Keresés

Én is lassan mondom:

a száz-huszon-kettes szakasz első bekezdése hatalmazza fel arra a munkáltatót, hogy akkor adja ki, amikor akarja...

Szerintem tedd fel a kérdésedet egy bírósági panasznapon, kíváncsi lennék a válaszra.

> Ő ki akarja adni neked pl szeptemberben mert megteheti és senki nem kötelezheti másra.

Ne hülyéskedj már, a tv. kötelezi a munkáltatót az arányos rész kiadására:

121. § (1) A munkavállaló részére, ha munkaviszonya év közben kezdődött vagy szűnt meg, a szabadság arányos része jár.

Újra mondom lassan, hogy te is megértsd: a 125. paragrafus nem hatalmazza erre fel  a munkáltatót erre...ezt te csak hiszed.

Ha ez a mondat igaz lenne, akkor minden feltételes mondat első fele is jogot adna, ami bekerül egy törvénybe.

Azaz ha pl. bekerülne a tv.-be, hogy a "A munkaviszony megszűnésekor, ha a munkavállaló a HR irodát felgyújtja, az következményekkel jár." mondat, akkor onnan kezdve menekülnie kéne minden HR-esek. Ezért a 125. paragrafaus sem adhat felhatalmazást...az csak egy sima feltétees mondat, ami arra az esetre vonatkozik, amikor valami ok miatt nem volt lehetséges a szabadság kiadása, pl. azonnali flemondás esetén.

Na látod, itt kéne belátnod, hogy nincs igazad.

Ugyanis nem te döntöd el, hogy mikor akarod kivenni.

Igénybe akarod venni?Maradj ott és dolgozz tovább a munkákltató nem akadályoz benne.Te vagy az aki ebben a munkáltatót akadályozod és ezért nagyon helyesen kénytelen kifizetni.

Egyébként egyszerű.

Ő ki akaja adni neked pl szeptemberben mert megteheti és senki nem kötelezheti másra.Te nem veszed igénybe mert felmondtál a te döntésed, te nem veszed igénybe ezért neki a törvény előírja a te védelmedben, hogy fizesse ki.

>Törvény írja elő, hogy fizesse ki ha te nem veszed igénybe.

De én igénybe akarom venni.

Melyik az a a tv. ami felhatalmazza  munkáltatót ebben az esetben a megváltásra?

De nem adható ki. A munkáltató dönti el, hogy mikor adja ki (122. §.), és ő úgy döntött hogy nem adja ki. 

Nem adta ki, meg kell hogy váltsa. (125. §) Kész. Pont.

Nem hatalmazza fel a tv.  a munkáltatót erre.

A 125. paragrafus pedig főleg nem...

Viszont kimondja:

121. § (1) A munkavállaló részére, ha munkaviszonya év közben kezdődött vagy szűnt meg, a szabadság arányos része jár.

Azaz jár a szabadság..arányosan..felmondás esetén is. S

"mikor van joga ezt a munkavállalói jogot korlátozni a munkáltatónak szabadságmegváltással"

Ha erre pl. felhatalmazza egy törvény (jelen esetben az Mt.). De ez nem korlátozza amúgy, mert megkapja a fizetett szabdságot, csak nem természetben , hanem pénzben... :)

Azt senki nem mondta, hogy az hatalmazza föl.

Törvény írja elő, hogy fizesse ki ha te nem veszed igénybe.

Ne a 125.§-ból vezesd már le, azt felejtsd el egyelőre.

És nem joga van megváltani hanem kötelessége éspedig akkor, hogyha te azt nem veszed igénybe  te "hibádból" azaz felmondtál és nem tudod kivenni azaz meghiúsul tehát ki kell fizetnie.

Rossz a szemléleted.

Olyan nics, hogy ha kiadható.Mi az, hogy kiadható, akkor adja ki amikor akarja, ez az ő joga.

Újra akkor, lassan: a 125. paragrafus sem hatalmazza fel a munkáltatót, hogy megváltsa az arányos szabit olyan esetben, amikor kiadható lenne.

Vazze te mondtad föl a kettőtök között létrejött szerződést. Semmiféle jogodban nem korlátozott ugyanis neki a törvény szerint joga van kifzetni ha te nem töltöd le a szabadságd amikor azt ő akarja (azaz később) ugyanis felmondtál, tehát ő a legkevésbé sem tehet az egészről.

Nem is extra jogot vindikál, hanem kötelezettséget. Ha nem adta ki, meg KELL váltani.

Csak ismételni tudom: a kérdés valójában az, mikor van joga megváltani a munkáltatónak a szabadságot.

Szerintem és sok komoly jogász szerint: ebben az esetben -ha kiadható- nem válthatja meg a szabadság, a 125. paragrafusból ugyanis ez nem vezethető le.

> 122. §. (1) "... a munkáltató adja ki."

Van egy erősebb jog is, mert, az alkotmány kimondja

"Minden munkavállalónak joga van a napi és heti pihenõidõhöz, valamint az éves fizetett szabadsághoz."

Tehát a kérdés csak az: mikor van joga ezt a munkavállalói jogot korlátozni a munkáltatónak szabadságmegváltással.

Jó akkor mond meg, hogy mi kötelezi arra, hogy abban az évben pont akkor kell kiadnia.

Elárulom, semmi.

Mégegyszer, ne abból a mondatból ndulj ki hanem amit már az olvtárs is írt, hogy akkor adja ki amikor akarja(persze kicsit leegyszerűsítve)

Semmi, de semmi nem kötelezi rá, hogy akkor kiadja, viszont az igen, hiogy kifizesse..

Na itt is lényeges tévedésben vagy:

amivel rövidíthető lenne a felmondási időm

a felmondási időd attól még nem lesz rövidebb, a munkaviszonyod nem szűnik meg előbb!!!!

A felmondási idő egy módon lett volna kikerülhető: ha közös megegyezést írtok alá, úgy hogy Te mondod meg mikor akarod megszüntetni a munkaviszonyt.

Nem jól nézed, ugyanis nem abból a mondatból vindikálódik (vagy micsinál :)), hanem abból, hogy a munkáltatónak joga van akkor kiadni amikor akarja ezt értsd meg. Az a mondat arra vonatkozik, hogy ha nem adta ki akkor, mert máskor akarta akkor viszont ki kell fizetnie.

Tehát rossz mondatra hivatkozol.

Így nem jó az érvelésed.

Valójában itt a kérdés nem az, amit te írsz, hanem az, hogy "Mikor válthatja meg a szabadságot a munkáltató"

Itt egyedül ez a  kérdés, és semmi más...

A dolgozói felmondás esetén csak akkor, ha más lehetőség nincs...azaz ha pl. a felmondási idő nem fedi le a szabadság időtartamát.

Nekem ez a véleményem, ugyanis az analógia alapján a sokat idézett feltételes mondat nem vindikálhat extra jogot a  munkáltatónak a megváltásra.

122. §. (1) "... a munkáltató adja ki."

Pont. Ez a főszabály. Kérlek találj még olyan szabályt - az előzőekben felsoroltakon kívül - amely ebben a munkáltatót korlátozza, ha megtaláltad, neked van igazad.

Kérdésem továbbra is: felmondtam 30 nappal, de a munkáltató nem akarja kiadni a részarányos szabadságomat, amivel rövidíthető lenne a felmondási időm. Nekem -nem fontos miért- a rövid felmondás lenne az érdekem, a pénz amivel megváltaná, nem érdekel...

Jogosan teszi ezt a munkáltató?

Azaz:

"A munkaviszony megszűnésekor, ha a munkáltató az arányos szabadságot nem adta ki, azt meg kell váltani." - ebből jog vindikálódik a munkáltató számára a szabadság ki nem adására? Miért? S levezethető ez a Mt.ből valóságosan is?

Mert azt tudom, hogy a HR-esek szerint igen, no de a valóságban?

Ha vindikálódna a munkáltatói jog a fenti mondatból, akkor ha benne lenne a Mt.ben az is, hogy "A munkaviszony megszűnésekor, ha a dolgozó a HR irodát felgyújtja, annak következményei vannak." -akkor ebből is következne a dolgozó piromániához való joga?  :)

Nincs olyan paragrafus ami leírja, hogy a munkáltató kénye kedve szerint járhet el. Be is baxna.:)

Viszont kicsit leegyszeűsítve a munkáltató a 7 napon kívül a szabadságot akkor adja ki abban az évben amikor akarja mert ezt a törvény megengedi.

Neki semmilyen törvény nem írja elő, hogy mikor adja ki azaz akkor sem köteles kiadni amikor te még ott dolgozol.

Egszerűen mert ő dönti el és kész, ha te felmondasz akkor viszont a törvény előírja, hogy fizesse ki.

Mondjuk ezt már sokszor leírtam nem tudom miért nem érted meg.

Hát akkor többek között ezért sem adhatja ki, mert ha kiadná, az ebbe a szabályba ütközne... :)

Akkor csak átcsúsztál a vizsgáidon, nyilván :)

Nálad komolyabb emeberek adtak nekem igazat. :)

Újra kérdezem akkor: melyik az a paragrafusa a Mt.-nek amely alapján a munkáltató kénye kedve szerint jár el?

A 125.? ...ez egy feltételes mondat, ami nem ad efféle spéci jogot a munkáltatónak. Lásd: analógia a HR iroda felgyújtására.

A 123.? ...ez csak az esedékesség évét rögzíti, de ez sem ad engedélyt, hogy ne adja ki vagy megváltsa  munkáltató a szabit...

Győzzetek meg.  :)

Hehe. Én is munkajogász vagyok, de nem adok neked igazat, és ez szerintem annyira egyértelmű szabály, hogy ha ezt vitatnád bármelyik bíróság előtt, az első tárgyaláson úgy elkaszálnának, mint a huzat.

Kívánom, hogy juss el ebbe a fázisba. 

Ez a paragrafus pont nem erről szól.

Arról, hogy ne pihenőnapra adjon szabadságot, de ez bonyolultabb.

 lényeg, hogy ez a paragrafus nem ide vonatkozik.

A munkáltatód a beosztás szerinti munkanpokra adná ki a szabadságot, de nam most hanm később és ezt a törvény megengedi neki.

>124. § (3) A szabadságot - eltérő megállapodás hiányában - úgy kell kiadni, hogy tartama legalább összefüggő tizennégy napot elérjen.

No ennek a konkrét esteben semmi jelentősége, hiszen maradványszabiról van szó, ami vagy eléri vagy nem a 14 napot.

Sajnos nincs igazad.

Ez arra vonatkozik, hogy olyan napra nem adhatja ki, amely a munkaidő-beosztásod szerint nem minősül munkanapnak.