A hangutánzó szavakat nagyon nehéz kutatni, mivel nehéz eldönteni, hogy párhuzamosan keletkezett-e vagy egy közös nyelvőstől öröklődött. S talán emiatt nem is kutatnak ebben a témában annyit, s emiatt nincs is annyi eredmény. (22-es csapdája.) A kutatási témaválasztásról az igazságot nem tudom, majd egy nyelvész tájékoztat erről minket.
A finn etimológiai szótár az tényleg érdekes lenne, de gondolom finnül kellene tudni hozzá. Mindenesetre a köhögés hangutánzó eredete és hogy a finnben is hasonlóan hangzik, biztató jel, hogy talán nem csak ez az egy ilyen van.
S egyébként teljesen természetesnek is találom, hogy hasonlóan hallják az egyazon nyelvet beszélők. S aztán a kései utódaik is, akár messzire kerülésük után is. Legalábbis az "alap" zajokat, a természet hangjait, s egyéb mindennapos dolgok zajait. Szóval keríteni kellene valakit, akinek megvan a szótár, s olvasni is tudja. Hol vannak ilyen emberek?
Érdekes elképzelés, s igazából nem találok semmi kivetnivalót benne, de én nem vagyok nyelvész.:)
A vallással összefüggésbe hozható szavak szláv/szlávos eredete könnyen elképzelhető. Az, hogy a magyarba is ez a változat került be/kerekedett felül ha esetleg volt más változat is, az sem furcsa. Az általam felrajzolt képhez is simán illeszthető.
Ugyanis a magyarrá lett kavar nép uralomra kerülve elitté válik, s akcentusa/dialektusa válik a mai magyar nyelv alapjává azt épp az elit dominancia nevű jelenség, s emellett az egyház, mint a tudás/műveltség birtokosa biztosíthatta. Az írott forrásokat egyházi személyek írták egészen sokáig. Egyházi/egyházi műveltségű írástudók, akik közt kezdetben sokan lehettek szláv eredetűek. Az egyház értelemszerűen az udvari dialektust vette át, s tartotta fenn a latin mellett. Talán emiatt is olyan konzervatív a magyar nyelv... Az árnyalatok, szinonímák pedig a sokféle népesség saját szavai miatt alakultak ki, amelyek kezdetben egymás mellett léteztek, s később elhalványultak, kikoptak, perifériára szorultak. Vagyis a magyar nyelv igazi kialakulása itt, a KM-ben történt, s az egyház őrködött felette, ahogy a holt latint is fenntartotta, úgy az élő magyart is konzerválta.
Persze ez csak feltevés, nem nyelvészeti bizonyítékokra alapozva, hanem a sokféle magyarázatokat átszűrve egy lehetséges változat:)
Ez egy példa arra, hogy milyen sziszifuszi az etimológiák pontosítása. Gyakorlatilag szóról szóra kell megküzdeni és mindent alátámasztani. A szótárak a szid és szégyen szavainkat ismeretlen eredetűnek.
A mellékelt tanulmány meg azt bizonygatja, hogy ez egy valamely honfoglalás-kori szláv nyelvjárásból átvett szavunk, azaz innentől kezdve ismert és szláv eredetű.
De ez egy ezeréves nyelvhasználat-változási eseményt igazol és nem egy kb. 3 ezer évest. S az etimológia tudományra is igaz analógiásan, hogy az időtávolság négyzetével fordítottan arányos a megoldhatóság esélye.
Valóban úgy van, én voltam most figyelmetlen, pök az elsődleges alak. De mint idézed is, hangutánzó eredetűnek írták le. S hoz más nyelvből is analógiát ill. a TESz szerint kizárt az ugor egyeztetés. Emiatt nagyon kicsi a finn kapcsolat esélye.
Nem lévén nyelvész, nem ismerem a tudomány módszereit nagyon. De ha valami nagyon 'sántítana' s nem kizárt, hogy léteznek ilyen dolgok, akkor az új generáció kutatói biztos, hogy más szemszögből is megvizsgálnák azt, s ha problémás, akkor visítanának. Persze ahhoz az is kellene, hogy a kutatási érdeklődési területük ez irányba mutasson. Addig számunkra nem marad más, mint elfogadni a magyarázatot.
De azt sem lehet kizárni, hogy létezhet egyfajta kisebb 'elefántcsont torony' effektus is, és kölcsönösen nem annyira ismerik az egyes nem a főáramban publikáló kisebb nemzetek nyelvészei egymás eredményeit, melyek esetleg a saját területükön is kamatoztatható lenne.
Nem ismered a finn etimológiai szótárt? Kár. De érdekes, hogy a finnben a 'köp' pl. sylkeä; syljeskellä; sylkäistä; vasikoida; szóval olyan kapcsolat nincs, mint a magyarban.
(Leginkább a 'rávall, besúg' értelmű példamondatok vannak, nem tudom, melyik lenne az igazi, de egyik sem hasonlít.)
A probléma az, hogy amikor fölvetem, akkor a finnugristák lesöprik az asztalról, mondván ilyen nincs. Igazából matematikus vagyok, s analógiák alapján gondolom, mondjuk inkább megérzés, mint fregei logika, hogy szóba jöhet ez a változat, de úgy tűnik a finnugrista tételek tiltják, hogy akár csak gondolati szinten is felvetődjön ilyen dolog. Így magyarázatot, cáfolatot nem szoktam kapni, csak lesöprik a feltevést, hogy ez komolytalan spekuláció, pl. Vagy a *p>f változás mindenható törvénye miatt gondolkodni sem érdemes róla.
Ezek mellett olyan gondolat, hogy pl. később csatlakozott finnugor nyelvű csoport szókincsében maradt fenn, akiknél nem volt ez a változás. Így inkább "népies", "tájjellegű" szóként maradt fenn, s terjedt el később. Az elit rétegnél esett meg a *p>f változás, de mivel ők írtak, így a régies változat a néphagyományban maradt fenn.
A pontos választ nem tudom, de feltehetőleg nincs olyan nyelvtudományi ismeret, adat, ami erősítené a feltételezésed. Pl. nincs párja az ugor nyelvekben vagy/és a finn szó a nyelvi szétválás után alakult ki, stb.
A tudományban nincs végleges álláspont, hacsak nem a fregei matematikai logika segítségével történt a bizonyítása. Így egy újabb felfedezés sok más tételt is módosíthat.
épp erre hoztam példaként a 'pimasz' jelentésű finn pöyhkeä szót. Feltűnően emlékeztet az alapszava a pök szóra. Persze ismerni kellene a finn képzőket, hogy biztosan nyilatkozni lehessen, tehát a végződés, az alakulás történetét. Így csak sejtés.
Egyébként ha már a kavarokat, s arab-iráni hatást említettem, érdekes e szempontból az -i képző a származás jelölésére ("honnan való" pl. pesti). Az arab illetve az újperzsa nyelvben is van.
Ez érdekes, mert a Zaicz-szótár meg azt írja, hogy az eredeti alak a pök volt, s hangátvetéssel alakult ki a köp, "megfordult."(Az utóbbi, mármint a köp címszónál.) S a pukkan magas hangrendű párjának nevezi, hangutánzóként.
A pimasz szavunknak nincs köze a finn szóhoz. Feltehetőleg a cigányból került át, csak a pontos módja még nem tisztázott. Emiatt a p>f itt nem játszik.
A nyelvi változások ideje és iránya kiszámíthatatlan és sok olyan paraméter is befolyásolhatja, melyekre még nem gondoltunk, melyeket még nem vettünk észre. Vannak csak egy irányba haladók (p>f) és vannak ingadozók. A magyar hozott példa ilyen utóbbi.
Azt szokták mondani, hogy hangutánzószavak, tulajdonnevek, erős érzelmi töltettel rendelkező szavak (pl. tabuszavak) gyakran kimaradnak a hangváltozásokból.
A p>f egy elég gyakori változás. Mondjuk csak a (fel)német nyelv történetében két hasonló is előfordult.
Épp az az érdekes, hogy nem finnugor, nem is ugor, hanem magyar sajátosság.
A magam részéről inkább az arab-újperzsa nyelvben jelentkező hasonló változásra koncentrálok. Általánosan az iszlamizáció iráni nyelvekre hatása miatt. Egészen pontosan a káliz/khorezmi nyelv az, ami érdekes.
A kavarok miatt. Nyilván érdekes kérdés, hogy mi az oka a magyarban a *p>f változásnak. A kavarok erre egy jó megoldást adnának. A nyelvileg beolvadó kavarok akcentusa megmarad a nyelvváltás után - adsztrátumjelenség, ha jól mondom.
A bolt~bót, stb. változás is érdekes, de a magyarban olyan is van, hogy fodítva történik a dolog, egy inetimologikus -l- jelenik meg a szóban: hirtelen a bölcs jut eszembe, de ilyen a gyümölcs is.
Piszkálni piszkálhat, de ezek a tendenciák nem csak a finnugorra jellemzőek, hanem adott esetben más nyelveknél is pont így zajlik/zajlott le. Ez az emberi hangképzés törvényszerűségeiből következik. Ugyanez az eltolódás végigment a germán nyelveken is.
Vagy egy másik hasonló példa. Létezik a magyarban egy -oLt- ~ -ót- ingadozás. bolt - bót, folt - fót, stb. Ehhez nagyon hasonló az angol talk, walk szavak este. Azaz o hang + l hang + egyfajta magánhangzó esetén az l hang kiesésével megnyúlik az o hang ó-vá. Ez a hosszú ó hang akár diftongusba (kettős magánhangzó) is átcsaphat.
A nyelvészek több példát is tudnának erre hozni. A háttere egy a hangok egymásutáni kiejthetőségének rendszere, ritmusa és ennek lassú, de biztos módosulása. S ezen módosulás az egész nyelvhasználói közösségre at észrevétlen és minden azonos feltételekkel bíró hangzócsoportra. Más kérdés, hogy a nyelvközösség minden nyelvhasználója azonosan csoportosítja-e a hangokat.
Alapvetően a *p>f változás univerzális "tétele" az, ami piszkálja a csőrömet.
A lentebb felhozott három szónak úgy tűnik, kiváló finn(ugor) párhuzamai vannak, a pina esetén egy *puna - 'szőr, haj' rekonstruált szó lenne ez.
Viszont a *p>f változás univerzális tétele miatt a Zaicz is "eredete ismeretlen" illetve hangutánzó szóból származtatja, azaz megkerüli a finnugor eredet kimondását.