Nagyon szépen köszönöm a gyors és kielégítő válaszát! Az orvossal elvileg jövő héten fogok konzultálni. Nem tudom mi lesz a sorsom.... Nekem ez családi örökség, és nem a magas sarkú eredménye, soha nem is hordtam. Eléggé nagy fokú a deformitás.... De majd meglátjuk. Azért eléggé félek. Esetleg mtéti kockázatról, fertőzés lehetőségéről ud valami infót?
Nem nevetségesek a kérdések, mindannyian ugyanígy feltettük annak idején. :-)
Nekem másfél éve volt a bütyökműtétem, ennek alapján szívesen válaszolok. Mindkét lábam egyszerre lett megműtve, ún. Austin-eljárással.
1.) Helyi érzéstelenítésről már hallotam (térdtől lefelé hatott, biztosan kisebb, nem összetett beavatkozáskor alkalmazzák). Ha ez nem alkalmazható, akkor jön a másik kettő közül valamelyik. Hogy melyiket alkalmazzák, az előzetes orvosi vizsgálatok és a szokások döntik el.
2.) Gerincérzéstelenítésnél a műtét napján tilos felkelni, felülni(!). Marad az ágytál, ha azzal nem megy a dolog, akkor katétereznek.
3.) A gyógyulási idő sok tényező függvénye: 1 vagy 2 lábat műtenek egyszerre; a beavatkozás mértéke; korábban mennyire volt deformált a láb; lábadozási fegyelem betartása; életkor; fizikai adottságok, stb.
4.) Nekem a fájdalom a műtét után este volt a legerősebb, az első héten változó volt, de bírható. Utána már nagyon jó a helyzet.
5.) A gyógyulási idő egyénenként változik. Nekem 5 hét után már munkaképesek voltak a lábaim, de összesen 6 hetet voltam otthon (dupla műtétem volt). A futással szerintem még érdemes lesz várni. A láb jelzi, mit "enged", mit bír + az orvos tanácsát is érdemes kikérni.
6.) Vissza nem nő a bütyök, de ismét deformálódhat a láb. Ez nem törvényszerű. :-) Vigyázni kell rá, nem szabad pl. szűk cipőben, magassarkúban sanyargatni. Vannak jó kis eszközök, amelyeknek a segítségével szépen fenntartható a jó állapot.
Én is abban a fázisban vagyok, hogy tényleg meg kellene már operálni a lábam. Azonban a végső döntéshez szükségem lenne pár információra (ami lehet, hogy valakinek nevetségesnek fog tünni...)
Ebben kérném a segítségeteket!
Kérdéseim:
-Lehet-e csak helyi érzéstelenítéssel műteni? ( neten láttam ilyet)
-Vagy csak altatás, illetve gerinc érzéstelenítés van?
-Műtét után ki lehet menni a mosdóba, vagy bekatétereznek?
-Mennyi a gyógyulási idő? Mennyi idő után fogok tudni talpra állni, és mondjuk futni?
-Milyen erősek lesznek a fájdalmaim, illetve azok meddig fognak tartani?
-Az csak pletyka, hogy valakinek visszanő???
Nagyon szépen megköszönném a hozzászólásaitokat, tapasztalataitokat!!!!!
Kell egy kis idő, mire ismét olya lesz a járás, mint régen. Nekem kezdetben még a teljes talpon való átgördülés is nehéz és furcsa volt, mert a kezelőcipőhöz szokott hozzá. Mint egy merev gép, úgy mozogtam. Fokozatosan tonáztattam a lábaimat, s idővel helyreállt minden.
Harántsüllyedésnél biztosan kell a betét. Egy másik ortopéd orvos véleményét érdemes kikérni.
Arra emlékszem a műtétből, hogy voltak bent kb 5-en és mindenki a hétvégi ebédről beszélt. Mindenki mesélte milyen finomságokat fog sütni főzni. Nekem előző este lehetett utoljára ennem és délben vittek fel a műtőbe. Már kopogott a szemem az éhségtől és tudtam,hogy aznap nem is ehetek max estefelé egy kis kekszet. Amit a lábammal csináltak abból szerencsére semmire nem emlékszem :-)
Lenne egy kérdésem is: én már évek óta nem tudtam normálisan a talpamon járni, a külső lábél felé és sarokra terheltem. Most voltam kontrollon és mondta az orvos, hogy már terhelhetem a lábamat, de nem tudok úgy menni, mint kellene. Más is volt így vele? Nem csak maga a műtét miatt, hanem a megszokás miatt is. Kérdeztem a dokit, hogy talpbetétet kell e hordanom, de azt mondta ha akarok vegyek. Harántboltozat süllyedésem is van és az orvos nem túl bőbeszédű és a rendelésen elég mogorva. A kórházban jófej volt,de itt nem.
Ha gerincérzéstelenítésed lesz, biztosan elmondják majd, hogy ez a műtét után mivel jár: mikor lehet először felülni az ágyban(!) mikor lehet felkelni, enni, stb. Ezek is fontosak! Én a műtét délutánján ösztönösen felültem, amikor Mády doktor benézett hozzám, erre ő mondta, hogy "no, ezt tilos!".
Én is érdekelt vagyok a bütyök műtét témában, most tartok a ˇmeg kéne már műttetni" stádiumban, de azt sem tudom hogy kezdjem.
Tudom, az orvosválasztás a legfontosabb, azt is tudom vannak kórházak , egy napos ambulanciák, magánkórházak, olyan helyek ahol a műtét és érzéstelenítést TB-re is csinálják , és csak az egyéb "tesz-veszt" kell kifizetni.
Az lenne a kérdésem, kell-e beutaló pl. a családorvostól, ajánlás az SZTK ortopédustól, vagy csak kinézem a helyet, bejelentkezem és elindul a dolog ( vizsgálat, időpont, műtét...stb) ?
Bármely kórházba vagy klinikára mehetek ahol SZTK-ra megcsinálják és csak a műtétet véző orvosnak "fejezem ki a hálámat" ha meg vagyok elégedve??
Én nem néztem előzetesen videót, bár gondoltam rá. Eléggé vizuális vagyok, biztosan láttam volna magam előtt a műtétkor is, ezért inkább nem tettem.
A csontvágásra nem emlékszem, de arra igen, hogy mintha kalapáltak volna. :-) Ez most biztosan megnyugtat. :-) Végül is minden hang és érzet a gyógyuláshoz vezet. :-)
Nem szabad pánikolni és előre spanolni magadat. A nyugtató bogyó és a nyugodt légkör, amiről már írtam, sokat segít. Csak a célt lásd magad előtt, akkor könnyebb. :-)
Nekem csak gerincérzéstelenítés volt. A hangok nem voltak vészesek. Számoltam, 500-tól visszafelé, és ez elterelte a figyelmemet. De valahogy nekem segített az is, hogy megnéztem a neten videon a műtétemet:)
A drót azt hiszem, hogy kb. háromnegyed évig van bent. Nekem még mindig a lábamban van, mert bizonyos okok miatt halasztottam a kivételét. Jelenleg nem okoz problémát. Ha úgy alakul, tavasszal kivetetem.
Vannak ilyen fotóim, érdemes is készíteni. :-) Megosszam Veled?
Végig fent voltam a műtét alatt, de ez nem volt zavaró. Semmit sem látni, mert egy paravánféleséggel takarták el a lábaimat. A műtét előtt adnak egy nyugtató bogyót is. Nálam hatott. :-)
Igen, az utcán is hortam a kezelőcipőt. Abban gyakoroltam a kinti, hosszabb sétákat.
Tény, hogy ronda, de ez a legkevesebb, mert nagyon praktikus és ötletes találmány. Hála Istennek, nekem szept. elején volt a műtétem, így még száraz, jó időben tudtam használni. Reméljük, hogy tavasszal nem lesz hó.
Az én cipőmnek jó minőségű a felsőrésze, puha, de strapabíró. Az Ortopédiai Klinika gyógyászati boltjában vettem.
Megy a sport is. Ami igénybe veszi a lábamat, az a kerékpározás és az otthoni lépcsőgépes torna, de mindkettő gond nélkül megy. Aerobicozást azért nem vállalnék. :-)
A futással szerintem talán várni kellene majd egy ideig. A lábad jelzi, hogy mit bír + kérd ki a doktor úr tanácsát is.
Szuper, hogy lesz segítséged. :-) A háztartás nem érdekes. :-)
Még egyszer sok bátorságot és sikert kívánok! A fórumra kb. naponta szoktam ránézni, írj nyugodtan.
Örülök, hogy ilyen szépen sikerült a mütét, és elégedett vagy.
Először is szeretném megkérdezni, hogy hány éves vagy? 80-ban születtél?
Mert gondolom ezen is mulik a gyógyulás időtartama.
Az epidurális érzéstelenités mellett, kicsit el is altattak, vagy végig fent voltál a mütét alatt?
A kezelőcipőt használtad az utcán is??
Mert ugye mint tudjuk, elég órmotlanul néz ki, és rongy anyagból van, lehet hogy én március április környékén nem igazán tudnám használni, főleg ha akkor lesz hóesés:)
Azért az megnyugtat, hogy 6 hét után már ennyit gyalogoltál és vonatoztál:)
Még az lenne a kérdésem, hogy most igy másfél év elteltével , ha sportolsz, az mennyire megy?
ÉN futni szoktam, szerinted ugyanugy fogok tudni pár hónap után?
A jégzselét ismerem, van is nekem, mivel tavaly volt már egy harántsüllyedés mütétem, akkor kellett használni.
Idáig is ülő munkám volt, remélem ha találok valami hasonlót, akkor nem kell egész nap állnom.
Segitségem lesz, a gyerekeimmel lakom.Olyan rend és minden nap friss ebéd nem lesz, az biztos, de majd valahogy átvészeljük:)
Köszi szépen Nelli, még biztos sok kérdésem lesz, örülök, ha néha benézel)
Cip-cirippel a facebookon is beszélek,igy azért nem válaszolok, de köszönöm, hogy Te is megerősitetted, miért jó a jégzselé.
Elnézést, hogy kérdezés nélkül belekotyogok, csak olvastam a leveledet, amiben Ágicától a jégzseléről érdeklődsz. Mivel ezt én tanácsoltam neki, ha nem veszed zokon, szívesen küldök egy linket róla.
Szia! Én tudok mondani tapasztalatokat, ugyanis engem ő műtött szeptemberben az egyik lábammal és most fog januárban a másikkal. Miket írjak le róla? Egyébként én csak pozitívan tudok nyilatkozni vele kapcsolatban.
Örülök, ha segítettem! Amióta túlvagyok a műtéten, mindenkire egy kicsit sorstársként tekintek. :-)
A bütykökről: a bal lábamon rosszabb volt, mint a jobbon, de mind a kettő szép lett. Nem lett teljesen egyenes, de nagyságrendekkel jobb, mint volt! Sosem felejtem el az első látványt, amikor a műtét után először láttam, hogy egyenes a lábam... Percekig néztem... Persze, miután ismét rendesen használtam a lábaimat, egy kicsit olyan lett, mintha elhajlana a nagyujj, de nem kell aggódni emiatt! Ha óvod, akkor nem fog kiújulni a bütyök. A doktor úr majd elmondja, hogy mit lehet tenni ezért.
Ha kényelmes cipőt veszel (nem feltélenül sportcipőt), nem fog fájni a lábad. Sajnos én is átéltem, hogy bütykösen kegyetlenül tud fájni. De a műtét óta nem fáj, pedig azóta már másfél év eltelt. Se frontra, se hidegre nem érzékeny. Persze, lehet, hogy ez adottság is + nagyon kényelmes cipőket veszek.
Maximálisan bízhatsz a doktor úrban! Kitűnő szakember. Csak nagyon fontos, hogy be kell tartani, amit a lábadozásra mond és a felépülés után is vigyázni kell a lábra.
Megértem a dilemmát, főként a munkavállalás miatt. Az egészség legalább már meglesz a műtéttel.
Nálam is epidurális volt. Nagyon jól csinálták, nem fájt. A műtét után még aznap nem szabad felkelni, vagy felülni az ágyból az epidurál miatt, csak másnap, ez fontos.
6 hét után én már a saját lábamon mentem be dolgozni kezelőcipőben és mankóval (azzal én biztosabban közlekedtem, lehet, hogy már nem is kellett volna). Napi 2 x 1 km gyaloglás a vonatig, amivel dolgozni járok + 8 óra ülőmunka már ment. Előtte fokozatosan készültem fel a terhelésre (séta a kertben, az utcán, egyre messzebb).
Reméljük, hogy Nálad is lehetséges lesz és sikerül olyan munkát találni, ahol nem kell sokat állni. A lábad érzi, hogy mennyit bír.
Rendes cipőt egy kicsit később kezdtem el hordani. Eleinte nagyon rossz volt, nem is erőltettem. :-( Aztán felválta hordtam a kezelőcipővel. Talán az utolsó kontrollra már rendes lábbelibe mentem.
Egy tapasztalat: a műtét előtt hol 38-as, hol 39-es cipőm volt. A műtét után kizárólag 39-est veszek, mert annyira kiegyenesedett az ujjam, hogy hosszabb lett a lábam.
Nagyon jó a lábnak a jégzselé. Nem a tubusos zselére gondolok, hanem egy hosszúkás tasakra, ami fagyasztható és azzal lehet jegelni a lábat otthon. Sokat segít és jólesik, amikor még duzzadt a láb.
Lesz, aki segít Neked otthon? Nekem a műtét utáni két hét volt a legnehezebb, mert ezalatt max. a WC-re lehet kimenni a műtött lábbal... Nekem volt segítségem, enélkül szerintem nem lehet boldogulni.
A lábadozás jól átrendezi az ember életét, ügyesen kell boldogulni a hétköznapi teendőkben, de megéri.
