Ide szeretnénk gyűjteni minden hasznos(nak látszó) információt, tapasztalatot, kérdést, ami szükséges lehet a görögországi 246 kilométeres ultrafutóverseny teljesítésében. http://hu.wikipedia.org/wiki/Spartathlon
Aha, ez jó ötlet, persze nem védi ki azt, hogy pl. vki -akár babonából- nem veri nagydobra. Ugye Guszti?
:-))
Mondjuk, ha valaha sikerülne megfutnom a nevezési feltételt, akkor elgondolkodnék rajta. Addig meg sopánkodom, hogy egy szigetkört sem bírnék el Veletek:-)))
Eddigi leghosszabb aszfaltfutásom 100km, teljesítménytúrám 110 (Rákóczi). Többnaposból 2x a Dunamenti (3x50km).
Szerinted jó felkészülési állomás jövőre a 24 órás Sárváron (ott pl. rendezhetnénk eszmecserét, biztos lesztek ott páran tapasztaltak), ill. a Békéscsaba-Arad-Békéscsaba, esetleg még a Balatonkör egyben ? Vagy ne akarjak túl sokat markolni az első ultrás évemben?
Az az ötletem támadt, hogy jelezze, aki 2005-ben indulni szándékozik a Spartathlonon (vagy bármikor utána...).
Esetleg megszervezhetnénk néhány közös, futással egybekötött tanácsadási-kérdezgetős találkát, így mindenki tanulhatna mindenkitől, s talán ez is hozzájárulhatna ahhoz, hogy minél több sikeres magyar teljesítés legyen a jövőben.
Azért is lenne ez jó, mert igazából nagyon nehezen cserélődnek az információk a futók közt, s csak Athénban, a verseny előtti napokban tujudk meg, ki indul.
Elsőre tetszik az ötlet, szimpatikus. Másodikra felvetődött bennem a kérdés, vajom megérem azt a kort amikorra ezzel a módszerrel képes lehetek a teljesítésre. Sajnos el kell vetnem a módszert, van egy hibám, ha akarok valamit, akkor azt azonnal akarom. Tudom tapasztalom, hogy ez nem jó, sajnos ez van.
A hét köznapjain, minden nap fusd le a Spartathlont lépésről, lépésre, frissítőtöl frissítőig, fejben. Aztán szombaton fuss hosszút, mondjuk 10-15 km-t, könnyedén. Vasárnap pihenő nap. Meglásd, el fog jönni az az idő, amikor fel lesz készülve rá:-)))
A válasz: tulajdonképpen igen. Vannak akiknek nagyon jól bejön a sör, még alkoholosan is. Van aki a töményet is bírja, sőt egész jól megy tőle. Olasz Laci például másnaposan is igen keményen tud futni, sőt!
Én továbbra is azt vallom, hogy az alkohollal visszafogottan kell bánni versenyen, viszont semmi gond nem lesz belőle edzésen, vagy az esti regenerálódás közben. A lényeg a mérték!
Én most vasárnap futottam 40 kilit terepen és semmi mást nem vittem magammal frissíteni, csak egy bivalyerős török teát, amit bekevertem mézzel. Hihetetlenül jó volt! Viszont délután amikor már túl voltam a fürdésen és a kaján, akkor nagyon jó volt begurítani egy korsó sört! Vérré vált...
Az ez évi sárvár mezőnyéből többen is landoltak a célegyenes végén lévő sarki csehóban, sört ittak. Ők nagy jelentőséget tanusítottak ennek a dolognak, szerintük ettől mentek olyan jól a dolgok. Kérdés csupán az, hogy kinek mi a jó?
Alapvetően teljesen alkoholmentesen futok, de a rengeteg példa okán kipróbáltam a sört. Nekem nem vált be, teljesen kiszáradtnak éreztem magam utána (rendesen kihajtotta belőlem a vizet). Ez persze az én egyéni tapasztalatom, mindenkinek másként reagál a szervezete...
Egy téli hosszú futás közben pedig volt alkalmam megtapasztalni, hogy mire képes a tokaji hegy leve a kifáradt futó szervezetével: kellemesen elzsibbadva és virágos jókedvvel futottunk tovább...
Mindezek miatt én azt vallom, komoly verseny előtt-alatt az absztinencia a helyes út.
Egy-két sör szerintem még nem az a mennyiség, ami jelentősen befolyásolhatja a szervezetünk vízháztartását és hőtűrő képességét.
Én az alkohol vízhajtó hatását komolyan átsörözött éjszakák után szoktam érezni. Már iszogatás közben sűrűbben és hosszan tartó pisilések, majd másnap reggel kiszáradt száj és egész nap töltöm magamba az ásványvizet, mégsem tudok eleget inni.
Lehet, hogy hibás az elképzelésem, de szerintem az alkohol vízhajtó hatása a megnövekedett vizelési ingerben és mennyiségben jelentkezik, ilyenkor távozik a raktározott víz jelentős mennyisége, ami által az ember hőháztartása felborulhat azért, mert nem tudja megfelelő mennyiségű izzadással hűteni a testet.
Hmmm. Ez érdekes fejlemény. Ugyanis eddig úgy tudtam, hogy a sör erősem vízhajtó, ami ugye verejtékezésben is megnyilvánul. Ez pedig hűt. Inkább attól tartok az alkoholos sör kapcsán, hogy furcsa módon kiszáradhat az ember tőle, ha csak azt issza versenyen. Ez a helyzet a colával is. Megdob, de tapasztaltam, hogy könnyen begörcsölhet utána az ember, mert kilúgozódik.
Egyszer valamelyik populáris futóújságban (talán Runner's World) olvastam, hogy az alkohol rontja a hőtűrő képességet, még egy nappal később is. Nehéz ezt objektíven tesztelni, de mintha lenne benne valami. A múltkor hosszú buszos utazáson ittam egy sört, és majdnem hőgutát kaptam utána. Előtte is meleg volt, de valahogy kevésbé zavart.
Nos igen. Ami engem illet, szintén sűrűn frissítek sörrel. Sokkal jobb mint az édes cukros italok. Viszont én inkább az alkoholmentes változatát használom verseny közben, mert egy párszor már "csúnya balesetem" volt az alkoholos verziótól...
Azt inkább a versenyek és edzések után regenerálódásra használom. Amúgy verseny előtt este is érdemes begurítani egy korsó söröcskét, főleg az izgulósabbaknak, mert kellemesen ellazít és jobban alszik tőle a delikvens.
Én azért nem mondok le az Unicumról:) Főleg így télen. Amikor az ember mondjuk elmegy hosszút futni Bükkszentkereszt felé és ott betét féltávnál egy kis unicumra, az biza életmentő!
Csak irigyelni tudlak, hogy te még tudsz tervszerűen edzeni. Én sajna már egy éve csak esetlegesen futok. Talán majd ha nagyobbak lesznek a gyerekeim...és egy kicsit konszolidálódik a helyzet a munkahelyemen...
Addig marad a szintentartás, vagy inkább a lehető leglassúbb romlás.
Kissé nehéz, amikor az embernek le kell állítania a lelkét, ill. annak egy részét. A jó az egészben csak az, hogy legalább olyan dologért teszem amit a futásnál jobban szeretek. Viszont teljesen leállni képtelen vagyok...konfliktusok ide-vagy oda.
András! Írjál már a Spartathlon italozó sokszoros teljesítőjéről! Légyszi! Legalább igazolva érezhetjük helyes életfelfogásunkat mi alkoholisták:))
Egyre inkább azt érzem, hogy amatőröknek is szükséges a tervszerű pihenés. Ha csak akkor pihensz amikor a sors éppen úgy hozza, hogy pont nem érsz rá sportolni, nem éred el ugyanazt a hatékonyságot. Főleg mert pihenő alatt nem csak egy egy kihagyott edzést érek. Szokványos pihenő alatt egy egész hetet értek ami elegendő ahhoz, hogy a korábban elvégzett keményebb munka kifejtse hatását. Az itt ott kihagyott nap viszont felborítja az egész ritmusod. Szerintem.
Mit is értek konkrétan pihi alatt? Az unicum és hányás az jó példa. :-) Soha többé unicum. De tényleg. Most is hányingerem van ha a múlt péntekre gondolok. :-D
No, de most komolyan. Számomra a pihi hét azt jelenti, hogy kevesebbszer futok, alkalmanként is kevesebbet és a szokványosnál lényegesen alacsonyabb intenzitással. A kemény héthez képest 30-50%-al kevesebb kilómétert futok és ha van is feladatos edzés, azt is úgy futom, hogy lazán, kőnnyedén, elfáradás nélkül.
Ezt a hetet is pihi hétnek tekintem mert vasárnap verseny. A tervem valami olyasmi volt, hogy kettő darab feladatos edzést csinálok. Kedden egy 8 kili stabilan versenytempóban. Majd csütörtökön 4 vagy 5 darab 500 méter a versenytempónál egy picit gyorsabban, sok pihenővel, savasodás nélkül. Közte pedig rövidebb, max 8 kilik, de egész héten, versennyel együtt is csak 5 nap futás.
Ha nem lenne verseny a végén, akkor alapvetően lassú futás lenne egész héten és a hétvégén csinálék valami hosszabbat, mondjuk 20 és 30 között. Kivéve persze ha el nem hív valami tapír túrázni, mert akkor oda minden terv és megyek a hegyekbe. :-))
Szerintem András a legkompetensebb a témában... Ugyan én is láttam az ipsét, de csak másoktól ismerem a sztorit, azt is csak röviden. A lényeg: tényleg úgy teljesítette (többször is ) a Spartathlont, hogy közben a frissítőállomásokon rendesen nyomta a töményet! Végül is nem rossz koncepció, ha bírja a mája, mert legalább nem érez semmit:)))
Én csak fél füllel hallottam, hogy volt egy futó, sokszoros teljesítő, aki mindig whisky-vel frissített ,már ismerték, és azzal várták a falukban. Aki jobban ismeri a sztorit, légyszi írja meg.
Ja! Bár szegény tudtommal nem nagyon ért célba az utóbbi években...
Amúgy ezt mi is kipróbáltuk, mert itt Miskolcon szoktunk rendezni a baráti társasággal úgynevezett éjféli futásokat teliholdkor. Természetesen induláskor bevesszük a megfelelő lélekmelegítőket(unicum, pálesz stb.).
Mindíg remek a hangulat! Az a lényeg, hogy ha elkezdi az ember, akkor a célig ne engedje leesni a véralkoholszintet, mert fejreáll!
Asszem én is azt írtam, hogy a pihi fontos és be kell építeni. Csak egy amatőrnek mint aki én is vagyok egyébként sincs ideje minden nap futni ezért nem is érdemes külön betervezett pihenőkön gondolkodnom. Én havi ciklusban edzek, ami azt jelenti, hogy 3 héten át folyamatosan növelem a terhelést, aztán jön egy laza hét. (Legalábbis így csináltam, amikor még keményebben futottam.) Manapság csak azt tudom csinálni, hogy hét közben rövidebbeket megyek, de elég intenzíven és a hét végén odaverek egy hosszabb terep körnek (5-6 óra).
Mikinek üzenem, hogy a Tapírka által javasolt Unicum-hányás pihenő stílus mellett talán kevésbé megterhelő, ha elmegy úszni, vagy bicajozni, esetleg semmittenni.
Csak egy érdekes példa, hogy mennyire különbözőek vagyunk mi futók: Bogár Janinak az a pihenője (ha beteg, sérült, esetleg gipszkáddal fenyegetik...), hogy elmegy funi egy könnyű 20-ast! Nos: "mindenki másképp csinálja..."
