Ide szeretnénk gyűjteni minden hasznos(nak látszó) információt, tapasztalatot, kérdést, ami szükséges lehet a görögországi 246 kilométeres ultrafutóverseny teljesítésében. http://hu.wikipedia.org/wiki/Spartathlon
Mennyire egyértelmű az útvonal? Lehet eltévedni? Persze, hogy lehet. De ennek a kockázatát mennyire/hogyan lehet minimalizálni?
Hogyan van ez az éjszakai futás? Mennyire lehet látni? (Guszti, erre ne Te válaszolj :)) Olyan vak sötét van, hogy tényleg a semmiben tapogatózol vagy elég kopár a vidék ahhoz, hogy valamennyi fényt visszaverjen a talaj? Hogyan nem téved el az ember éjszaka?
A Hegy-re fölfelé szakasz mennyire meredek? Mondjuk ha a Gyöngyös-Kékestető emelkedőhöz hasonlítjuk? Mennyi ebből nem aszfalt? Olvasom, hogy ott van valamennyi kivilágítás. Ér az valamit?
Pl. Werderits Brigitta is nagyon keményen dolgozik karral. Régebben én is törekedtem rá, de a mostani technikámhoz ez nem olyan fontos.
"van minimális repülőfázis" Lehet, hogy ez csak illúzió. Ha megnézed az előző hozzászólásomban belinkelt képet, láthatod, hogy nincs. Hasonló kép van Kiss Zoliról is és másokról is.
Lajos kicsit másképp fut, nála tényleg mindig van repülőfázis, de szinte ő tűnik kivételnek.
na ezt az egy beszámolót még nem olvastam. Nem akárki írta, az a Georg Weiss, aki tavaly a negyedik napon feladta a Bécs-Budapestet, idén így /ahogy leírta/ futotta a Spartathlont és Spártában szinte mi beszéltük rá, hogy próbálja meg még egyszer a BéBut. Mosolyogva rázta a fejét, aztán eljött két héttel a Spartathlon után és hetedik lett. Éppen előttem. :-)
Miki:
A gyaloglás az egyik rokon sportág /az ultrafutáshoz/. Pl.: Sipi és Molnár Misi is gyaloglóként kezdte. Egyébként rossz hírem, hogy a gyaloglók egyértelműen sarkon fognak talajt, ez vitathatatlan. Az ultrafutó technikája nem hasonlít a gyaloglóéhoz. Ha "fut", akkor van minimális repülőfázis, ha sétál, akkor általában nem nyúlik ki a térde. Amit nagyon meg lehetne tanulni, az a karmunka. Kiemelném Kouros karmunkáját /nem tudom, hogy gyalogolt-e valaha is/, de olyan erőteljesen húz karral mint a legjobb gyaloglók és ezzel szerintem nemcsak gyorsan halad, hanem bizonyos mértékben tehermentesíti a lábait is. Ez az én elméletem, de úgy tudom, hogy hasonlóan karmunka-párti pl. Csorba Simon is.
Mostanában gyalogolni is próbálgatok, olvastam a technikájáról és nézegettem 24 órás futókról készült képeket, pl. Sárvár eredménylistájához van linkelve pár.
Úgy tűnik, a legtöbben ott is gyalogoltak (dobogósok is) még akkor is, mikor futni akartak. Legalábbis, a gyaloglás definíciója szerint, ami azt mondja, hogy ne legyen olyan időpillanat, mikor egyik láb sem érinti a talajt és legyen nyújtva a láb talajfogáskor. Ez a két feltétel úgy tűnik, teljesül a legtöbb 24 órás futó mozgására. A versenygyaloglás szabályrendszere megkívánja, hogy a láb ne hajoljon be addig, míg a függőleges helyzetet el nem éri, gondolom, ezért kell a versenygyaloglóknak billegtetni a csípőjüket. Ez a feltétel nem teljesül az általam megfigyelt futókra.
Akkor ők most futnak, vagy gyalogolnak? A különbség nem túl nagy. Pl: klikk
Az a jó a larzen-akibacsi módszerben, hogy egy versenyen megdöntheted az összes egyéni és világcsúcsot, 50 kilométertől 1000 mérföldig :-). Az ultrafutás történetéban nem egy ilyen teljesítmény fordult már elő. Lásd pl. Eleanor Robinson vagy éppen Kouros.
It is obvious that everybody heard about the highly praised Lazen Akibaci method, however it less known to public that something similar exists in cycling. It was independently discovered by an amateur cyclist let's call him Victor who seriously overestimating his physical abilities regularly went out cycling and was going as fast as he could as far he was able to do. He went as long as he depleted all his reserves and at that point started the agony all the way back home. I think it is needless to say that without water money and food. The unpleasant journey was frequently interrupted by 5 minute breaks on the side of the road for he wasn't able to cycle more than 10 minutes continuously.
Talán még nem ismered a híres Larzen-Ákibácsi módszert. Ez a futómódszer úgy néz ki, hogy a hosszú, akár 50-es vagy 100-as futásokat bemelegítés nélkül max tempóval kezded, függetlenül attól, hogy milyen hegyet kell rögtön a rajtnál megmászni. Ezt a tempót addig tartod ameddig tudod majd a kényszerű lassulás és fejreállás után megpróbálsz valahogy talpraállni különféle sajátos módszerekkel, mint például a saját izzadtságod nyalogatásával, hogy ezzel is pótold a kiürült sótartályokat. :-DD
Kiváló. SK egyik nickjével ír, a másikkal válaszol majd idővel én is gyanúba keveredek. Nem, nem én vagyok sárga angyal. orvosi igazolás sem én vagyok, továbbá gratulálokhoz és szívből gratulálokhoz sincs közöm. :)
Lehet, hogy gyakorlás és technika kérdése. Ha megnézed egy 24 órás gyaloglóverseny eredményeit, nem túl nagy a különbség a 24 órás futáshoz képest, 200 km fölötti eredményekkel nyerik és full amatőrök is mennek 160 kilométert.
Először én is Sipitől hallottam erről, de nem futottam még olyan hosszút, ahol komolyan lenne létjogosultsága, teljesítménytúrák kivételével, de az más műfaj, a meredek emelkedőkön nem pihenésképpen gyalogolunk :-)
A tervszerű gyaloglást - futást én már évekkel ezelőtt hallottam Sipitől, biztos, hogy vannak, akiknek beválik ez a módszer.
Látva a szintidőtáblázatot én is azt hittem, hogy nem lehetetlen tartani a 7'30-8'30 perc/km tempót, és akár gyalogolva is be lehet érni (ha jól emlékszem, Guszti talán még mondott is ilyet menet közben), de egyrészt ebbe bele kell férnie a frissítésnek, öltözésnek, stb. is, másrészt fáradtan már a gyaloglás is lényegesen lassabban megy.
Erről én is olvastam. Linkelni sajnos nem tudok, a BBC-nek adott Kouros egy interjút: www.bbc.uk/kouros
"You have mentioned a new race method."
"Yes. To my great regret I have know this method only for a few years. I can recommend this for every serious runner, it has revolutionize the ultrarunning. You just bump into mountains, until you have any power. Then you find out what to do. This method is called from the developers, two famous and great runners: Larsen and Akibaci."
Ahogy nézem a szintidőtáblázatot, úgy tűnik, hogy az első 80-100 kilométer után egy rutinos gyalogló akár futás nélkül is tarthatná a szintidőt. Vagy ez nagyon eretnek elképzelés egy futóversenyen? Végül is van egy sebesség, a technikától függően ez valahol 7:30-8:30 perc/km körül lehet, ami alatt a gyaloglás energiatakarékosabb, kevésbé terheli a lábat, kevésbé rázza az emésztőszerveket.
Amennyire tudom, Kouros is szeret gyorsan futni, amíg tud, aztán pedig gyalogolni. Én pedig inkább a tervszerű futás-gyaloglásban hiszek, már a verseny korai szakaszától kezdve. Mit gondoltok?
Ilyen esetekben inkább hívjál fel, hátha én is éppen alulmotivált vagyok (ilyesmi azért elő szokott fordulni...), s akkor el tudunk menni egy közös szenvedésre, amiből -némi endorfin felszabadulása után- akár futásnak látszó cselekvés is összejöhet...
Ma olvasott gondolat (legtöbbetek gyakorlati tapasztalat alapján érezheti, mi van benne), kissé "ultrafutósra" alakítva:
"az ultrafutást megérteni nem lehet, csak átélni..."
