A reinkarnációnak a kimondott vagy kimondatlan üzenete a következő: Nincs ítélet a halál után, nem kell félni a haláltól, hiszen ha valamit elmulasztott vagy elrontott az ember, azt következő életében pótolhatja. Ez viszont két dolgot jelent.
Először is ez a Bibliától teljesen ellentétes nézet. "elrendeltetett, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután pedig ítélet következik" Zsid 9,27
Tehát nem kétszer vagy többször hal meg az ember, hanem egyetlen egyszer. És az is világos hogy ez az egy élet után miután véget ért, ítélet következik. De ami példát szintén hoztam, a gazdag ember szintén nem jöhetett vissza a halálból, sőt nem is üzenhetett. Végérvényesen lezárult halálával a sorsa. Ez Jézus és a Biblia világos tanítása.
"hosszú történettel szemlélteti Jézus azt, hogy higgyük már el, hogy egy életünk van. (Lk 16). És amit Ő tanít életről és halálról, azzal szöges ellentétben áll az újra testet öltés, az úgynevezett reinkarnáció importált tévtana. Melyiket hisszük? Jézus hazudott, vagy emez a másik hazugság? Ezt el kell dönteni, mert egymásnak ellentmond a két állítás." Cseri Kálmán
Másodszor kinek áll érdekében azt elhitetni, hogy ember, nem kell megtérned, nem kell Istenhez fordulnod, hiszen a halál után nincs ítélet, mert ha valamit elmulasztottál, majd jóvá teszed? A Biblia róla is ír:
"mert maga a Sátán is a világosság angyalának adja ki magát. Nem meglepő tehát, hogy szolgái is az igazság szolgáinak adják ki magukat; de a végük cselekedeteikhez méltó lesz." 2Kor 11,14
"megtévesztette a föld lakóit" Jel 13,14
"Amikor a hazugságot szólja, a magáéból szól, mert hazug, és a hazugság atyja."Jn 8,44
Röviden tehát, a reinkarnáció összeegyezhetetlen a Bibliával, és szöges ellentétben áll azzal.
Zsolt 126.5-6 Akik könnyek között vetnek, örömmel aratnak majd. Sírva mennek előre, míg a magot szórják, de ujjongva jönnek visszafelé és összegyűjtik kévéiket.
-----------------------------
Ez is logosz ? vagyis magyaritva IGE ? az. Soha szentbeszédben nem hallottam......mert ugye nem passzol a giccsel miszerint meg vagyunk váltva és isten amugyis NAGGGGGYON IRGALMAS......
"Mi lenne a megváltás szerepe ez esetben, hiszen -saját eddigi "tudásom" szerint- az ismétlődő leszületések, valamint ezek által a "karmikus adósságok ledolgozása" kb. ugyanazt a célt szolgálja, mint a Jézus általi megváltás. Tehát azt nem értem, e két dolog hogy fér össze, mert nekem inkább úgy tűnik, hogy ütik egymást."
Én a reinkarnációval sokkal hamarabb találkoztam mint a Bibliával és Jézussal. Számomra nem volt kérdés, hogy létezik, mivel sok kisgyerek számolt be arról, hogy ki volt előző életében. Ezzel a szemmel is olvastam a Bibliát, ami meg is erősítette az ezzel kapcsolatos hitem.
Márk 12:26 A halottakról pedig, hogy feltámadnak, nem olvastátok-é a Mózes könyvében, a csipkebokornál, hogy mi módon szólott néki az Isten, mondván: Én vagyok Ábrahám Istene, és Izsák Istene, és Jákób Istene. 27 Az Isten nem holtaknak, hanem élőknek Istene. Ti tehát igen tévelyegtek.
Azaz habár amikor Isten Mózeshez szólt, a felsorolt emberek már meghaltak, de valójában a lelkük élt.
Mal. 4:5 Ímé, én elküldöm néktek Illyést, a prófétát, mielőtt eljön az Úrnak nagy és félelmetes napja.
Máté 17:10 És megkérdezék őt az ő tanítványai, mondván: Miért mondják tehát az írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljőnie? 11 Jézus pedig felelvén, monda nékik: Illés bizony eljő előbb, és mindent helyreállít;12 De mondom néktek, hogy Illés immár eljött, és nem ismerék meg őt, hanem azt mívelék vele, amit akarának. Ezenképpen az ember Fiának is szenvednie kell majd ő tőlük. 13 Ekkor megértették a tanítványok, hogy Keresztelő Jánosról szóla nékik.
Azaz Illés próféta lelke reinkarnálódott Keresztelő Jánosban.
A reinkarnációnak 2 szerepe van szerintem az általam olvasottak alapján (és nincs benne karmikus adósságledolgozás):
1. A már Jézushoz megtért lelkeket Isten visszaküldi szolgálatra, adott feladatokat kell ellátniuk amikről általában nem tudnak emberként, de úgy van megtervezve az életük, hogy elvégezzék. Itt nem csak magasztos világmegváltó cselekedetekre kell gondolni, a kis dolgok is ugyanolyan fontosak. Olvastam olyan esetet, amikor egy gyerek úgy ugrált egy ágyon, hogy a fejét beverje az asztalba és majdnem meghalt, amikor felépült elmondta, hogy ezt kellett tennie, így volt megtervezve.
2. Akinek nem sikerült Jézust megtalálnia/elfogadnia, visszatérhetnek ha Isten engedi és megpróbálhatják újra. A teremtés kezdetétől a végéig van idő (a végítéletig, ami már igen közel van).
Érdeklődve végigolvastam, de az üzenete nem lepett meg. Keresztények általában ilyesmi nézőpontot képviselnek a dologgal kapcsolatban.
Azt viszont nagyon sajnálnám, ha ezek után végképp elment volna a Fórumtárs kedve attól, hogy ő is válaszoljon! Mert tényleg nagyon kíváncsi lennék egy "belsős" álláspontjára is!
Amit az idézett írásban különösen érdekesnek találok -noha a korábbi kérdésem szempontjából OFF- , az az a feltételezés, miszerint a médium képes a szeánszon jelenlévők tudatából információkat "kiszivattyúzni"!
Beállnék én is a sorba, bár amit hozok ezzel kapcsolatban, az nem a népszerűségemet fogja növelni.
Egy régi, 1959-ben elhangzott igehirdetés részlet Joó Sándortól.
"Jézus félreérthetetlenül, határozottan arról beszél, hogy a történetben szereplő két ember közül a halál után az egyik az üdvösség helyére, a másik a kárhozat állapotába kerül.( Lukács 16,19-31 )
Ezt a tényt így mondja el: “Lőn pedig, hogy meghala a koldus, és viteték az angyaloktól Ábrahám kebelére, meghala pedig a gazdag is, és eltemetteték. És a pokolban felemelé az ő szemét.” Rövid utalás ez olyan dolgokra, amiket több szó sem magyarázna jobban. Most ne arról beszéljünk, hogy miben áll az egyik, és miben áll a másik állapot, tény az, hogy Isten az Ő kijelentésében mindig azt tanítja, hogy az emberi élet a halál után két irányban folytatódik tovább: vagy az öröm, a fény, a boldogság, a nyugalom, a kiteljesedés állapotában, vagy mindennek az ellentétében. És hogy kinek-kinek melyik irányban folytatódik tovább, az a halál pillanatában végérvényesen eldől számára. Ez látszik nagyon világosan ebből a történetből is.
Tehát egyáltalán szó sincs a Bibliában arról, ami pedig minden spiritiszta elgondolás főtétele, hogy tudniillik valamiféle olyan közbenső állapotban lennének az elhaltak, ahol van mód az elmulasztott lehetőségek jóvátételére, az elkövetett bűnök megbánására és levezeklésére, az el nem fogadott kegyelem megragadására, tehát az eljátszott üdvösség megszerzésére. Ilyen jóvátételi lehetőségről, ilyen üdvösség vagy kárhozat előtti ideiglenes, közbenső állapotról Jézus sohasem beszélt, a Biblia sohasem tanított, erre tehát ne számítson senki!
Nincsen tehát sem tisztítótűz, sem lélekvándorlás, halál utáni reinkarnáció, újra megtestesülés. Sok titkot meg lehetne érteni vele, de akármennyire beillene a gondolkozás-rendszerünkbe, akkor sem igaz, akkor sincs!
Óh, roppant kényelmes álláspont volna úgy tekinteni erre a földi életre, hogy itt azt kapom vissza, amit az előző életemben én vétettem az embereknek, s úgy tekinteni mostani bűneimre, hogy amit ebben a világban vétettem, majd a legközelebbi életemben jóváteszem. Rettentő álnok hitetés az, amikor a spiritizmus ezt mondja: úgy élj, hogy újra fogsz születni, és mindazért, amit itt cselekedtél, vagy jutalmat fogsz kapni, vagy vezeklést kell szenvedned a következő életedben. Látjátok benne a sátáni gondolatot? Íme: látszólag jóra int, de a valóságban eltereli a figyelmet arról, hogy itt a földön dől el az üdvösség vagy kárhozat kérdése, tehát nincs újrakezdés! Íme, ebben a történetben is arról van éppen szó, hogy a kárhozat állapotában gyötrődő lélek ilyen valamit szeretne tenni, amit már többé nem lehet. Ez a kép, amit Jézus így vázol a gazdagról: “És a pokolban fölemelé az ő szemeit kínokban lévén, és látá Ábrahámot távol, és Lázárt annak kebelén, És ő kiáltván monda: Atyám, Ábrahám! Könyörülj rajtam és bocsásd el Lázárt, hogy mártsa az ő ujjának hegyét vízbe, és hűsítse meg az én nyelvemet, mert gyötrettetem e lángban.” (Lk 16,23-24)
Egy emberi léleknek Isten utáni szenvedélyes vágyakozását fejezi ki, azt a fölismerést, hogy semmi más nem adhat enyhülést, csak a bűnbocsánat, semmi más nem kell már többé, csak a kegyelem. Tehát éppen az, ami azelőtt, a földi életben sohasem kellett. Óh, most már tudja ám, mi az az egy szükséges dolog, mindent megadna érte, de... késő! Nincs újrakezdés, nincs jóvátétel, nincs reinkarnáció - késő! Óh, de rettenetes szó ez a késő! Talán a kárhozat minden kínja benne rezdül ebben: késő! Ezt a rettentő valóságot érzékelteti Jézus ezekkel a szavakkal: “Monda pedig Ábrahám: Fiam, emlékezzél meg róla, hogy te javaidat elvetted a te életedben, hasonlóképpen Lázár is az ő bajait, most pedig ez vigasztaltatik, te pedig gyötrettetel”. (25. vers) Tehát azon a “nagy közbevettetésen”, a halál utáni világosság és sötétség között, fönt és lent között van az, amin sem vezekléssel, sem bűnbánattal, sem könyörgéssel, sem semmiféle manipulációval átmenni nem lehet többé.
Nem hiába van a Szentírásban olyan sok, kerek, határozott tiltás: “Mert mind utálja az Úr, aki ezeket míveli...” (5Móz 18,12) Értitek? Utálja az Úr, aki ilyeneket művel. Nemcsak a bűnét utálja, hanem őt magát is utálja! Ilyen súlyos kijelentés semmi más bűnnel kapcsolatban sem fordul elő a Bibliában. Nos hát, aki azt akarja, hogy az Úr utálja, az folytassa tovább a spiritiszta vagy más elnevezés szerint spiritualista gyakorlatait. A bibliai Saul királyra szoktak hivatkozni a spiritiszták, hogy ő is megidéztette Sámuel próféta szellemét. Nos, igen, valóban! És bele is zuhant a végső kétségbeesésbe, szinte őrületbe. Van példa valóban a halottidézésre a Bibliában is, de igazán nem követendő példaként! S aki Isten világos tilalma ellenére mégis beleártja magát ezekbe a dolgokba, az önmagát szolgáltatja ki a sátáni erőknek, a káosz hatalmainak.
Érzitek már, miért a legveszedelmesebb babonaság a spiritizmus? Mert az üdvösséget ígéri, és éppen az üdvösséget játszatja el a benne hívő emberrel! Ezért halálos veszély! Ne tűrjétek sem magatokban, sem magatok körül! Tudom, milyen nagy erővel fogja a spiritizmuson keresztül a Sátán az áldozatát, mégis van szabadulás! Krisztus evangéliuma tulajdonképpen az a nagy győzelmi hír, hogy Isten országa és a sötétség hatalma között a küzdelem már eldőlt: Jézus Krisztus győzött. Nem kell hát senkinek a babonák áldozataként a sötét hatalmak igézetében maradnia: aki hisz, megtapasztalhatja, hogy Jézusé a győzelem! És a Jézusban való hit által az övé is! A megkötözöttségből való szabadulás első lépése mindig egy őszinte, alapos bűnvallás, gyónás. Aki valaha megfertőződött spiritizmussal akár kíváncsiságból, akár játékból, akár komolyan, aki valaha csinálta, vagy most is gyakorolja, vallja meg, leplezze le, tagadja meg nyíltan, mert addig mindig megmarad lelkében a fertőzés. Azt olvassuk az Igében: Krisztus vére megtisztít minden bűntől! (vö. 1Jn 1,7) Ettől is! És csak Krisztus vére tisztít meg tőle. Csak így lehet kitörni a kárhozat megkötözöttségéből, és Isten gyermekeinek a szabadságára jutni!"
A Mindenség az Örökkévaló" (Sarvam Khalvidam Brahma).
A teljes mindenség Isteni, ami tartalmaz minket is. Az Isten nem csak a tudatos elv benned és bennem, hanem a lét elv mindenben. Ez a végső valóság, ahogy a belső valóság is minden létezőben. Ez az egy és a minden, a mindenség az egyetlenben.
Köszi, hogy reagáltál, és ezzel előrehoztad az általam felvetett dilemmát!
Ugyanakkor, ha jól értem, Te nem vallod magad kereszténynek. Ez utóbbi természetesen nem valamiféle "ítélet" akar lenni részemről -távol legyen!- , hanem csak egy tény pontosítása.
Mert ugyanis nem véletlenül kérdeztem azon reinkarnáció hívőket, akik egyúttal keresztény hitűnek is vallják magukat! Róluk -itt a fórumon olvasott megnyilvánulásaik alapján- nem nagyon tudom elképzelni, hogy csak így egyszerűen kikukáznák a megváltás üzenetét!
Ugyanakkor a "karma ledolgozásának" elmélete, valamint a megváltás tana között számomra is mintha mutatkozna egyfajta ellentmondás. És én pont ennek az ellentmondásnak a feloldására várnék lehetséges válasz(oka)t!
Amit az evangéliumokkal kapcsolatban írsz, ahhoz hasonló a felvetéseket alighanem már olvastam. Ennek a topicnak az elején is jódarabig vitatkoznak egymással a Fórumtársak arról, hogy mit is akarhatnak jelenteni azok az idézetek, amelyekből némelyek a reinkarnációra való utalást olvasnak ki.
Szóval egyfelől köszönöm, hogy hozzászóltál a témához, másfelől továbbra is várnám kifejezetten azon Fórumtársak véleményét, akikegyfelől keresztény hitűek, másfelől pedig hisznek a reinkarnáció lehetőségében!
Aki keresztény és hisz a reink-ban, az alapból tudja azt is, hogy a megváltás mint olyan, Saulus kitalációja...
A reink leszületésekben a személynek kell ledolgoznia a "rossz karmákat", míg a keresztényi megváltástan egy külső mankó a jó útra térő delikvensnek...
Az evangéliumok melyek egy Jézus nevű személy esetleges tanításait tartalmazzák, egyáltalán nem zárják ki a reink-et.... Nézd mindjárt János és Jézust! Pont az evangélium (talán Lukács?) elején szerepel, hogy János Illésnek, Jézus Elizeusnak a reinkarnálódása... (a nép kérdezi ezt, márpedig a nép nem kérdezné, ha nem lenne ilyen a hitvilágukban..) érdemes ezt a részt elolvasni még egyszer, ezzel a megvilágítással....
Hogy csak a lényegre reagáljak -az OFF miatt így is csak kisbetűvel- , a Topicgazda nem olyan túl rég (értsd, egy éven belül) még hozzászólt némely topichoz itt a 'Vallfil'-en. Az igaz, hogy nem azzal a nickkel, ami itt szerepel, de nem is ez a lényeg.
Egy fontos kérdésem lenne azon Fórumtársakhoz, akik keresztény hitűnek vallják magukat, ugyanakkor a reinkarnációban is hisznek:
Mi lenne a megváltás szerepe ez esetben, hiszen -saját eddigi "tudásom" szerint- az ismétlődő leszületések, valamint ezek által a "karmikus adósságok ledolgozása" kb. ugyanazt a célt szolgálja, mint a Jézus általi megváltás. Tehát azt nem értem, e két dolog hogy fér össze, mert nekem inkább úgy tűnik, hogy ütik egymást.
Kérdésem többek közt a Topicgazdához is szólna, mert Ő az egyik érintett. (A másik két-három, általam tudott érintettségű érintett Fórumtárs nickjét nem konkretizálnám, de a Topicgazdát mindenkor szabad megszólítani konkrétan is, úgy hiszem...)
Kérném, hogy csak az érintettek válaszoljanak! (Már, ha akarnak egyáltalán?)
U.i: Jómagam továbbra is semleges vagyok reinkarnáció ügyben, tehát tényleg csak kíváncsiságból kérdezném a fentieket...
Jav.: az ős vagyis első Zarathusztra nem lett volt a názáreti Jézus korábbi inkarnációja.
Nem lehetett és nem is volt, Zarathusztra volt az aki a nyugat-ázsiai népek első nagy prófétája volt, aki képes volt az isteni kinyilatkoztatást úgy átadni az embereknek, hogy az nem sérült egy cseppet sem. Sőt olyan eredeti nyelven és ékesszólással bírnak azok a szövegek, hogy így 6 ezer év távolából is átérezni a zsenijét*.
(az esszénus) Jézus egy teljesen másik történelmi korban, másik helyzetben lett próféta és Istenember. Krisztussá vált, ám ez egyéni feladata volt, nem volt indíttatása arra, hogy tömeges vallási mozgalmat indítson.
Ezt már csak a zsidó Pál tette meg, aki saját befolyását és hálózatának hatalmát is felhasználta ahhoz, hogy a paulinikus kereszténység egy jelentős tényezővé váljon a 2-5. századokban...
"Az ős Zarathusztra lett egyébként a későbbi Nazareti Jézus, aki 30 éves korára annyira megtisztította éter, és asztráltestét, hogy befogadhatta a Krisztust aki szimbólikusan galamb képében szállt le rá a Jordán folyónál."
Ez is Steiner ferdítése; ui. az ős vagyis első Zarathusztra nem lett a názáreti Jézus inkarnációja. Ez 2 különböző személy, vagyis Istenember volt.
"A vörös oroszlán nagyon jó könyv erre a példára."
A könyvben valóban le van írva a több inkarnáción keresztül történő Krisztussá válás, ami a biológiai örökkévaló test megvalósítását jelenti...
Beszélgetéseink kezdetén, már a nickeddel is azt a tévhitet keltetted bennem, hogy rokonlelkek vagyunk abban a tekintetben, hogy "nem kell tabu", nem kellenek az évezredes dogmák, az emberi lelemények, neked sem, és nyitottan tudunk elmélkedni - szinte bármiről. S ennek megörültem.
Mostanság viszont egyre inkább úgy érzem, hogy bármihez nyúlunk, te csak a vallások felszínén vagy a reformokra fogékony, az alapoknál igen erős benned a múlt beidegződése, s az ahhoz való ragaszkodás. Ez nem baj, hiszen mindenki járja a maga útját, és nem az a cél hogy egymást meggyőzzük minden áron, ráadásul olyasmikkel, ami nem fér bele az egyén jelenlegi tud(om)ásába.
Szóval nem az a gondom, hogy te nem akarsz hinni a reinkarnációban, meg a karmában, hanem (ha egyáltalán...!) az, hogy az eredeti vallásban is eléggé mélynek tűnik a hitvilágod, amit én nem szeretnék boncolgatni, döntögetni.
Bocs, de én ilyen képletekkel mint; számonkérés, bűn-büntetés, gonosz-gonoszság, stb. stb. én nem tudok mit kezdeni. Én egy teljesen más isten- és világképben vagyok jelen, és nagyon félek, hogy valóban elbeszélünk egymás mellett - ráadásul merő jószándékból. :-))
De nagyon szívesen beszélgetek veled, ha te is akarod, ám úgy tűnik ezt a témakört hanyagolnunk kell!
Adj' Isten egy újabb szép napot! Vagyis inkább már estét! :-)
Úgy látom, már többedszerre veselkedünk neki ennek az "alsó-tudat" / "felsőbb-tudat" problémának.
Emlékeztetőül (az esetleges olvasók számára) linkelem is másik topicbeli egyik utolsó párbeszédünket ebben a témában.
Úgy sejtem, világképeink alapvető eltéréséből fakad, hogy egyre másra elbeszélünk egymás mellett ebben a vonatkozásban.
Hoztad a méhecskés hasonlatot, amiben talán tetten is érhető ez a különbség.
Tehát szerintetek emberi megtapasztalások valamiféle közösbe (kollektív tudatba?) történő gyűjtögetése a célja a reinkarnációnak.
Ezzel szemben én az egyén valamiféle készség szintű fejlődését gondolnám egy esetleges reinkarnáció értelmének, már ha egyáltalán. Készség szint alatt pedig kizárólag a "jóság", a szeretet, az empátia készségét értettem, tehát nem valamiféle intellektuális, vagy egyéb, evilági készségeket! (Mert másik beszélgetőtárssal, azt hiszem, már ezen vonatkozásban is félreértettük egymást abban a másik topicban.)
Na már most! :-)
Az ilyen értelemben vett készség szintű fejlődésnek pont az volna az értelme, hogy már az adott, soron következő életben hasznosulhassanak, ugyanakkor a körülményeknek, amelyek során egy-egy korábbi életben ezen képességek megszerzése történt, szerintem semmi jelentősége nincsen, azok nyugodtan elfelejthetőek! Mivel nem maga a "sztori" a lényeges, hanem a "tanulság", azaz az így megszerzett empatikus képesség, amely mindenképpen abba az irányba hat, hogy szeresd felebarátodat, mint saját magadat!
Tehát az én világképemben (már, ha egyáltalán helyet kapna benne a reinkarnáció) az előző életek tényleges történései csak eszközök, nem pedig célok, így miután szerepüket betöltötték, azaz egy bizonyos képességre szert tett általuk a lélek, nyugodtan elfeledhetőek örökre ezek a történések! Már legalábbis az egyén további fejlődése szempontjából! Ezért nem látom értelmét ennek a köztes létbeli "magasabb tudatnak".
Ti ugyanakkor azt állítjátok, hogy a lét értelme éppen ezen tapasztalások összegyűjtése és eltárolása.
Tehát itt van egy nagyon nagy különbség a világképeink között!
Mondjuk az én világképemnek is van egy olyan aspektusa, ahol ezek a történések mégiscsak előkerülhetnek újra, ez pedig a majdani számonkérés.
Ez a számonkérés viszont, ha jól értem, a ti világképeteknek egyáltalán nem része.
...
Utolsó bekezdésed tulajdonképpen az istenképről szól, és kapcsolódik az előzőekhez. Ha jól emlékszem, veled rokon nézeteket valló valaki írt le korábban olyasmit, hogy "az élet célja, hogy a létezés megtapasztalja önmagát". Ha jól értelek, te is valami ehhez hasonlót akartál érzékeltetni ezzel a vízcsepp-tenger hasonlattal. Ezért gondolod, hogy minden egyes ember teljes egészében isteni lény, mert isten, úgymond, az embereken keresztül tapasztalja meg a létezést.
Hát ez megint elég távol áll az én világképemtől!
Úgy hiszem, van egy faktor, amiről a ti világképetek nem akar, nem hajlandó tudomást venni, ez pedig a gonosz, ill. a gonoszság!
Természetesen én sem akarlak győzködni!
Csak annak megtalálását tartanám fontosnak, hogy ha látszólag innen tök távol eső dolgokban sem értjük meg egymást, akkor az valószínűleg ebből a nézetkülönbségből fakad!
Öröklét, az egyszerűen örökös létezés - sztem. Persze a Tamás, meg a tivadar TESTE elpusztul, de az üzemeltető szellem örökké él, mert az Isten lelkének része.
A köztes lét, az a két inkarnáció közötti intervallum, melyet a lélek, a felsőbb dimenziók - az ő fejlettségi szintjének megfelelő - valamelyik rétegében tölt el.
Anélkül, hogy erőltetni akarnék bármit rád - nem értem, hogy miért nehéz számodra a kétfajta tudatállapot. Képzeljünk el egy méhecskét, aki mézet gyűjt! Kirepül üres tárolóval, összeszedi amennyi belefér, aztán visszarepül a kaptárba és ott beadja a közösbe. A következő kirepüléshez miért is vinné magával az összes korábbi szerzeményét? Annyit visz, amennyi a feladata elvégzéséhez szükséges, semmivel sem többet.
"továbbra sem látom látom be, miért kéne az ún. "köztes létben" magasabb tudatossággal rendelkeznie az egyéneknek, mint idelent a földön?
Próbáld meg fordítva megközelíteni! Idelent van kevesebb információja! Miért is kellene esetleg többszáz inkarnációjának összes emlékét -jót és rosszat - magával cipelnie. Épp elegendők a mélytudatban lévő és időnként zavaróan felbukkanó emlékek, beidegződések.
A másik hsz-odban vázolt halmazelméleti kép nekem nem jön be, helyette inkább az óceános analógia az érthető. Hullámzik a tenger, a vízcsepp (ugyanaz a minőség mint a maga a tenger) kirepül, felszáll magasba, érez, tapasztal, (oxigénnel telítődik), aztán visszahull a Nagy Egészbe. S mindezt gyakorta ismétli.
Az nem nagyképűség, hogy azonos az Atyával, mert ugyanaz a víz (=Isten képére formált!), csak éppen kicsi, apró, gyenge. De visszatérvén a nagy közösbe, irdatlan erejű = mindenható.
Egy morzsára még reagálnék, mert fontos nézőponti eltérések származnak ebből is!
Írod korábbi hozzászólásodban:
"...egész pontosan, Istennek részei, "fiai" vagyunk. (lsd. Biblia, több helyen is.) Mi ezzel a probléma? :-)..."
Mivel vizuális alkat vagyok, itt halmazábrák jelennek meg lelki szemeim előtt.
Mint anno a kisiskolás tankönyvben! :-)
-Akkor hát a Ti elképzeléstek szerint van egy nagy kör, ami szimbolizálja az "Isten" nevű halmazt, ebben benne pedig sok kis kör, mely halmazok az egyének. Ezt prózában kifejezve azt mondhatnánk, hogy a Ti világképetekben minden egyén egyenlő Istennel, de Isten nem egyenlő az egyik v. másik egyénnel.
-Az én világképem enyhén szólva is más! Szokás szerint az egyén felől közelítenék! :-)
Tehát vegyünk egy kört, amely halmaz az egyént szimbolizálja! Ezen belül egy kisebb kör, ami Isten. Ami pedig ezen a kisebb körön kívül esik, de a nagyobb körön még belül van, azok pedig az egyén azon tulajdonságai, amelyek nem isteniek!
Én úgy látom, hogy a Ti világképetekben ez utóbbi faktor, tehát az egyénnek a nem isteni részei, nem is léteznek! Személyes véleményem szerint ez súlyos hiba, de rendben, ez szubjektív, viszont ami itt a beszélgetés szempontjából fontos, hogy számos nézőpontbeli eltérésünk alighanem ebből származik!
...No de nem akarok eltérni a reinkarnációtól, hiszen a topic alaptémája márpedig az!
Öröklét és köztes lét között én mindenképp különbséget tennék! (Már csak azért is, mert előbbi -néha úgy gondolom, sajnos- egyértelműen része az én világképemnek is, utóbbival kapcsolatban pedig erősen kérdéses, hogy belefér-e egyáltalán?)
Tehát most maradnék a köztes létnél! (Már ha egyáltalán létezik ilyen, ill. ha egyáltalán létezik reinkarnáció? :-))
Te azt kérded, miért kell oda (mármint a "köztes létbe") átvinni a haragot, a sértettséget és az ellenségeskedést? Én azt válaszolnám, hogy nem "kell", hanem szükségszerűen amilyen volt az illető lelki állapota az aktuálisan utolsó földi életében, olyannal rendelkezne a köztes létben is. Ez számomra sokkal logikusabb, mint a Ti elgondolásotok, amely szerint a földön egy ún. "alsó tudattal" rendelkezik az egyén, a köztes létben pedig egy ún. "felső tudattal".
És akkor itt utalnék vissza korábbi kérdésedre, miszerint nem is értetted mit akartam mondani azzal a kifejezéssel, hogy "négyszögjeles ugribugri"? Hát pont a Ti világképeteknek erre a sajátosságára szerettem volna célozni, ahol a szerencsétlen egyének ugrabugrálnak az "alsó tudat" és a "felső tudat" között aszerint, hogy épp itt a földön, emberi testben vannak-e, vagy pedig az ún. köztes létben.
Summa summárum, továbbra sem látom látom be, miért kéne az ún. "köztes létben" magasabb tudatossággal rendelkeznie az egyéneknek, mint idelent a földön?
"...a lelkek vidáman beszélgetnek egymással, mint színészek két szerep között, hát számomra ez a fajta világkép elfogadhatatlan!"
Nem is akarnám ráderőltetni! De akkor gondold tovább: szerinted a lelkek átviszik a köztes létbe a haragot, a sértettséget, az ellenségeskedést? Ha van örök élet, és ezt odaát, már nem csak hisszük, hanem tudjuk, akkor miért kell az ellentéteket átvinni?
