Mi éltünk meg egyszer egy akkora vihart, hogy a hatalmas pálmafák majdnem a földig hajolgattak. Az utolsó előtti napunk volt, másnap is esett még az eső nagyon be volt borulva. El is indultunk haza, kocsival voltunk. Aztán az úton, Malagáig csak csodálkoztunk, hogy mennyi szétszórt kerti szék meg más is heverészik részben az úton másrészt szanaszét.
Vigyázz a medveölőre, nehogy felkapja a szél és bedobja a tengerbe.:-)
A két beírás között a kötelező reggeli kutyasétán voltunk. Mint látszik, nem volt hosszú. Talán ha 50 métert ment a barátom. :-)) Utána szembe szélben vissza evickéltünk. Mióta itt vagyunk a Gib. öbölben nem láttam még ekkora vihart. Olyan, mint a viharos Balaton. Innen az ablakból látványos, szórakoztató a hullámok játéka. A nejem rollerrel akart menni Gibre. :-)) Mondtam, hogy egyik irányba nagyon jó lesz, de nehéz cipelni a a rollert. Kocsival ment, csak ilyenkor kérdéses, hogy hol talál parkolót.
Az akkori megfogalmazás szerint, ti reakciósok voltatok. Nem tudom, hogy mitől vezérelve, de nagyapám (viccből)a '60-as években kis reakciósnak hívott. A családban senki nem volt semmilyen pártnak tagja, híve. Két elhajlásról tudok. Két nagynéném is jehova volt.
Te sokkal későbbi gyerek vagy mint án. Mikor én kezdtem iskolába járni, akkor nagyon nyomatták a nagy Magyarországot, a magyarok nagyasszonynát meg ilyesmiket. 45-től ez elmult és mondhatnám megéltem 2 év normálisat. Aztán meg jöttek e kommunista jelszavak. Jól fel voltam vértezve, alapból elutasítottam minden féle irányzatot. Ehhez persze otthon biztos nagy segítséget kaptam.
SZÜLETTEM Magyarországon,1944, március közepének egyik éjszakáján . Azaz 0 óra 35 perckor 16-án hajnalban.Másnap délelőtt papa bebattyogott (ezt csak képzelem, soha senki sem mondta, hogy valóban így volt-e)a paphoz , s bemondta neki, hogy Éva Mária kislánya megszületett az éjjel.- Azaz március 15-én. Ez tuti magyarkodás volt az akkor ugyan magyarországi ,ám pár hónap múlva már szlovákiai Léván. Nagyobb és több magyarkodásra nem emlékszem. Nem reszlovalizáltunk. Ez vajon magyarkodásnak tudható be? Apám közel volt akkor a negyvenhez, mama csak 25 lehetett, amikor belementek, hogy felrakjanak minket az ismeretlenbe vivő járművekre. Ezt ugyan 20 évvel ezelőtt megírtam meseként éppen itt, a topik legelején. Kaptam is megjegyzéseket, azt hitték .......... már nem emlékszem mit, meg kellene a topiknyitómat nézni.
A történeteimet itt bőven szórtam rátok, nyitott könyv vagyok, de remélem, magyarkodást nem hallottatok/olvastatok tőlem. A férjem kétségbe volt esve, amikor Messzi messzire került. Mert nem lett híve rendületlenül a hazájának. Én nem keseregtem.
Amióta 24 órás internethasználó lettem, s Messzivel többet dumálunk mint az itthoni Puttyommal, főleg nem kesergek.
Úgy gondolom, jól döntött. A magyar nyelvet használja, de az itthoni történések nem ösztönzik a végleges hazatérésre. Amikor már a Himnuszban sem lehet biztos az ember- mármint hogy mit gondolt a költő.... Amikor Kossuth apánkról kiderült, hogy nem éppen atyai módon viselkedett eleink pénzével... amikor annyi gyalázatos történelmi eseményt dugtak az orrunk alá.. hááát...... az én rendületlenségem is megrendült alaposan.
Tudom, hogy senki sem gondolt a topikbéliek magyarkodására, de én igen. Az enyémre. Ami szvsz nem is létezett.
Nem tudom ki hol vonul. Ha nemszeretem dolog, akkor nem kell oda menni.
Mist pl. a németeknél mindenki vonul, már egy hete, 1í és százezrével a szélsőjobb egyesülések és pártok ellen. Nagyon örülök neki.
Első tüntetésem akkor volt mikor bevezették a fakultativ hitoktatást, azt hiszem 11 éves voltam. Sajnos anyám haza ráncigált. Azóta sokszor demonstráltam ahol lehetett. 56-ban természetesen, de még késsőbb a svédeknél is az oroszok ellen. Pedig ijesztgettek, hogy majd nem kapok állampolgárságot, még a tv-ben is látható voltam, de nem érdekelt. Szóval az igazamért vagy a jogaimért kimenni demonstrálni jó dolog, szerintem!
Én is rengeteg skandináv krimit meg mást is olvasta, sőt! Ott éltem 7 évig, mint hontalan nem menekült. Szó szerint, mert a menekült státuszomat sokkal később kaptam meg. Soha egy percig nem éreztem , hogy bárki lenezőlég vagy bárhogy viselkedett volna velem. A kolléganőm azt mondta a hivatalnak, mikor az állampolgárság miatt megkérdezték, hogy örülhetnek egy ilyen új polgárnak kint amilyen én vagyok. Mindenki, felettem és alattam állók is tök normálisak voltak velem. Persze dolgoztam, soha egy fillér segélyt nem kértem és nem kaptam. Erre kifejezetten büszke vagyok. Az igaz, hogy szerintük az ő országuk a legjobb, de ez csak jó. Bár én mondhatnám ezt itthonról.:-(
Mindezt nem mondhatom el következő "hazámról", de ők köztudottan utálják a külföldieket, azzal együtt, hogy nem tudom mit kezdenének, ha nem lennének külföldi munkaerők náluk.
A magyarkodás, mint írtam: ”… a nemzeti érzelmek kulturálatlan, túlzó módon történő fitogtatása […].” A jobb érthetőség kedvéért, annak hangsúlyozása, hogy mi vagyunk a ló tökén a csomó. Ezt lehet mondani bárkinek a lenézése nélkül is. Ahhoz, hogy valaki lenézzen valakit, ahhoz nem kell magyarkodónak, vagy gazdagnak, vagy okosnak lenni.
Azt hiszem az, hogy a neveletlen gyerekeket nem szeretem, már tudott dolog. Valamelyest neveltekkel már tudok mit kezdeni. Magyarkodni soha nem magyarkodtam. Se itthon se máshol. Szerencsére felmenőim se voltak nagy magyarok, csak sima dolgos polgárok. Amit pl. még máig se tud mindenki, arra apám már első elemista koromban mondta, hogy ne érdekeljen, mert lázálom. Trianonról volt szó. :-)
Elképzelhetitek, hogy 1941-ben, mikor iskolás lettem, nagyon ment a dolog. Magyarország nem ország Nagymagyarország mennyország, ezzel kezdtünk felállva minden reggel. Apám aztán 4 évig húzta a mérleg nyelvét jó irányba. Később már nem kellett húznia, mert alapból utáltam mindent amit tanítottak, legyen az irodalom vagy történelem, akár még a földrajz is.
És igen, Zygotának van igaza, a mi korosztályunknak már bőven lenne miről beszélgetni, ha akarna.
Azt írod, hogy nem érdekelnek az emberek, és szavaidból úgy tűnik, hogy nem igazán érzed jól magad, akkor sem ha gyerekek vannak a környezetedben. Az, hogy te ilyen természetű vagy, az egy dolog, de lehet, sőt biztos, hogy mások másképp vannak ezzel, hiszen például ezért érdeklődnek utánad, mi van, hogy vagy stb, mert érdekli őket a másik ember, adott esetben éppen te. Azt hiszem, hogy talán nem vagy annyira unalmas, fád ember, mint amennyire láttatod magad. Mindig ilyennek érezted magad, vagy ez az érzés az életkorral erősödött fel?
Azzal egyetértek, hogy nem kedveled a magyarkodást, én is így vagyok vele. A magyarkodás – szerintem – a nemzeti érzelmek kulturálatlan, túlzó módon történő fitogtatása a turulmadártól, az árpádsávos zászlón, a fél méteres kokárdán, a zsinóros ruháig. Meg aztán ugye: mi magyarok tartsunk össze! Sokszor csodálkozom, hogy éppen azok magyarkodnak legjobban, akik elmentek az országból. Nem tudom, hogy a spanyolok vajon spanyolkodnak, vagy a dánok dánkodnak-e, és ezt vajon otthon, hazájukban teszik, vagy csak az országukon kívül?
Látod, szerintem ilyen, meg más dolgokról is beszélgethetnénk.
És nem vagyok depis, nagyon is jó a kedvem, csak nem vagyok vevő a magyarkodásra, mindenféle csoportban magamutogatásra. Nem találok jó társaságra. Az itteni csoportok eltúlozzák hazafiságuk. Többnyire politikai szólamokat zengenek. Meg tényleg nem érdekelnek az emberek. A medveölő egyenesebb.
Nagyon örülök, hogy végre néhány percre elfordultál az ablakodtól, a kedvünkért. Tudom milyen egy ilyen kilátás, volt nekem is részem ilyesmiben, de! Aki hozzá volt szokva, hogy jütt, ment, emberekkel beszélgetett sok minden iránt érdeklődött, az ha nem beteg, akkor nem képes leragadni egy kilátásba. Ha mégis, akkor minimum depressziós, az én szememben.
Van itthon is ilyen egy helybe beleragadt barátnőm, őt is mindig zaklatom, és próbálom felkelteni az érdeklődését valami iránt. Pont ma derült ki, hogy megfogadta a tanácsom és most már szed D-vitamint, amitől sokkal jobb a kedve és fittebb is lett. Neked nem mondom, hogy szedj D-vitamint, mert te eleget vagy a napon, ha máshol nem az ablakban rád süt. Szóval nem értelek, de tudom, hogy nem az én dolgom, hogy téged kizökkentselek ebből a semmi se érdekel hangulatból.
Én mennék szívesen ha vinnének és lenne időm. Még oda is, ahol már voltam, mert minden változik, van ami jobb és van ami rosszabb lesz, de mindenképpen más. A világ színes és érdekes, még nekem is, aki már a százhoz közeledem lassan és örökké időhiányos és fáradt vagyok.
Na most jól kiprédikáltam magam, megyek a "rongyok közé" hogy egy klasszikus idézzek. Pá édes Fiam.:-)
Írogathatnék, de nem fog érdekelni senkit, mint ahogy engem, sem érdekel Katalónia. Igaz Andalusia sem.
Itt van a fiam, de többnyire a lányomnál. Az unokámmal bejönnek naponta, hogy ide mennek, oda mennek tartsak velük. Menjen a fene!
Ha itt van, akkor sem nagyon tudunk miről cseverészni. Ő otthon egy pénzintézetnél magas polcon ül, csak a tulajdonosi kör van felette. Akkor miről cseverésszünk? A volt feleségemről, az anyjáról? Az is megvolt. (anyád? jól van?)
Volt egy (nem parázs) vitánk. Tetszett nekik egy lakás, vegyem meg, vagy megveszik ők!
MIT BÁNOM ÉN! (bocs) Minek vennék én már ingatlant 72 évesen? Egyébként is megmondtam, hogy innen nem megyek sehová! Ezt a kilátást nem adom. A tulaj ezt pedig nem adja el és a házban sincs ezzel az oldali kilátással rendelkező eladó. (nincs is eladó)
A kocsit néha megnézem, hogy megvan-e? Azt sem tudom beindul-e? A nejemnek van két villany rollerje, azzal járkál.
Köszönöm a kérdést. Én jól vagyok. Gondoltam, hogy beteszek egy friss képet. ua lenne, mint a régi. Minek? A fene sem kíváncsi rá.
Hallom a hírekben, hogy Spanyol országban, főleg Katalóniában, valami szörnyű szárazság van, már 3 éve. Lassan kiszáradnak a víztárolók és bejelentették a vészhelyzetet.
Vajon a fiainkat is elnyelte a szárazság? Gépészünk lassan már arra is lusta lesz, hogy leírjon egy-két szót és örökké itt is figyelő Cyrano is eltünt mióta oda utaztak. :-(
Örülök, hogy tetszik. A szerző többi könyve korántsem ennyire könnyed, azokat nehezebb követni, mert az időben ugrál sokszor évszázadokat. Mint már írtam most a Budapest Nagyregényt olvasom, ami egy-egy kerülethez kapcsolódó írásokat tartalmaz. Ahány kerület, annyi szerző, és ennek megfelelően kissé heterogén a tartalma is és az írások színvonala is, szerintem. De vannak köztük remek írások.
Úgy jártam, mint az igen mustáros olvatársunk. Elkezdtem a Mamutokat előről. Iszonyűan tetszik::)))De amíg sikerül beleolvasnom magam a regénybe - 40-60 oldal, addig nem igazán tudok a szereplőkkel megismerkedni. Hát újraolvasom. Hát újra élvezem. Újra tudok eltörengeni ugyanazokon a dolgokon, amiken az első olvasáskor eltöprengtem.. És röhögni is..
Ha már a fenyőket emlegetitek, eszembe jutott, hogy talán nem meséltem még, hogy a házunk előkertjében álló két hatalmas, 20-22 méteres fenyőfát ki kellett vágatni, mert veszélyesek voltak, mert a lombozatuk hatalmas volt a gyökérzetükhöz képest, és nem voltak stabilak. Igazságügyi szakértővel kellett megvizsgáltatni, hogy valóban veszélyes-e. Igen a házra dőlés meg a járda feletti légkábelek veszélyeztetése miatt mindenképpen az volt. A önkormányzattól engedélyt kellett kérni a kivágáshoz, megnézték, engedélyezték, szeptemberben egy nap alatt alpinista favágók kivágták, a fát felvágták hengerekre. Mivel mi nem tudtunk vele mit kezdeni, betettem hírét a Facebookra a budafoki csoportba, hogy elvihető. Egy órán belül rábuktak, másnap elvitték, ráadásul utcabéli ismerősök. Most van két kb egy méter magas törzsmaradvány, amire Zsuzsa olyan virágot fog tenni, ami olyan lelógó. A ház is több fényt kap, és a kocsilejáróra sem hullik az a rengeteg tűlevél. ami a vízelvezető rácsokat rendszeresen eltömte. A néhány nappal ezelőtti, éjszakai szélvihart nem tudom, hogyan bírták volna ki.
Egyébként, hogy a házunk felismerésében milyen szerepet játszott az a két hatalmas fa, azt az is jelzi, hogy amikor a kivágás után ismerősök jöttek kocsival hozzánk, simán túlmentek, mert nem ismerték fel, hogy hol vannak.
Azt mondanom sem kell, hogy az egész történet kb 300.- ezret kóstált. :-(((
A kertben kibújtak a hóvirágok, a bimbók nőnek, de még nem nyíltak ki. Az éjszakai fagyok még elég masszívak. A madarak rendületlenül jönnek. Ma jött egy új faj, amit még nem láttam mifelénk, de beazonosítani nem tudtam.
A gyerekeknek írt növénytörténeteimet elküldtem egy kiadónak, egyelőre annyi választ kaptam, hogy foglalkoznak vele.
Na ugye, hogy van írni való! Az a fenyőtoboz nagyon kíváncsivá tett. Van belőle jó meg rossz is?
Itt a minap ünnepeltük a fenti szomszédommal, hogy végre kivágták a szomszéd kertben a három halott, hatalmas fenyőfát. Reggel ha kinéztem, felkelés után, rögöt azok bökték a szemem.
Most meg tervezem, hogy mit is főzzek a hét további részében. Azt hiszem el kell mennem vásásrolni.:-(
A Mai keddet elég jól túléltem, pedig nem sokat aludtam éjszaka. Ebédfőzés közben hallgattam nem a Bolgár, hanem a Neumann urat. Ott is a Bayer Zsolttal meg az apjával foglalkoztak. Így kapom a híreket. Dunsztom sincs mire reagálnak az emberek, de aztán lassan el tudom képzelni.
Én megint Florian Iliest olvasok, nagy élvezettel. Vannak már magyarul is könyvei, ajánlom mindenkinek a figyelmébe! Nekem letehetetlenek voltak az előzőek.
Nem. Nem igazán teszem ölbe a kezem. Leginkább a szememet kaparászom a jobb kezemmel főleg. És ez nem tetszik nekem::)) Ez a szemem lett szürkehályogtalanítva. Grrr. Ráadásul elég sokat olvasok. Voltak éveim, amikor ezt a tevékenységemet szüneteltettem. Most bezzeg szarozik a szemem!! Pedig eszem a mustárosunk ajánlotta Stefánsson könyveit. Az éjjel az olvasottakról morfondírozás közben kérdésekkelmostromoltam magam, dem nem tudtam válaszolni. Szal úgy döntöttem, ha ezt a könyvét béfejezem (Gondolatok a mamutfenyőkről..)újra átfutom az összes eddig olvasottat, s jegyzeteket készítek magamnak. Ez után próbálok magamnak a kérdéseimre felelni:::))Steprteber végén pedig s fenekem alá veszek egy ICEt, s elbandukolok az íróval talizni.
Hát nem isteni?
Máskor, ha nem az ölemben van a kezem, vadul szedegetem az budvaron a milliónyi tobozt. Van, amelyik a kukában végzi, van, amelyik a cserépkályhámban. Ne kérdezd, melyik toboznak alakul élete vége jobban::((
Ölbetett kézzel feküdve hallgatom drága Bolgár urat, ha valaki megzavar a hallgatésa közben, akkor este vagy délelőtt a kávéivásom kellős idájén meghallgatom az archívumból. Most pl szegény Bayer Zsoltot támadják . Furák ezek a Klubrádió hallgatók. De majd jönnek a Paláveresek, s kapnak a képükre rendesen. Talán még Orgoványt is beveszik a védelmezők közé.
És még annyi mindent csinálok- soknak aztán semmi de semmi értelme nincs- mosógéppel, mosogatógéppel dumcsizok-hát nem feleslegesen mosom a mindenfélét? Úgyis rövid időn belül minden de minden újra koszos lesz::((((
Jó reggelt itthon, s jó reggelt amott a tenger mellett.
