Szeretnék - részemről lezárásképpen - néhány gondolatot még megosztani az istvántelki biciklis lány balesete kapcsán...
Az egyik az, hogy számunkra, azaz a vasút bűvkörében élő, dolgozó, dolgozni vágyó emberek számára érthetően nehezebb megérteni azt, hogy egy "civil" miért tesz meg olyan dolgokat (nevezetesen bekerekezik egy vonat elé), amik egyértelmű veszélyt hordoznak magukban. Számunkra természetes, hogy egy pirosan villogó fénysorompón nem kelek át... Ne kérdezze senki, hogy egy vasúton kívülálló embernek ez miért nem ilyen egyértelmű... (az is lehet, hogy ez csak egy hülyeségem...). De ha egy picit is csak laikus fejjel gondolkodunk... "Elmegy két vonat, a kutya sem hinné, hogy jön még 1 harmadik is... fene egye meg, késésben vagyok... hm-hm... holnap lesz a szülinapom... kiket is hívjak még meg a buliba..." - elég ha egy "civil" embernek csak 1 pillanatra elcikáznak a gondolatai, és máris készen a baj... sajnos nagyon nagy baj...
A másik a balesetben ugyan ártatlan vasutas kollégák "védelmében" szól. Olvasgattam a különféle hozzászólásokat és hozzáállásokat a "gázolós dologhoz"... Meglepődtem egynémelyiken...
Szerény véleményem szerint, nem azt teszi a férfit férfivá, hogy higgadtan, hidegvérrel, felkészülten kezeli ezeket az eseményeket, pláne ha az az első az életében. 2007-ben talán már másak a férfiúi erények, de ez egy másik téma... Tény, hogy a mozdonyvezetői munkakörnek - íratlanul bár, de - velejárója, hogy előfordulhat ilyen baleset. Egy mozdonyvezető úgy-ahogy, a maga módján készülhet is erre, de szerintem igen kíméletlen és morbid az a módszer, amit a hozzászólások egynémelyikében olvastam, miszerint plakátok, és heccelős pszichológusok készítik fel az embert az ilyen esetekre... (nem utolsósorban, ez ma már személyiségi-jogi kérdőjeleket vetne fel...) Tipikus, ma már "ódivatúnak" mondható módszer... Szerintem, ha egy kollegával megtörténik egy ilyen eset, a munkáltatójának kötelessége lenne (és remélem ez így is van) mindenemű támogatást megadni a dolgozónak (ha kell, pszichológusi kezelést finanszírozzon; 1-2 hét fizetett szabadságot biztosítson), mert egy ilyen eset után azonnal nagyon-nagyon veszélyes visszaülni a gépre... Akármennyire is vétlen a kolléga, egyrészről a látvány, másrészről a lelki súlya nagyon megviselő lehet... Természetesen egyetértek azzal, hogy úgymond "gyenge idegzetű" embernek nem való a munkakör, de kérdem én: Ki és mikor tudja eldönteni, hogy a jövőben 1-1 kolléga hogyan fogja lereagálni az eseményt? Ezt szerintem senki sem tudhatja, még ha bírja a szaftos horrorfilmeket és minden héten Vészhelyzetet néz, akkor sem...
Én ott egy olyan balesetről tudok, ami 1948. május 23-án reggel (kb. 5,30-kor) történt. A "Szabad" állású bejárati jelző mellett az állomás V. végényára behaladó 4439 sz. veresegyházi munkásvonatba beleütközött a 260. sz. gyorsteher a VII. vágányon néhány kocsival tolatást végző, határon túl húzó gépe. Elég ronda baleset volt, a 4439-es kalauzkocsija felugrott a mögé sotozott favázas személykocsira és leborotválta annak kocsiszekrényét, a vonat 4. kocsija pedig a mögé sorozott kocsiba fúródott bele. 8 utas a helyszínen, egy-egy a kórházban illetve az oda szállítás közben halt meg, 46 személy súlyos, 40 könnyebb sérüléseket szenvedett. Az érintett gépekről és a pontos vonatösszeállításról sajnos nincs infóm.
(dr. Horváth Ferenc könyve sajnos nem a részletességéről és a pontosságáról híres.)
Azt szeretném kérdezni, hogy vannak-e adatai az 1947-es (júliusi) Rákospalota-Újpesten történt katasztrófáról? (Képem van róla, de sehol nem találtam erről a balesetről adatokat, még a dr.Horváth Imre könyvében sem.)
Köszi a kiegészítést! A baleset iratait nem találtam meg (véleményes, jegyzőkönyvek, stb.) csak egy olyan iratot, amiben a szovjet vasúttal veszekszünk, mert az természetresen közölte, hogy a baleset nem az 1585 psz. hálókocsi hibás lengéscsillapítója miatt történt! Hogy ezt a Lembergi igazgatóság hogyan állapította meg a messzi távolból, azt nem tudom.
Annyit még, hogy az én emlékeim szerint a hibás lengéscsillapítós kocsi mindkét forgóváza, meg az utána következő első forgóváza még átjött főirányból főirányba a 6. átszelési váltón, majd a hátsó forgóváz a megnyíló csúcssín miatt siklott, a váltó b végének íves csúcssínje segítette, hogy az egyszerű keresztezésnél az V. vágány felé menjen. Tehát első forgóváza a IV., jobb átmenő fővágányon maradt, a hátsó pedig az V. vágány betonaljain ugrált, kigyomlálva oldalával az V. kezdőponti kijáratát, meg két, a IV-V. közötti felsővezetéktartó oszlopot és kb. 100 m életvédelmi kerítést. Az utolsó négy kocsi leszakadt ezekről, őket már a 6/a váltó terelte kitérőbe, de előttük a két vágányra járt kocsi szántott, ezek így a váltó után szintén siklottak és az V. vágány romjain a zúzottkő ágyazatba ásva haladtak megállásig. Szerintem tehát a balesetet okozó kocsi hátulról a 6. és nem a 7. volt, de az egész szempontjából ez lényegtelen. Miközben a vizsgálat során huzigálták ide-oda, a Keleti VF. területén még sikerült azért nekiküldeni egy Leónak az egyik váltón, be is szakadt a Leó mellgerendája az ív belső oldalán, meg kissé zaklatott lett a hálókocsi kísárője...
Vendégsínnek valamilyen "élménye" is volt az esettel kapcsolatban, ha jól emlékszem.
Bizony. Tekintve, hogy az állomás mellett laktunk, a peron Ecser felőli végénél (és pont otthon is voltam éppen), az első MÁV dolgozó voltam, aki a siklás helyszínére ért. Az alant említett hálókocsi egy leszakadt lengéscsillapítója volt az esemény okozója, és én szóltam a vonatszemélyzetnek, hogy a kérdéses alkatrészt a szovjet vonatszemélyzet egyik tagja leszereli. A helyszínelés során a balesetvizsgálók minden további nélkül meg tudták nézni, illetve azonosítani. A leszerelésnek nem volt semmi hátsó oka, ugyanis ez a kocsi nem siklott ki, csak a váltón a zajt hallhatta a kocsikísérő. A kocsi a siklottakkal együtt Maglódon maradt, a vonat eleje ment később tovább. A fekete autók, síró forgalmi szolgálattevő, zakó alatt géppisztolyba öltözött titkosszolgák, a különféle számú halottak, továbbá a másnapi pletyka, miszerint "egy szovjet katona agyonlőtte a mozdonyvezetőt", minden alapot nélkülöznek. B. István mv. sok év múlva ment nyugdíjba (még a vonat sínen maradt részével is ő ment kb. 3 óra múlva tovább), fia ma is mozdonyvezető. A helyszín biztosítása meg annyira szigorú volt, hogy az állomásfőnökkel, és a vonatszemélyzet tagjaival minden különösebb gond nélkül át tudtuk hordani a siklott kocsikból a sínen levőkbe az utasok poggyászát.
Viszont érdekes módon jelent meg róla tudósítás a két nappal későbbi újságban, bár a szovjet katonai gépjármű, amelynek rakománya felrobbant az ütközéskor egyszerű tehergépkocsi lett.
Meg a kabel gyar cemetraktarat, ahova szinten sikerult ket vagon kakaot betolni. Eredetileg a Zamat Keksz es.... -ba kellett volna. de egy valtot elfelejtettunk atallitani. Nehany raero munkas eppen kartyazott ott, amikor rajuk dolt az egesz.
Emiatt, meg a portasra dontott gyarkapu miatt - Rock gepgyar- sokat jartunk targyalasra.
Épp annyira nevezhető normálisnak, mint az ellenkező véglet, amikor a véres holttestek az újságok címlapján szerepelnek... ettől vajon kinek lesz jobb (a kiadón kívül)?
Én is tudnék hosszan mesélni. Ott vesztettem el a szüzességemet először egy ZIL segítségével. Meg másodszor is, csak akkor Toyota Corolla volt. Meg harmadszor ...
Nem.Hanem ruszki "érdekeltség" volt benne.Ez a lényege.Vagy szerinted az normális dolog,hogy nem "polgári" baleset esetén maszatolnak,meg titkolóznak?Mert szerintem pl. annak a mv-nek a családját aligha teszi boldoggá,hogy nem polgári balesetben halt meg.
A különböző megfutamodások nagyon eltérő eredménnyel járnak.
Van amikor egy síma Ks kocsi akora rombolást csinál, hogy, máskor meg elszalad 80-150 tonna, az állomáson maradottak már mind látják magukat a börtön rács mögött, aután valahol vagy símán megáll, vagy egy földkupac megfogja.
1978 es 1983 kozott dolgoztam az ipartelepen. Foleg villamost utottunk de volt auto meg busz is. Bezzeg amikor Kelenfoldrol egy hetvegen leszaladt nehany koves kocsi, az nem csapott el semmit.
A V43 1050-est aligha 56 előtt törték össze Hatvannál.De még csak nem is 64-ben.Mégis a baleset helyszínére oda sem engedtek senkit,még vasutast sem.Más kérdés,hogy erősen érintett volt benne a muszka.
+ Simán el tudom képzelni, hogy az ilyen műemlékvágányok közelében buzerál a rendőr, mert "Ki van téve az andráskereszt, nem látta?". A 70-es vonal kápmegyeri átjárójánál meg se rendőr, se félsorompó. (Miért nem hallottam még ottani balesetről? Imre, Te tudsz olyanról?)
Mellesleg ki kéne küszöbölni minden olyan körülményt, amely a szabályok áthágására csábít. Gondolok itt arra, hogy pl. a Bp. XIII. ker. Váci úttól a Dagály utcáig vezető úton (Lehet, hogy már az is Dagály u.) ott van keresztbe az a vágány, amely anno a Vizafogóra vezetett. Az úttesttől jobbra-balra felaszfaltozva, térkövezve, Plaza, raktár, minden sz@r. De az úttesten meghagyták a síneket, és természetesen a harmadoló jelzőket is. Jóm hogy fénysorompóval nem biztosítják... Jön az autós, és mit lát: ott egy abszolút nyilvánvalóan járhatatlan ex-vágányszakasz. Amennyire a futómű miatt kell, lecsökkenti a sebességet, aztán hajrá. (Én még kwrvaanyázni is szoktam közben.) Na, az egységsugarú úrvezetőbe ez a műveletsor beidegződik, és hasonló esetben hasonlóan fog eljárni. "Van itt valami gazos iparvágány, úgyse' jön semmi, CSATT" És ki a hunyó? Természetesen ő. De hát amikor ezen az elcseszett mentalitáson nevelkedett, mit lehet tőle várni... :-/
Meghaltak ketten a motorvonattal ütközött autóban 2007. október 13., szombat 21:32
Meghalt két fiatal abban a személygépkocsiban, mely személyszállító motorvonattal ütközött szombaton délután Mindszenten. Hegedűs Endre százados, a hódmezővásárhelyi tűzoltóság szolgálatparancsnoka elmondta: a 4521-es út 19-es kilométerszelvényénél, az andráskereszttel ellátott vasúti átjáróban a Szegvár felől Hódmezővásárhely felé haladó BZ motorvonat egy Seat Cordobának ütközött, s körülbelül 200 métert tolta maga előtt. A motorvonat elejével ráfutott az autóra, melynek bal oldalát ráhajtotta az utastérre. A Seatban ülő 19 éves és 23 éves fiatalember a helyszínen életét vesztette. A MÁV szakemberei a motorvonatot hidraulikus emelőgépekkel 40-50 métert megemelték, majd a kocsit a szegedi tűzoltóság darujának csörlőjével vontatták ki a vonat alól. A hódmezővásáhelyi tűzoltók ezután tudták kiszabadítani a Seatból a sofőr és az utas holttestét. A motorvonaton senki sem sérült meg.
Csak tudnám miért kellett olyan magasra emelni....
