Az Ön által felkeresett topic fegyverek, ill. annak látszó eszközök
forgalmazásával kapcsolatos adatokat is tartalmazhat.
Felhívjuk figyelmét, hogy csak akkor lépjen be, ha Ön fegyverek forgalmazásával
vagy felhasználásával hivatásszerűen foglalkozik, és a honlap látogatása nem
eredményezi valamely Önre vonatkozó jogszabály vagy egyéb szabályozás
rendelkezéseinek megsértését.
Az Port.hu Kft. a fórum számára kizárólag tárhelyet szolgáltat, a honlapon
megjelenő információk vonatkozásában szerkesztői felelősséget nem vállal.
Amennyiben megítélése szerint a honlapon jogellenes tartalom jelenik meg, úgy
azt kérjük, jelezze az Port.hu Kft. mint tárhelyszolgáltató felé.
És, hogy ne mondjak mást, nem okos nép az amely egy kiló nemes acélból -meglehetősen nagy hozzáadott-értékkel bíró dolgot állít elő, mint mi, akik a rengeteg vasból vasúti sínt gyártottunk...
Egy késért el lehet kérni százezer forintot.
Hát akkor nem csoda hogy ekkora kínálat van a gyártók és a gyártmányok palettáján, és fejlődik a kohászat, az ipar, hogy egyre inkább kiszolgálják az innovációt, hogy egyre újabb és újabb anyagokat állítsanak elő, hogy ilyenek mint mi vagyonokat adjunk egy-egy tízdekás vasdarabért, mert az ilyen-olyan meg amolyan? :)
Tippet tudsz adni, hogy kihez lehetne elvinni mondjuk a Toth Pál késem. Még ok, és a mester ingyen élezi a saját késeit, de kicsit messze van. Az utiköltségből kijön egy új kés.:)
A múltkor mutatták a solingeni gyárat. Régi, németalföldi házat képzelj el, gerendavázzal. Mellette folyik egy patakocska egy horgász épp horgászik az elfolyó vízben, ez azt jelképezi hogy nem szennyezik a wassert.
A gyártásnál nem cicóznak sokat a késekkel,kinyomnak egy késformát egy acélszalagból, egy ipari robot elkapja a nyéltüskét és a pengét egy köszörűvel ék alakra munkálja. Közben erős vízsugár hűti -természetesen.
Átmegy egy alagútkemencén, edzik-megeresztik.
Célszerszámokkal befogják egy ódorba és rámegy egy csiszolóvászonnal, ami a felületet elfogadhatóvá teszi Az élt is köszörűvel adja meg neki, csak úgy szabadkézből.
Ami érdekes hogy az ipari roboton kívül minden kézzel működik, mtatták hogy az olló lyukát -ahova be kell nyúlni- hogy csiszolja: van egy végtelenített (möbius-szalag formájú) csiszolószalag, ami egy fényesre kopott íves hengerről kapja a meghajtást. Másik vége hasonló hengerhez csatlakozik, csak az szabadon forog. A muki leállítja a szerkezetet, átdugja a vásznat az olló lyukán, majd mindhét hengerre teszi, lábbal megtoszajtja a "kutyát" ezzel a szalag kifeszül, akkor gyors mozdulatokkal megcsiszolja az olló furatát, leáll, és mehet a másik.
Ami érdekes hogy ott nincs munkaruha, mindenki civilben van.
A köszörülés, fiaim az Úrban, nem ugyanazt jelenti.
A legalja a vándorköszörűs, aki kézzel tekert kővel ad a késnek hogy éles legyen.
A következő a nagyobb üzemekből ismert köszörű, a négyszázas körüli kővel, ami üt négy millimétert, de a szögvasnak mindegy, csak harapjon.
Aztán szintén az üzemekből az esztergaműhely kétféle köve, egyik a "piros" másik a "kék", egyik a vashoz, másik a vídiához. Ezeket időnként gyémánttal leszabályozzák, aki az oldalán köszörül, seggbe rúgják. Ez már szebb felületet ad.
Aztán vannak a különböző köszörűgépek, (sík-palást, stb) amelyek már háromékes felületet adnak, és ezredmilliméteres pontossággal dolgoznak.
Aztán vannak a gyémántkövek amelyek a nagy teljesítmény mellett még szebb felületet adnak.
Szerintem itt a vita alapja egy nagy "egymás mellett elbeszélés". Mert ugye van az ipari jellegű felhasználás, napi 8 órában, nem finomkodva (pl. húsipar). Aztán van a nem túl kifinomult átlagos késhasználat olcsó, kvázi eldobható eszközökkel (agrár, konyha stb), és vannak persze az értékes kések (EDC, outdoor, egyedi iparművészeti stb) is. Nyilvánvaló, hogy mindhárom esetben mások az elvárások, más a kopás/elhasználódás mértéke, és persze nagyon más a kés értéke is. Egy 1000 Ft-os Fiskars konyhakésnél teljesen mindegy, hogy mikor kopik el, egy-egy élezés során mennyi anyag jön le róla, és az sem szempont, hogy mennyi ideig tartja élezés vagy fenés után az élét. A húsiparban dolgozó játékost is inkább csak az érdekli, hogy éles legyen, elvégre úgy könnyű dolgozni. Amortizáció nem szempont, a husi kitermeli az árát.
Aztán van a harmadik kategória, ami azért már műfaj. Például negyedéves várólista után kézhez kapja valaki az egyedi igényei alapján elkészült Kocsis bicskát. Ki lenne az, aki (sok használat után) rábízná a sarki köszörűsre? Vagy valaki vesz egy Fallkniven A1-et 65 rugóért (ami már majdnem egy havi minimálbér, csak hogy érezzük a dolog súlyát), aztán tábori körülmények között használja az erdőben. Vajon hazaérve mindegy lesz neki, hogy ki és hogyan élezi a 65 rugós kést? Gondolok itt arra, hogy vajon hány sarki köszörűsnek fog feltűnni, hogy konvex élről van szó, és vajon hány sarki köszörűs tud konvex élt tartani? És vajon mindegy-e, hogy mennyi anyag jön le a késből?
A vita alapvetően nem a köszörű vs. kézi köves élezés kérdéskörétől indult, hiszen mindegyiknek van létjogosultsága. Sokkal inkább onnét, hogy a tapasztalat azt mutatja, a legtöbb köszörűs/flexes "mester" nem ért a késélezéshez, a majom is rá tudja nyomni a kést a köszörűre, attól az még nem biztos, hogy jó lesz. Sőt: attól, hogy élesen kapod vissza a kést, nem biztos, hogy jól élezte. Ha például "felülírta" a gyári élszöget, akkor könnyen előfordulhat, hogy gyenge éltartása lesz így a késnek. Nekem anno egy késkészítéssel is foglalkozó "mester" átprofilozta a Victorinoxomat egy ilyen köszörűs mutatvány során, csúnya és rossz lett. Az imént olvashattuk, hogy Spyderco késekkel is megesett hasonló a "sarki köszörűsnél", márpedig nagyfokú tudatlanságról, szakmaiatlanságról árulkodik, ha a késes/köszörűs nem érzi a gyári élszög jelentőségét. Azért egy világhírű késgyártó cég általában nem véletlenül választ éltípust és szöget. De megközelíthetjük máshogy is a kérdést: adott egy kés, 10-20-50 rugóért. Használtan is érték, értékesíthető. Na most mennyit ér egy olyan (amúgy márkás, kelendő) kés, aminek pl. a pengéje össze van karistolva valami barom által, és a gyári élszögre is csak a katalógus utal, a valóság nem?! Ezzel ellentétben egy precízen élezett, jó állapotú és borotvaéles kés sokkal többet ér. Ugye, hogy nem mindegy! Szoktam a helyi vásárban nézegetni a régi bicskákat, késeket, és nagyobb részük teljesen értéktelen, mert össze-vissza vannak faragva köszörűvel, elfogyott a penge fele. Pedig ennek nem kellene így lennie. Nekünk például a konyhában a mai napig állandó használatban van egy nagyon eltalált formájú, méretű, pengéjű Gerlach (lengyel) konyhakés, legalább 30 éves (még a "lengyelpiacon" vettük, az meg már 20 éve nincs), és köszöni szépen, semmi baja, ha így folytatja, 50 évesen is a konyha megbecsült kelléke lesz. Ha mindig száraz köszörűvel lenne élezve, már a fele hiányozna.
Szóval különböztessük meg az ipari, olcsó konyhai és értékes/speciális kések élezését, elvégre a felhasználási területük és a velük szemben megfogalmazott elvárások is mások. És aztán legvégül különböztessük meg az élezést végző embereket is, mert van a kókler, aki kapát és Fallkniven kést is ugyanúgy élezne, meg van a szakértő, aki felismeri az éltípusokat, tudja tartani az élszögeket, rutinja van mindenféle kés precíz élezésében. A tapasztalat sajnos az, hogy utóbbiból van a kevesebb.
Ez így van. De itt vannak olyan késtulajok ( SENKIT NEM AKAROK MEGBÁNTANI! ) akik úgy gondolják hogy köszörülni Isten ellen való vétek. Ez nem igy van! A nem vitrin késeket amiket rendszesen használnak, amiket már nem elég megfenni mert már lekopott az éle azokat köszörülni kell, és bizony anyagot távolítunk el vele. A köszörülés ilyen. Ha lesz olyan technológia ami kiváltja a köszörüléskor bekövetkező anyagveszteséget akkor majd azt fogjuk használni. A késesek meg lehúzhatják a fele rolót, mert nem nem kell majd annyi kést csinálni. :-)
Pl. disznótor közben nem köszörül a hentes.................................. persze, hogy nem. De ez nem azt jelenti, hogy az ő késeit soha nem kell köszörülni.
Uraim jegyezzék meg: amit használnak az kopik, amit nem használnak, az meg álltában megy tönkre (csak idő kérdése) .
