Azóta sem lépett semmi a helyébe, legalábbis nekem nincs tudomásom róla. Pedig az okostelefonok elég gazdag kezelőfelületre adhatnának lehetőséget.
Ami digitális felvevőkkel eddig találkoztam, egyik sem kínált olyan gazdag szerkesztési, feliratozási lehetőséget, mint az MD Walkman család, ami meg okostelefon, ott nem nagyon van olyan színvonalú bemenet, mint az MD-n volt.
Nekem lassan kezd kikopni a forgalomból az az őslény számítógépem, amin az RH-1-hez adott Sonic Stage volt. Tud valaki Win 8 alatt futtatható megoldásról? Meg esetleg egy jól használható MP3 konverterről köztes formátumok kihagyásával? Ideje lenne megmentenem az MD lemezeim tartalmát, amíg még van, ami olvassa.
Ha mégsem megy automatikusan, akkor sem kell folyamatosan előtte ülnöd, majd utólag trackekre bontod. :o) A lemezről úgyis tudod, hogy milyen hosszúságűak a tételek, odapörgetsz és kiválasztod azt a részt, ahol ketté akarod bontani.
Én a kazettás koncertfelvételeimet szeleteltem fel így. :o)
Az a problémám, hogy nem működik vele (én nem tudom működésre bírni) a kézikönyv 13-14. oldalán említett Automatic Track Marking (ATM) szolgáltatást. Pedig minden olyan körülmények között van, ahogy a kézikönyv írja, optikai bemenet, a számok között, ami át akarok venni, megvan a legalább 1.5 másodperc halk rész, sőt több is, de semmi. Próbálkoztam a küszöbérték alacsonyabbra vételével, -40 db-ig, felvétel közben néztem a kijelzőt, bőven ez alatt volt a jelszint több mint 1.5 másodpercig, de nem akart működni.
Jó lenne pedig, mert van pár anyagom amit sokkal kényelmesebb lenne átvenni így. Lehet hogy azért nem működik ez az automatikus számokra bontás, mert nem cd-ről megy a jel, hanem számítógépről? Lehet hogy nincs igazam, hogy optika-optika, mindegy? Mert vannak bakelitek berippelve a gépemen amit ki szeretnék írni, de így folyamatosan ott kell ülni előtte. Jó lenne valami megoldás. Esetleg valakinek van valami ötlete megoldásra?
Az MZ-RH1-em kijelzője félig megvakult: a két panel közül a bal oldali sötét minden üzemódban. Egyébként minden funkció működik. Szerviz, gondolom, horribilis összeg lenne - esetleges házi javításra van valakinek tippje? (Mielőtt mondanátok: a távirányító nem jelzi ki a felvételi jelszintet, ezért lenne fontos...)
Igen, igen, tudom, hogy volt már "elsiratás" korábban - olvastam itt ezeket is.
De pont amit írtál, én is azt sajnálom nagyon, ezért tettem be ezt a cikket.
Mert egy eddig mással nem pótolt, nagy találmány megy így veszendőbe! :o(((
KÁR ÉRTE !!!
Más kérdés, hogy nekünk, akiknek megadatott, hogy lehet ilyen készülékünk, valószínűleg még sokáig tudjuk használni! Az asztali MD-cuccom már 1998 óta megvan, soha semmi baja nem volt - 3 évvel később vettem a walkman-t, az is 10 éves már, semmi baja :o)
Ráadásul a lemezek egy csomószor törölhetők is, így új felvételek is készülhetnek :o)
De mégis, mégis rossz érzés, hogy egy ilyen összetett találmány nem lett sokkal népszerűbb és így végzi :o(((
Sajnálom, hogy a közös múzeumlátogatást elvetetted, éppen találkozhatunk egyszer egy mediamarkt-ban is, valamikor októberben beszélhetünk róla.
Dehogy vetettem el, a media marktot csak képletesen mondtam, eszemben sincs odamenni. Szívesen elmennék, annál is inkább, mert úgy tudom, szabadon nem látogatható, pedig egy köpésre lakom onnan. Dobok egy mailt, aztán térjünk vissaz rá októberben!
Az amatőr kamerák közül a turistagépeken eleve nem szokott manuális zársebesség és idő lenni.
Nekem még soha nem volt profi kamerám, nincs is igényem rá, ennek ellenére nem találkoztam még olyan digitális kamerával, amelyen ne lett volna manuális beállitási lehetőség. Persze tisztáztuk, hogy van ilyen, jó is hogy van, csak ez a "szokott"....
Láthatóan sokkal jártasabb vagy nálam a kamerák történetében, mint én, ezért örömmel okulnék a műszaki múzeumban kalandozva erről a nagyon érdekes témáról is, de ha trendről beszélünk, hagyjuk a múzeumot, menjünk be egy media marktba, és nézzük meg, hány amatőr készüléken van vagy nincs manuális beállitási lehetőség? A felejtős funkcióról már nem is bezsélve.
Fényképezőgépek tömege működött úgy, hogy ezeket be lehetett állítani, de kikapcsoláskor szándékosan elfelejtették a speciális beállításokat, hogy nulláról induljon minden bekapcsoláskor: a lehető legáltalánosabb üzemmódból.
Mégegyszer mondom, történeti ismeretek hiján, talán nem fogalmaztam helyesen, amikor a trend valahai létezését vontam kétségbe. Én csak azt vitatom, hogy ez a trend tudatos és felhasználóbarát lett volna a gyártók részéről. Minden jel arra mutat, hogy ha volt ilyen, inkább műszaki korlát volt, és ebből fakadó használhatósági hiba van mögötte. Az ilyen gépek "tömegeinek" létezését tehát nem vitatom, bár nem láttam e tömegeket. Szerencsére nekem, idős szüleimnek és kiskorú gyermekeimnek már nincs és nem volt ilyen kemerája, amelyik felejtette volna a felsorolt beállitások (pl vaku ki/be) bármelyikét. Gondolom digitákis gépekről beszélünk: analóg gépen nem is tudom hogy volna megoldható e "ficsör", azaz bármely beállitás felejtése. Csak azt mondom, hogy ez nem volt, mert nem lehetett ficsör, ez egy használhatósági hiba, és a Minoltás példa is ezt erősítette meg inkább mint cáfolta - mint ahogyan az is, hogy a "felejtés" a speciális funkció, amit megfelelően szolgál egy erre hivatott "reset" gomb, ahogyan ezt korábbi hozzászólásomban már én is jeleztem.
A felhasználók nagy része gyűlölte, ha túl sok mindent lehet állítgatni, és a dolgokat "úgy" lehet felejteni....a júzerek nem több beállítási lehetőséget szeretnének, hanem kevesebbet.
Ez megint egy vitatható általánosítás. A juzerek nem kevesebb beállitási lehetőséget akarnak, hanem azt a néhányat, amire szükségük van. Az a gond, hogy nem egyféle user van, nem is kettő (amatőr-profi) hanem rengetegféle, ennél is több felhasználási mód, amit néhány presettel lehetetlen lenne lefedni. Ez lényegében minden többfunkciós termék problémája, a tömegtermelés korában a gyártók nem vagy alig képesek egyedi megoldásokra. Éppen ezért kapott az utóbbi időben nagyobb hangsúlyt a testreszabhatóság, azaz az egyéni és speciális beállítások, és ha ezek nem őrződnek meg stabilan, az nyilván szembe megy ezzel a trenddel. A "nyomkodós" digitális interfészeken (mint amilyen a legtöbb MD-é volt), egy többszintű menüben pedig ezeknek ahogy a beállítása, ugyanúgy a megjelenítése és megváltoztatása is problémás, azt elfogadom, hogy talán emiatt dönthettek a felejtés mellett, de előny ebből még nem lesz.
Egy dolog biztos. Azok a minidisc készülékek, amikről itt szó volt, többnyire amatőr készülékek még akkor is, ha a százezres árkategóriába tartoznak.
Ennek némileg ellentmond az, hogy éppen professzionális felhasználók -rádiósok - tartottak ki legtovább az MD mellett. Mindemellett, ezt nem vitatom, de mivel az asztali készülékeket említetted, adódik a kérdés, volt e egyáltalán profi MD walkman a piacon, vagy a minidisc hordozható verziója eleve amatőr termék?
El tudunk e képzelni olyan professzionális felhasználót, aki terepen (koncerten, erdőben, színházban stb) szeretne a lehető legjobb minőségű hangot felvenni, majd ezt kényelmesen szerkeszteni és arhiválni, anélkül, hogy egy szervizkocsin maga előtt tolna egy asztali MD-t, vagy hetvenkettőt kellene klikkelnie egy ötbetűs cím beállításához? Lényegtelennek tűnhet a kérdés, de én azt gondolom, sokkal inkább a felvételkészítés és a filekezelés kényelmetlensége az, ami betette a kaput az MD-nek, már akkor,amikor a flash alapú profi digitális hangrögzítők még el sem terjedtek a piacon. Hogy ebben a tartalomszolgáltató ipar aknamunkája milyen szerepet játszott, kérdéses, de ha a termék kézzelfogható hátrányaiban is mindenki előnyt látott volna, sokkal nagyobb karriert futott volna be...
"Továbbra is tartom az ajánlatomat, hogy konkrét termékcsaládokon keresztül (máshol) megmutatom: amatőr készülékeknél trend az automata működés és a speciális beállítások felejtése."
Mutasd meg, őszintén kívácsi vagyok rá, de emlékeztetlek, csak a speciális beállítások felejtése terén vitáztam, az automata működés amatőr készülékeknél nyilván előny. És hol máshol?
Ez egy nagyon érdekes történet, de a vitás kérdést illetően, -azaz ficsör vagy bug, ha a manuális (vagy bármely) beállítás paramétereit a készülék kikapcsolás/üzemmódváltás után elfelejti – nem bővelkedtél érvekben, attól eltekintve, hogy Te egy elrontott sorozat miatt, amikor egy kritikus paramétert hagytál változatlanul, ezt érzed biztonságosabbnak. Én meg pont fordítva jártam gyakran, hosszas munkával beállítottam az MD-t, bemértem a felvételi szintet, majd elfelejtettem, hogy discet/elemet cseréltem, és ment a levesbe az egész felvétel. Hirtelen más terméket példaként nem is tudnék felhozni a háztatrtásból, amelyik így viselkedik, szerencsére félamatőr („bridge”) fényképezőgépem megőrzi az utolsó manuális beállítás értékeit akkor is, ha közben csinálok egy „közeli portré ellenfényben”-t, különben már attól idegbajt kapnék, ha a vakut, amit sosem használok, állandóan ki kellene kapcsolnom, nehogy egy nálam is amatőrebb meg kikapcsolva felejtse, amikor nem is akarta.
A magam részéről továbbra is fenntartom, hogy ilyen elv, miszerint hasznos az, ha szándékosan többlet munkára kényszerítik a felhasználót, azzal, hogy az általa beállítottakat nem jegyzi meg az eszköz, nincs, és nem is volt, ez legfeljebb műszaki korlát lehet.Egyáltalán nem vitattam viszont, hogy az automata és manuális funkciók adagolását ne határozná meg a célcsoport. Hogy a fenébe ne. Egy pillanatig sem vitattam, hogy egyes felhasználóknak a csak automatikus funkciókkal bíró eszköz hasznosabb lehet, mint a nagyobb konplexitás árán elért jobb minőség.
De egyre kevesebben vannak az ilyen felhasználók. A kodak kamerával készült képen minden egyformán homályos volt, piros szemű embereket lehetett vele fotózni öt méterről., és kész. Az „egy gombnyomás”-ról, meg annyit, hogy be kellett állítani rajta a filmtípust, ha ezt elcseszted, akkor a biztonságos automata mód sem védte meg a sorozatodat a bajtól. A többségnek akkor ez bőven megfelelt., de eltelt 40+ év. Mit szeretne ma a többség? Mi számít „átlagosnak”? Mari néni és Józsi bácsi nem paparazzi, de nem akar piros szemet a gyerekének, szeretné, ha a színek hasonlítanának az eredetiekre, és nem csak a nappal a hátukban , hanem minumum egy világos szobában is felismerhető alakokat fényképezni. Elérhető lehet ez egy gombnyomással? Elég nehezen.
Nem véletlen, hogy az általad is leírt programmódok megszülettek, és úgy látszik, ezek sem fedik le a teljes világegyetem fényviszonyait, amivel egy túrista szembesülhet, ezért szinte minden gépen van valami (a célcsoporttól/árkategóriától függően csökevényes) manuális lehetőség.
Ugyanakkor ahogyan az automatikus funkciók csiszolódnak, kevés már az olyan profi gép, amely ne lenne átállítható valamilyen egyklikkes „quick and dirty”módba. Nem vitatom, percig sem, hogy a hangsúlyok minden típus esetén változhatnak, de az furcsa lenne, ha a működési elv (tehát hogyan viselkedjen a masina egy funkcióváltás után) az árcédulától függene.De maradjunk csak a preseteknél. Tényleg örülnének e a túristák, ha a „tájkép” vagy „szülinap” funkciót minden egyes (akár automatikus) kikapcsolás után aktiválni kellene a gellérthegy megmászása /petike szülinapi zsúrja során? Azért is merem állítani, hogy nem, mert számos gépen ezekre egyre inkább megfogható interfészeket terveznek (pl egy forgatható gomb), ami az „elfelejtést” per def megakadályozza , nemcsak a gép, de a felhasználó sem felejti el, mert akár kikapcsolt állapotban is vizuális visszajelzést kap az aktiv üzemmódról, és ennek a jelentőségét nem lehet eléggé hangsúlyozni. Talán Te sem rontod el a teljes sorozatot az úgyfelejtett spot fényméréssel, ha egyértelmű visszajelzést kapsz róla, hogy milyen módban vagy (pl egy ikon a keresőmezőben). Nem véletlen, hogy kihalóban a „pityegtetős” digitális kontrollok, amelyeket tényleg csak expert vagy ritkán használt funkciókra tartanak fent, és egyre több eszközön jelnnek meg a jó öreg tekertyűk, potik és rádiógombok. Ezekről valahogy könnyebben lejön, hogy mi az aktuális állás, mint a hatszintű menü legaljáról kiolvasva.
Vegyük észre, hogy a manuális beállításokat használónak is pontosan ugyanez az igénye: hadd döntse el ő, hogy mikor akar témát/üzemmódot/stílust váltani, mikor ért véget a buli/kirándulás, és ez nem szükségszerűen a készülék kikapcsolásával következik be. Nem vitatom, szükség lehet egy határozott mozdulattal lesöpörni az asztalt, erre való a „reset” funkció a munkafolyamatbanVisszatérve az MD-re :utolsó MD-m, egy MZ-910, amelyiknek fénykorában –már az mp3 discmanek korában - 90 e forint körül volt a listaára, amatőr vagy profi masinának minősült-e vajon? Én legalábbis profinak tartottam, és éppen ezért zavart, hogy egyes helyzetekben nem profihoz méltóan viselkedett. Azt még nem is említettem, hogy semmilyen automatikus mentést nem végzett, ezért pl egy menet közben kifogyott elem automatikusan a felvétel halálát jelentette.
Ez a készülék preseteket (pl „koncert” „előadás” stb) egyáltalán nem tartalmazott, de ha lett volna ilyen, akkor is elvártam volna, hogy ha alapvetően koncert rögzítésre használom a gépet, akkor ne álljon vissza az általa önkényesen választott gyári beállításra, arról már nem is beszélve, hogy ne nullázza le a felvételi szintet minden egyes leállásnál. Ha akkor tudom, hogy ez nem egy véletlen tévedés, hanem egy tudatos funkcionalitása az „amatőr” készüléknek, valószínűleg nem az lett volna az első gondolatom, hogy egy drágábbra upgradeljek, annál is inkább, mert az új csoda, a Hi-MD, még ennél is fapadosabbnak tűnt. Már nem emlékszem, mi volt a bajom a rádió ennél korszerűbbnek számító Hi-MD-ivel, talán gyengébb ATRAC-ot használt, vagy nem volt mikrofon érzékenység szabályozás? Vagy nem volt mikrofon (erősített) bemenet, csak line in? Nem volt háttrévilágítás a kijelzőn, és sötétben használhatatlan volt? Ki tudja, milyen funkciót korlátoztak le a felhasználók legjobb barátai, a Sony mérnökei –vagy a zeneipar démonai -néhány további ezresért a Hi kategóriában... Ami az utóbbiakat illeti: nem szeretnék az ördög ügyvédje lenni, de ha igaz az állításod, akkor meglepő, hogyan játszhatta ki éberségüket a legutolsó, immár full funkcionális Hi-MD, és miért tűrik a minden kényelemmel felszerelt SD-s rögzítők terjedését. Talán a zoom , a tascam, vagy az edirol keményebb ellenfél, mint a Sony volt?
Innentől persze érzem, hogy magamat ismétlem, ezért nem győzködök tovább – Én azzal is beérem, hogy ma már nem is találok a környezetemben egyetlen eszközt sem, amelyik ilyen „felejtős” elvek szerint funkcionálna. Számomra ez evidens, másnak meg nem, kész ez van. Ezt a vitát amúgy sem mi fogjuk itt eldönteni. Én pedig hozzád hasonlóan sokáig tervezek még MDt használni, mivel eszemben sincs csak azért venni egy kihalt formátumban dolgozó, de továbbra is méregdrága kütyüt, hogy végre veszteség mentesen tárolhassam digitálisan az eleve digitális felvételeimet, amiket már egyszer hosszas melóval bedigiztem. Iinkább ha nagyon kell, hallgatom őket, az asztali MD-n. Amely pedig arra a célra továbbra is nagyon megfelel, hogy felvegyek, majd letöröljek érdekesnek tűnő rádióműsorokat.
Lehet nekem azért működött a sztereó keverő W7 alatt, mert Realtek hangkártyám van, és annak a használati utasításában benne van, hogy hogyan kell engedélyezni, és akkor ez a típus támogatja ezt.
A zene mindenkié, ezt soha sehogy nem fogják megszüntetni.
Ha esetleg teljes kontrol alá vennék az intenetet akkor visszatérünk a régi módszerekhez. Leveleznek majd egymással az emberek és levélben fognak csere-berélni. 30 évig müködött igy az "underground" zenei élet.
Nekem van sztereó keverő W7 alatt, csak elő kell csalogatni ügyes módon. Jobb klikk a hangszóró ikonon a tálcán > rögzítőőeszközök > az ablakba jobb klikk > letiltott eszközök megjelenítése, és ott tutod engedélyzeni utána.
Nem akarom elvinni az MD topikot, ha van valahol egy vitafórumod, szívesen bemutatok részletesen tizenöt terméket (ka kell, többet is), ahol kifejezetten szempont volt, hogy ne legyenek manuális beállítások, vagy a rendszer ne jegyezze meg azokat.
Nyugodtan sorold fel itt, kőszintén érdekel, és amekkora itt a pörgés, nem hiszem. hogy bárkit zavarna. Ráadásul abszolút ontopicnak tartom.
Azt is meg tudom mutatni, hogy ez hol és miért volt termékfejlesztési elv, elválasztva a professzionális készülékeket az amatőr vonaltól.
Igazából nem azt vitattam, hogy egy magasabb kategóriában kötelező kényelmi funkciót hogyan vonunk el az olcsóbb kategóriájú termékből, rendszeresen csinálunk ilyet. Azt bizonyítsd be valahogy, hogy ez az amatőr felhasználóknál előnyként és nem (elviselhető) hiányként jelenik meg.
A windows butítása úgy jön ide, hogy te állítottad szembe a számítógépes hangrögzítést és -feldolgozást az md rendszerrel, mint olyat, ami messze túlszárnyalja az MD világ lehetőségeit,
Nem, csúsztatsz, mert én csak a feldolgozásról beszéltem. Nyilvánvaló, hogy egy célhardverrek terepen egyszerűbb rögzíteni, a feldolgozás és szerkesztés viszont szerintem már az MD-n is halott ügy volt, egyszerűen a korlátozott méretű interfész miatt, és a korszerű rögzítők fejlesztői sem erőltetik. Lehet, hogy egy hozzád hasonló rutinróka már csukott szemmel is végigklikkeli egy hatórás anyag megvágását, ami azért nem két perc, hanem lehet többnapos munka is lehet, de nem hiszem, hogy a többség ezt választaná egy 21" -es display-el vagy akár egy lejárt szavatosságú 2G-s processzorral versenyben, amivel egy splittelés nem tart 30 másodpercig.
Ami a hátteremet illeti, nem vagyok tech geek, MD-t élő koncert felvételekre használtam (néhány kering belőlük akaratomon kívül torrentoldalakon, pl valakinek kiírtam CD-re az utolsó Illés koncertet a szigeten) valamint több évig ment egy riportműsorom a Civil rádión, az interjúkat MD-vel rögzítettem és PC-n vágtam meg. Vistát sosem használtam, a windows beépített felvevőjét sosem használtam, szerkesztésre a mai napig XP-n használok egy audition nevű tökegyszerű szoftvert, amit bundle ban adtak valami hardverhez.
PC-n egyébként külső forrásról felvenni sosem próbáltam, csak macen (az MD-grabbelést kivéve, ami analog felvételnek minősül) de azt észrevettem, hogy szemben a korábbi legolcsóbb hangkártyákkal, a maiak nem képesek egyidejűleg felvenni és feedbacket adni (pl fülhallgatón hallgatni) az éppen rögzített felvételt. Ez már az MD grabbelésnél is idegesített, hogy nem hallom, mit játszom át. Na erre való egy 24bites külső hangkártya, ilyenből egy régebbit ma már 5-6 ezer forintért hozzádvágnak (edirol)
Ami a második hozzászólásodat illeti, abszolút nem érzem kegyeletsértőnek, ha az MD érdemeinek méltatása mellett ismert használhatósági korlátait is megemlítem, mert szerintem nem annyira a hétszünyű zeneipar, hanem ezek a korlátok ásták meg a termék sírját, és ebből a (felhasználói) szempontból teljesen mindegy, hogy ennek tudatos fejlesztési koncepció, vagy tervezői slendriánság volt az oka. Béke poraira, csodálatos felvételeket köszönhetek neki, de nem felejtem el, mit össze kinlódtam vele, amíg ezek elkészültek.
Bocsánat, talán elragadtatttam magam, most így visszaolvasva túl agresszívnek tűnik a hangnem - Nem felháborodva vagyok, hanem csak meglepődve. Tényleg nem találkoztam még senkivel, aki az MD-t a gyakrorlatban használta, és ne zavarták volna ezek az alapvető használhatósági problémák.
Nem ismerem részletesen a Lumix-termékeket, a volt barátnőm igen alap Lumix fényképezőgépe volt a kezemben, és azon is volt manuál mód - nem emlékszem, hogy működött, de egy cigisdoboz méretű gép nyilván az automatikus beállításokra volt kihegyezve. Azt viszont elképzelhetetlennek tartom, hogy ha manuál módba váltasz, akkor a következő bekapcsolásnál visszaállt volna valamelyik preset programra, azaz például egy hosszasabb standbynál, minden automata kikapcsolás után be kellene pöccentened a manual módot, ilyen egyszerűen nincs, egyedül az MD tudta ezt..
Azon kívül, nehogy már megmagyarázd, hogy bármely terméken a hosszasan kitökölt manuális beállíítások elfelejtése nem bug, hanem ficsör? A windows butítása meg hogy jön ide?
Ami az MD-t illeti, automatikus felvételi szint szabályzással próbáltál valaha élő felvételt készíteni? Milyen lett?
Telefon:0630/7105297!!Ha valakit érdekel írjon e-mailt,vagy hívjon!