Fő bajom az,hogy az angol szövegnek csak a felét értem és naná,hogy pont azokkal a szövegrészekkel gyűlik meg a bajom amelyekre igazán kíváncsi volnék. A szótárból való fordítás nagy munka,időm sincs rá,a gogle fordító pedig idegesítően használhatatlan. Soha,sehol nem tanultam angolul csak otthon autodidakta módon nyelvkönyvekből és azt is még fiatalabb koromban . Társalogni,levelet írni viszonylag tudok és a sok-sok dalszöveg és zenehallgatás révén kiejtésem is rendben lenne,de mindez nagyon kevés az érdeklődési köröm kielégítéséhez. Bevallom ezért "nyúzlak" időnként benneteket.:-))
Köszönöm a kimerítő angol nyelvű anyagot,de azért elmondhatnád saját szavaiddal néhány mondatban,hogy a Te értelmezésed szerint milyen vonatkozásban utal saját magára azzal a bizonyos szóval,és hogyan összegzi ő azt a 11 együtt töltött évet ? Igaz "bagolynak" voltak személyiségi és alkohol problémái is kanadai tartózkodása alatt,de aki olyan gyönyörűen ír a vadonról az indiánokról és az állatokról annak a lelkülete nagyon rendben kell,hogy legyen. Ettől még persze lehetett nagyon rossz természete...
Nagyon keveset ismerek az amrikai nyelvekből. Morgan irokéz bemutatásaiban rengetg magyar szót véltem felfedezni. De problémám, hogy a megfelelő szavak vajon irokézül is azonos jelentésűek?
Az irokéz nyelv elképesztő módon, összevonja a szavakat.
Mellesleg tudtak írni, ezért az Író Kéz nem esik messze a népnevüktől.
Definitive biography is not the aim of the book, and it is clear that the "devil" of the title is meant to be the author. By her account, she was restless and headstrong, continually tearing off on her own to prospect for gold, getting stranded in mining camps, paddling away on canoe trips, drinking herself into belligerence and repenting the next day. She tells it well and her adventures are perfect escapist reading: it must have been great fun being Anahareo, wheeling around a true North which was more strong and free than it looks to be today as we drive
past the deserted shacks and those mournful "Gateways to the North" on our way to the cottage. The genre is autobiography, and yet Anahareo is no more analytical about herself than she is about Belaney. She skates along agreeably on the surface of things past with a style that is sassy and pleasingly archaic: people tease each other as a "kid", "dope" or "greenhorn" ; it is like tuning in Astaire and Rogers on the Late Show. Devil in Deerskins evokes the period and is well-made entertainment, but it also points the need for a larger, stronger book on Archie Belaney, one which would incorporate all the biographical data, cast some light on Belaney's psychology and interpret him against his cultural background. For he was a very curious phenomenon indeed. Dickson long ago mentioned Belaney's resemblance to his near-contemporary, Lawrence of Arabia. Both were white men who hated WASP Britain and who fled into a primitive world they admired more. It seems to be that both remained
boys in many respects, capable of unthinking cruelty and enjoying dress-up and games. They were also serious men who spoke for the rights of the people and the land they had adopted, and they wrote responsible prose. They seemed to wither upon exposure to the society they had rejected, and Grey Owl in particular got trapped by the image he created for himself. Both represent the sunset of Romanticism as failed make-believe noble savages gone astray in the trivial Twenties and drear Thirties. Why then is Lawrence a cult-hero and Belaney comparatively obscure? It seems that Grey Owl is still an undiscovered treasure, a national legend manqué who should be, and perhaps will be, a Canadian byword. Why has there been no comic book, no television series?
(Surely the material packs more clout than Radisson and Groseilliers, or the white folks of Jalna.) Belaney was originally rejected because he was not a sinless Ideal, but now we are not so finicky and his credentials seem impeccable: an immigrant who becomes a professional Canadian promoting the myth of the sacred North, the inventor of his own past (see Frederick Phillip Grove), a talent subject to the mercy of his public's expectations (see Leonard Cohen or Team Canada). Devil in Deerskins is all very well, but something more should be done with the property. A nation usually gets the St. Francis it deserves, and when the real thing comes along, he should be paid respectful attention.
Anahareo thrived in the wilderness, but hated the brutality of fur-trapping, and influenced Archie to abandon it for good. Starting with two orphaned kits, the young couple tried to set up a beaver colony for conservation purposes, and, after poverty, doubt and every sort of setback, they succeeded in establishing a beaver sanctuary in Prince Albert National Park, Saskatchewan. By this time Grey Owl was a famous man, having publicized his "little people" through movies, recitations and writing; nevertheless, fame made him miserable: he separated from Anahareo and died an unhappy man. Who could resist this story? It has virtue rewarded, with success
exposed as a hollow mockery; it has appealing animals, romance, northern adventure, show biz, and over 60%
national content. It has also been told before, by Grey Owl in Pilgrims of the Wild, by Lovat Dickson in his dated but still readable Half-breed (1939), and by Anahareo herself in My Years with Grey Owl ( 1940). The Grey Owl buff will want to read Devil in Deerskins, but there is nothing radically startling in its biographical information, and although we are given more than we knew before about Belaney's tastes and opinions, he remains a rather shadowy presence in the book. Anahareo is discreet about his reputed drinking and bad temper; she gives scant commentary on the breakdown of their relationship and offers no insight into the despair which apparently destroyed Belaney after he became public property. A description of whatever made him tick is not attempted; but then, he was a close-mouthed man and Anahareo was as surprised as anybody to read that he had no Indian blood.
Recently there have been signs of a renaissance. Macmillan have reissued five of the wilderness books in paperback; the CBG is planning a radio documentary; and articles have been cropping up in journals, from a severe re-examination of the life in Ontario History to a generous appraisal of the literary style in TheEnglish Quarterly. I have met several Grey Owl buffs in Toronto, including a teenage French student from Paris come
to live among the Indians, and a history scholar with a roomful of precisely labelled photos, clippings and memorabilia. Of course, in a boom year for Canadian Studies, there's "renewed interest" in everybody, but perhaps the success of Devil in Deerskins may also be seen as evidence that the white man who became an Indian and saved the beaver is once again coming into his own. When Anahareo met him, Belaney was in his late thirties, a tall, striking figure with a braid and a hawknosed profile. Wounded physically and spiritually in
World War I, he was at that time earning a reputation as a guide, drunk and general hell-raiser in the Biscotasing area of northern Ontario. After a spot of trouble there, he fled to Quebec, building a trapper's cabin and inviting Anahareo, a pretty nineteen-year-old Indian girl, to join him. Eventually they were married in a native ceremony which Anahareo describes in detail perhaps because so much fuss was made in 1938 about the four or five consecutive "wives" of the immoral "Bluebeard."
IT HAS BEEN ALMOST thirty-five years since Grey Owl's death and the scandal which followed close upon it, when the press revealed that Canada's famous Indian writer, conservationist and lecturer was really a white Englishman named Archie Belaney. In a sense, journalism was only tearing asunder what it had joined together in the first place: Anahareo's new book makes it clear that Belaney himself was disturbed by publicity that had him a full-blooded red man, a "St. Francis of the Indians". Even so, he passed among his intimates as a halfbreed, and to publicize his efforts for wildlife conservation appeared before audiences everywhere including a royal one at Buckingham Palace done up in feathers and beaded buckskin, knocking them dead with Romantic oratory about the Canadian North. It was harmless enough, but finding that their St. Francis
started life as a middle-class Briton left a bad taste in the public's mouth, already like the bottom of a birdcage from the Depression and the advent of Hitler. The controversy blew over, but sales of Grey Owl's works plummeted and he seemed well on the way to demi-obscurity as a minor national embarrassment.
Az utóbbi időben újraolvastam Szürke Bagoly nálunk megjelent könyveit,majd ennek kapcsán szegényes angol tudásomat latba vetve utána néztem a vele kapcsolatos életrajzi vonatkozásoknak is. Abból amit megértettem eléggé ellentmondásos figura lehetett ez a bagoly...
Feltűnz az is,hogy élettársa ( ha minden igaz a negyedik ),név szerint Gertrud Bernard alias Anahareo,1970-ben írt önéletrajzi könyvének címe : Devil in deerskins : My life with Grey Owl...Vajon mi ez az utalás az ördögre ? Szürke bagoly a könyveiben az együtt eltöltött 11 évüket,bensőségesnek,harmonikusnak írta le,amelyben sok megpróbáltatás,küzdelem és a közös cél összekovácsolta és megedzette kapcsolatukat.
Mivel az említett könyv sajnos nem jutott el hozzánk,kérdezem angolul tudó topik társaimat,hogy mit tudtok erről a témáról.
Úgy tudom,hogy Grey Owl életrajzát is megírták angol nyelven. Egyébként az Attenborough filmjében történtekkel ellentétben,állítólag Anahareo is csak utólag szerzett arról tudomást,hogy Arhibald Belaney még félig sem indián származású ?
A "Farkasokkal Táncoló"-val kapcsolatban olvastam valamelyik fórumon, hogy mivel az indián szereplők sem beszélték a lakotát, felfogadtak egy idős lakota asszonyt, hogy a szereplőket tanítgassa a nyelvre. Később azután a nyelvet még beszélő lakoták jókat kacagtak a moziban azon, hogy a marcona harcosok a filmben úgy beszélik a nyelvet akár egy nő. :)
Én úgy olvastam, hogy a sziú lakotában nincs ugyan külön férfi és női nyelv, de egyes végződések, ragok eltérnek, attól függően, hogy férfi vagy nő a beszélő.
Köszönöm .. .Ne haragudj nem akarok belebonyolódni a mint Gender nyelvek ( férfi , női nyelv ) fogalom témába.
Ez kényes . Tény van . Észak-amerikai nyelvészeti kutatások nem igazán ismertek előttem ( morfológia , egyébb... ). Csoportosítások , történelem igen .
Dakota nyelvi rokonság ? Értelmetlen . Mint Kaliforniai Penutian nyelvi rokonság számomra reális tény ...
Yahi törzs a Kaliforniai Yana nyelv egyik dialektusa a Hoka nyelvcsaládhoz tartozott .
Dél-amerikai nyelvi sajátosság volt special a nő mint eltérő nyelven beszélt ( Kis-antillák Igneri - Arawak ) .
Itt a Karib ínvázió hatására az Igneri férfiakat megölték ( megették ) , a nőket viszont életben hagyták .
Ugyanez volt jellemző Brazilia tengerpartján a Tupinamba , Tupinikin hódítás ( vándorlás ) hatásának következtében .
Talán jobb lenne, ha nálam hozzáértőbb válaszolna, de úgy látom, végül csak sikerült elűznöm a többi topiklakót.
Léteznek nyelvi tabuk sokféle szinten, sok nyelvben. Arról eltérő véleményeket olvastam, hogy külön gender-nyelvekről szabad-e beszélni, vagy csak bizonyos szűkítésekről és egyeztetésekről van szó. (Szerinted, Punks?)
Ha jól emlékszem, akkor a dakotában találkoztam is a beszélő neme szerinti eltérésekkel, amikor egyszer a magyar-dakota nyelvrokonság itt felmerült, és valamit megnéztem. Léteznek másmilyen nyelvi tabuk is, pl. a "harc nyelve", amit háborúban használtak egyes törzsek.
Nemrégiben olvasgattam a topicot és megakadt a szemem az Ishi az utolsó vadember c. könyv címén.
MIvel az egyik barátom polcán láttam többször is, ezért kölcsönkértem.
Mi tagadás, nem kicsit szomorodtam el, ahogy végigolvastam -hogyan tűnt el egy több ezer éves nyelv pár évtized alatt...
Sok tudományos dolgot nem tudok hozzáfűzni.
Egy dolgon azért fennakadt a szemem: Ishi ugyebár a Yahi törzs tagja volt. Ismerünk ynelveket, ahol ugyebár van hím és nőnem. No de van még olyan, hogy a nyelven belül van külön férfi és női nyelv? -mert a yahiknál kvázi párhuzamosan ment a kettő. Saját szavakkal és nyelvtani szerkezetekkel.
Nagyjából kidolgoztam erre egy magyarázatot és átültettem a XXI. századra, de ezzel nem terhelnélek benneteket.
Megjelent első elektronikus könyvem az Észak - Amerikai Penutian - Közép - Amerikai Macro - Maja - Dél - Amerikai Mocsika , Uru - Csipaja és Araukán nyelvek rokonsági jellemzőiről .
Volt egy elég jó anyagom Kokopelliről, de egyelőre nem tudom megnyitni, mert sérült a fájl. De azért pár képet összeszedtem.
Az első ábra szerintem mindenki számára ismerős, manapság rengeteget látni belőle. A másodikon egy tihunak nevezett hopi figura látható (ANMH 50/9336), fontos részletek a háton lévő púp/zsák és a fallosz. A furulya itt nem jelenik meg. A harmadik egy sziklarajz.
Sárfejű kacsinák. Az ágyékkendő hiánya a gyerekességet fejezi ki.
A numinozus kategoriaja is, nekem ugy tunik, hogy beilleszkedik ebbe a kepbe, es egy szukitese annak, hogy milyen erzelmi viszonyt fogadunk el vallasos jellegunek.
Igen, így van.
Elnezest, ha ugy tunt, hogy konretan a keresztenyseget peceztem ki magamnak, de nem errol van szo. Egyszeruen egy masik kultura szemlelese sajat szemuvegen keresztul tortenik, es en tulsagosan sajat-kultura-specifikusnak erzem meg ezt a szemuveget is. Ami a te esetedben konretan kereszteny, ha nem tevedek.
Nem tévedsz, bár sokak nem fogadnának el engem kereszténynek. Egyrészt igaz, hogy "saját" szemen keresztül kell néznem, mert ez az enyém. De én inkább azt éltem meg a szemüveg felhelyezése során, hogy a saját vallásom is kíméletlenül be lett sorolva a többi közé, az Úr ládája a fétisek közé, a konfirmáció a beavatási rítusok közé, stb. A teológia irányából érkezve nagy volt az áttörés, és nem lépett fel az a fajta világnézeti távolság és idegenség, mint pl. az etológiai megközelítés kapcsán, amiről azt gondolom, hogy valami nagyon lényeges tényezőt hagy ki. Épp azt, amit te túl misztikus megközelítésnek tartasz.
Az indianok szellemei/istenei melyik fogalomhoz allnak szerinted kozelebb a ketto kozul?
Mindkettőre ven példa. Jellemző például az az "akarat és alak a háttérben", ami a kereszténységgel való kapcsolatban az Atya alakjával szokott azonosulni, az apacsok Uszen istene például. Vagy a "Nagy Szellem", Gitchi Manitou, aki szintén isten, de hát ugye a "Szent Szellem" is isteni személy, na ebbe inkább nem bonyolódom bele :)
A délnyugaton jellemzőek a kacsinák, az "égi nép", ők eléggé vegyes társaság. Kokopelli például inkább isten, mint szellem, amolyan szélhámos, furulyázó termékenységisten, és ábrázolásában valószínűleg egy antropomorf rovar. Hozzá tartozik a zene, udvarlás, gyermekáldás, de persze a növények hozama is. Van felesége is. A sárfejű kacsinák lehet egy ellenpélda, ők az ősök szellemei, nincs saját nevük és eléggé démonikusak, egyrészt egy bohócrendet alkotnak, mint ostoba és gyerekes karakterű tréfamesterek, másrészt szembeszállnak a termést pusztító tollas kígyóval, harmadrészt az emberek lábnyomaiból sarat gyűjtenek, és így mágikus hatalmat szereznek fölöttük.
Majd teszek be képeket is, de most már elég késő van.
A numinozusrol mar korabban belinkeltel tobb idezetet, szerintem az boven eleg most nekem (meg ugy gondlom a tobbi balszerencses forumozonak, akiknek szetoffoltam itt a topikot). En eleg szubjektivnek erzem, es szivesen hallom az elejtett kommentjeidet rola konkret peldak kapcsan. Talan az a legepitobb, ha a konkret kulturkorre szoritom sajat omlengeseimet is.
> Milyen tapasztalathoz milyen érzelemről beszélsz?
Ugy mondanam, hogy van egy konkret dolog (a mai nap, egy hegy, egy idegen utazo stb), es vannak ezzel kapcsolatos tapasztalatok (jo labbal keltem fel, nyertem egy lotto 5os, csodalatos / borzongato elmeny volt megmaszni a hegyet, bizonytalan gyomrotaji erzes avval kapcsolatban hatba akar-e szurni az idegen) es a viszont ezekbol az erzesekbol vezeti le. Nem profanizalni akarom a kerdest, csak ezt ertem elsosorban erzelmi/intuicio/asszociacio alapu megismeresen. A numinozus kategoriaja is, nekem ugy tunik, hogy beilleszkedik ebbe a kepbe, es egy szukitese annak, hogy milyen erzelmi viszonyt fogadunk el vallasos jellegunek.
> Mármint a keresztény?
Elnezest, ha ugy tunt, hogy konretan a keresztenyseget peceztem ki magamnak, de nem errol van szo. Egyszeruen egy masik kultura szemlelese sajat szemuvegen keresztul tortenik, es en tulsagosan sajat-kultura-specifikusnak erzem meg ezt a szemuveget is. Ami a te esetedben konretan kereszteny, ha nem tevedek.
Persze, ez a szemlelet is nyilvanvaloan merfoldekkel elobbre van, mint a "huje vademberek, vadember hujek" tipusu kolonista szemlelet, es nem csak azert mert alapvetoen egyenrangu felnek tekinti a masik kulturajat is.
> Mivel jártak volna jobban? Nem vitatkozom, érdekel a véleményed.
Atfogalmazom: a magyar nyelvben a isten es szellem mast jelent, mindenkettohoz implicit kapcsolodnak mindenfele jelentesek, attributumok. Pl nem mondjuk Konfuciusz istennek, es meg Buddhaval is bajban vagyok, hogy nem felreertheto-e. A japan csaszart leistencsaszarozni szerintem egy gyakori, de szarvas forditoi hiba. Inkabb beszelunk osok szellemeirol es nem isteneirol. Az indianok szellemei/istenei melyik fogalomhoz allnak szerinted kozelebb a ketto kozul? A jol jartakon egyszeruen azt ertem, hogy mennyire lettek felreinterpretalva, vagy nem.
Az arapahó pipa így, mint önálló hatalom, egyedülálló, és egyelőre nem sokat tudok róla. A teljes mítosz nem is ismert, mert titkos, csak bizonyos részletek nyilvánosak. Úgyhogy egy kis türelmet kérek ezügyben.
Általános esetben a békepipa egy komplexum, a szent bot vagy cső, a füstáldozat és a madártoll, mint béke-szimbólum ötvözete, alapfunkcióját tekintve kb. szentségtartóként lehet értelmezni. A mögöttes hatalom lehet személytelen, mint az orenda, vagy személyes istenszerűbe átbillenő, mint Wakantanka és Gitchi Manitou.
Na megjöttem, nem mondom, hogy szellemileg kipihenve. :)
(Otto) a vallast sokkal szukebben ertelmezi, es a hatalomkepzest onmagaban nem tartja vallasos tevekenysegnek, nem? Emlekeim szerint Otto amellett ervelt, hogy a hatalom birtokbavetele tulajdonkeppen tudomany (az o fogalmai szerint).
Akkor tartja vallásosnak a tevékenységet, ha a numinózus kategóriája megjelenik benne. Addig csak "technika" (az általam most kitalált helyettesítő szóval próbálkozva, bár ez se pontos persze.) Egy saját példám: Jákob pl. fekete vesszőkkel bírja fekete bárányok fialására a nyájat, de úgy tűnik, nem alkalmazza a numinózus kategóriáját, ez nem mágia _ebben az értelemben_, hanem valamilyen analógiás "pásztortechnika". Van der Leeuw nem bontja ezt meg, és ezért is írtam, hogy szerzőnként különbözik ez, és lehet rajta vitatkozni, igen. De a jungi példánál és a pipás üdvözlésnél is határozottan érzem a numinózus kategóriát,(ami Ottónál már a démonival szembeni respektussal kezdődik, nem kell pátosznak lennie), szóval én fenntartom a "vallási" jelzőt ezekre a tettekre és nézetekre.
(A numinózus fogalmával továbbra is adós vagyok, de nem találtam jó összefoglalót, és sajátot írni még mindig nincs elég manám. :)
A tapasztalattal kapcsolatos erzelmeket koti absztrakt vagy konkret targyakhoz (pl az altalad emlitett hatalom felismerese), es ezekbol indul ki, pl antorpomorfizalja vagy egyeb uton ertelmezi a viszony, es ez alapjan probal predikciokat felallitani.
Azt hiszem, itt az érzelmek milyensége a kulcs. Milyen tapasztalathoz milyen érzelemről beszélsz?
csak szerintem zavaroan belekeveredik a "az amit vasarnap csinalok" vallasos ertelmezes.
Mármint a keresztény?
Nem tudom, hogy ilyen szempontbol az indianok jol jartak-e azzal, hogy szellemeknek szoktak forditani az o valamilyeiket.
Mivel jártak volna jobban? Nem vitatkozom, érdekel a véleményed.
Hadd boncolgassam meg ezt a kerdest, lehet, hogy masokat is erdekel, es kevesbe offtopic:
A konkret pipa hatalmat az eredeti hitvilagban, hogy lehet elkepzelni? A teremtestortenet szerint ugy tunik, mint egy onallo hatalommal rendelkezo entitas. Az "Isten kocsija" szerep az valoban a Frigyladahoz hasonlo, ahol a valodi hatalom Istene, a frigylada inkabb csak egy kapcsolodasi pont a valasztott nep es Isten kozt, a hatalom magatol Istentol jon, nem a ladatol.
Ez a pipa a teremtestortenetben akkor egy konkret pipa, amit elobb emlitettel?
Hogy ontopik is legyek: nagyon sok indian kereszteny kozosseget itt bemutattal. Hogy transzformalodtak a tradicionalis hatalomfogalmak a kereszteny hivo indianok szamara? A nagy szellem, pipa vagy a totemallatok egyszeruen ignoralva lettek, vagy beleolvadtak, es valamifajta szentsegge transzformalodtak? Jelkeppe, mint a Jezus es a hal?
Szerintem ugyanarrol beszelunk. Csak en ott vagyok megkeverve, hogy emlekeim szerint az idezeteid egy resze (Otto) a vallast sokkal szukebben ertelmezi, es a hatalomkepzest onmagaban nem tartja vallasos tevekenysegnek, nem? Emlekeim szerint Otto amellett ervelt, hogy a hatalom birtokbavetele tulajdonkeppen tudomany (az o fogalmai szerint).
Nem tartom hulyesegnek az analizisedet, csak tul-misztifikaltnak. Pl a babona mukodesenek pont az a lenyege, hogy hetkoznapi szinten ragadja meg a hatalmat es teljes termeszetesseggel kezeli. Nincs meg annak a "vallasos elmenynek" a patosza, ami Otto olvasasahoz szerinted elengedhetetlen. Persze, a gondolatmenet mogotte az, amit mondasz: a mai nap szerencses, hiszen szerencses volt eddig, akkor extrapolalom (tapasztalatbol predikcio, erzelmileg kotok egy pozitiv attributumot, egy sikerelmenyt a napohoz, es ebbol predikalok). En erre mondtam korabban, hogy szamomra a vallas megismeres egy olyan gondolkodas (megismeres), ahol a tapasztalatbol az absztrakcio elsosorban erzelmi szinten tortenik. A tapasztalattal kapcsolatos erzelmeket koti absztrakt vagy konkret targyakhoz (pl az altalad emlitett hatalom felismerese), es ezekbol indul ki, pl antorpomorfizalja vagy egyeb uton ertelmezi a viszony, es ez alapjan probal predikciokat felallitani.
Nem tartom hulyesegnek az analizisedet, csak szerintem zavaroan belekeveredik a "az amit vasarnap csinalok" vallasos ertelmezes. Szerintem sok nep szemszogebol a villamlas es incesztus hasonloan hetkoznapi es misztikus egyben, mint az atlagmagyar eleteben a disznozsir es az Apple. Kedvenc peldam, mikor a forditok (gyakorlatilag mindenki) bizonyos fogalmakat "isten"-nek forditanak. Ha megkerdeznem, konkretan mi az az atributum, ami alapjan isten az adott entitas, igen nehez lenne rajuk valaszolni. Viszont minden olvaso, aki a forditast olvassa automatikusan az istent Istenkent ertelmezi, es automatikusan beleerti az eredeti fogalomba. Ez a tema itt is elokerult Krisztus es a "mohamedan Isten" kapcsan. Nem tudom, hogy ilyen szempontbol az indianok jol jartak-e azzal, hogy szellemeknek szoktak forditani az o valamilyeiket.
