És hidd el, tényleg nagyon sok élményben lehet részed! Ez egy egészen más világ. Más, mintha Spanyolo.-ban, vagy egyéb európai országban nyaralnál a tengerparton! Főleg, ha 1-2 fakultatívra is vállalkozol.
Reméljük, Te is visszatérő leszel, mint, ahogyan sokan vagyunk itt.
Az idén szerencsém van,márciusban Tunézia, máj. 28-án indulok Görögbe, Asprovaltára, most ez családi lesz, jön a párom is. Nem tudom mikor lesz ilyen mázlim megint, hogy egy évben kétszer mehetek nyaralni. De jövőre ismét Tunézia lesz.
Eddig nem mondtam, de Tunézia előtt megrögzött Görögország rajongó voltam! De jött Tunézia.................na nem baj, de megpróbálom két hét múlva ott is jól érezni magam. Tavaly nyáron Uljcinban nyaraltunk Montenegróban, így volt egy kis összehasonlítási alapom. Érdekes volt, hogy a nők ott nem játszottak a város életében nagy szerepet. Sétáltak, vásároltak, de az éttermekben, kávézókban csak férfiak voltak. Sok nő még a tengerben is csadorban fürdött.
Ez úgy történt, hogy 2000-ben a hotelben( Club el Bousten) dolgozott a srác, mint vizimentő, akkor kezdődött az ismerettség. Rá egy évre ugyanabba a hotelbe mentünk, ahol szintén már többen ismerősként fogadtak minket. A Fiú akkor is ott dolgozott. No és a család tudott az ifjúság általi levelezésről, akkor hívtak meg minket hozzájuk.
Na tessék, most meg a szöveg.......... mentségem, hogy hulla fáradt vagyok, szombaton és ma is vizsgáztam összesen 4 tárgyból, persze közben dolgozom is! Na mindegy! A képen a legszuperebb sofőr látható!
És tényleg egy különleges élmény volt, ez már 2001-ben volt. Az egész otthonukba körbevezettek, és a főzésnél is segíthettem nekik.
nagyon egyszerű család, de a képeken is látszik, hogy milyen szeretettel fogadtak minket. (tegyem hozzá, a lányom már 1 éve levelezett azzal a jóképú vizipipás fiúval)
Na látod, kb. ugyanez vonatkozik bármelyik arab országra is. Ugyan nem arab, de egyszer Törökországban Erzuurumban voltam hasonló helyzetben , mint Klari50. Pedig ott a sokak által nem nagyon kedvelt kurdok laknak. Irtó jófejek, kedves emberek, és politizálás nélkül, azzal együtt , hogy nagyon bírom a törököket is- mégiscsak a kurdok a Föld legnagyobb lélekszámú kisebbsége, akiknek nincs saját országuk. Úgyhogy pl, nem csodálom, hogy balhéznak néha.
Hát bizony nem semmi hogy meghívtak. Na az lehetett még egy igazán különleges élmény. Nem egy tipikus túrista lenyűgöző rutinprogram az biztos. Nem tudom erről nekem egy kicsit az Egy motoros naplója című film jutott eszembe. Az ember útnak indul és a leggazdagabb tapasztalatokkal tér haza. Egy ország vallás faj stb igazi oldaláról. És beleszeret. Ha még nem láttad, nézd meg, ajánlani tudom.
Igen én is így gondolom. Én általában annyira átszellemülök hogy attól függetlenül hol vagyok azt hívom otthonnak ahol épp aznap alszom. Pont egy hónapja voltam az édesanyámmal Rómában, ő akkor volt először. (micsoda hasonlóság) Ott is folyton azt mondogattam hogy majd ha "hazamegyünk" ez meg az lesz. Ő meg mondta hogy miért beszélek most otthonról amikor itt vagyunk és tök szuper minden. Aztán mondtam neki hogy én a szállodára gondoltam:)
A kép pedig nagyon csábító! Igazából jó lenne már végre saját szemmel látni. Kezd kissebbségi komplexusom lenni hogy már mindenki túl van legalább egy nyaraláson Tunéziában...:D "
No ládod ez a helyes hozzá állás! :-))) !
Én 1995-ben szerettem bele Tunéziába, egy nagyon jó idegenvezető hatására. Szoktam is neki mondani (mert tartjuk a kapcsolatot) - A te "bűnöd", hogy beleszerettem az országba.
Éa íme egy néhány kép bizonyságul, ami még az oly kedves tunéziai embereknél is ritka, hogy meghívtak minket a lányommal az otthokukba, és vendégük voltunk egy vacsorára . A tunéziai menyasszony én vagyok....
"Kezd kissebbségi komplexusom lenni hogy már mindenki túl van legalább egy nyaraláson Tunéziában...:D"
hahaha, mi is most megyünk először ketten a lányommal:))) Ő csak 8 éves, és mégis simán nekivágok, igaz, jómagam már bejártam Szomáliát, Irakot is. Az is jó volt mind a kettő:)))) Pedig akkor, szerettem volna rögtön hazajönni, és nem az emberek miatt.
Ja: Egyiptomban még nem voltam:)))
Hajrá, ne hezitálj, hanem szépen nézegesd a lastokat is nyomás. Hidd el más világba csöppensz, ha tudsz alkalmazkodni a helyi szokásokhoz, és van humorérzéked biztosan megszereted. És utoljára egy nálam bevált "jótanács":
Ott kel az embernek jól érezni magát, ahol éppen van. Ez nagyon fontos:)
Igen azt már akkor is elolvastam. Én eddig akárhová mentem minden helybe beleszerettem és újra visszavágytam. Legtöbb esetben sikerült is újra eljutnom. Mielőtt még itt érdeklődtem volna, már körülnéztem a neten árak és szállodák tekintetében. Nem vagyok egy nagypénzű utazó és tőlem a sátrazás sem áll távol. Nekem tulajdonképpen elég az is ha van egy normális fürdőszoba és társaság.
Annyi az egész hogy nekem Tunézia túl nagy falatnak tűnik. Igazából Egyiptomból indultam ki. Drága és nagyon látogatott. Ezért keresem a válaszokat arra hogy mit hogyan érdemes, hol és mikor. És egy biztonságos helyet ahol kedves a kiszolgálás és foglalkoznak a vendégekkel nem csak szükséges rosszként kezelik. Sajnos volt már ilyenben részem ugyebár nem Tunéziában a félreértések végett. És mivel nem éppen a szomszédban van nincs rá mód hogy csak úgy felhívjunk egy ismerőst hogy vigyen haza ha valami balul sül el.
De már egyáltalán nem gondolom hogy aggódnom kéne. Azért sok szálloda neve felmerült már itt amiről csupa jót olvastam és amiket előtte már néztem is a neten.
Amúgy meg ha annyira rossznak akarnám látni a helyzetet akkor adnék a nagynéném szavára aki már volt Tunéziába és mondta hogy soha többet. Egy hétre ment abból 5 napot töltött gyomorrontással. Ő aztán meg végképp járt már sok helyen és mesélt is sokat. De most azért nem fogok egy helyre úgy tekinteni mint fekete tojás mert a rokonom 5 napig csak a helyi mosdókat látogatta.:)
A kép pedig nagyon csábító! Igazából jó lenne már végre saját szemmel látni. Kezd kissebbségi komplexusom lenni hogy már mindenki túl van legalább egy nyaraláson Tunéziában...:D
