Még négy szombat, és vége az oktatásnak. Már alig várom, hátha utána jobban kapunk gyereket. Igaz, hogy közben is kaphatnánk, de itt úgy tűnik szigorúan veszik a tanfolyamot.
OFF:
Davi nem sikerült beszélnünk a múltkori óta, bent fogták a Rózsát a kórházba, infúziót kapott,de hétfőn már itthon volt. Kicsit lelkileg megviselte, de hát erre fel lehetett készülni.
Tegnap kaptam megint egy üzenetet, miszerint a baba végre családnál van! Nagy kő esett le a szivemről, talán megkapta a lehetőséget egy normális életre.
Meg megkaptam a visszaigazolást arra nézve, hogy néha nem hiábavaló dolog itt a neten kukkolgatni.
(Sokan hülyének néznek miatta.)
Cili! Megkaptam, csak nem nagyon mozgok most a neten, mert valami gond van a kapcsolattal is, meg a férjem főnöke ontja a vírusokat, és senkit nem akarok befertőzni klezzel.
Most nincs újság nálam se, de azért ne dögöljön meg ez a vírus.
Ma volt a FIKSZ döntés, és majdnem elájulok, mert olyan szuper jellemzést írtak rólunk az oktatóink.
Komolyan. Egyszerűen leesett az állam, és azt is mondták, hogy most jelenleg nekünk van a legtöbb esélyünk megkapni a következő bekerülő babát.
KÖszi mindenkinek aki szurkolt, mert biztos az is segített, de ha ilyen jól tudtok szurkolni, holnap is szurkoljatok, mert indulok egy képviselői posztért, a helyi fiatalok siralmasan elhanyagolt állapotára való tekintettel.
nem a máltaiaknál helyezték el a gyereket, hanem írt nekem valaki egy mailt, én megadtam a család telefonszámát, a többit ők redezték le. (Az illető meglehetősen energikus lehetett, mert nem hagyta magát elhajtani a bürokrácia útvesztőiből - képzavar, mindegy. ) A kislány azóta már oda is került azt hiszem - a legutolsó emil arról szólt, hogy a gyámhatóság őket jelöli ki nevelőszülőknek, és már az ismerkedési periódusnál tartanak, vagyis naponta mennek be hozzá, hogy ne legyenek túl idegenek a kicsi számára. Ez kb egy hónapos időtartam, de az már lejárt amennyire emlékszem.
(És ha a vérszerinti anyja nem jelentkezik januárig, akkor állítólag az új törvények szerint örökbe is fogadhatják - szvsz. nem fog jelentkezni, mert egyre rosszabb állapotban van.)
Szegény gyerek, már születése után ide kellett volna kerülnie, olyan sovány hogy rémes. Egyetlen gyereknek sem jó az intézet, még ha a legszebb is akkor se!
Hajrá meastick!
Remélem, kaptok gyereket, és csak egyet akarnak adni egyszerre! Ne menjetek bele másba! Testvérekkel, különösen más nevelőszülőtől érkező testvérekkel vigyázzatok.
Inkább lassabban, de az első a saját családod. Ha az jó, aztán fogsz tudni segíteni másokon is. Ha az összedől, még több segítendő ember lesz!
Rejtett terhesség:
Mi van a mamával? Felfogta, hogy mi történik? Tudunk valamit segíteni?
Magdolnav:
Ha még mindig semmi, akkor dobj egy mailt. Találtam valami lehetőséget.
Alice:
Jól tudom, hogy a máltánál sikerült elintézni a kihelyezést?
Hétvégén lesz a FIKSZ döntés. Akkor kapja meg a párom a tanusítványt, már nagyon várjuk, hátha a papírral együtt végre babát is kapunk. Szurkoljatok!!!
A kórházban csak tudják mi a helyzet?Legalábbis reménykedjünk.Az orvosi titoktartás miatt gondolom nem mondanak semmit,de ha biztos,hogy kórházban van!!akkor esetleg megnyílna,ha látja hogy van kiút.
Ezt már az örökbefogadáson is leírtam, bocs, ha valaki kétaszer látja!
Nekem az a bajom most, hogy a Megyénkben rengeteg az ellentmondás.Egyik azt mondja, hogy nincs gyerek, akit nevelőszülőhöz akarnak adni, a másik azt, hogy tömve vannak a csecsemőotthonok.(Ez utóbbit azok a nevelőszülők is megerősítették, akik a gyermekekért mentek kihozni őket.)Az egyik azt mondja, hogy a tanfolyam vége elött nem adhatnak gyereket, a másik oldalon meg ott van az, hogy 10 résztvevő házaspárból 6-nál már vannak kihelyezett gyerekek. Az a helyzet, hogy amikor otthon eszi a magány és a gondolatok az emberlányát, ezek mindíg felötlenek bennem. Most mi ez?Milyen csapatmunka az, ahol folyamatosan ellenmondások, hazugságok vesznek körül?
Azért nem mondja el, mert maga előtt sem vallja be.
Egyszerűen nem képes elmondani azt, ami nincs.
Ennek a fordítottja is igaz, volt egyszer egy 8 hónapos(!) álterhes lány. Ő is és a férje is(!) nagyon várták a babát.
Nagyon nehezen sikerült velük elfogadtatni a valóságot.
Szóval pszichológus (pszichiáter) szaksegítség kellene neki sürgősen.
Milyen osztályon felszik? Ki látogatja?
Most már biztos, hogy kórházban van.T.bányán a Szt.Borbálában.Egy szomszéd faluban lakó barátnőnk meglátogatta, de neki se az igazat mondta. A csajó azt mondja, hogy már az is előre lépés, hogy elment a kórházba, és ott lesz 1-2 hónapot.Állítólag műtik.(Ő se hisz neki.)Annyira szar belenyúlni valaki életébe, és sajnos köztünk se volt nagyon szoros a barátság. Még gondolkodom kicsit.Mit lehet mondani?Más csaj is felajánlotta neki a segítségét, és mégse mondta el az igazat.
Szerintem ez a szerencsétlen azt hiszi,ha tagadja,akkor nem is igaz! Nem vagyok pszichológus,csak tanultam hat évig,ez már egy beszűkült tudatállapot.Biztos,hogy kórházban van?-mert akkor már talán tragédia nem lehet,de ennek feltétlenül nézz utána.
Szeretettel üdv.C.
Sztorizok egyet.:
Van egy ismerős csaj, aki teljesen úgy néz ki, mint aki terhes.Már van egy 6éves lánya, elvált.Nem régen ült mellettem, és a nagy hasa mozgott.Rá kérdeztem, azt mondta nem igaz.Sokan kérdeztük mmi van, tagadja.
Az apja ugyan alkoholista, de ő is azt mondta, hogy 4 gyereke van,3 unokája, már látott elég terhest, a csajó terhes, de neki is tagadja.Most a7-8. hónapban lehet.Azt állítja, hogy cisztája van, azért néz így ki. Na jó, hogy a hasa nő, de a melle, az arca, a keze, a lába is?Most elment egy másik városba kórházba, az egyik barátnője megadta a számát, és arra kért beszéljek vele, mert meg fogja bánni, ha örökbe adja.
Most mit lehet ilyenkor csinálni?Segítsetek!
A jóakaró barátnő, azért kért meg, mert tudja, hogy nevelőszülő akarok lenni, és már tanulok is.
Azt mondta, hogy beszéljem rá, hogy én nevelőszülőként nevelem a gyerekét, amíg ő nem képes rá(anyagi-mentális, stb. okok).
Mára ennyi.Kérlek adjatok tanácsot.Belefollyak-e az ügybe, és hogyan.
Sajnos semmi hír,nagyon rossz így!
Annyit találtam,hogy régebben a Szociális és Családügyi Min.volt az illetékes,most fogalmam sincs.Megvallom,azt sem tudom maradt-e az új kormányban ez a minisztérium.Megvallom jó ideje nem figyelem ezeket a változtatásokat.Az a tapasztalatom,hogy rengeteg pénzért minden új átszervezi a minisztériumokat, a hatékonyság ezzel arányban nem nő.Belefásultam már,amúgy is rossz passzban vagyok,aki ezt a várakozatást kitálta,az nem is tudja mennyi hiábavaló szenvedésst okoz vele.Ugyanis szilárd meggyőződésem,hogy van olyan gyerek az országban,aki már régen velünk lehetne.Rosszul fogalmaztam,többesszám a helyes,vannak gyerekek és várakozó családok.
Szeretettel üdv.C.
Nem tudjátok, hogy melyik minisztériumhoz tartoznak pontosan a TEGYESZ-ek? Jó lenne nekik is olvasni ezt a topicot!Komolyan mondom!Ez akkor jutott eszembe, amikor DAvi azt mondta, hogy kiálltsunk nagyobbat!
Derítse már ki valaki, hogy kié ez a terület, és írja le ide valahová...
Előre is köszi!
Más:
Már folyik a második tanfolyam, ahová csak én járok, a 32 órás.Elég lazának találom, de érdekes.
Pszichológia, Egészségügy, Gyámi ismeretek, és Pedagógiai ismeretek.November végéig tart sajnos, kicsit félek, hogy a tél közbeszól, mert a Bakony már 10 centis hóban is átjárhatatlan. REménykedjünk.
Mi jól vagyunk, baba is, sőt, a kislány mamája is.
Ha van egy kis szerencséje, akkor jan-febr táján visszakerülhet a baba, ha nincs, akkor valszeg tartósabban nálunk marad. Ez attól függ, hogy a mostani megkapaszkodási kísérlet mennyire lesz sikeres. Amennyit lehet, mi segítünk.
Köszi a választ,ha a korábbi írásokat elolvasod,abból kiderül hogy mi is a mi gondunk.Röviden örökbefogadható öt éves kor körüli kislányra várunk.A hivatallal kapcsolatban a vélekedésünk hasonló a Tiédhez.
A meddő várakozás és a kiszolgáltatottság a legrosszabb az egészben.
Itt a két fórumon,már mindenki segít,és ez adja az erőt!
Úgy segített az internet, hogy kaptam jó pár mailt, amikre válaszoltam és összehoztam az érdekelteket. Nem tudom mennyire befolyásolható a hivatal, csak annyit tudok a visszajelzések alapján, hogy rém lassú, és mintha nemigen akarnák kiengedni a kezükből a gyerekeket - nem személyiségként, hanem aktaszámokként kezelik őket. De ha a gyakorlatra vagy kiváncsi, mert hasonló gondod van, szivesen megadom a barátnőm számát, akinek sajna már van gyakorlati tapasztalata.
Idemásolom egy nyár elején megjelent hozzászólásomat, amelyet az SOS fórumba tettem be, de valaki ide is átmásolta - köszönet érte:
"Kedves olvtársaim egy nagyon szomorú történetet vagyok kénytelen veletek megosztani.
Régi barátnőm valam egyidős lánya 20 éves korában rászokott a kábítószerre. (Nem a családi háttér miatt, csak rossz társaságba keveredett.) Maga a történet nem túl érdekes, a család állomásait nincs kedvem felsorolni, mindenesetre mindent megtettek amig lehetett és amit lehetett. A lány később elköltözött, majd terhes lett. Mivel a gyerekét nem tudta ellátni, különféle problémák után a gyámhatóság a nyugdíj felé közelítő barátnőmet jelölte ki gyámul, aki a kicsit azóta is lelkiismeretesen neveli.
Igenám, de a lány még egy kislányt szült, akit a barátnőm már nem képes ellátni. A gyámhatóság intézetbe tette, ott van ma is. A barátnőm rendszeresen látogatja, de szeretné, ha a lelketlen és rideg környezetből családi körbe kerülne, ahol szeretik.
(Külön topicot érdemelne a gyámhatóság hozzáállása ill. ahogyan az intézetben gondozzák...)
Mivel az anyja - noha a születése óta nem látta, és a pszcichológusa tanácsára nem is akarja, nehogy érzelmileg kötődjön hozzá - nem mond le róla, nem adható örökbe.
Amúgy a lány már egy jó ideje leszokott, a baba egészséges, mosolygós és szép. De az anyja depressziós, így nem lehet rábízni"
A fejlemény azóta annyi, hogy úgy néz ki, a kislány 2 hét múlva szerető családba kerül, és az internet segített neki ebben!
Örülök neki rohadtul!
