Mit értünk a lexikonban madár alatt?
Természetesen madárnak véljük a legendás postagalambot, Fleuront,a mesebeli hárpiát és a valódi hárpiát, a Ghigi-fácánt és a xenopsot, "moluccen" kakadut és a csurit, az onagadorit és a debreceni pergőt, minden diszkrimináció nélkül - még, ha ezen néhányan majd meglepődnek, annak ellenére – akár a grillcsirkét is.
Kit hiszünk madárbarátnak?
Mindenkit, aki a legcsekélyebb érdeklődést tanúsítja a madarak, vagy a madarakkal összefüggő BÁRMELY ismeret iránt:
adhat e akáclevelet, kagylóhéjat a madarának?
mi az az alula, a moa és a kappanháj?
van-e a madaraknak veséje, körme, heréje?
hogyan költi ki a tojását a császárpingvin?
milyen színű a kakasláb, vagy a gulyamadár tojása?
hányat ver egy kolibri szíve, meddig él az ara?
ki volt Mendel, Siroki, Chernel és ki Ország Mihály, Diószeghy Sándor, Haraszthy László?
egészséges dolog-e nyers tojást fogyasztani, s mi az eszkimók csemegéje?
hány fokot igényel a napos pipe, hogyan kell lisztkukacot termelni?
mi okozza az ornitózist, és mire jó a perubalzsam?
hogyan kell a madarat pedikürözni, a dúcot fertőtleníteni?
milyen szín(változat) a jeges, az angolfehér és a harlekin?
mit kell érteni recesszív, poligénes vagy fácánozó alatt?
mit jelent COM? MME? MNK? GALOR? TETRA SL? Victoria-keltető?
A világ összes madarát fellelni benne, s a ma létező mintegy 10 000 faj közül 3000 leírását is megtalálja ebben az enciklopédiában.
Aligha van házigalambfajta, haszon- és díszbaromfi, amely kimaradt belőle.
Ezt a topikot a készülő Madárbarát-lexikon iránt érdeklődőknek nyitottam, mert talán kevesen tudnak erről a készülő műről. Kérdések, vélemények helyszíne legyen ez a topik.
http://madarbarat-lexikon.mlap.hu
Jól gondolod! Nimfáknál a fiúk arcfoltja sokkal élénkebb piros, de ez sajnos nem mindig igazít útba. Tudniillik pl a férfiaktól elvárjuk, hogy legyen szélesebb a válluk, a nőktől, hogy legyen szélesebb a csípőjük. Mégis láthatsz széles csípőjű férfit és szélesvállú nőt is.
Ezek ugyanis - az úgynevezett másodlagos ivari jegyek - soha nem zárják ki a tévedés lehetőségét.
Ráadásul a színeket a tartási, takarmányozási körülmények is befolyásolják. (Aztán, hogy tovább bonyolódjék a helyzet, nimfának van már fehérarcú változata.)
Nimfánál van még egy, az előbbinél karakteresebb jegy, a szárnyfonákon (evezők fonákján) egy cc. fél cm átmérőjű fehér pontokból mutatkozó csík. De attól tartok, ez neked nem segít, mert fehér a madarad.
Hozzáértő, gyakorlott szakember már a fejalakulásból is ráérez a lényegre, de tévedés nála sincs kizárva.
Ő azt vizsgálja, hogy a vonalak mennyire lágyak vagy netán markánsabbak (pontosan, mint az embernél!)
Ezen túl meg lehet vizsgálni a kloákatájékot ott van egy csont, amely hímeknél majdnem körbezár, tojóknál kevésbé ér össze.
Persze már ha van mihez viszonyítanod.
Tegyetek egy próbát! Engedjétek össze a két madarat, ha ivarérettek, akkor a viselkedésükből is lehet a nemükre következteni. Ha a tojó megnyugszik, akkor a hím valszeg fog iránta érdeklődést mutatni, s kis idő múltán udvarlásba kezd.
Így vagy úgy, NE keseredj el!
Lány? Vagy fiú? - nimfában mindkettőt lehet szeretni.
(Az endoszkópos vagy a tolltüsző-vizsgálat mint elvi lehetőség még felvetődhet.)
És úgy veszem ki, IDRE barátom mégiscsak az atlaszpintyet szerette volna megkapni
atlaszpinty v. vöröslábú atlaszpinty (Vidua /régen Hypochera/ chalybeata - Stahlfink v. Atlasfink – Purple Indigobird): a nevével ellentétben szövőpintyféle, méghozzá a vidák csoportjában, noha itt nem találunk hosszú farktollakat a nászruhás hímnél.
Sokkal inkább vélhetjük pintynek. A hazája Szenegál és Gambia, Csád, Szudán és Etiópia, ahol az amarantok társaságában, akárcsak a mi verebünk, beszemtelenkedik a házak közé, s az udvarokban kutat élelem után.
A csőre szaruszínű.
A 10-11 cm nagyságú törzsalak egész tollazatában a fekete dominál. Néhol indigókék és barnás árnyalat üt elő a feketéből.
Ezt illetően nagy a változékonyság, mert a négy - sokak által vitatott - alfaj egyedei a szabad természetben keverednek.
Robiller még a következő alfajokról beszélt (zárójelben az elterjedési centrum):
Hypochera
- c. amauropteryx (másutt önálló faj): vöröscsőrű atlaszpinty (Mozambik),
- c. centralis (Kelet-Kongó),
- c. codrongtoni (Tanzánia),
- c. neumanni (Csád),
- c. ultramarina (Kelet-Szudán). De az új rendszerekben EZ A BESOROLÁS TELJESEN ÁT LETT ÍRVA, TEHÁT HELYESEN :
Vidua chalybeata chalybeata (Green Indigobird),Vidua chalybeata amauropteryx (South African Indigobird),Vidua chalybeata neumanni (Chad Green Indigobird),Vidua chalybeata centralis,Vidua chalybeata okavangoensis,Vidua chalybeata ultramarina.
Az atlaszpinty nyugalmi állapotban békés természetű, de a szaporodási ciklusban, amikor nászruhát ölt, civakodóvá válik, más madarakat zavar a költésben.
Akárcsak a vidapintyeknek, ennek is rossz szokása, hogy a nálánál kisebb madarak fölé repül, ott helikopterként egy helyben szitálva fütyül, amivel rémületbe ejti őket.
Többnejűségben él és fészekparazita. Az amarant, a helenapinty, a tarka díszpinty és a kékfejű pillangópinty szolgálatait veszi igénybe 4 tojása kiköltetéséhez, de egyes vélemények szerint, gazdamadár híján, megkotlik.
Ilyenkor a fogságban tartott tojó elhagyott zebrafészekben 12 nap alatt költi ki a tojásokat.
Robiller szerint dajkamadárként a törzsalak a vörös amarant törzsalakját (Lagonosticta s. senegala) részesíti előnyben.
A V. c. ultramarina dajkamadara a szabad természetben leggyakrabban a L. s. brunneiceps,
a V. c. neumanni, vagyis csádi atlaszpintyé pedig a L. s. flavodorsalis. A V. c. amauropteryx viszont a L. s. pallidicrissa költésparazitája.
Legközelebbi rokonai:
1. a tarka indigómadár v. gyászruhás atlaszpinty (V. funerea) ibolyakék csillogású mattfekete;
2. az →acélkék szövő v. hosszúfarkú atlaszpinty (V. hypocherina) csőre vörös, a testén a tollazat zöldes csillogású, a farok pedig jellegzetesen hosszú.
http://www.oiseaux.net/photos/herve.michel/combassou.du.senegal.1.html
Azt veszem ki a szavaidból, hogy mégis inkább az atlaszpintyet szeretted volna. Pedig ez valódi ínyencség, a lexikon szerint:
A legnagyobb tojást a hajdanában a Madagaszkáron élt, az 500 kilogrammos, régen, az 1300-as években kihalt elefántmadár tojta. Egyetlen tojás súlya 12 kg volt.
A madagaszkári strucc (Aepyornis maximus) tojása 34 cm hosszú és 25 cm széles, űrtartalma 9 liter. 6-7 strucctojással ért fel, s 12 000 kolibritojás férne bele.
A méretek miatt nem hűl el bennünk a vér, ha ezt a súlyt a testtömeghez viszonyítjuk, mert a 12 kiló a madár össztömegének mindössze 3 %-a.
Nekem különben se az a fontos, hogy bevallják, hanem, hogy terjedjen a "kór". Péter Géza is így volt ezzel mindig. Makai Pali, Richter Guszti is, meg általában a nagy nevűek.
Beírásodért a szerény jutalom: egy egyszrerűségében is szép atlaszpinty (Vidua)
Hát apám sikerült egy olyan tudományos alapokon működö kérdezel - válaszolok oldalt üzemeltetned, mely sokunknak ad további ismeretbővítési lehetőséget.
Gratulálok és jó egészséget kívánok a további munkádhoz. Fel ne add amit elkezdtél
sokan olvassuk ezt az oldalt, ha nem is írunk rá megjegyzést, de tanulunk belőle, még ha nem is vallja be mindenki.
Csaba egy egy csiszolatlan gyémánt a hazai madarászat világában, ötvöződik benne a modern tudás, a madárszeretet és a madarászok fanatikus lelkesedése. Örülök, hogy a mi egyesületünk tagja és segít neked is.
Tudom, hogy rengeteget dolgozol a lexikonon, de néha bekukkanthatsz hozzánk is.
Örülök, hogy ezek a dolgok így fellelkesítenek és motiválnak! Ez szép!
Az is tetszik, hogy a gyerekekkel is igyekeztek megszerettetni a madarakat, bár én e téren mindíg kicsit szkeptikus vagyok. Kevés gyerek gondolja át tényleg felelősségteljesen, hogy mit is vállal, a szülőkről meg nem is beszélve. Sokan, csak a gyerek hóbortjainak eleget téve vesznek is madarat, de aztán, amint alábbhagy a gyerek érdeklődése, igyekszenek túladni rajta. Persze ebben mindíg a felnőtt tehető felelőssé, hisz neki kéne úgy irányítani a gyereket, hogy ez ne következzen be.
Mellesleg én gyermekkoromban mindenféle kisállatot tartottam, és gondoztam, de ehhez előbb nekem is meg kellett érnem. Eleinte, amikor még csak azt tudtam, hogy nagyon aranyosak, és szeretem őket, én is követtem el hibákat. Pl. kaptunk egy aranyhörcsögöt, és csupa jó szándékból kivittük az erkélyre levegőzni, és szegénykém.... valósággal megfőtt. Hiába, nem mondta el senki, hogy nem szabad a napra tenni. Azóta is lelkifurdalásom van, ha eszembe jut. Volt aztán sok más egyéb kisállatunk: Kutya, macska, fehér-egér, tengerimalac, Japán sirályka, Zebrapinty, hullámos papagáj, aztán később újabb hörcsög... Ezekkel már megfelelően bántam. Igyekeztem megtanulni, hogy mi is jó nekik, és eszerint neveltem a gyerekeimet is.
Később, több mint egy évtizedig tartottam Nimfákat, akik meghálálva a gondoskodást, szépen szaporodtak. Egy beépített verandán alakítottunk ki számukra röpdét, és itt boldogan éltek. Azonban egyszer felfedeztem, hogy este, amikor már mind felült a röpde tetejében található ágakra, és láthatóan aludtak, valami mégis motoszkál az kalitka alján. Beszaladtam elemlámpáért, és akkor vettem észre, hogy a röpdét ellepték az egerek. Fennt, a falból kivágtak egy üreget, abba hordtak bele tollakat, és a jól kibélelt kis fészekoduban vígan szaporodtak. Kaja-pia mindig volt, nem kellett messzire menni. Nekem pont ez volt a gyanus, hogy ahhoz képest, hogy már a fiókákon túladtunk, túl sok eleség fogyott.
Ekkor elszántam magam, és elajándokoztuk a madarakat egy nagyon szimpatikus, és madárszerető embernek, majd lebontottuk a röpdét. Sajnáltam bár, de ez tűnt az egyedüli megoldásnak, mert ha átmenetileg meg is tudtunk volna szabadulni a váratlan vendégektől, előbb-utóbb újabbak jöttek volna a helyükbe.
Egyébként, amikor az üreget megleltük, a férjem fogott egy slagot, bevezette a nyílásba, és amit a vizet megnyitotta, tucatszám ugráltak kis a különböző méretű, és korú egerentyűk. Volt dolguk a macskáknak. Reggelre iszonytató látvány fogadott, mert már egyrészt a macskáknak is undoruk támadt, így csak megölték, de otthagyták az egereket, de ebbe még Gizmo, a Shit-tzu kutyánk is besegített, így mikor felkeltem, és egy kellemeset nyújtózkodva kimentem a kertbe, szertenéztem, és elképedtem. Mindenfelé egértetemek heverésztek.... Szörnyű volt.
Nem tudom, hogy mások, akik szintén röpdében tartanak madarakat, hogyan védekeznek ezek ellen a nem várt kis jövevények ellen...
Én minden esetre azóta is fontolgatom, hogy bennt, a lakásban, ahol kevesebb az esély, hogy hasonlóan járjunk, megint tartsak valami kisebb madarat (kanári, pinty, stb., ami nem túl lármás, kellemes hangú, de még tetszik a Kecskepapagáj is, bár nem az a kimondottan énekes típus, de nagyon érdekes, kedves kis jószág, és úgy tudom, hogy a kispapagájok közül Ő az egyetlen, amelyik kézként bánik a lábával, azaz megragadja vele az eleséget.
Annyira feldobott, hogy egy fácánost is érdekel a Madárbarát-lexikon, hogy örömömben bemutatom például az
Elliot-fácán v. fehérnyakú fácán (Syrmaticus ellioti - Elliot-Fasan - Elliot's Phaesant): ez a csíkoshátú fácánok csoportjába tartozó madár a díszességét tekintve vetekszik az Amherst-fácánnal, de a piros és a világossárga színei tompábbak, leginkább aranybarna veszi át a helyüket.
Csak a szem körüli arcfolt élénkpiros. Az áll sötétebb, a fejtető világosabb barna.
A nyak eleje fémfényű kék, hátulja világosszürke, barnás árnyalattal.
A szárny, a hát, a mell gesztenyebarna, de a szárnyon (230-240 mm) egy keskeny fehér és egy zöldeskék szalag díszlik.
A hosszú, hegyes farktollak kakaóbarnák sötétebb keresztsávval.
A hát alul és a farcsík, továbbá a farkfedők feketék, de e színmezőt gyönyörűen ékesíti, hogy a tollszegélyek fehérek.
Bár bóbitája és gallérja az Elliot-fácánnak sincs, gyönyörű színeivel mégis elkápráztatja az embert.
A kakas egész nagysága 800 mm, ebből a farok 380-440 mm. A testsúly 800-1000 g közötti.
A tojó (500 mm) sokkal szerényebb, összességében barna árnyalatos. A szárnya 210-225 mm, a farok mindössze 170-195 mm. A súlya alig haladja meg a 600 g-ot.
Az Elliot-fácán a füles fácán legközelebbi rokona. A szakirodalomban megemlítik, hogy viszonylag könnyen tenyészthető, de ezt a hazai állomány - 4-8 párra tehető - nagysága nem igazolja. A várható tojásszám 10-15 (fészekaljanként 6-8 db 42x33 mm, krémszínű, rózsaszínű fénnyel), a kelési idő 25 nap.
Hogy a macska rúgja meg! Pedig imádom az ilyen filmeket. De most nyakig ülök megint a szószban, mert újra át kell néznem mindent, tudniillik egy kis programhiba miatt néhol eltünt 1-1 sor, igazítani kell a képeket.
Ha nem segítene Küzmös Csaba, teljesen meg volnék lőve.
De azért érnek apróbb örömök:
idetalált a honlapra a halásztelki Csizmár Mihály (fácán), neki is tetszik, várja a lexikont;
Péter Géza felhívott, szeretne találkozni, dumcsizni velem;
megtalált egy rokonszenves miskolci fiatalember (Darabos Gábor), jól elbeszélgettünk - örülök, hogy Miskolcon pezseg a madarászélet;
és a legfontosabb: LIVIKÉM bevitt környezetórára egy kalitban egy pár sirálykát és most mindenki madarat szeretne az osztályába!
Ezeket az okokat mi is mind számba vettük, és pont ezek kizárására, és a helyes gyógymód megtalálására kerestük fel Gráf doktor rendelőjét, és pont emiatt éreztem úgy, hogy tehetetlenül néztük végig, ahogy ez az egész dolog lezajlott. Bár mint írtam, úgy tűnt, hogy szépen javul. Tollai is már-már visszanőttek, újból repült, beszélt, és egyre aktívabb volt. Halálát megelőző este épp úgy járt-kelt közöttünk, mint a legszebb napjaiban.... Tanácstalan vagyok, és már sosem fogom megtudni, mi volt a tényleges ok.
Tegnap pont megint volt egy kisfilm a Jákókról, épp az inteligenciájukat bizonyítandó...Nem láttátok véletlenül?
turacin: fajspecifikus festékanyag, mely csak a turákóknál mutatható ki, ez adja a dürgés idején piros szárny színét.
Különös, hogy e festék vízben jól oldódik. A fogságban tartott turákóknál vették ezt észre, amelyek különösen gyakran fürödtek.
A festék alapja a réz, amelyet a madarak a táplálékkal vesznek magukhoz. A szervezetük viszonylag jól tárolja ezt a fémet, egészen a vedlésig. (→turacoverdin)
turacoverdin: akárcsak a turacin, kizárólag a turákók tollazatában előforduló, réz tartalmú festékanyag.
Ez adja a pizángevőfélék különösen szép fényű zöld színét.
tolltetűtollatkanapfény hiánya, gombás fertőzés, rossz tartási körülmények, hiánybetegség stb együtt eredményezik a tollhiányt, ami eléri a zebrát, a kakadut vagy a röppgalambot - e tekintetben közösen kell keresni a megoldásokat! Vagy előveszed a lexikont és magad próbálsz boldogulni
Nem akarok senkivel felesleges vitába szállni (mert a kérdést utólag már nem lehet eldönteni), de mint a tolltépés címszóból kiderül, ok lehet, hogy valamilyen apró élősködő zaklatja a madarat. ezek olyan apró férgek, amelyeket szabad szemmel alig lehet felfedezni. Kikeresem a lexikonból, s megmutatom azokat a fotókat, amelyek segítik érzékeltetni a helyzetet.
tollkártevők: a →bőr parazitás megbetegedései közül az egyik legismertebb a
TOLLTETVESSÉG. A tollazat alá fújva szemünk elé kerülnek az élősködők, amelyek már a mászkálásukkal is izgatják a madarat. Ellenük ugyanazokkal a szerekkel vehetjük fel a küzdelmet, mint az →atkák ellen.
A toll veszedelmes kártevője a
TOLLGERINCATKA (Picobia bipectinata) szintén a →bőr parazitás megbetegedése. Védekezni ellene például az Ergo nevű készítménnyel lehet, amelyet Kósza Imre alkalmazott eredményesen. A szembe és a csőrbe jutását kerüljük el. Viszont a bőr atkás megbetegedésére is gyógyítóan hat. Az ún.
TOLLATKA (Proctophylodes glandularis) a pehely- és a kisebb tollakat károsítja, vm. a nagyobb tollak csévéje tövében, a bőrbe fúródva élősködik. Az
Analges passerinus kártétele a tollzsír fogyasztásában merül ki.
Következtethetünk a jelenlétére abból, hogy a madár gyakran fürdik, sokat és idegesen kutat a fényét vesztett tollazatában, egy idő után borzas, a bőr felülete a csőr csípéseitől pirosas, sőt, varras, a madár kimerült lesz, és súlyos esetben elhullás is bekövetkezhet.
Ellenjavallat: Ivermectin Spot (→tollmoly, →tollrüh, →tolltetű)
Külön szócikk ad támpontokat és segít elindulni a probláma megoldása felé. A nyilazott szavak (kereszthivatkozások) révén további információk is fellelhetőek a lexikonban:
tolltépés: 1. az ember által tartott madaraknál jelentkező káros jelenség, amely elsősorban egymás tollazatának a csipkedésében nyilvánul meg, de egyedül tartott, sőt vadon élő papagájoknál is előfordul, amikor a saját tollaikat tépik ki. (Utóbbiaknál nem tart sokáig, mert a károsodott egyed elpusztul, ill. könnyű prédává válik.)
A díszpintyeknél különösen gyakori, de a kanáriknál (pintyféléknél) és papagájoknál, ill. baromfiféléknél is megfigyelhető.
Oka lehet a költési lehetőség hiánya, a táplálási anomáliák, a rossz tartási körülmények, ill. az is, hogy társas hajlamú madaraknál az unalom és a zsúfoltság miatt a kölcsönös tolltisztogatás túlzó módon érvényesül.
Tegyünk a kalitba v. volierbe fűfélék félérett kalászkáit v. →fürtös kölest, hogy azzal kössék le magukat a madarak.
Ha a tolltépés a még nem teljesen önálló fiókák ellen irányul, akkor rendszerint a →hiperszexszualítás áll a háttérben, vagyis azért üldözik a fiatalokat a szülők, mert szeretnének új költéshez fogni.
Ekkor rendszerint megoldja a problémát, ha ráccsal leválasztjuk a fiókákat a költőpártól (így a rácson át még etethetik kicsinyeiket, de bántani már nem képesek).
A zebrapintyeket illetően Siroki Z. pesszimista, azt ajánlja, hogy a fiókák tollának tépése öröklődő rossz szokás lévén zárjuk ki a tenyésztésből a tolltépő szülőket, és e nézete valószínűleg helytálló.
Amikor saját magukat kopaszítják meg a madarak, annak szintén számos oka lehet:
ásványi anyag hiány a táplálékban,
gombás megbetegedés a bőrön,
élősködők,
egyoldalú táplálás, de
a pszichés okot, pl. az unalmat v. az állandó stresszt sem zárhatjuk ki;
A tyúkalakúaknál, pl. a fácánféléknél az ivari ciklusban mutatkozó fokozott agrasszívitás, kakaskodások kísérőjelensége is lehet tolltépés, amely ellen az agresszív egyedek kizárásával, elkülönítésével és klf. segédeszközök alkalmazásával találhatunk megoldást.
Ilyen segédeszköz a csőrkarika és egyebek mellett a jól bevált csőrpajzs. Ezek az által akadályozzák a tolltépést, hogy a csőr teljes záródását gátolják meg.
Haszonbaromfinál számításba kell venni a →csőrkurtítást, és számos szakkönyv javallja a zab etetését, ill. a megvilágítás módosítását v. nyugatók alkalmazását. (→csipkedés, →tollhiány, →vedlés, →anyagcserezavar)
2. ha párban álló papagájoknál a fészkelési viselkedéssel párhuzamosan tapasztaljuk, hogy a tojó fejebúbjáról, tarkójáról hiányzik toll, akkor annak csak örülhetünk, mert ez jelzi, hogy a hím a tojó feji tollazatába kapaszkodva vehemensen párosodott;
3. (bar.) más néven →mellesztés. A baromfitenyésztésben a libatartás egyik haszna a fosztott toll, amely jó minőségben kurrens cikk, ágyneműk, párnák alapja.
Ehhez a tollhoz tépés révén lehet jutni. A libát közvetlenül vedlés előtt szokták megfosztani a tollától. (→pehelyrécék)
Ennek azért van nagy jelentősége, mert ilyenkor jutunk jó minőségű érett tollhoz.
Az érett toll enyhe húzásra, száraz csévével távozik a bőrből. Ha azt tapasztaljuk, hogy a cséve véres, akkor korai a tolltépés, mert a toll még él. Az ilyen tollat át sem veszi a felvásárló, mert az törékeny, kevéssé rugalmas, könnyen befülled és kellemetlen szagú. A jó minőségű tépett toll sok pehelytollat tartalmaz, ilyen a második tépés, amely könnyebb, finomabb tapintású, kiváló hőszigetelő és természetesen drágább is. (→gyeptégla)
Csak azért állok ilyen hitetlenül a dolog elött, mert ezeknél a magasabb rendű inteligenciával rendelkező madaraknál,(kakadu ,ara, jákó) úgy tudtam a szakszerűtlen tartás ,unalom ,szűk tartási hely a kiváltó ok.Más madaraknál a zsúfoltság és a vitamin, illetve ásványianyag hiány. Nálatok nyilvánvalóan egyik sem fordulhatott elő. Sajnálom ami történt veletek. A lexikon ír valamit erről ? Mármint a tolltépésről?
Ezt én is az Animal Planeten láttam, és valószínű, hogy nem kamuznak. állítólag még keresik az okát...
Mint írtam is, a mi madarunk elég hánnyattatott utat bejárva került hozzánk, és így a pontos korát sem tudtuk... Az is lehet, hogy már ídősebb volt, bár amilyen könnyen, gyorsan tanult, mi úgy hittük, hogy nem az. Az első gyanujel arra, hogy valami nincs rendben nála az volt, hogy olyan rendezetlenné vált a tollazata. Aztán egyre többet tépdeste, míg végül röpképtelenné vált. Mivel szinte egész nap szabadon volt, és csak néha, 1-2 órát töltött egyedül, így az unatkozást úgy hiszem, hogy kizárhatjuk az okok közül. (épp úgy, ahogy a vadon élő madaraknál)
Később aztán, a mindenféle (orvos által adott) gyógyszeres, injekciós, és vitaminos kezelésnek köszönhetően javult az állapota. Már újra röpült, beszélt, stb. Aztán pedig váratlanul mégis bekövetkezett az, amitől rettegtünk....
Valóban, Ő csodálatos teremtés volt, tele jókedvvel, szeretettel.... Én, aki annyi más élőlény (kutyák, cicák, stb.) elvesztésén már megedződhettem volna, az Ő hiányát nap mint nap érzem azóta is, és soha nem feledem.
A balassa család (kutyapanzió) honlapon tett jákóval kapcsolatos bejegyzésemre kaptam egy nagyon szép válaszlevelet. Úgy érzem, tanulságos és itt a helye:
"Kedves Tibor!
Köszönjük a bejegyzést a honlapunk vendégkönyvébe. Az igazság az, hogy szeretnénk is, meg nem is új Jákót, de mivel az előző is számunkra érthetetlen, és kezelhetetlen okból kifolyólag halt meg, így aztán nem biztos, hogy bele mernénk még egyszer kezdeni, egy ilyen kis tünemény gondozásába. Pótolhatatlan űr maradt utána. Ő úgy került hozzánk, hogy előző gazdájától meglógótt, és hetekig ücsörgött egy erdős, kertvárosi részen, egy fa ágán. Ott figyeltek rá fel az ott dolgoz munkások, hogy ez a madár beszél. Az egyikük befogta, és hazavitte. Édesanyja jól gondoskodott róla, de úgy érezte, hogy mivel az ő megélhetésük sem biztosított, (épp szanálás előtt állt a házuk, és még a fűtés sem volt megfelelően megoldova), inkább megválik tőle. Mi megvásároltuk, és boldogan gondoztuk. Már az első napon csodálkozva hallgattuk, a már széles beszédrepertoárt, amit akkor egy-két csúnya szó is tarkított, de annyira helyes volt, és tanulékony, hogy hamarosan még több szóval egészült ki a már amúgy sem szegényes szókincse. Igyekeztünk kiszolgálni az igényeit: Egy szerteszét ágazó fa koronáját helyeztük el a fiam szobájának sarkában, és többnyire azon trónolt, de ha kedve tartotta, bejárta az egész lakást. A nappali egyik sarkában kialakítottunk neki egy nagyobb ketrecet, mert persze vannak alkalmak, amikor jobb bezárni, (pl. amikor elmegyünk otthonról, vagy éjszakára) Hamar megszokta az új környezetet, és bennünket is nagyon megszeretett. Kézzel nevelt madár lehetett, mert nagyon szelíden tűrt minden közeledést. Folyton a vállunkra szállt, belekotnyeleskedett az ebédünkbe, és sosem lehetett kihagyni az esti szotyizásból sem. Ma is a fülemben hallom, agogy reggelente lekiált a konyhaszekrény tetejéről: Szia Anya!!! Ezt minden alkalommal mondta, amikor csak meglátott, és csak nekem, és a nagyfiam hangján. Érdekes volt felismerni, hogy Ő nem csak össze-vissza hablatyol, hanem igenis összeköti a történésekkel. Sok mindent megértett, és megcsinált, ha kértük, de egyszer mégis úgy tűnt, hogy valami nem stimmel nála. Elkezdte tépni a saját tollát, és gyakran gubbasztott. Elvittük Őt Gráf doktorhoz, akiről tudtuk, hogy egyrészt neki is van Jákója, másrészt pedig Ő volt az álatkert főállatorvosa, és még ma is hoznak hozzá külföldről is beteg madarakat.
Megvizsgálta, de semmilyen élősködőt nem talált a madárban, de mondta, hogy lehet ennek hormonális oka is. Kapott hát egy hormon tartalmú injekciót, és abban maradtunk, hogy attúl függően, hogy erre javul-e, vagy sem, folytatjuk majd a kezelés. Eleninte javult is, de aztán megint újabb tüneteket produkált. Úgy tűnt, hogy megfázott, mert hurutos volt a szeme, és az orra. Újból irány Gráf doktor... kapott valami szájon át szedendő gyógyszert, meg egy szurit is. Szerencsére, mivel ilyen kezes volt, nem okozott gondot a gyógyszer beadása, mert bármint megivott kanálból, vagy pohárból, így a kedvenc gyümölcslevébe keverve be tudtuk adni neki. Megint úgy látszott, hogy szépen javul, de még nem volt az igazi. A hurutosság elmúlt, és már kezdett újból beszélgetni is, amikor egy szép, októberi napon, amikor a legkisebb fiamért indultam az iskolába, bezártam őt a ketrecébe, és még mondtam is neki, hogy ha visszajövök, kiviszem a teraszra, mert olyan gyönyörű az idő. Mire visszajöttem, hanyatt feküdt a kalitkában, egyik lábával görcsösen markolta az ülőrudat. Alig tudtam a lábát lefejtegetni róla. Szőrnyű látvány volt. Hörgött, és látszott, hogy nagy a baj. Alig vett levegőt. Az ölembe fogtam, és éreztem, hogy nincs tovább. A kezeink között halt meg, Soha nem szeretném újból átélni.
Később néztem egy filmet, az Animal Planet-en, és ott a vadon élő Jákók megfigyelését végezték, és próbáltak választ kapni, hogy miért tépi a madát a tollát. Valódi választ nem kaptak, de annyit minden esetre leszűrtek, hogy ha már egyszer elkezdi a tolltépést, nincs már sok hátra. A vadon élők is, röviddel ez után elpusztultak, pedig náluk ugye nem beszélhetünk bezártságról, unatkozásról....
Szóval ezért nincs ma Jákónk, bár mindig sírás környékez, ha látok egyet valahol, pláne, ha ez egy állatkereskedés.
Azokon kívül, amit elküldtem e-mailben, hirtelen még ez került beteg madarakról a kezembe:
paramyxovírus: madaraknál járványszerű megbetegedést (paramyxovirosis) okozó, a Newcastle-vírussal együtt az 1-es szerotípusba sorolt, de a 3-as szerotípussal is rokonságban álló kórokozó. Először 1981-ben Olaszországban írták le, egy évvel később egy nemzetközi kiállítás után az akkori NSZK-án söpört végig, majd 1983-ban a postagalamb állományban okozott nagy károkat. Ma már sajnos sehol sem kelthet meglepetést. Fertőzést okozhatnak tünetmentes állatok is, hogy az ürülékük, a nyáluk, az orr v. a szemváladékuk érintkezésbe kerül takarmánnyal, ivóvízzel. A tapasztalatok szerint a levegő útján, viszonylag nagy távolságokban is terjed a betegség. Így megesik, hogy szállítóeszközzel v. kiállításon szerezzük be a vírust, sőt, patkányok, kisrágcsálók, az ember is lehet köztigazda, amikor a cipőjére, ruhájára tapadt porral terjeszti a betegséget. A madarak a légútakon v. az emésztőcsövön át fertőződnek, és mert a kórokozó megbetegítőképessége nagy, már igen kis mennyiség is bajt okozhat. A tapasztalatok szerint a látens fertőzők csak nagyon rövid ideig terjesztik a betegséget. A lappangási idő 3-10 nap, ezt követően hasmenés lép fel, amikor is a bélsárrészek színtelen folyadékban úsznak. Csökken az étvágy, növekszik a vízfogyasztás, postagalamboknál előfordul a tájékozódóképesség zavara. Felléphetnek egy v. kétoldali bénulások, ami a vesék kóros elváltozásainak (nyomást gyakorol a lábmozgatóidegekre) a következménye. Az elkülönített madarak általában 1-2 hét alatt minden különösebb terápia nélkül meggyógyulnak, de az esetek mintegy 20 százalékában a 10-12. napon idegrendszeri tünetek lépnek fel. Az idegrendszeri tünetek hasonlóak a mérgezések v. a salmonellosis esetében előforduló jelenségekhez. Enyhébb eseteiben nyakcsavarás mutatkozik, bizonytalan mozgás, súlyosabb esetekben a fej és a nyak határozott csavarása, a testnek a saját tengelye körüli átfordulása és fokozott félénkség tapasztalható. Ezeket a tüneteket a külső ingerek (fényvillanás, a többi madár felröppenése stb.) felerősítik. A beteg nem tudja a magot felszedni a földről, mert a nyaka rendellenesen elcsavarodik. Ha sikerül felszedni a magot, gyakran visszaejti, végül teljesen elveszti az evés-ivás képességét. A súlyos eseteknél 2-3, esetleg 4-5 hét múltán beállhat javulás, de a betegek mintegy fele addigra rendszerint elpusztul. A fészekben levő fiataloknál különösen magas a folyadékvesztéses elhullás. A boncolásnál a betegség nem kínál egyértelmű kórképet. A vese, a lép, az agy, esetenként más szervek is vérbőek, jelentősen duzzadtak. Csak a központi idegrendszeri tüneteket mutató példányok agyszöveti vizsgálatánál egyértelműek a gyulladásos elváltozások. A betegség pontos meghatározásához elkerülhetetlen a víruskimutatás megkérése állategészségügyi laboratóriumtól. Sajnos a betegség gyógyszeres kezelése nem megoldott. A járvány kialakulása megakadályozása érdekében az állomány még egészséges részének szükségoltását elvégezhetjük, és a fő törekvés irányuljon a széthurcolás megakadályozására. A társbetegségeket a szokásos módon kell kezelni, a betegség tüneteit mutató egyedeket célszerű elkülöníteni. A központi idegrendszeri tüneteket produkáló betegeknek széles vízfelületű itatókban kínáljuk fel a vizet, mert szűk önitatók mellett előfordulhat szomjanhalás. Ha meg tudjuk oldani, a magot felvenni képtelen egyedeket kézzel etessük meg. Bár az agyi tüneteket produkáló egyedek gyógyulásához nem fűzhetünk reményt, azokat humánusabb mielőbb megfosztani a szenvedéstől. A galamboknál a röptetést be kell szüntetni, fertőzött állományból még egészségesnek vélt madarat se vigyünk kiállításra. Ne fogadjunk a madárházban vendéget! Különösen a B-vitamincsoport tagjainak gondos adagolása járulhat hozzá a gyógyuláshoz. A védőoltás (a Philaxia terméke, a Phylapest vaccina 1 ml/ttkg a nyak bőr alá) a tapasztalatok szerint 6 hónapra ad védettséget, de ez csak az oltás után 3-4 héttel alakul ki. Akkor járunk el helyesen, ha a védőoltás mellett naponta gondoskodunk a takarításról és az élősködő rovarok folyamatos irtásáról. Persze ezt a védőoltástól függetlenül sem hanyagolhatjuk el! Ellenjavallat: Pharmavac Columbi 2 - mely a herpesvírus ellen is véd.
Fotó: Horst Bielfeld
Fotó: Pócsi Béla
tollatka
napfény hiánya, gombás fertőzés, rossz tartási körülmények, hiánybetegség stb együtt eredményezik a tollhiányt, ami eléri a zebrát, a kakadut vagy a röppgalambot - e tekintetben közösen kell keresni a megoldásokat! Vagy előveszed a lexikont és magad próbálsz boldogulni
