Sajnos azt, hogy a jelzést felülbírálni nincs joga a jármű vezetőjének, azt nem verik elég keményen bele a delikvensek fejébe (majd beleveri azt az érkező mosdony ütközője, de akkor már késő). Nekem anno úgy tanították, hogy a tábla/lámpa/útburkolarti jel azért van ott, ahol van, mert oda tették, és aszerint kell közlekedni, felülbírálni tilos[/u, és kész. Egyébként a MÁV, illetve a közútkezelő összefoghatna, és a gyakran semmibevett sorompóknál kirakhatnának közösen egy széééép naaagy táblát, rajta néhány elrettentő adattal (cserélhető számokkal...) a vasúti átjáróban nem a vasút hibájából elhunytak számával, meg néhány masszív fotóval.
Budapestet a vasútvonalak darabokra szabdalják -- ez még nem lenne gond. A probléma abból adódik, hogy nagyon sok a mindkét szempontból jelentős forgalmat bonyolító szintbeli kereszteződés, ráadásul ezeknél a gyalogos/kerépkpáros forgalom is jelentős. Amin az ilyen problémán segíteni lehetne még, az egy információs kijelző: a következő vonat érkezéséig, illetve a sorompó várható felnyitásáig hátralévő időt mutatva. A HÉV-nél itt-ott van "Motor: ki/be" jelzőlámpa, nem tudom, a vasúti átjáróknál miért nem lehet ilyet csinálni...?
Nem igazán, de ha belebotlok nem hagyom ott. Bár, ha a Császárfűrdőn 1952-ben történt balesetet HÉV-esnek vesszük, akkor az ügyben éppen a napokban találtam érdekes dolgokat.
1982.06.10-én 20,40-kor Hatvan - Hort-Cyány állomások között, az AS 684 számú jól működő fénysorompóval biztosított átjáróban a V43 1050 psz. géppel közlekedő 418 számú vonat 80 km/h sebességgel elgázolta a szovjet hadsereg 0246 AK rendszámú ZIL 131 típusú tehergépkocsijátl. A tehergépkocsin nagy mennyiségben, 80 literes vashordókban szállított nitrofesték (ha az volt!) az ütközés pillanatában felrobbant, a gép kisiklott és komolyan leégett, (a robbanás körzetében még a sínfej is megolvadt), a gépen utazó vonatvezető a helyszínen, a mozdonyvezető és a tgk. kocsiparancsnoka pár nappal később a kórházban halt bele sérüléseibe, a sofőr életveszélyes állapotban került kórházba. Azt hiszem régebben a Szili topikon volt erről szó.
Az egyik az, hogy számunkra, azaz a vasút bűvkörében élő, dolgozó, dolgozni vágyó emberek számára érthetően nehezebb megérteni azt, hogy egy "civil" miért tesz meg olyan dolgokat (nevezetesen bekerekezik egy vonat elé), amik egyértelmű veszélyt hordoznak magukban. Számunkra természetes, hogy egy pirosan villogó fénysorompón nem kelek át...
Hali!
Szerintem nem kell vasútbarátnak lenni, hogy az ember felfogja, a piros-tilos (már az oviban tanítják)! Amíg nem vált át, nem megyek be az átjáróba (mégis minek üldögélünk a KRESZ-órán??)...de sajnos tényleg vannak olyan emberek, akik nem gondolják át, elment, kész, mehetünk. Amúgy jó a meglátásod, a vasútbarát talán "előnyben" van.
Szia Imre! Ne haragudj kérlek, tudom hogy TE főleg "nagyvasutas" balesetekkel foglalkozol de én érdeklődnék, hogy tudsz-e a "kistesós" balesetekről. Foglalkozol HÉV-es balesetekkel is? Milyen balesetekről tudsz? Van valami oldalad ahol ezeknek utána lehet olvasni? Köszi a válaszodat!
Elnézést kérek mindenkitől. Nem akartam(akarom)ezt a dolgot elbagatellizálni, tisztában vagyok a komolyságával.-tudom most egyesek nem ezen a véleményen vannak.
Nyomkeresésről szó sem lesz, csak ha már arra járok, körülnézek, semmi komoly.
Van azért az ilyesmiknek kegyeleti oldala is. Ezen túl, a szállítók technikai eszközei nem igazán elegendőek néha az utolsó szilánkok összegyűjtésére, továbbá a csontik szilánkjai elütött állatból, vagy akár ételmaradékból is származhatnak ám. Kérem tehát, hogy a nyomkeresésbe ne lovalljátok bele magatokat, mert ezzel az érzelmeikben esetleg mélyen érintett hozzátartozókban is kelthettek felesleges indulatokat. Tessék tudomásul venni, hogy itt igazán áll: Porból lettünk, porrá leszünk.
De-de! Jó, nem koponyára és lábszárcsontokra kell gondolni, hanem kisebb szilánkokra, vagy darabokra, azok is a végtelenségig kifehéredve. De tovább nem részletezném :D Holnap reggel megint kinézek, és megnézem, maradt -e vmi a szombati dologból.
a szovjet katonai gépjármű, amelynek rakománya felrobbant az ütközéskor
Egy szovjet üzemanyagszállító gépkocsi volt, ami kigyulladt az ütközés következtében, a mozdony is részben kiégett, a mozdonyvezető, T. János miskolci, 31 éves kolléga néhány nappal később a kórházban halt bele égési sérüléseibe.
Hm. Ma reggel ott fotóztam, de nem vettem észre semmi különös dolgot. Igaz félhomály volt, meg nem is a nyomokat kerestem... Találtam már "ottfelejtett" csontokat a bokorban bőséggel... Sajnos elég népszerű hely.... :(
És soxor el se gondolható, hogy mennyire. A Szerencs utcai útátjárónál elütött kerékpáros lányt halála után láttam először, és utána az Iwiw-en. És még közös ismerősünk is van...
