Életem első NGHFB koncertje kipipálva! :)
Milánó, július 6.
Fura helyen, szó szerint az autópálya mellett volt a koncert helyszíne, az autók a közönségtől kb. 30-40 méterre száguldoztak. A koncert előtt beszéltünk is róla, hogy fasza lesz majd az akusztikus számok között a kamionok zúgását hallani, de olyan volt a helyszín hangosítása, hogy semmi sem szűrődött be a külvilágból. Juppé.
Életünk legmelegebb koncertje.
Áááá...ez a hét rendkívül meleg volt, aznap este meg főleg, le is fényképeztük, hogy este 11-kor is még 34 fok volt.
Brutál melegben vártuk az előzenekar közben Noelt és üdítő meglepetés volt, hogy az olasz előzenekar utolsó száma a Simple Game of Genius OLASZ nyelven szólt. Nem tudom a zenekar nevét, majd valahogy utánakeresek..
Szóval kb. 21.30 körül bejött Noel és zenekara.
Én ennek az embernek a zenéin nőttem fel és gondolhatjátok, hogy mennyire vártam az első koncertet.
Meg is érkezett Noel, bele is csapott a Stranded on the wrong beach-be.
Üdvrivalgás, mindenki boldog, ja és szerintem baromi sokan voltak, ha 8-10 ezer embert írok, akkor nem írok sokat.
19 szám volt, 10 pontból 8-at adnék a koncertre, azaz baromi jó, de még lehetett volna itt-ott csiszolni.
A Stranded on the wrong beach-nél, az első számnál nagyon nem volt eltalálva a hangosítás, Noel hangja alig volt hallható.
Kár, az első szám mindig meghatározó.
De a második számtól már nem volt ilyen gond, király volt a hangosítás, minden a helyére került.
Az első számon kívül nekem 2 dolog nem tetszett. Az AKA...broken arrow nagyon nem koncertszám, tök felesleges játszani. Az albumon jó, de koncerten semmi hangulata. Személy szerint én ugyanígy vagyok a Digsy's dinner-el is. Ezek a számok nagyon nem kellenének, ezek helyett én olyan Oasis számokat nyomtam volna, mint a Supersonic, vagy a Time importance of being idle.
Viszont voltak itt olyan dolgok amik felejthetetlenek.
Champagne Supernova.
Itt aztán volt katarzis, ráadásul többször is. A szám közben legalább 3-4 alkalommal folyamatosan tapsolt és üvöltött a közönség hosszú ideig, óriási volt az öröm. Nagyon el van találva ez a félig akusztikus, félig elektromos verzió. Tényleg az ember libabőrös ezalatt a szám alatt. Ugyanígy volt a Masterplan és a Dont look back in anger-nél is.
Visszanéztem pár youtube-os felvételt erről a koncertről, de sehol nem jön át ez az egész, ott kell lenni, meg kell élni.
Már emiatt a 3 szám miatt megérte elmenni.
És az új számok közül is több volt ami nagy sikert aratott.
Főleg a Death of you and me, a Heat of the moment, What a life, Everybody's on the run.
Szeretik az emberek Noel szóló munkásságát, de amikor az Oasis számok szóltak, akkor meg volt mindenki őrülve.
Összességében nagyon jó koncerten voltunk, néhány apró hiba, rengeteg ember, jó közönség és kevés Oasis. Én többet játszottam volna Oasis-t, de biztos Noel nem akar csak az Oasis-ra támaszkodni, így megérthető valahol a dolog.
Július végén vége a turnénak, de állítólag lesz folytatás.
Könnyen lehet, hogy mi megyünk még a következő etapra is, reméljük legalább Bécsbe eljön Noel.
