Nem akarok off topik lenni, csak pár sorban. Ahogy én tudom egy híres jóga mestertől;
A tantra szó a tanoti, kiterjesztes, es a trayata, felszabadulas szavakbol tevodik ossze. E szerint a tantra szo szerint is es a gyakorlatban is az energia felszabaditasa a tudat hatarainak a kiszelesitese altal.
Tulajdonképpen ehhez jóga gyakorlatokat kell ismerni. 16 éve írtam erről a jóga topikban.
Mostanában megint belemélyedtem a karate történelmébe
Ebben a témában nagyok jók szerintem a youtube-on a karate nerd csatornán lévő videók. Onnan sok újat és érdekeset meg lehet találni a karatéról, amik szerintem könyvekben nincsenek leírva, főleg nem a karate könyvekben.
Korábban már olvastam erről, de ez még nekem is új volt:
"A harcokat eleinte kihegyezett és tűzben edzett végű botokkal vívták, ez volt a guerra di cane (botok háborúja), és ez a harcmodor érthető módon elég sok áldozattal járt. Minden összecsapás után súlyos sebesültek és gyakran halottak is voltak mindkét oldalon..."
Vajon honnan vette az szerző a kihegyezett botokról szóló részt?
Én akkor tudtam a technikára koncentrálni, amikor már megszoktam a szituációt és nem pánikolt az agyam, hogy "jaj vészhelyzet, vészhelyzet", hanem egy ismert szituációba került bele.
A rendelkezésemre álló csekély eszközökkel igyekszem éppen azt elérni, hogy a gyakorló élhesse át azt, amikor ugyanazt a nagy erejű támadást kell kivédenie, 10x--100x. A tökéletesen egyforma támadások kivédésének gyakorlása során tudja finomítani a védekezését, megtalálni a számára legkevesebb kárt okozó módszert.
De ehhez egy ideális partner kell, ami nem létezik. Azokkal kell tudnia előre haladni az edzőnek, akik lejárnak. Emiatt az edző determinálja a klub harcosainak stílusát, arculatát.
A félelemre visszatérve, azzal nálunk is van baj mindig. Bevallom, én is csak egyetlen gyógyírt tudok rá. Amikor az ember már megtanult bízni a védekezésében, akkor a félelem a háttérbe tud szorulni. Csakhogy nálunk a mozgás lehetővé teszi hogy kivedd magad az erősebb technikák elől, míg máshol be kell kapni mert erre oktatják őket - nálatok nem tudom melyik van. Utóbbinál nem tudom mit lehet tenni a félelemmel, az nagyon szar lehet. Ha meg is szokja, rosszat szokik meg: azt hogy verik, nem azt hogy ő kezdeményez és talál. Látom a mozgásukon.
Te és a csapatod, az egyik közismert sziget. Rátok nyilván nem vonatkozik, egy ennyire leegyszerűsített általánosítás. Sajnos ettől még ez az általánosítás - a kivételekkel - többnyire helytálló.
Ez generációs probléma is. Akkor mi voltunk a fiatalok, tele érdeklődéssel. Te most látsz érdeklődést bármi iránt a mindenhonnan dőlő sz*ron kívül? Mi vén rókák jártathatjuk a szánkat ha nincs kinek, a dolgokat a fiataloknak kellene vinniük, ez a világ rendje. De aminek itt a fórumon folynia kéne, az egyszerűen túl magas szint nekik az insta-face-tiktok féle új szentháromsághoz képest.
"Amikor rájön arra, hogy az edzeni járóknak több mint a fele, azért jár edzeni, hogy a másiktól önbizalmat vegyen el a saját javára?" Ha ez tényleg így van, akkor már értem miért vagyunk kevesen - a honlapom főoldalán pont ennek az ellentétével büszkélkedem... Talán le kéne venni? :-)
Ez a téma nálunk központi. Ugye mi nyíltan felvállaljuk hogy szakítottunk a kieséses rendszerrel, vagyis azzal a szemlélettel, hogy aki bírja marad, aki nem, az nem ide való. Azzal is szakítottunk, hogy csak azt kell tanítani az embernek ami megy neki. Nem, tanuljon meg mindent rendesen, igaz vért izzadok némelyikkel, de működik. Mert tovább is kell adniuk.
A leghülyébb, legkonokabb emberben is kezdettől tudatosítjuk, hogy segítse a másikat, segítsen neki egyre jobb lenni, egyszerűen mert nem lesz kivel egyre magasabb szinten gyakorolni, ha nem így tesz. Azaz, idézlek,"- minden edzőpartnerrel szemben arra a szintre lép, ami éppen csak meghaladja a partnere szintjét".
Belegondolva, végülis akkor nálunk is kieséses rendszer van, mert aki ezt nem képes felfogni, azt elküldöm a p*ába...
A kezdő félemét attól, hogy ha sparring közben pontosan csinálja a technikát, akkor kiváltja a partnerben a bosszú reakciót és fájdalom özönné változik az edzés.
Mit tegyen a kezdő akkor, ha pontosan tudja, hogy pontosan kivitelezett technikával sokoló fájdalmat tud okozni, de vissza is kaphatja? Mit tegyen a kezdő akkor, amikor rájön, hogy az agresszivitás többet és a pontos technikánál? Amikor rájön arra, hogy az edzeni járóknak több mint a fele, azért jár edzeni, hogy a másiktól önbizalmat vegyen el a saját javára?
Melyik a helyes, ha minden edzőpartnerrel szemben ugyanakkora gressziót és olyanolyan pontos technikát alkalmaz -- vagy
- minden edzőpartnerrel szemben arra a szintre lép, ami éppen csak meghaladja a partnere szintjét?
Feltételezzük, hogy a kérdésem alanya képes arra, hogy minden technikát a maximális agresszóval indítja és viszi végig, csak a legutolsó pillanatban tompít.
Plusz, van aki inkább edzeni, és van aki inkább átadni szeret. Nekem mázlim van, mindkettőt szeretem, de már például a csak_előbbi típusok egy idő után elkopnak a fórumokról. Csak utóbbi meg rájön hogy hiába beszél... összetett dolog ez.
Valahol megértem őket is, mert a személyiségfejlődés része az is, hogy a ha valamit megértesz, csökken, vagy akár elvész iránta az érdeklődésed. Valamint, nagyon sokan lehetnek akiknek a sport vagy hm csak valami átmeneti dolog volt, amit nagy reményekkel (vagy nagy szájjal) műveltek, aztán amikor nem váltotta be a reményeket, hamar el is feledkeztek róla.
