonban az, hogy tulajdonképpen egy nyelvfilozófiailag-logikailag leírható predikátum-elméletet alkot meg. Vagyis a metafizika igenis könnyedén(?) leírható "És", "vagy", "kizáró vagy", stb jelek, és matematikai formulák segítségével.
Kant egész más dolgot nevez metafizikának:"... empirikusnak nevezhető minden filozófia, ha tapasztalati alapokra támaszkodik, tiszta filozófiának nevezhető viszont, ha csakis a proori elvekből magyarázza tanait. Az utóbbinak, ha pusztán formális, logika a neve, ha pedig az értelem meghatározott tárgyaira szorítkozik, metafizikának nevezzük...."
vagyis, az értelem tárgyaira vonatkozó tudomány.
sok ember sok mindent művelt a metafizika szóval, és a metafizikával, mint tudománnyal az idők folyamán. A logikai pozitivisták "áltudományként" kezelték, és megoldottnak vélték.
Heidegger.....mit tudom én, mit tett vele. Iszonyú sokat írt, és én nem beszélek jól németül.
A misztika is használja a szót, illetve fogalmat. talán a misztikusok a világ, és a létezés legbensőbb titkainak tudományát értik alatta. Talán nem. nem baj.
A baj csak az, ha valaki visszaél vele. Manapság minden tudomány metafizikai. Mindennek a megalapozása: metafizika. pedig nem . A metafizika: a kérdés, és nem a válasz. A metafizika inkább a keret: tudományos, nyelvtani, logikai, stb.
Istennek nincs metafizikája. Istennek, ha egyáltalán van köze a metafizikához, akkor az Ő maga.
A létezésnek sincs metafizikája: A metafizika vizsgálja a létezőt, annak természetét, és nem fordítva.
A világnak, ha van metafizikája, akkor az a fizika, a szó xx. századi értelmében.
Szepes Mária, Bach, Guenon, Hamvas nem a metafizikáról ír. Hanem, feltételezi, hogy:
a, van értelme a metafizikának
b, pozitv értelme van
c, a racionális tudományon túli értelme van
és eme 3 bizonyítatlan állítás után bemutatja, hogy hogyan használjam a racionálisan nem megismerhető( racionalitáson túli) metafizikát, ha valahogy (és erről a hogyanról szólnak a könyvek) mégis tudom. Vagyis a Metafizika(de áll a kérdés: mi is az?) használati módjáról.
