Gyerekkoromban az egyik kedvenc mesém volt Nyikolaj Nyikolajevics Noszov: Nemtudomka című meséskönyve, és a folytatása, a Nemtudomka Napvárosban. (Pdf formájában fent van mind a kettő a Neten). Ettől a poszttól eszembe jutott belőle egy részlet. Napváros egy csodálatosan modern város, modern technikával, a főszereplők itt éppen egy ruhagyár technológiájával ismerkednek:
A nyolc emeleten Kárászon kívül egyetlen picurkával sem találkoztak utasaink, mivel minden munkafolyamatot, egészen a készáru csomagolásáig, gépek végeztek. A kilencedik emeleten meg fordítva volt minden, azaz gépek egyáltalán nem voltak, viszont rengeteg legényke és lányka.
Egyesek festőállvány előtt álltak, és rajzoltak valamit, mások asztal mellett ültek, és tervrajzokat készítettek, mások meg különböző anyagokból varrtak valamit. Körös-körül sok-sok próbakisasszony, azaz igazi picurka nagyságú, nagy baba állt; ezekre próbálták fel a kész ruhákat.
– Itt pedig, elnézést a kifejezésért, a művészeti részleg dolgozik – mondta Kárász, amikor utasainkkal együtt felért a kilencedik emeletre.
Mindjárt oda is ugrott hozzá egy leányka, ízléses szürke köpenyben, és dühösen megszólalt: – Mit jelent az, hogy „elnézést a kifejezésért”? Miért kell elnézést kérned? A művészeti részleg, az művészeti részleg, és ezért nem kell elnézést kérni.
Hát azért, mert a művészeti részleg, hogy úgy mondjam, összefügg a „vész” szóval – mondta Kárász.
– Dehogyis a „vész” szóval! A „művész” szóval!
– Akkor bocsáss meg, Varrótűcske, nem tudtam. Nézd, látogatókat hoztam hozzád.
– Hoztál, hát ez nagyszerű! – mondta Varrótűcske. – Most félreállhatsz, hogy ne zavarj. Magam magyarázok el mindent.
Úgy látszik, ez tényleg nem nyelvi kérdés éppúgy mondhatja valaki oroszul, mint magyarul. És nincs kizárva, hogy olyan kényszeres asszociációi vannak, amik másnak nem jutnának eszébe, viszont azt hiszi, hogy ez mindenki számára nyilvánvaló, ennélfogva bocsánatot kell kérjen.
Egész más, nem nyelvészet, hanem "beszédmód, fogalmazés", ilyesmi:
Gyakran hallom, és őrjöngő dührohamot vált ki belőlem, amikor teljesen semleges jelzők, szavak, kifejezések előtt v. után a beszélő ezt mondja: "bocsánat a kifejezésért".
Pár napja, betelefonáló műsorban valaki: "... hogy milyen posztra kerül egy orvos", és utána: - "Bocsánat a kifejezésért."
Elmeállapottal van ilynkor baj? Mert nem anyanyelvi hiányosság. Mi ez?
Na, akkor egy ráébredés, nyelvészek helyett. Nem tudom már, ebben a topikban esett-e szó a "hablaty, hablatyol" alig valószínű, bár se pro, se kontra nem bizonyítható és cáfolható rokonságára a spanyol hablar-ral. Nagyon nem valószínű, de cáfolni sem lehet. - A másik, a nyelvjárás és köznyelv határán jóideje meglevő rokonértelmű (vagy azonos értelmű???) szó a "povedál". Ez egyértelműen szláv, sőt félig szlovák (vagy tán egészen az...) Itt semmi meglepetés.
No de félálomban beugrott, mire felugrottam:
Paláver ("ne verd a palávert", stb) - Ez nemcsak, hogy újlatin, de egyenesen spanyol. - Hogy került ide? Erre varrjunk gombot!
Mást nem tehetk: beírom a NyEST nyelvészeti fórumba, és még itt az "Újlatin nyelvek" topikba.
"packázik‘hatalmaskodva, szemtelenül bánik‹valakivel›’: velem ne packázz!
Vitatott eredetű szó. Talán a régi packa (‘pálcával nyitott tenyérbe mért ütés’) származéka, amely egy hangutánzó szláv szóból ered: horvát packa (‘szíj, ostor’), szlovák packať (‘csapkod’). Ám az is lehet, hogy a szócsalád tagjai a szláv szavaktól független, magyar hangutánzó fejlemények, ez esetben a ~ lehet az alapforma, és a packa belőle való elvonás."
/Tótfalusi István - Magyar etimológiai nagyszótár/
Más: érzékszervi panel (!) Nekem borzalmas kifejezés, talán butító. A teljes mondat: elég nehezen jöttem rá, mit jelent. Más biztos könnyebben. Hiába, a nyelv gyorsan változik, néha már nem érzem anyanyelvemnek.
"független bírálókból álló érzékszervi panel teszteli az instant italporok ízét, illatát)"
Ez Szily kolléga egyedi modorossága, mindig úgy írt, ír a gyermekei anyjáról, hogy "a csajom". Egyfajta márkajel nála. És hát már éppen csak 30-40-es, betöltötte a 49-et.
Aztán nemrégen Imolának, a csajomnak egy este ki kellett mennie valamiért az autóhoz, ami a telek túlsó végében parkolt
Nyelvi szempontból nekem az a furcsa, és kérdezem a 30-40 éves krosztályt, melyhez a cikkíró is tartozik, (futólag ismerem): a "csajom" szót más is, általánosan használják az olyan régi és állandó élettársra, akitől gyerekei is vannak? Ismétlem: "a csajom" - feleségre is használatos? Szeretnék tanulni ez ügyben.
Kösz, erre csak egy talán nem humoros, bár ki tudja esettel tudok szolgálni: Vagy 25 éve egy oroszos ismerősömmel találkoztam, vele volt egy 35 körüli pasas, kiderült orosz író. Így mutatkozott be: "Zsenya Popov vagyok". Ami "Jenci"-nek felel meg. Mintha egy először látott magyar ismeretlen így nyujtana kezet: "Papp Jenci vagyok".
Na, még az angol hatásról, mert elfelejtem. Pár napja az Index egyik cikkében (tehát az egyik legolvasottabb lapon): "ismerősét szpottolta a folyosón". Annyira nem értettem, soha nem hallottam, hogy szótáraznom kellett.
Talán igazad van. - (Kiegészítem a becézett köznyelvi szavak iránti utálatomat: 25 éves voltam, amikor egy nyaralás alkalmával megkérdezték: "szabin vagy"? - És nem értettem.)
2) Az "írj rám" éppen úgy nem kizárólagos, ahogy a "csörögj rám" ("telefonálj rám", stb.). Lehet azt mondani, hogy majd "írj nekem", "küldj üzenetet", stb..
Valakire ráírni, rátelefonálni viszont nem pont ugyanaz, mint üzenetet küldeni neki vagy felhívni. Az előbbinek van egy olyan jelentésárnyalata, hogy valami konkrét okból/témában emlékeztetőleg jelentkezzen az illető. Akivel nem volt eddig dolgod, annak küldhetsz üzenetet vagy felhívhatod, de nem nagyon fogsz ráírni vagy rácsörögni.
3) Nem általában az angol nyelv hatását vitatom a magyar köznyelvre, hanem a konkrét esetben nem látom megalapozottnak a gyanút.
1) Hogy egy nyelvi fejlemény számomra "iszonyú", nem jelenti azt, hogy helytelennek, rossznak tartom. Nekem: "iszonyú". Nem szeretem, és nem használom. Teljesen szubjektiv érzés. Pl. talán összesen 2 becéző formula van, amit használtam életemben: A 'suli' és a 'foci'. Az elsőt kb. 15 éves koromig, utána már nem. A másodikat kb 25 éves koromig. Az olyan közismert szavakat, mint a "fagyi" és a "csoki" soha, gyerekkoromban sem használtam. A ritkábbakról nem is beszélve.
2) Konkrétan a "rám ír", stb. ügyében. Párhuzamod nem teljesen érvényes a "rámcsörög, csörögj rám"-mal. Utóbbiakat szintén nem használtam, de más sem mindig, és nem kizárólagosan. 80-90%-ban a "hívjál fel"-t használta mindenki, a "csörögj rám"-at ritkábban és kevesebben, inkább alkalomszerűen. Ma viszont a "rám ír', stb. kizárólagossá vált. Holott lehetne így (én pl ma is): 'küldj/írj mailt /vagy emailt".
3) Angol nyelvi hatás. Butaság és/vagy figyelmetlenség volna tagadni a e hatást a gyors nyelvi változásokban. Nemrég két elég értelmes nyelvész, Kálmán és Nádasdy hangsúlyozták a rádióműsorukban, hogy 1989-90 körül és azóta folyamatosan olyan gyorsan és olyan erősen változott meg a magyar köznyelv, részben vagy nagyrészt angol hatásra, hogy nem is egészen érthető (!) a régi és mai beszélők számára az akkori és a mai, és hogy ezzel keveset foglalkozunk.
