Igazából a jelzős szerkezetet nem értem. Kimentem az irodaházból ebédelni, azt láttam, hogy mélygarázsból kihajt egy furgon, észreveszi, hogy az 50 méterre lévő lámpa sárgára vált, erre beletapos a gázba (kicsit meg is csúszik a furgon hátulja) és sprintel a főút felé. Természetesen nem érte el a sárga végét, de ez nem zavarta abban, hogy piroson átszáguldjon a zebrán, ki a főútra. Tegnap azt láttam, hogy mellékutcából kijött a gyalog, majd telefonját bámulva elkezdett a főúton a forgalommal szemben sétálni (a járda nincs két méterre).
A hülye még csak nem is a fehér vonalon kívül ment véletlenül se tévedt oda, mert nem ment ki az első lehajtón. Sávváltási karjelzés, hátranézés semmi. Ellenben 1:30 reklám a rabszolgahajcsároknak.
Színtiszta rasszizmus. Alapvetően teljesen szabályosan közlekedett. Az apróbb hibák, úgymint autóúton kerékpározás etc. kárpótlás az évezredes fehér elnyomásért és valljuk be, nem is igazán nagy ár...
Az átlagos kerékpáros szabálykövetési hajlandóság, kiváltképp a futárok között, eddig sem volt túl acélod, de az import munkaerő tömeges alkalmazásával olyanok is a közúti közlekedés rendjébe kerültek, akiknek fogalmuk sincs a jelzőtáblák, jelzőlámpák jelentéséről, és gyakorlatilag a harmadik világ közúti káoszát bemutató videókon látható módon közlekednek - amerre előttük szabad az út, arra mennek, legyen szó járdáról, zöldfelületről, egyirányú utcáról vagy villamossínről.
Már Topikmez sincs a Békás kupán, csak én. :) Illetve a mez még megvan, csak vigyázok rá és nem használom :)
Vasárnap ugyanis a Szentendrei sziget adott otthont a Békás kupa 17,4km-es sík időfutamának.
Egy szombat hajnali kellemetlenség (tönkrement autó akksi) miatt kútba esett a Vérkör TT terepfutó versenyem, így oly sok idő után nem voltam a futás miatt lenullázva és ismét el tudtam látogatni Tahitótfaluba.
Régen rendszeresen jártam ide. Mindig hatalmas szél (egyik irányba röpülsz, másikba szenvedsz) volt, és/vagy kabátos hideg. Idén viszont nyári napsütés és mérsékelt szél fogadott minket. Látszólag nem változott semmi, se a bringám, se az átlag, se a verseny utáni zsíros kenyér hagymával. Azért elégedett vagyok, hogy átlagra is ugyanazt hoztam, mint anno, és hogy a kilenc éve nem használt könyöklővel nem estem el egyik úthibában sem (már ahol mertem a könyöklőn maradni) :)
Igen, ez így van. És azét, mert nem zsírozzák meg egy kicsit a tengelyt, csak kopaszon rátépik 1x ahelyett, hogy kicsit megkennék és többször ráhúznának kicsiket. Ekkor frankón felkúszik a helyére, rászorul és nem fog lelazulni. De ha csak rátépik akkor rányekken és garantáltan meglazul majd elbaszódik a négyszög a hajtókarban és lehet kukázni.
Én úgy tudom, hogy szinte mindig a bal hajtókarral van a probléma. Mert az nyomatékot visz át a pedál tengelyen. A jobb nem, mert az közvetlenül adja át a lánckeréknek.
Jó kis részlet! Tényleg semmi nem változott, azt leszámítva, hogy a rizsporozós üvegben vitt szappanhabos szivacsot (pacsmagot kiszedve! :) ) és a kis üveg benzint már nem cipeli senki.
Azt hiszem, mindenhol kicserélték (Hegytető parkoló, Kisrigó, Dömör-Kapu, Kakas-hegy).
A Skanzen fölött lévő arra volt jó, hogy összevárjuk egymást, míg csapatosan jártuk a hegyeket. Azok az idők elmúltak, de hagyománytiszteletből (nomeg, hogy levegőhöz jussak) magam vártam össze😊.
A Skanzen - Visegrád útvonalon kicserélték a sorompókat olyan kapukra, amelyek lapjai(?) között zárt állapotban is elfér egy bicikli, nem kell többé limbózni a sorompó alatt.
A szingó javítás volt egy igazi kínszenvedés. Egy idős haverom még művelte, elmesélte. Az össze volt varrva, a varrást ki kellett bontani, a belsőt javítani, majd visszavarrni. A felnin nem volt perem, az abroncs alá ragasztót kellett rakni a felfújás előtt (hogy fékezéskor körbe ne csússzon a gumi az abroncson).
Régen írtam ide, de időnként bejövök olvasgatni. Sajnos a témák huzamosabb követésére már nincs időm, mert fiacskáim a nyakamon lógnak, és ez így van jól.
Most azért szólalok meg, mert nem bírom magamban tartani lelkesedésemet egy nagy klasszikus művet digitalizálva, és kedvcsinálónak beillesztek belőle egy összefüggő részletet. Idővel a túrahonlapomom az egészet közzéteszem, ide egy értesítést küldve.
A könyv a XIX. század végének a maga korában sokat idézett klasszikusa, de azóta még az antikváriumi forgalomból is kikopott. Én az OSZK egyik aloldalán elérhető elektronikuskönyv-igénylő szolgáltatás segítségével szereztem be (https://www.oszk.hu/eod).
A KERÉKPÁROSSÁG KÉZIKÖNYVE
IRTA
CSÍKMADÉFALVI ISTVÁNFFI GYULA dr.
MAGYAR NEMZETI MÚZEUMI OSZTÁLYŐR,
TUD. EGYETEMI MAGÁNTANÁR,
A BUDAPESTI TURISTA KERÉKPÁROS EGYLET ELNÖKE,
A KOLOZSVÁRI KERÉKPÁROS EGYLET TISZTELETBELI ELNÖKE,
A LONDONBAN SZÉKELŐ CYCLIST'S TOURING CLUB KONZULJA.
BUDAPEST
1894.
Minden jogot fenntart
A SZERZŐ.
Nyomatott Kertész Józsefnél Budapest V, Mária Valéria-utcza 11.
----
TARTALOM:
I. Bevezetés. II. A kerékpár fejlődése s története. III. A gép választásról. IV. A tanulás. V. A gép részei, magossága, áttétele. VI. A hajtásról. VII. Az utazásról . VIII. A gép gondozása. IX. Javitások. X. Ruha. XI. Női kerékpározás. XII. Training. XIII. Egy kis terapeutika. XIV. Kerékpáros fotografia. XV. Kerékpáros testületek.
----
Részlet: 44-46. o.
"A pneumatikus abroncsok javitása kezdetben rendkívül nagy dolognak tetszik, valójában pedig semmi boszorkányság sincs benne. Foglaljuk össze pár pontban a szükséges tenni valókat, fogásokat.
1. A legelső dolog megtalálni a hibás helyet, az abroncsot tehát felbontjuk s levesszük a köpönyeget s a szabaddá vált légtömlőt megvizsgáljuk; mikor szeg, tövis stb. fúródik az abroncsba, a sebet könnyű kinyomozni, de finomabb, mondjuk mikroszkopikus sérülés esetén nem sokra megyünk a vizsgálódással. Ilyenkor lecsavarván a szelepet, a levegőtömlőt egy cseberbe vagy mosdótálba tesszük s óvatosan lassan levegőt szivattyúzunk bele. Különösen hangsúlyoznom kell, hogy óvatosan, mert egy szivattyúra való levegővel több -- mint ép a határa -- s felpukkan a tömlő. A sérülésen kiáramló levegő a vízben rögtön elárulja a hibás részt, most aztán a tömlőt jól leszáritjuk, az illető helyet benzinnel mosogatjuk.
2. Erre a magunkkal hozott vékony guttapercsa lemezből, lehet körülbelül 1/2 mm. vastag, kerek foltot vágunk, mely úgy 1 centiméterrel nagyobb a tömlő sérülésénél.
3. Benzinnel jól tisztára mossuk a foltot, meg a tömlő sebét is Ez igen lényeges pont, nagyon függ tőle a javitás sikere, gondos kerékpáros táskájából nem hiányzik a benzines üveg.
4. Bekenjük úgy a foltot, mint a sérült helyet a gummiragaszszal (para-gummi) s száradni hagyjuk, 2--4 percz múlva már megszikkadt a ragasz s akkor a foltot ráteszszük a sebre s jól rányomjuk, mig csak jól össze nem tapadt a két felület.
5. A javitás befejeztével visszaillesztjük a légtömlőt, ráadjuk a köpönyeget s mindjárt felfujtatjuk egészen.
Még egy pár megjegyzést ehhez az operációhoz. A mint elillant a levegő a tömlőből, (éles fütty jelzi ezt), nézzen utána a gondos kerékpáros s ha szeg, tövis stb. fúródott a tömlőbe rögtön jegyezze meg ezt a helyet irónnal, krétával stb. mielőtt még az idegen tárgyat kihúzná; mert később nagyon nehéz ráakadni a sérülésre. Megesik továbbá, hogy sokszor nem kapni elég nagy edényt a mibe a tömlőt elmerithetnők, ilyenkor kevés szappanhabot veszünk s ezt mázoljuk a tömlőre, a kiáramló levegő buborékot fuj s menten elárulja a sebet. Nem árt tekintettel az itt elmondottakra, -- egy kis szappanhabos szivacsot vinni a táskában, ezt legkönnyebben egy kis rizsporozó üvegben lehet tartani. A rizsporozó pacsmag helyébe kis szivacsot kötünk s az üvegcsét szappanhabbal megtöltjük.
Kerékpáros! a benzines üvegcsét, ha csak akkora is mint a kis ujjam, -- sohase hagyd el, benzin nélkül nincs gyógyulás -- a pneumatikus számára. A benzin eltávolitja a gummitömlőről a tisztátalanságot, s csak úgy tapad aztán rá a folt, ellenkező esetben mindig marad holmi parányi tisztátalanság alatta s a levegőnek ez is elég. A pneumatikus tömlő javitása ragasztó szerek hiányában, majdnem lehetetlennek látszik, de mégis ha a sérülés rendkívül kicsiny, még mindig van reménység. A sérült helyet késsel jól le kell vakarni s aztán egy kis darabka gummis papirt, legegyszerűbb esetben egy levélbélyeget ragasztunk rá. Ez is kitart egy jó darabig. A végleges javitásnál különben a kaucsuk folt felragasztásakor nem szabad még egy pár dologról megfeledkezni; hogy a folt jól fogjon, ne hagyjuk a ragasztó anyagot egészen megszáradni rajta, továbbá a foltot is meg a sérült helyet is jó lesz késsel vagy finom smirgel papírral megdörzsölni, s végezetül, ha már rávetettük a foltot a sebre, nem árt egy sima fadarabbal párszor ráütni, az ütés folytán jobban egybetapad a két felület, még célszerűbb megnyomtatni a foltot."
Okozhatja egy deformálódott vagy fellazult nyeregbilincs is. Ellenőrizd, hogy kellően meg van-e húzva.
Nekem volt régen olyan alu nyeregcsövem, amelyben préselt acéllemez bilincs alkatrészek voltak, amik idővel eldeformálódtak. akárhogy is meghúztam, nem rögzített tökéletesen, és a hajtás ütemére nyekergett, le kellett cserélni. A hagyományos csavaros bilincs is tud ilyet, ott is a csere a megoldás. Próbáld ki, hogy kézzel minden irányba jól megrángatod a nyerget. Ha nyekereg, valószínűleg nem is kell tovább keresni.
Volt nemrég egy másik esetem, ott megrepedt a pedáltengely és az nyekergett. Erre csak akkor jöttem rá , mikor letört, szerencsére nem sérültem meg. Igaz, ez kiálláskor is jelentkezik.