A rekonstrukció előtt? Akkor a déli csak az újpesti vasútállomástól a Népszigetig működött, utána kerítés volt. Minden forgalom (gyalogos, bringás) az északin ment.
Lezárták? A közelmúltban szerintem inkbáb a másik oldal volt lezárva, legalábbis én mentem itt át többször is.
A gazométerekből meg legalább egyet meg kellett volna hagyni a városban. Gyerekkorom kedvenc ipari tereptárgyai voltak (itt, meg Vizafogón... tudom, hogy volt a Gubacsin is, de szerintem azt inkább csak utólag, a villamosos képekről ismerem... volt még valahol?).
Ez a déli járda. Emlékeim szerint ezt a 120 kV-os távvezeték üzembe helyezése után lezárták és afféle közműhíd lett belőle. (a távvezeték konzoljai a képen jól látszanak.
A kép viszont szenzációs. Ezeket a gazométereket már teljesen el is felejtettem, hogy valaha léteztek.
Mindjárt elolvasom, de addig is: pont ma is néztem, hogy abban a gyönyörű reggeli napsütésben milyen jó lett volna végigfényképezni a páratlan oldalt a Múzeum körúton. A súrlófénytől annyira szép, plasztikus és élő lett minden ház...
Azt írod, hogy Rákerestem a "Budapest Calling" című műsorra és megtudtam, hogy miért mentek Budapestre 1935-ben Angliának rádióriportot közvetíteni. Az ok Seress Rezső és Jávor László „Szomorú vasárnap”-jának világsikere volt.
Erről az összefügésről még nem olvastam. Légy szíves, írd meg hogy hol találtad.
Nagyon érdekes a háttér történet. Rákerestem a "Budapest Calling" című műsorra és megtudtam, hogy miért mentek Budapestre 1935-ben Angliának rádióriportot közvetíteni. Az ok Seress Rezső és Jávor László „Szomorú vasárnap”-jának világsikere volt. A világsikert sajnos öngyilkossági hullám követte, szintén világszerte. A "Budapest Calling" című műsor adása után a dalt betiltották Angliában (is). Seress maga is öngyilkos lett, 1968-ban 78 éves korában levetette magát lakása erkélyéből. Ugyan túlélte a zuhanást és a MÁV-kórházba szállították, de később, január 11-én megfojtotta magát a dróttal, ami a gipszét tartotta.
36 év távollét után Pestre látogattam. Első utam egy vendéglőhöz vezetett ahol "csülök pékné módra" volt az étlapon. A Kulacs Étterembe mentem az Osváth u. 11-be, az Athenaummal szemben. A "csülök" egy kicsontozott húscafat volt ami egy tányér zsírban úszott. Viszont a bejáratnál elhelyezett táblán kb. ez állt: Ebben az étteremben zongorázott Seress Rezső.
A november 18,-ai közléshez csak most szólok hozzá, mert eddig nem találtam az ezekkel a képekrel és a később belinkelt Magyar Híradóra vonatkozó jegyzetemet.
Talán érdekes lesz, hogy ez a híradótudósítás, mint a címe is utal rá egy Budapestről Angliának készített rádióközvetítésről szól.
1935. szeptemberében készítették Eric Maschwitz és munkatársai az angol BBC-nek a Budapest Calling című kétórás műsort. Közvetítést adtak a Halászbástyáról, Dohnányi Ernő villájából, ahol Bartók Béla is szerepelt, a Dunacorso kávéházból. Az adás természetesen élőben ment, így szükséges volt, hogy a riporter gyorsan átrérjen az egyik helyszínről a másikra. Ezt a rendőrség biztosította. Az nem érthető, hogy miért kellett átszállni a egyik kocsiból a másikba, ahogy a híradó mutatta. Érdekes botrány is kapcsolódott a közvetítéshez. Jóllehet bekeverték a Dunapalota szórakozóhelyet, de onnan csak a teremzaj jött be, mire további helyszínt kapcsoltak. A csendnek az volt az oka, hogy a közreműködésre felkért zenekar anyagi követelései miatt nem játszott.
Szeretnék kicsit rendet rakni a fejemben. A fenti kép kb. 1915-ben készült a Gizella (ma Vörösmarty) téren. Ez volt a Gizella tér 3. Szerintem ez nem a mai Luxus áruház, de könnyen lehet, hogy tévedek. Valaki segít megmondani, hogy ez melyik ház ma? Még egy nézet, a harmincas évekből:
Hálás köszönet. Kicsit kipofoztam a képet és úgy látszik mintha nem is lenne olyan keskeny a járda. Érdekes, hogy a gáztartályokra se emlékszem. Persze motorozás közben a figyelmem közelebbre összpontosult.
Mekkora élmény lehetett akkoriban: mindkét oldalon külváros, ipartelepek, iparvasútak... Ma meg mindkét oldalon a sűrű belváros, bár a budai oldal még tartja magát, úgy ahogy...
Én az ötvenes évek elején járkáltam ki a rómaira. Volt egy egy Béke nevü csónakház, ahol a műegyetemnek volt valami érdekleltsége, igy lehetett hajóhoz jutni. Ezt a fiuk intézték én csak evezgettem ott. Esténként a csónakház szintén Béke nevü vendéglőjében éló zenére lehetett táncolni. Nem tudom az egész meddig működött, mert én 53 érettségiztem és azután szétszéledt az egész társaság akikkel kijártam és én sem jártam többé oda.
Bocs, nem kekeckedésből, csak a pontosság kedvéért: Ez a kisfilm az 1952-ben készült "Állami áruház" című (nagy)film részlete. Rendezte Gertler Viktor.
meg van még a béke csónakház 1 is és a 2 is.
