Na meg onnan kellene tovább fejlődnie szeretőivé - ahogy mi értelmezzük a szeretői kapcsolatot, meg még néhányan itt - , de a tapasztalat szerint, ez szinte lehetetlen :-(
Valószínű másképp látjuk a világot, én kapásból feltudnék sorolni legalább négy NŐt innen akivel szívesen találkoznék, de engem behetárol a korom, így csak olvasó és szemlélő vagyok. Az igazság az, hogy én már annak is tudok örülni ha a nők jólérzik magukat, ha talán általam, az csak hab lenne a tortán. :-)
/Adri, te anno valami kérdeztél tőlem privát, de azt tudom nem válaszoltam rá.. nem szokásom, de akkor nagy kotyvasz volt körülöttem, szó szerint.. szóval megválaszolnám, ha emlékeznék:))/
Persze ismerek innen pár embert személyesen is, de az egyik sem szeretői vagy szexpartneri kapcsolat. De még ez esetekben sem én küldtem előbb fotót, vagy mutattam meg magam a fb-on :-)
Vannak közöttünk igenis bátor férfiak akik nem félnek "randevúra" menni, sőt meg is merik mutatni magukat, és talán két szónál többet is képesek leírni. (kő kóla?) :-) Lehet, hogy van bennük egy kevés exhibició is, de anélkül, hogy láttatnák megukat csak a gondolatban bízva, vajmi kevés eséllyel indulnának itt a nagy megmérettetésben. Most több nem jut eszembe, pedig végig olvastam az egész topikot. :-) Mindenesetre sok sikert kívánok itt minden boldogságot kereső nőnek, férfinak.
Gondolkodtam a dolgon és így meghalt a tett. :-) Már letettem a voksom, hogy aztán beszkadt alatta a föld, az lehet, hogy rajtam is múlott. Minden esetre míg legalább be nem szakadt, szép emlékkel lettem gazdagabb.
Ez a sült marha nem az a sült marha, elhiheted! :) Ha azt mondom, akár egy kanállal is megeheted...? :)
Nem vagyok nagymenő, de egy időben úgy gondoltam, lesz időm és energiám gasztroblogolni, aztán elmúlt. :) De amit lefotóztam, azt jobbára ki is posztoltam, szóval ezért nem annyira szeretném itt is leközölni. De kajában - is - szeretem a kihívásokat, főztem már 12 főre 7 fogásos menüt egymagam, de az nagyon durva menet volt...
Ugyanaz, hogy úgy állsz hozzá ehhez az egészhez, mint a cégek, HR-esek egy része az álláshirdetéseikre jelentkezőkhöz (van manapság tapasztalatom, mert a járműves szakmának legalább 10 évre vége - mérnök vagyok):
1. Feladják a hirdetést, leírják, hogy a jelentkezőknek milyen feltételeknek kell megfelelni
2. Megkapják a rengeteg jelentkezést, most ezekből maradjunk csak azoknál, akik legalább 90%-ban megfelelnek a leírtaknak
3. Nem válaszolnak (jó, Te ez alól kivétel vagy)
4. Többedszeri noszogatásra, hogy megkapták-e az önéletrajzot
4.1 Igen, de már betöltöttük az állást (1 nap alatt? Ez különben tipikus válasz itt is - ott is)
4.2 Igen, de nem felel meg, mert: és olyan kifogások jönnek, amely követelményeket le sem írtak a hirdetésben
4.3 Csak azért adtuk fel, hogy feltöltsük az adatbázisunkat!
4.4 Igen, megkaptuk, de csak a konkurrencia felé akarjuk mutatni, hogy nekünk milyen jól megy, hogy ennyi ember kell(ene)! (Ezt fű alatt súgta meg valaki)
4.5 Igen, megkaptuk, maga nagyon jó (nagyon szép), majd szólunk
4.6 Ha valaki nagyon kiváló (min. Nobel-díjas) esik be, majd azt esetleg megnézzük (ezt így megkaptam a telefonba - Knorr Bremse)
Semmi nem történik, majd több alkalommal újra látom ugyanazt a hirdetést, telefonálok, és semmitmondó válaszokat kapok ismételten.
Közben telekürtölik a cégek a világot, hogy nincsen mérnök, nem tudnak fejleszteni, de felvenni nem vesznek fel, illetve a sok fiatalt rábeszélik hogy mérnök legyen, aztán majd végeznek, és ott állnak majd, mint fasz a lakodalomban.
Remélem érti mindenki, hogy nem tévedtem el, és nem a PoliDilibe akartam ezt írni, hanem megérti az analógiákat.
Nicky, Te pedig sírsz, hogy nincs semmi (mint a cégek), de az esélyt még a 99%-osnak sem adod meg (nem magamról beszélek, látható, hogy a régi nickemet vettem vissza, amúgy is utálom a köntörfalazást), hanem várod a talán nem is létező Nobel-díjast.
Különben nemcsak Rád, hanem nagyon sokakra igaz ez.
