Sziasztok!
Régóta kerestem már olyan topicot, ahol az aranyérrel bajlódók beszélgetnek és megosztják egymással az aranyér kezelésvel kapcsolatos tapasztalataikat.
Sajnos eddig nem találtam, ezért indítom útjára ezt a topicot.
Szeretném, ha elmondanátok javaslataitokat, kipróbált módszereiteket, amivel kezeltétek az aranyeres tüneteket.
Külön kérném azokat, akik már átestek aranyér műtéten, hogy mondják el az ezzel kapcsolatos tapasztalataikat!
Nagyon bízom benne, hogy tudunk egymásnak segíteni!
Radek
Nem gondolod komolyon, hogy egy rosszul felhelyezett kúp végbélrepedést okoz? Az aranyér nagyon sérülékeny, elég hamar vérzik, ha már olyan állapotú. Az biztos, hogy utálatos/idegesítő/zavaró/makacs/visszatérő nyavaja, nehéz kiírtani illetve meggyógyítani. Visszatér, mint a hívatlan vendég!
Én is hasonló stádiumba lehetek. Pár hét le megy a sok munka, és megpróbálok valami tapasztaltabb dokit nézni és ha kell magánklinikán is rendberakatom. A munkám során is zavar eléggé, valamint fél éve "szórakozok" vele, jobb nem lesz, aztán megpróbálok vigyázni mindenre, hogy ne újuljon ki. Mondjuk én könnyebben vagyok mert párszor átestem hasonló műtéten.
Longo-műtét (picit több, mint) 1 hónapos állapotjelentés: minden visszatért a régi kerékvágásba, azzal a kivétellel hogy az aranyér problémám teljesen megszűnt. Semmi fájdalom, teljes erővel sportolhatok, székelés is teljesen rendben. El sem hiszem, hogy mindent szabadon csinálhatok és nem kell az aranyeremmel foglalkozni. Most már nem fogok többet írni, csak ha esetleg a 6 hetes kontrollnál vmi probléma lenne - de ez szerintem kizárt.
Sziasztok! Hétfőn fekszem be aranyér műtétre. Sajnos (hálaisten!) gyermekkoromban voltam utoljára kórházban amikor kivették a mandulámat és fogalmam sincs mennyi hálapénzt szoktak adni kb. manapság egy ilyen műtét után az orvosoknak (altató orvos, sebész, stb.). Ha ebben tudnátok segíteni, nagyon hálás lennék.
Én tudtam egy kicsit dolgozni (belső aranyérrel). Amikor gáz volt nyomtam 2 hétig a parafint (napi 1 kávéskanál) majd leáltam és áttértem a kúpra 2 hétig (ezek így felváltva).
Nekem nincs több nevem, tényleg alaptalanul vádolsz. Segítő szándékkal írtam le a történetemet, ugyanúgy, mint akárki más. Ha szerinted nem igaz, arról viszont nem tehetek, de nem is akarok. Leírtam a dolgot, ha valakinek segítettem vele akkor örülök neki és ennyi.
Longo műtét 2 hetes állapotjelentés: nulla fájdalom és ritkán minimális disszkomfort érzés (viszketés). Az életem szinte teljesen visszatért a normális kerékvágásba: egy hete dolgozom, most már az irodában - semmi probléma. Esténként kertészkedem. Nagyobb súlyt azért még nem emelek és a sportot a hétvégén (2.5 hét után) fogom kezdeni csak óvatosan. A székelésem 90%-ban normális, a hiányzó 10% egy minimális fájdalom székeléskor és egy minimális inkontinencia a gázok eltávozásakor.
Azon kívül, hogy 37 éves férfi léttedre nagyot hibáztál, az orvos/orvosok sem kezelték kellő komolysággal a "szilárd" ügyed. Szinte hihetetlen, hogy egy ember ezt így kibírja! Esetleg kúp, vagy hashajtó senkinek nem jutott eszébe már a 2. 3. napon?
Az én történetem sajnos nem az a klasszikus aranyeres sztori, de szeretném megosztani mindenkivel, aki érintett a problémával, hátha segítség lehet akárkinek.
Az egész talán azzal kezdődött, hogy kipróbáltam egy svédasztalos éttermet, ahol 2 órán keresztül lehetett korlátlanul enni mindenféle finom falatokat. Mondanom sem kell, hogy degeszre tömtem magamat, szinte szó szerint hányásig ettem. Húst ettem hússal folyamatosan. Ez volt kora délután. Estére már éreztem, hogy kikívánkozik a dolog, mert a hasam elkezdett görcsölni és irdatlanul feszült már a telítettségtől. Igyekeztem kinyomni, de akárhogy küzdöttem nem sikerült, lefeküdtem hát vele aludni. Az éjszaka folyamán egy ízben olyan pokoli gyomorgörcsre ébredtem, hogy csak óriási küzdelem árán vergődtem ki a wc-re. Kijönni viszont levegőn kívül más nem jött ki, de legalábba görcs elmúlt, visszaaludtam. Másnap a reggeli trónolás is kudarcba fulladt, de elmentem dolgozni. Munka közben sokszor majd összeestem a görcsrohamoktól,amik gyorsan jöttek, tekertek egy pár percig és el is múltak. Így végigszenvedtem a napot, de alig vártam már, hogy hazaérjek és próbáljam megindítani a "szülést" . Toltam én befele mindent a baracklekvártól a boros kóláig, de semmi. Őszintén örültem, hogy másnap szabadnapom volt. Az éjszaka ugyan olyan volt, mint az előző, csak megsokasodtak a szaladgálások. Másnap a délelőttöt végig kínlódtam egyre nagyobb hassal, mert azóta enni ettem ugyan, de üríteni még nem tudtam azóta sem, harmadik napja. Ekkor szakadt el bennem valami és arra jutottam, hogy jól beiszok és az alkohol hatására talán bátrabban nyomok, vagy jobban el tudok lazulni, nem tudom. Azt viszont igen ,hogy részegen a gyomorgörcstől szenvedve megpróbáltam minden energiámat beleadva kinyomni végre azt a rengeteg mocskot ami belülről rágott. Ez sajnos ismét nem sikerült, hiába próbáltam már az ujjammal is és házilagos "sufni" beöntéssel is segíteni az ügyet. Másnap elmentem az orvosomhoz és elmondtam neki, hogy negyedik napja nem tudok székelni és úgy érzem szétrobbanok. Ez mondjuk elég látványos a 170 centis csontsovány alkatomon lévő óriási hasam miatt. Simán ránézésre 5 hónapos terhes lennék...ha nem lennék 37 éves körszakállas férfi...Az orvos hazaküldött, kihúztam még 2 pokoli napot, mígnem a munkából hazafelé az utcán nem estem össze a kíntól. Egy járókelő mentőt hívott hozzám, (mert csak halkan ordítva és a hasamat fogva vergődtem a földön) ami azonnal az urológiára szállított. Az orvos adni akart még esélyt rá, hogy önerőből ki tudom nyomni, de én már szinte sírva könyörögtem neki, hogy ne engedje, hogy tovább szenvedjek, mert nem bírom már. Ekkor volt nyolcadik napja, hogy nem jött ki belőlem semmi. Adtak azért pár beöntést, de amikor a kórházban is összeestem a kínzó fájdalomtól és remegve kértem, hogy vágják ki belőlem, vagy csináljanak már velem valamit, akkor leinjekcióztak. A fájdalom enyhült és egy nővér maszírozta finoman a hasamat, aminek hatására gázok távoztak belőlem és picit csökkent a feszülés is. Aztán jött egy beteghordó és elvitt a műtőbe. Egy óra és nyolc percig tartott mire egy vödörnyi! székletet kiszedtek belőlem valahogy. Szerencsére altatásban. A műtét helye egy császármetszéséhez hasonlít. Az orvos pedig azt mondta, hogy örülhetek, hogy nem bírtam kinyomni, mert ha az a bekeményedett hosszú, vastag "kígyó" megindul, akkor az valószínűleg szakított volna mindent ami az útjába esik és olyan aranyeret kaptam volna, hogy még a legpuhább széklet is emberfeletti fájdalommal távozott volna vélhetőleg. Szóval viccesen hangzik, de örülhetek, hogy ennyivel megúsztam.
Ennyit szerettem volna leírni erősen rövidítve az eseményeket, de így is regény lett. Ha valakinek bármi hasznos dolog van benne belőle, akkor már megérte leírni.
Hosszabb kihagyás után visszatérek, hogy gyarapítsam az elégedett Longo-műtétesek táborát :-) 8 napja volt a műtét.
Röviden: nagyon elégedett vagyok.
Hosszabban: a műtét gerinc érzéstelenítéssel történt. Az érzéstelenítő hatásának múltával az első napon elég erős fájdalmaim voltak, meg is ijedtem hiszen úgy tudtam csak „diszkomfort érzés” várható. Szóval kábítós fájdalomcsillapító bejátszott. 2 napon mérsékelt, de már elviselhető fájdalom, elkezdtem pépeset enni és sétálni. Már csak éjszakára kaptam fájdalomcsillapítót, hogy tudjak aludni. 3 napon már csak minimális fájdalom és semmi fájdalomcsillapító, elkezdtem rendesen enni és haza engedtek. Otthon hason aludtam egy olyan jót, amilyenre régóra nem volt példa. Utána úgy ébredtem, mintha újjászülettem volna. Ebédeltem egy jót és délután már a kertben élveztem a napsütést. A 4. naptól kezdve már nem részletezem: gyakorlatilag semmi fájdalom és bármit tudok csinálni amihez nem kell erőkifejtés. Ha valami elvonja a figyelmemet hajlamos vagyok teljesen elfelejtkezni róla, hogy még egy hetes műtött sem vagyok, még vigyázni kell magamra. A 7. naptól (tegnap) itthonról dolgozom (szellemi munka számítógéppel), felváltva ülve és fekve. Azért 8 órát még nem szívesen ülnék végig egy testhelyzetben.
Ami még lényeges a széklet: szombaton volt egy rövid hasmenésem (????????), azóta semmi csak állandó székelési inger. Így egy hét után már eléggé be voltam ijedve, hogy valami gond van, de az orvos megnyugtatott hogy mivel hashajtót kaptam a műtét előtt és 2 napig szinte nem is ettem nincs semmi baj. Aztán tegnap végre megtörtént a dolog. Még nem tökéletes (azaz egyszerre csak kevés jön, mivel nem merem/szabad erőből megnyomni), de úgy érzem ez is rendben lesz. Az biztos, hogy kicsit más érzés most ott lenn, mint eddig, még szoknom kell.
Hogy jól sikerült-e a műtét: gondolom igen :-). Nem fáj, nem vérzik, székletem van, székeléskor nem fordul ki semmi. Van egy minimális külső aranyerem is, ugye azt a Longo nem rendezi el, de az igazából soha nem is zavart.
Szóval így 8 nap után úgy érzem hogy megérte, ugyan az elején egy napif fájdalommal de 3 nap alatt teljesen jól voltam. Majd még beszámolok róla ha adódik esetleg valami újdonság illetve ha megvolt a 6 hetes kontrollvizsgálat.
