1956-ban az USA-ba távozott és 1965-ig játékosként dolgozott. 1965-ben az US Soccer Team országos vezetője lett. Ez azt jelentette, hogy rábízták az ifjúsági, az olimpiai és a nagyválogatott irányítását is. A továbbiakban testnevelőként és edzőként dolgozott. 1996-ban megkapta az edzőknek járó legmagasabb amerikai kitüntetést, beválasztották a Hall of Fame-be, a Halhatatlanok Csarnokába (itt második magyar volt, Schwarz Ernő volt az első, akit 1951-ben választottak be).
A Dózsa kapusáról, Henni Gézáról is érdemes pár szót szólni. A háború utáni legjobb kapus volt, ezt akkor senki nem vitatta, de politikailag nem volt jó helyen. "Reakciósnak" számított, vagyis néha hangosabban beszélt egyes dolgokról, mint kellett volna, és rossz helyen játszott, a Ferencvárosban. Amikor a Fradit szétszedték, Kocsist és Budait majd később Czibort a Honvédba vitték, Henninek és Deáknak meg a Dózsába kellett menni, ha egyáltalán még játszani akartak, de válogatottak már nem lehettek. Igy került oda Grosics Gyula, aki ma gyakran szidja az akkori rendszert, általában jogosan, de azt elfelejti, hogy karrierjét is annak köszönhette. Gyula is kitűnő kapus volt, fiatalabb is volt Henninél, előbb-utóbb megörökölt volna a helyét, de így évekkel előbb kerülhetett a válogatottba. Az aztán megint más kérdés, hogy három világbajnokságon is döntő helyzetekben súlyos hibát vétett.
1956-ban Henni is külföldre ment, Amerikába. Tud valaki további sorsáról valamit ?
"Szombaton ünnepelte fennállása 120. évfordulóját a III. Kerületi TUE. A gárda immáron csupán utánpótlás-neveléssel foglalkozik, igaz, megmaradt a felnőtt csapat is, amely az NB III-ban vitézkedik. A klub legismertebb neve a III. Kerületi TVE volt, ezen a néven nyerték meg a Magyar Kupát 1931-ben, a döntőben a Ferencvárost intézték el 4-1-re. A gárda 1996-99 és 98-99 között az élvonalban szerepelt. Legnagyobb sikerét ekkor is a Ferencváros ellen érte el, mert 98 őszén 4-3-ra verte a zöld-fehéreket a Fáy utcai stadionban. A felnőtt csapat ezután azért szűnt meg átmenetileg, mert az akkori ügyvezető Török József előbb Csepelre, majd Tatabányára költöztette a gazdasági társaságot."
A Népstadion megnyitóján nem voltam, sőt akkoriban semmilyen nagy meccsen nem voltam, mert nem lehetett jegyet kapni. Viszont bajnoki meccset sokat láttam, főleg az akkor szokásos kettős meccseket a Népstadionban, egy délután látható volt az egész Aranycsapat összes tartalékkal plusz B és C válogatott játékossal. Különben túl öregnek ehhez nem kell még lennem, 43-as évjárat vagyok, 10-13 évesen élvezhettem igazi focit Pesten. Akkor még nem tudhattam, hogy soha többet nem lesz ilyen. De ha jól emlékszem Slózi a 100. magyar-osztrákon rúgta a kezdőrúgást, ez is 1955 -ben kellett legyen. Egy századikat különben Bécsben is játszottak, az osztrákok szerint egy mérkőzéssel több vagy kevesebb volt, így oda is jutott egy szép ünnepség.
Jól emlékszel, valóban volt ilyen is.
1955. június 11., NBI 13. forduló
Bp. Honvéd - Bp. Dózsa 6-4 (1-3)
Népstadion, 40.000 néző, Vezette: Pósa (Szőke II, Fehérvári)
Gól: Czibor (3), Machos, Kocsis, Puskás, illetve Szusza (2), Tóth, Kiss II.
BHSE: Faragó – Rákóczi, Lóránt, Palicskó – Bozsik, Bányai – Budai II, Kocsis S., Machos, Puskás, Czibor.
Edző: Kalmár Jenő
Dózsa: Henni – Rajna, Várhidi, Farsang – Zsámboki, Kiss II – Virág, Szusza, Tóth , ? ?
Edző: Bukovi Márton
A mérkőzés esélyese a BHSE volt , de meglepetésre fél óra alatt a Dózsa három gólos vezetést szerzett. Ezután a Honvéd felébredt és Kocsis a szünet előtt még szépített. A második félidőben Puskásék hét perc alatt kiegyenlítettek. A harmadik gólt Czibor szögletrúgásból csavarta Henni kapujába. A 71. percben Machos sérülés miatt lejött a pályáról. A 88. percben Pósa 11-est adott a Dózsának, ám Szusza büntetőjét Faragó kivédte. Az esetnél a kapus megsérült így ő is lement a pályáról, helyére Puskás állt be két percre a kapuba.
Te még láttad Puskást játszani? Azt hiszem, Te vagy itt a rangidős.:) (Esetleg a Népstadion megnyitóján nem voltál? Mert akkor még Slózit is láthattad labdába rúgni.:)))
Nem ez a megfejtés, de én egyszer láttam Puskást védeni pár percig. Népstadion, kb. 1955, Bp.Honvéd-Bp.Dózsa, a vége felé megsérült a Honvéd kapus (Faragó ?) a meccset már biztosan nyerték (talán 6:4 vagy 7:3 ?) és Öcsi, már akkor elég pocakosan beállt védeni a hecc kedvéért. Kapott egy hazagurítást, aztán már vége volt a meccsnek. Nem tudom dokumentálni, de saját szememmel láttam.
Egy kissé kilóg az időszakból: 1946 őszén a Kispest lengyel túrája miatt elmaradt a debreceni bajnoki meccse. Az egyesbíró ítélete szerint a 2 pont a DVSC-é. Továbbá a Kispestnek 297 forint 70 fillér költségtérítést kellett fizetnie. A mai eszemmel nem értem, miért nem 299 forint 90 fillért? :-)))
1933. január 29., „A” válogatott, barátságos mérkőzés
Portugália – Magyarország 1-0
Lisszabon
Szabó (Hungária) – Szemere (Kispest), Bíró (III. ker.) – Barátky (Hungária), Sárosi (Ferencváros), Magyar (III. ker.) – Markos (Bocskai), Cseh (Hungária), Teleki (Bocskai), Turay (Ferencváros), Titkos (Hungária).
Csere: Déri (Törekvés).
A 700. után című könyv nem jegyzi. Lehet, hogy nem hivatalos meccs volt?
Akkor marad a válogatott, Németország ellen még a VB előtt 38-ban. A végeredmény 1:1, gólszerző Toldi, Pusztai utoljára válogatott, Kisalagi először és egyben utoljára. Talán nem hittek neki a lufttal kapcsolatban?
Egy interjújában meséli Zelk Zoltán (a riporter Karinthy Ferenc):
"- Indulatos szurkoló voltál? Talán üvegeket dobáltál be? - Hát azt éppen nem, de tizenhat éves koromban Szatmárnémetiben történt egy érdekes eset. Tudod-e, hogy a nagyváradi NAC olyan csapat volt, egyszer megnyerte a magyar bajnokságot? na most, a NAC eljött Szatmárra és a Törekvéssel játszott. 1:0-ra vezettek a szatmáriak, s ekkor minden ok nélkül tizenegyest ítélt egy Krüger nevű játékvezető, be fogom bizonyítani, hogy gazember volt. A váradiak rúgtak még egy gólt, az utolsó tíz percben. Én a taccsvonalon - ma partvonalnak nevezik - szaladgáltam, és kiabáltam be neki, hogy megállj vége lesz még a mérkőzésnek! Emlékezetemben most a bíró rémült arcát látom, és rohanok feléje, hátulról azonban átölel és visszafog valaki. megfordulok, Pomacsek volt, a szatmári Törekvés balszélsője, de mire engem a Pomacsek elengedett, már kétszázan verték Krügert. na most, hogy Krüger milyen elfogult volt, erre bizoyíték: fél év múlva ő lett a NAC intézője, és maradt utáni húsz évig. Olyasmi is történt később egy mérkőzésen, hogy bekiabáltam valamit, amiért a bírő lefújta a meccset. Erre az öcsém, a csapatkapitány, rám mutatott, vezessék ki azt az embert. Ki is vezette, és azután folytatták a mérkőzést. Az említett Pomacsek szerintem a világ legjobb játékosa volt. - Minden idők? Nagyobb, mint Pelé vagy Cruyff? - Sokkal nagyobb."
Az angol Richard Tattersallról elnevezett terület volt a Kerepesi úton, egyébiránt ő egy lószakértő és üzletember volt. 1881-ben alakult a Magyar Tattersall Rt. amely lóvásárokat tartott 1931-ig. Ekkor került a főváros birtokába a terület, akik a Budapesti Ügetőverseny Egyletnek engedték át. Az Egylet lovardát és fedett pályát épített amit 1954-ben életveszélyesnek ítéltek és lebontásra került. A területen 1933. 08.31-én adták át az ügetőpályát (1000 méter volt a kerülete) Itt volt a székhelye az 1960-ban alapított Budapesti Lovas Klubnak.
"Salgotarjanbol nem kevesebb mint 4 NBI-es focista maradt a csatateren: a legendas csatar Csuberda Ferenc, Debreceni Istvan, Nadasdi Ferenc es Szabo Istvan."
Az izgalmas, mert Csuberda 1947. decemberében, sőt még 1955. nyarán is játszott az Újpest ellen :D
Viszont 1945 és 47 között nem játszott, úgyhogy gondolom sokáig hadifogságban volt.
Te biztos ismered a Krausz Tamást, de a többieknek talán új információ, hogy a Borsi-Kálmán Bélával az ELTÉ-n tartanak egy "Összehasonlító futballtörténelem (Politika és futball Kelet-Európában)" c. szemináriumot. Nem tudom, hogy a következő félévben tartják-e, és persze hivatalosan külsősök nem vehetnek rajta részt ... De esetleg utána lehetne járni :-)
Ha már Kisalagi Wolhrán János...egy - nem is olyan nehéz - kvízkérdés vele kapcsolatban. Melyik meccsen történt az alábbi eset?
"Pusztai lefutott, beívelt, Kisalagi kapta a labdát a kaputól 18-20 méterre, de hatalmas lyukat rúgott. Toldi nagy rössel futott a pergő labdára, s óriási erővel ballal a hálóba vágta."
Ugyanerre Kisalagi a következőképp emlékezett...:-)
"Kapura akartam rúgni, de Toldi rámkiáltott: Hagyd! Ekkor már lendült a lábam, mégis sikerült a labdát átlépni. A kapus jobbra dőlt és Toldi nyugodtan lőhetett a bal sarokba."
Na, szerintem sohasem tudjuk meg, hogy egy technikai bravúr, vagy egy kapitális luft volt...
