Megjelent első elektronikus könyvem az Észak - Amerikai Penutian - Közép - Amerikai Macro - Maja - Dél - Amerikai Mocsika , Uru - Csipaja és Araukán nyelvek rokonsági jellemzőiről .
Volt egy elég jó anyagom Kokopelliről, de egyelőre nem tudom megnyitni, mert sérült a fájl. De azért pár képet összeszedtem.
Az első ábra szerintem mindenki számára ismerős, manapság rengeteget látni belőle. A másodikon egy tihunak nevezett hopi figura látható (ANMH 50/9336), fontos részletek a háton lévő púp/zsák és a fallosz. A furulya itt nem jelenik meg. A harmadik egy sziklarajz.
Sárfejű kacsinák. Az ágyékkendő hiánya a gyerekességet fejezi ki.
A numinozus kategoriaja is, nekem ugy tunik, hogy beilleszkedik ebbe a kepbe, es egy szukitese annak, hogy milyen erzelmi viszonyt fogadunk el vallasos jellegunek.
Igen, így van.
Elnezest, ha ugy tunt, hogy konretan a keresztenyseget peceztem ki magamnak, de nem errol van szo. Egyszeruen egy masik kultura szemlelese sajat szemuvegen keresztul tortenik, es en tulsagosan sajat-kultura-specifikusnak erzem meg ezt a szemuveget is. Ami a te esetedben konretan kereszteny, ha nem tevedek.
Nem tévedsz, bár sokak nem fogadnának el engem kereszténynek. Egyrészt igaz, hogy "saját" szemen keresztül kell néznem, mert ez az enyém. De én inkább azt éltem meg a szemüveg felhelyezése során, hogy a saját vallásom is kíméletlenül be lett sorolva a többi közé, az Úr ládája a fétisek közé, a konfirmáció a beavatási rítusok közé, stb. A teológia irányából érkezve nagy volt az áttörés, és nem lépett fel az a fajta világnézeti távolság és idegenség, mint pl. az etológiai megközelítés kapcsán, amiről azt gondolom, hogy valami nagyon lényeges tényezőt hagy ki. Épp azt, amit te túl misztikus megközelítésnek tartasz.
Az indianok szellemei/istenei melyik fogalomhoz allnak szerinted kozelebb a ketto kozul?
Mindkettőre ven példa. Jellemző például az az "akarat és alak a háttérben", ami a kereszténységgel való kapcsolatban az Atya alakjával szokott azonosulni, az apacsok Uszen istene például. Vagy a "Nagy Szellem", Gitchi Manitou, aki szintén isten, de hát ugye a "Szent Szellem" is isteni személy, na ebbe inkább nem bonyolódom bele :)
A délnyugaton jellemzőek a kacsinák, az "égi nép", ők eléggé vegyes társaság. Kokopelli például inkább isten, mint szellem, amolyan szélhámos, furulyázó termékenységisten, és ábrázolásában valószínűleg egy antropomorf rovar. Hozzá tartozik a zene, udvarlás, gyermekáldás, de persze a növények hozama is. Van felesége is. A sárfejű kacsinák lehet egy ellenpélda, ők az ősök szellemei, nincs saját nevük és eléggé démonikusak, egyrészt egy bohócrendet alkotnak, mint ostoba és gyerekes karakterű tréfamesterek, másrészt szembeszállnak a termést pusztító tollas kígyóval, harmadrészt az emberek lábnyomaiból sarat gyűjtenek, és így mágikus hatalmat szereznek fölöttük.
Majd teszek be képeket is, de most már elég késő van.
A numinozusrol mar korabban belinkeltel tobb idezetet, szerintem az boven eleg most nekem (meg ugy gondlom a tobbi balszerencses forumozonak, akiknek szetoffoltam itt a topikot). En eleg szubjektivnek erzem, es szivesen hallom az elejtett kommentjeidet rola konkret peldak kapcsan. Talan az a legepitobb, ha a konkret kulturkorre szoritom sajat omlengeseimet is.
> Milyen tapasztalathoz milyen érzelemről beszélsz?
Ugy mondanam, hogy van egy konkret dolog (a mai nap, egy hegy, egy idegen utazo stb), es vannak ezzel kapcsolatos tapasztalatok (jo labbal keltem fel, nyertem egy lotto 5os, csodalatos / borzongato elmeny volt megmaszni a hegyet, bizonytalan gyomrotaji erzes avval kapcsolatban hatba akar-e szurni az idegen) es a viszont ezekbol az erzesekbol vezeti le. Nem profanizalni akarom a kerdest, csak ezt ertem elsosorban erzelmi/intuicio/asszociacio alapu megismeresen. A numinozus kategoriaja is, nekem ugy tunik, hogy beilleszkedik ebbe a kepbe, es egy szukitese annak, hogy milyen erzelmi viszonyt fogadunk el vallasos jellegunek.
> Mármint a keresztény?
Elnezest, ha ugy tunt, hogy konretan a keresztenyseget peceztem ki magamnak, de nem errol van szo. Egyszeruen egy masik kultura szemlelese sajat szemuvegen keresztul tortenik, es en tulsagosan sajat-kultura-specifikusnak erzem meg ezt a szemuveget is. Ami a te esetedben konretan kereszteny, ha nem tevedek.
Persze, ez a szemlelet is nyilvanvaloan merfoldekkel elobbre van, mint a "huje vademberek, vadember hujek" tipusu kolonista szemlelet, es nem csak azert mert alapvetoen egyenrangu felnek tekinti a masik kulturajat is.
> Mivel jártak volna jobban? Nem vitatkozom, érdekel a véleményed.
Atfogalmazom: a magyar nyelvben a isten es szellem mast jelent, mindenkettohoz implicit kapcsolodnak mindenfele jelentesek, attributumok. Pl nem mondjuk Konfuciusz istennek, es meg Buddhaval is bajban vagyok, hogy nem felreertheto-e. A japan csaszart leistencsaszarozni szerintem egy gyakori, de szarvas forditoi hiba. Inkabb beszelunk osok szellemeirol es nem isteneirol. Az indianok szellemei/istenei melyik fogalomhoz allnak szerinted kozelebb a ketto kozul? A jol jartakon egyszeruen azt ertem, hogy mennyire lettek felreinterpretalva, vagy nem.
Az arapahó pipa így, mint önálló hatalom, egyedülálló, és egyelőre nem sokat tudok róla. A teljes mítosz nem is ismert, mert titkos, csak bizonyos részletek nyilvánosak. Úgyhogy egy kis türelmet kérek ezügyben.
Általános esetben a békepipa egy komplexum, a szent bot vagy cső, a füstáldozat és a madártoll, mint béke-szimbólum ötvözete, alapfunkcióját tekintve kb. szentségtartóként lehet értelmezni. A mögöttes hatalom lehet személytelen, mint az orenda, vagy személyes istenszerűbe átbillenő, mint Wakantanka és Gitchi Manitou.
Na megjöttem, nem mondom, hogy szellemileg kipihenve. :)
(Otto) a vallast sokkal szukebben ertelmezi, es a hatalomkepzest onmagaban nem tartja vallasos tevekenysegnek, nem? Emlekeim szerint Otto amellett ervelt, hogy a hatalom birtokbavetele tulajdonkeppen tudomany (az o fogalmai szerint).
Akkor tartja vallásosnak a tevékenységet, ha a numinózus kategóriája megjelenik benne. Addig csak "technika" (az általam most kitalált helyettesítő szóval próbálkozva, bár ez se pontos persze.) Egy saját példám: Jákob pl. fekete vesszőkkel bírja fekete bárányok fialására a nyájat, de úgy tűnik, nem alkalmazza a numinózus kategóriáját, ez nem mágia _ebben az értelemben_, hanem valamilyen analógiás "pásztortechnika". Van der Leeuw nem bontja ezt meg, és ezért is írtam, hogy szerzőnként különbözik ez, és lehet rajta vitatkozni, igen. De a jungi példánál és a pipás üdvözlésnél is határozottan érzem a numinózus kategóriát,(ami Ottónál már a démonival szembeni respektussal kezdődik, nem kell pátosznak lennie), szóval én fenntartom a "vallási" jelzőt ezekre a tettekre és nézetekre.
(A numinózus fogalmával továbbra is adós vagyok, de nem találtam jó összefoglalót, és sajátot írni még mindig nincs elég manám. :)
A tapasztalattal kapcsolatos erzelmeket koti absztrakt vagy konkret targyakhoz (pl az altalad emlitett hatalom felismerese), es ezekbol indul ki, pl antorpomorfizalja vagy egyeb uton ertelmezi a viszony, es ez alapjan probal predikciokat felallitani.
Azt hiszem, itt az érzelmek milyensége a kulcs. Milyen tapasztalathoz milyen érzelemről beszélsz?
csak szerintem zavaroan belekeveredik a "az amit vasarnap csinalok" vallasos ertelmezes.
Mármint a keresztény?
Nem tudom, hogy ilyen szempontbol az indianok jol jartak-e azzal, hogy szellemeknek szoktak forditani az o valamilyeiket.
Mivel jártak volna jobban? Nem vitatkozom, érdekel a véleményed.
Hadd boncolgassam meg ezt a kerdest, lehet, hogy masokat is erdekel, es kevesbe offtopic:
A konkret pipa hatalmat az eredeti hitvilagban, hogy lehet elkepzelni? A teremtestortenet szerint ugy tunik, mint egy onallo hatalommal rendelkezo entitas. Az "Isten kocsija" szerep az valoban a Frigyladahoz hasonlo, ahol a valodi hatalom Istene, a frigylada inkabb csak egy kapcsolodasi pont a valasztott nep es Isten kozt, a hatalom magatol Istentol jon, nem a ladatol.
Ez a pipa a teremtestortenetben akkor egy konkret pipa, amit elobb emlitettel?
Hogy ontopik is legyek: nagyon sok indian kereszteny kozosseget itt bemutattal. Hogy transzformalodtak a tradicionalis hatalomfogalmak a kereszteny hivo indianok szamara? A nagy szellem, pipa vagy a totemallatok egyszeruen ignoralva lettek, vagy beleolvadtak, es valamifajta szentsegge transzformalodtak? Jelkeppe, mint a Jezus es a hal?
Szerintem ugyanarrol beszelunk. Csak en ott vagyok megkeverve, hogy emlekeim szerint az idezeteid egy resze (Otto) a vallast sokkal szukebben ertelmezi, es a hatalomkepzest onmagaban nem tartja vallasos tevekenysegnek, nem? Emlekeim szerint Otto amellett ervelt, hogy a hatalom birtokbavetele tulajdonkeppen tudomany (az o fogalmai szerint).
Nem tartom hulyesegnek az analizisedet, csak tul-misztifikaltnak. Pl a babona mukodesenek pont az a lenyege, hogy hetkoznapi szinten ragadja meg a hatalmat es teljes termeszetesseggel kezeli. Nincs meg annak a "vallasos elmenynek" a patosza, ami Otto olvasasahoz szerinted elengedhetetlen. Persze, a gondolatmenet mogotte az, amit mondasz: a mai nap szerencses, hiszen szerencses volt eddig, akkor extrapolalom (tapasztalatbol predikcio, erzelmileg kotok egy pozitiv attributumot, egy sikerelmenyt a napohoz, es ebbol predikalok). En erre mondtam korabban, hogy szamomra a vallas megismeres egy olyan gondolkodas (megismeres), ahol a tapasztalatbol az absztrakcio elsosorban erzelmi szinten tortenik. A tapasztalattal kapcsolatos erzelmeket koti absztrakt vagy konkret targyakhoz (pl az altalad emlitett hatalom felismerese), es ezekbol indul ki, pl antorpomorfizalja vagy egyeb uton ertelmezi a viszony, es ez alapjan probal predikciokat felallitani.
Nem tartom hulyesegnek az analizisedet, csak szerintem zavaroan belekeveredik a "az amit vasarnap csinalok" vallasos ertelmezes. Szerintem sok nep szemszogebol a villamlas es incesztus hasonloan hetkoznapi es misztikus egyben, mint az atlagmagyar eleteben a disznozsir es az Apple. Kedvenc peldam, mikor a forditok (gyakorlatilag mindenki) bizonyos fogalmakat "isten"-nek forditanak. Ha megkerdeznem, konkretan mi az az atributum, ami alapjan isten az adott entitas, igen nehez lenne rajuk valaszolni. Viszont minden olvaso, aki a forditast olvassa automatikusan az istent Istenkent ertelmezi, es automatikusan beleerti az eredeti fogalomba. Ez a tema itt is elokerult Krisztus es a "mohamedan Isten" kapcsan. Nem tudom, hogy ilyen szempontbol az indianok jol jartak-e azzal, hogy szellemeknek szoktak forditani az o valamilyeiket.
"Kezdetben mindenütt víz volt. Lapos Pipa egészen egyedül lebegett a színén. A Nagy Szellem azt tanácsolta neki, hogy teremtsen lényeket, akik aztán segítenek neki egy világot teremteni maga köré. Lapos Pipa kigondolta a kacsákat, és ők megjelentek. Megparancsolta nekik, hogy bukjanak a víz alá, hogy megnézzék, mi van ott, de a kacsák nem tudtak lejutni a fenékig. Ugyanez történt a többi vízimadárral, akiket Lapos Pipa teremtett. Végül a Nagy Szellem sugallatára kigondolt egy állatot, aki a vízben és a szárazföldön is tud élni. Ugyanis Lapos Pipának meg kellett értenie, hogy mi az a szárazföld, mielőtt még meglett volna. Az állat, akit kigondolt, a teknős volt. Beleegyezett, hogy lebukik a mélybe, hogy földet találjon. Hosszú idő múlva visszatért, és egy kevés földet köpött Lapos Pipára. Ebből a darab földből nőtt ki az egész Föld, ahogyan most látjuk, és Lapos Pipa ebből formálta a férfit, a nőt, és az összes állatot, akik mind sokasodni kezdtek. "
en azt hittem, hogy te altalaban irtad egy peldanak arra, hogy a kommunikacio ritualizalt.
A korábbi offolásunkkal összekapcsolva gondolhattad így, igen. De az érdeklődésem inkább fordítva működik, az adott indiános példa (és egyéb indiános példák) értelmezésére vagyok kíváncsi a vallásfenomenológia szemüvegén keresztül, és van valami önmagam számára sem teljesen világos eredetű indíttatásom arra, hogy ezt megosszam itt a topikban.
ezek szerintem osibb, elemibb dolgok. Gyakorlatilag allatoknal is jol megfigyelheto osztonos, bedrotozott reflexek.
Szaporodáshoz kapcsolódó rítusok is megtalálhatók az állatvilágban, de attól még millió tabu és vallásos jellegű képzet kapcsolódik a témához a természeti népeknél, és ezekben is fellelhetők a hatalom-képzetek. Megteheted, hogy hülyeségnek tekinted az egészet, őszintén mondom, hogy nekem nem fáj. De meggyőződésem, hogy ez egy hasznos szemüveg. Vegyük a szerencsejátékos japánokat: a "szerencsés" nap megmutatta a hatalmát, mivel nyert a játékos, és ezért ezen a hatalommal bíró napon érdemesnek tűnik játszani. Ez egy séma, és amennyit leírtál, az a részletektől függetlenül teljesen belesimul abba, amiről írni próbálok már egy ideje.
Az idegen es az o hatalma jol elljatszva ezek szerint mindig is kulonleges statust biztosit. :)
És azt még nem is írtam, hogy van olyan nép, ahol a lányok szüzességét is az idegenekkel vetetik el, annyira hatalommal telített cselekedetnek tartják. :)
A szertartas pipa resze lehet, de en azt hittem, hogy te altalaban irtad egy peldanak arra, hogy a kommunikacio ritualizalt. En elsosorban a fenyegetessel egybekotott koszontesre, a kinship (vagy egyeb alapon osszeallo csoport) - idegenek viszonyara, az idegen mint egyszerre ellenseg es tisztelendo viszonyara mondtam, hogy ezek szerintem osibb, elemibb dolgok. Gyakorlatilag allatoknal is jol megfigyelheto osztonos, bedrotozott reflexek.
> Az indiánok úgy általánosságban nagyon nagy területeket bejártak kereskedelmi, harci vagy egyéb célból.
Igen, ez erdekelt. Sokfajta idegen van: Marco Polo is idegen volt, de a Selyemuton egy tavoli kereskedo mas, mint mondjuk a hajokazo portugalok par szaz evvel kesobb, akik de facto es de juve is kalozok voltak az azsiaiak szemszogebol.
> Mooney pl. még az arapaho szent pipát is láthatta.
Az idegen es az o hatalma jol elljatszva ezek szerint mindig is kulonleges statust biztosit. :) Erdekesnek tunnek ezek az utleirasok, majd kerek toled konyvajanlot. :)
Találtam neked egyet, James R. Walker a Lakota Belief and Ritual c. könyvében a tehila, wotehila kifejezéseket hozza. De a lényeg az, hogy a mana és a tabu is antropológiai szakkifejezésekké váltak, függetlenül attól, hogy bizonyos nyelvekben esetleg más szó jelöli a étkezési és a szexuális tiltásokat, vagy a sámán/varázsló/medicine man által kihirdetett tabut.
Nem gondolom, hogy mindez rokonságot bizonyítana, itt általános szellemi tartalmakról van szó, amiket a világ minden tájáról származó tapasztalatokból szűrtek le.
majdnem inkabb etologia szintje, mint vallasfilozofiaje.
Ez a szertartás egy paraszthajszálra van a szövetségkötéstől. Vegyük csak a békepipát. Mintha a frigyládáról lenne szó, annyira szent tárgy. Kilométereket írhatnék róla. Van egy arapaho pipa, aminek még a napot is alárendelik, világteremtő erőt tulajdonítanak neki, pontosabban a mögötte álló hatalomnak. A katlinitből készült pipák anyaga is szent, bányája is szent hely, ahol az ellenségek is békében vannak. A dohány is szent. A "szövetség", ami köttetik, szent.
Egyebkent mennyire volt divat az indianok kozt, hogy valaki csak ugy nekivag, es korbejarja a fel kontinenst azzal a felkialtassal, hogy ott sem jartam? Atfogalmazva a kerdest: az indianok szemszogebol nezve, az europai es egyeb utazok motivacioja mi volt?
Az indiánok úgy általánosságban nagyon nagy területeket bejártak kereskedelmi, harci vagy egyéb célból. És a "szellemi" célok miatt szintén, bár ez sokszor a kereskedelemmel együtt zajlott. Így terjedt el pl. a délkeleti halálkultusz észak felé, de ismeretesek különböző célzott küldöttségek is Wovokához, illetve más indián szellemi vezetőkhöz. Az ismeretlen életmód és területek meglátogatásáról így hirtelen Black Elk londoni útja jut eszembe. Ő csalódott volt attól, amit látott, és nem is hallgatta el, amikor hazaért. Ami a konkrét esetet illeti, a winnebago főnök valóban elvitte Haraszthyt vadászni meg bemutatót tartott neki medveölésből, cserébe kapott egy csomó ajándékot, és mindenki elégedett volt.
Az igazán elkötelezett, "dilis" antropológusok sokat el tudtak érni egyébként. Mooney pl. még az arapaho szent pipát is láthatta.
Melyik indiánoknál? Mert beszéltek azok jópár különböző nyelvet. Egyébként fogalmam sincs, nem vagyok se néprajzkutató, se nyelvész, nem foglalkoztam soha ezzel a témával. Inkább a hadtörténeti dolgok érdekelnek és a meghökkentő mesék, ezért oly kegyetlenül véresek a hozzászólásaim.
Az apacsok vonatkázásában a taburól az ugrik be, hogy tilos volt számukra halat enni és a halottak nevét kimondani. De arról lövésem sincs, hogy a "tabu"-ra volt-e valamilyen kifejezésük, és ha volt, akkor mi volt az. Talán Annie tud felhomályosítással szolgálni a témában.
Csak az első idézet származik az utazótól. A másikat, amiben a "tapu" meg a "mana" van, azt egy vallásfilozófus (?) írta, és Annie gyúrta össze a kettőt. Mármint ugyabban a hozzászólásban idézte őket, de jelezte, hogy melyik kitől van.
Bocs,hogy belekontárkodom,de a "tapu" és a "mana" is polinéz szavak,mint ahogy a nők fölajánlása is a csendesóceáni szigetvilágban dívik a leginkább. Lehet,hogy ez is egy bizonyíték a közös eredetre,vagy csak az utazó mindkét helyen megfordult és "összegyúrta" a tapasztalatait ?
Az idegen es ellenseg tenyleg azonos szo rengeteg nyelvben (angolban is a stranger, foreginer pejorativ ertelmu).
A hatalom fogalmat ertem, hogy kapcsolodik, de szerintem ez egy kicsit tul van magyarazva. Ez szerintem annyira elemi viselkedes, hogy majdnem inkabb etologia szintje, mint vallasfilozofiaje.
Egyebkent mennyire volt divat az indianok kozt, hogy valaki csak ugy nekivag, es korbejarja a fel kontinenst azzal a felkialtassal, hogy ott sem jartam? Atfogalmazva a kerdest: az indianok szemszogebol nezve, az europai es egyeb utazok motivacioja mi volt?
Egy kis érdekesség a XIX. századi szinkretista megújulási mozgalmak témájához. Asatitola kajova szellemtáncos volt, 1903-ban készítette ezeket a rajzokat a látomásairól. A téma a megújuló világ, a már meghaltak feltámadása, a lovak és bölények visszatérése. A bal oldali képen a kék vonalkák az állatok sokaságát jelöli. A jobb oldali kép felső felében középen Jézus látható. (Feltételezhetően a két lator között.)
Terveztem, hogy G.van der Leeuw könyvéből idézek néhány részletet, de konkrét indiános példákat is hozok mellé. Az első példa az üdvözléssel kapcsolatos, Haraszthy Ágoston 1840-es útleírásából másoltam ki néhány fontosabb mondatot.
"Vezetőnk a főnökhöz a következő beszédet intézte, melyet később angol nyelven mondott el előttünk:
„ Nagyfőnök! Téged, ki 30 halálos ellenségedet megölted és a gonosz szellemhez küldted, hogy ott síránkozzanak nyomorult halálukon; ki 45 gonosz nemzettel, mindannyi háborús, hitvány, merész emberekkel, bajnokul megvívtál s tomahawkoddal legyőzted őket, és diadalmad után vitézséged jeléül fejbőreiket lefejtetted … ki e vitéz tetteid által világszerte híres lettél, felingerléd e távoli vidéken lakó emberek vágyát téged láthatni, minek tovább ellen nem állhatván, eltökélték magukat meglátogatni a világszerte híres főnököt; eljöttek tehát messze, messze földről túl a nagy vízen, melynek feneke nincs … melyben akkora halak vannak, hogy ezen tó kicsiny volna a számukra … veled a barátságpipát szívni, egy bölénybőrről enni, egy tuhalakuhából inni, egy szarvast vadászni, egy medvét nyomozni, s azt veled együtt legyőzni; kívánják gyors lovadat szemlélni … s akarják nemzeted táncát látni és bámulni. Téged s nemzetedet országukban megdicsérnek majd; ha pedig nem úgy viseled magad, mint nemzeteid szokásai vendég iránt kívánják, akkor készek veled életre-halálra küzdeni, s nemzeted és magad szégyenére fejed bőrét diadalmuk jeléül magukkal elvinni.
A főnök ezen hosszas beszédre, mely hangnyomat nélkül mondatott el, szinte oly lomhán következőket válaszolt:
„Hogy híremet hallottátok, nem csodálom; hogy eljöttetek, szeretem, s azért velem fogtok egy barátságpipából dohányozni … s mindent, mit nemzetemnél egy vendégnek adni szokás, megnyertek. Ha pedig azzal visszaélni találnátok, akkor meg fogok veletek tomahawkommal életre-halálra vívni, s legyőzvén titeket, mi kétségtelen, fejbőreiteket címereim közé akasztom.”
…
Most az egyik őr főnöke pipájára egy darab parazsat tett, ki is néhányszor bodor füstöt ereszte a pipából, majd lerázta a parazsat, egy nagyot szívott, s az egész füstöt reám mint hozzá legközelebb ülőre, oly erősen fújta, hogy szemembe,orromba nyomult. Mindjárt köhögni kezdtem, szemem könnybe borult, s már fel akartam kelni, midőn tolmácsunk reám kiáltott: vegyem el a pipát, szívjak egyet belőle, s a füstöt fújjam a mellettem ülőre. Ez nagy kívánság volt ugyan, de meg kellett tennem, mert előttem álltak a fejbőrök s a főnök szavai: „ha nem viseljük magunkat úgy, mint nemzete szokásai kívánják, életre-halálra meg fog vívni velem, s fejbőrömet lefejti.”
…
A nők ruházata igen hasonlít a férfiak öltözetéhez,mint már feljebb leírtam. Szeméremről semmit nem tudnak; férjek vendégeiknek küldik nőiket s leányaikat … Mint vezetőnk értésünkre adta, a főnök is mind három nőjét s öt leányát ideküldte, hogy vendégei közülük tetszésük szerint választhassanak.
Ha többet idéznék, nyilván egyértelműbb lenne, de talán ennyiből is látszik, hogy az utazó csak szemérmetlenségként és a főnök becsvágyaként tudta értelmezni az üdvözlési ceremóniát. Később leírja, hogy a következő főnöknél is ugyanezek a szavak hangzottak el. Talán meglepő a kölcsönös fenyegetőzés, amit mi nem feltétlenül gondolunk a vendéglátás elengedhetetlen kellékének. Van der Leeuw ezt írja az üdvözléssel kapcsolatban:
"A hatalommal bíró tárgyakat, embereket, korokat, helyeket vagy cselekedeteket tabunak nevezzük. A tabu (tapu) szó ugyanabból a kultúrkörből származik, mint a mana. Jelentése: határozottan megnevezett, kivett. A tapui ige jelentése: szentségessé tenni. A tabu afféle figyelmeztetés: vigyázat! Nagyfeszültség! Hatalom halmozódott fel, jobb lesz vigyázni! A tabu az egyértelműen konstatált hatalomteljesség; az ember ellenmozgásának az legyen a célja, hogy a hatalommal való telítettséget elismerje, a szükséges távolságot tudomásul vegye, és önmagát biztosítsa.
A tabut különféle módon és igen különböző tárgyakkal hozzák kapcsolatba. Egy görög számára a király, az idegen, az aidósz, a félelem tárgya, melytől távolságot tart. A királyt szinte mindenhol hatalmasnak tartják, akihez csak igen óvatosan szabad közeledni; az idegen egy ismeretlen hatalom hordozója, amelynek hatalmától kétszeresen is félni kell, ugyanaz, mint az ellenség (a hostis idegen és ellenség). Bárki megölheti, ha erre képes, vagy szívélyesen köszöntheti; de egyáltalán nem foghatja fel közömbösen jövését-menését. Ezért az üdvözlés vallási aktus, amely a hatalom első támadását felfogja, és amelyhez néha az isten nevét hozzákapcsolja, vagy amit egy megnyugtató hatalommal kapcsol össze (szemita békeüdvözlet, adieu, Grüssgot) S ezért a vendéglátás, mint ahogy a háború is, vallási cselekedetek, melyeknek az a feladatuk, hogy védekezzenek vagy közömbösítsék az idegen hatalmat. Az ókori izraeliták ezért tudták a vendégüknek biztosított jogot fontosabbnak tartani, mint feleségük tisztességét, sőt ezt még az életüknél is fontosabbnak tekintették.
...
A véridegen a közösségen kívül áll. Egy ilyen helyzetben levő egyedülálló lény a „békén”, a törzshöz tartozók közötti jóakarat állapotán és a többiek fölött álláson, ami pedig - az izraelitáknál (shalom), rómaiaknál (pax) és a germánoknál (fred) - a normális állapotnak számított, kívül találja magát. Lakóhelyén kívül az ember bizonytalanságban van. Az „idegen”, a „vendég” támogatásra szorul, mert semmiféle tulajdona nincs, mivel nem tudja földjét magával vinni, és nem hivatkozhat jogra, mert nem tartozik semmiféle bíráskodási területhez. Csak a „vendégbarátságot” veheti igénybe. Ha ezt kéri, úgy ő egy „vendég”, ha követeli, úgy „ellenség”. Része van egy idegen hatalomban. Ezért körültekintőnek kell lennie. Az üdvözlés egy ilyen óvatossági intézkedés. Ha az ember néhány szót szól, és ételeket is felkínál, időnként a két ellenséges hatalom összeolvadását is előidézheti. Idegennel való találkozáskor vagy a legnagyobb udvariassággal (vendégbarátság), vagy nyílt ellenségeskedéssel jár el az ember."
Koszonom, hogy volt turelmetek vegighallgatni ill annienak a turelmes es kimerito valaszokat, de tenyleg inkabb jobb, ha visszamegyunk ontopik fele. Itt nagyon sok embernek van ertekes es erdekes ontopik mondanivaloja.
Szerintem nyugodtan tárgyaljátok ki amíg van mit a témábam. A magam részéről csak viccnek szántam a jelentkezési lapot... A teológia és a vallástörténeti kérdések bizonyára sokat segítenek az indiánok kultúrájának és viselkedési formáinak megértéséhez. Azoknak az idegen szavaknak amelyeket nem ismerek,utána tudok nézni,persze ha van magyar megfelelőjük,azokat "kvázi" jobban szeretem...
