Valóban nem túl széles a két járda, de legalább már kettő van. Nagyon kisstílű megoldás volt hogy nem éltek az újjáépítés során egy rendes átkelés létrehozásának lehetőségével. Fontosabb problémamegoldó lett volna mint a köröshegyi vagy dunaújvárosi híd.
Egy Michael Fingerhut nevű, 1998-ban írt, Vasárnapi szürkületek - egy tanulmány feketében c. művében esik szó a leírtakról. Innen letölthető pdf formátumban, angolul.
Nem volt az olyan keskeny. Nem tudom, hogy igaz, vagy csak UL, de állítólag a taxis blokád alatt kispolákkal át lehetett ott járni. Senkinek nem jutott eszébe, hogy azt is le kéne zárni, a kispók meg átfért.
most az északi oldal hivatalosan bringaút, mindenhol rámpával, a déli meg gyalogos lépcsővel. a 80as évek végén sokat mentünk át a déli járdán nagyanyámmal, kisgyerekként elég félelmetes volt, hogy kéttenyérnyi darabokban ki volt törve az aszfalt, és láttad a vizet. éjjel ráadásul gyér volt a világítás valóban, tudtommal ezért zárták le, az északit meg úgy ahogy befoltozták. a vezetékek mindkét oldalon futottak, képem most csak a bontásról van kéznél. a járda valóban szűk volt, ha figyelembe vesszük, hogy az északi járdára réges rég hivatalos bringaút vezet fel.
Wow, annyira bent a városban, aktívan? Meddig létezett? Vagy úgy érted, hogy akkoriban volt, amikor a Légszeszgyár utca megalapozta a nevét, és még lóvasúti iparvágány hordta a szenet a losonci pályaudvarról (asszem onnan)?
A rekonstrukció előtt? Akkor a déli csak az újpesti vasútállomástól a Népszigetig működött, utána kerítés volt. Minden forgalom (gyalogos, bringás) az északin ment.
Lezárták? A közelmúltban szerintem inkbáb a másik oldal volt lezárva, legalábbis én mentem itt át többször is.
A gazométerekből meg legalább egyet meg kellett volna hagyni a városban. Gyerekkorom kedvenc ipari tereptárgyai voltak (itt, meg Vizafogón... tudom, hogy volt a Gubacsin is, de szerintem azt inkább csak utólag, a villamosos képekről ismerem... volt még valahol?).
Ez a déli járda. Emlékeim szerint ezt a 120 kV-os távvezeték üzembe helyezése után lezárták és afféle közműhíd lett belőle. (a távvezeték konzoljai a képen jól látszanak.
A kép viszont szenzációs. Ezeket a gazométereket már teljesen el is felejtettem, hogy valaha léteztek.
Mindjárt elolvasom, de addig is: pont ma is néztem, hogy abban a gyönyörű reggeli napsütésben milyen jó lett volna végigfényképezni a páratlan oldalt a Múzeum körúton. A súrlófénytől annyira szép, plasztikus és élő lett minden ház...
Azt írod, hogy Rákerestem a "Budapest Calling" című műsorra és megtudtam, hogy miért mentek Budapestre 1935-ben Angliának rádióriportot közvetíteni. Az ok Seress Rezső és Jávor László „Szomorú vasárnap”-jának világsikere volt.
Erről az összefügésről még nem olvastam. Légy szíves, írd meg hogy hol találtad.
Nagyon érdekes a háttér történet. Rákerestem a "Budapest Calling" című műsorra és megtudtam, hogy miért mentek Budapestre 1935-ben Angliának rádióriportot közvetíteni. Az ok Seress Rezső és Jávor László „Szomorú vasárnap”-jának világsikere volt. A világsikert sajnos öngyilkossági hullám követte, szintén világszerte. A "Budapest Calling" című műsor adása után a dalt betiltották Angliában (is). Seress maga is öngyilkos lett, 1968-ban 78 éves korában levetette magát lakása erkélyéből. Ugyan túlélte a zuhanást és a MÁV-kórházba szállították, de később, január 11-én megfojtotta magát a dróttal, ami a gipszét tartotta.
36 év távollét után Pestre látogattam. Első utam egy vendéglőhöz vezetett ahol "csülök pékné módra" volt az étlapon. A Kulacs Étterembe mentem az Osváth u. 11-be, az Athenaummal szemben. A "csülök" egy kicsontozott húscafat volt ami egy tányér zsírban úszott. Viszont a bejáratnál elhelyezett táblán kb. ez állt: Ebben az étteremben zongorázott Seress Rezső.
A november 18,-ai közléshez csak most szólok hozzá, mert eddig nem találtam az ezekkel a képekrel és a később belinkelt Magyar Híradóra vonatkozó jegyzetemet.
Talán érdekes lesz, hogy ez a híradótudósítás, mint a címe is utal rá egy Budapestről Angliának készített rádióközvetítésről szól.
1935. szeptemberében készítették Eric Maschwitz és munkatársai az angol BBC-nek a Budapest Calling című kétórás műsort. Közvetítést adtak a Halászbástyáról, Dohnányi Ernő villájából, ahol Bartók Béla is szerepelt, a Dunacorso kávéházból. Az adás természetesen élőben ment, így szükséges volt, hogy a riporter gyorsan átrérjen az egyik helyszínről a másikra. Ezt a rendőrség biztosította. Az nem érthető, hogy miért kellett átszállni a egyik kocsiból a másikba, ahogy a híradó mutatta. Érdekes botrány is kapcsolódott a közvetítéshez. Jóllehet bekeverték a Dunapalota szórakozóhelyet, de onnan csak a teremzaj jött be, mire további helyszínt kapcsoltak. A csendnek az volt az oka, hogy a közreműködésre felkért zenekar anyagi követelései miatt nem játszott.
Szeretnék kicsit rendet rakni a fejemben. A fenti kép kb. 1915-ben készült a Gizella (ma Vörösmarty) téren. Ez volt a Gizella tér 3. Szerintem ez nem a mai Luxus áruház, de könnyen lehet, hogy tévedek. Valaki segít megmondani, hogy ez melyik ház ma? Még egy nézet, a harmincas évekből:
Hálás köszönet. Kicsit kipofoztam a képet és úgy látszik mintha nem is lenne olyan keskeny a járda. Érdekes, hogy a gáztartályokra se emlékszem. Persze motorozás közben a figyelmem közelebbre összpontosult.
Mekkora élmény lehetett akkoriban: mindkét oldalon külváros, ipartelepek, iparvasútak... Ma meg mindkét oldalon a sűrű belváros, bár a budai oldal még tartja magát, úgy ahogy...
meg van még a béke csónakház 1 is és a 2 is.
