Szia rin,
Vicces dolog erről vitatkozni, hogy egy harmadik személy hisz e vagy sem :). Tiszteletben tartva a véleményedet és nem vitatva azt,elmondom mellé az enyémet. Így talán elkerüljük hogy idióták legyünk.
Popper mégiscsak egy tudós ember. Őt kötik a definíciók, ilyesmik. Nem mondhatja hogy hisz, mert a hivésnek a jelenlegi magyar közmegegyezésben forgó értelmében valóban mondhatjuk hogy nem hisz. De úgy pl. én sem.
Nekem viszont semmiféle image-m sincs,nincs tétje annak hogy én elmondhatom hogy hiszek, tökmindegy ki hogyan érti. Ő nem lehet ilyen felelőtlen.Önmagából él. Kapaszkodnia kell bele.
Ugyanakkor ha sokat olvastad,meg hallottad, akkor bizonyára nem kérdés hogy van benne a hit valódi fajtájából egy jó adag. Mégha letagadja esetleg maga előtt, akkor is.
tudod, én nem véletlen irtam le hogy PP nem hisz. Ilyen dolgot nem is szeretnék állitani egy emberröl. Ezt ö irta magárol a mesterek könyvben. HA itt lenne talán tudnám idézni, de szokás szerint valakinek kölcsönadtam, és lehet sohasem látom többet... Már a könyvet ez elöfordul ekkora forgalomnál..
Szoval ott irt magárol és a hithez valo viszonyárol és a kétségeiröl. Értettem célzásod, a kétségröl, ami üdvös lehet, de nem hinném, hogy gyártani kellene oda, ahol nincs.. Azt gondolom, hogy valaki hisz, vagy nem hisz, az nem minöség, hanem tény... Számos kivállo ember nem hisz, és számos hivö embernek hogy ugy mondjam erkölcsi kihivásai vannak. Söt: van ember, aki hitetlenként ismerve magát a hitben teljesen éli le életét..Inkább csak a különbség kedvéért irtam. A szeretettel talán hibáztam, mamár nem irnám le azt a mondatot, mert sokat fordult azota velem is a világ, dehát akkor leirtam.
mert PP emberi kvalitásaiban kiválloságában én sem kételkedtem. Pusztán azt probáltam meg leirni, milyen másképp áll minden dologhoz, mint MP. Aki szintén egy keresö ember, de másképp. És szeretö ember is, de azt is másképp.
Én mindkettöt értékelem, de nem tagadom, hozzám MP közelebb áll. Mert talán sokat tanultam töle talán azért. PP kevés könyvét olvastam, mig MP minden könyvét elolvastam..
Lehet, hogy csak innen a különbség..
Drága Traf! ha neked kételyeid vannak, akkor mik vannak nekem? mostanra abban sem vagyok biztos, hogy fiu vagyok é vagy lány! A net és Amida kiforditott magambol, és most látom, mennyi hibát vétettem...
Most a saját cserepeim sepregetem...
HA már Müller Péter topik, essen szo Müller Péterröl is.
Azt gondolom, Hogy MP és PP között alapvetö különbség a hitben van. PP nem hisz. Mindent megvizsgál, okosan, szépen, leirja a jelenséget, de semmiben nem hisz nincs hite, ezért vannak kétségei.
Ezzel szemben MP hisz. Alapvetö, számára meghatározo hite van, és ez a hit az, ami irányitja az életét. Ezen a hiten keresztül figyeli az élet jelenségeit, és nincsenek kétségei, mert a hite mindenre választ ad. És nem hinném, hogy ez baj lenne. MP-nek vannak olyan leirásai, megközelitései, ami nagyon sokat ad az embereknek. Nem csak bölcsességeket, hanem hitet is. És még valamit, amiröl PP nem beszél: szeretetet. MP-ben szeretet van az emberek iránt és béke, amit érezhet bárki aki a könyvét olvassa.
A maguk modján mindkettö mester. Mindkettötöl lehet tanulni. Nincs ok, és nem is érdemes a kettöt különválasztani, pláne minösiteni, mert nem lehet sohasem az almát a körtével összehasonlitani. Az alma alma, a körte meg körte. Ennek teremtette a teremtö szerencsére...
Én már akkor mondtam PP-nek. Nyugi. Én nem leszek popperepigon. De azért tanultam ám Tőle.
Mi a bizonyzalanság bizonyossága? Idézetek nélkül, le tudnád írni?...okoska?
Amida
ps:én nagyon megkedveltelek:)
Magamnak és azoknak, akik a belső körömben élnek, azt hiszem, hiteles vagyok. És éppen azért vagyok hiteles, amiért a külső körömben lévők számára hiteltelen.
"Müller meg Popper együtt? hihihihihi Időpocsékolás:)
Te:Én hol egyiket kedvelem jobban, hol másikat
Én:Szomorú. Ebből se nem karakter se nem jellem se nem egyéniség nem lesz. Csak káosz. Találd már meg ami kell."
Te:Mert a nyugati kultúra Logosza ezt követeli:
- Törd magad egyértelművé! Válassz! Legyél "Igen" vagy "Nem", s ami ezen túl van, az a Gonosztól való!"
(Popper Péter: Belső utakon, Relaxa, 1991, 140-141. oldal)
És kit érdekel a nyugati kultúra? Éppen mert unom, én, te meg itten valamit rendesen összezutyáltál. Bár lehet, hogy én:) Kopizni meg úgy kellene, hogy ami még a két jelzett oldalon van előbb értelmezed. Ja. Akkor nem a kontrapontot emelted volna ki.
Mellesleg az szupi ha összerakod Poppert a müllerrel. Hihihihihi:)...ez jó!
A jellegtelenség is lehet jelleg. Kérdezz meg egy kaméleont. Vagy Poppert, ha őt kultiválod:
Mondd, te hiteles embernek érzed magad?
Magamnak és azoknak, akik a belső körömben élnek, azt hiszem, hiteles vagyok. És éppen azért vagyok hiteles, amiért a külső körömben lévők számára hiteltelen.
Vagyis?
A sokarcúságom, a belső ellentmondásaim, a bevallott kételyeim miatt. De az emberek többsége ettől elfordul. Egyértelműséget, könnyen érthetőséget követelnek és azt, hogy az igazságot tanítsák nekik. Az emberek nagyon labilisak és ezért bizonyosságot akarnak.
Te stabil vagy?
Dehogy. Hálistennek, nagyon labilis vagyok. Mint aki vizen él, egy tutajon. És ezért választottam stabilizálásomra a bizonytalanság bizonyosságát.
(P.P.: Az Istennel sakkozás kockázata)
És a jellegzetesség is lehet jellegtelen. Kérdezd meg a baromfiudvar egyetlen kakaskáját a róka foga közt. Vagy megint Poppert, bár a topic ugye eredendően nem róla szól...:
Engem sok-sok évvel ezelőtt valaki arra figyelmeztetett, hogy már a beszédstílusukról felismeri a tanítványaimat. Olyan a szóhasználatuk, olyan a stílusuk, mintha kis Popperek beszélnének. Én ettől rettenetesen megijedtem. Nem az a dolgom, hogy kis epigonokat gyártsak. Ezért azt szoktam mondani, nagyon örülök, hogy ide jársz hozzám, és nálam tanulsz, de arra kérlek, hogy hallgass meg másokat is. Én csak egy lehetőséget kínálok, akár a lelki, akár az ezoterikus dolgok szemléletében, de meg kell hallgatnod másokat is. Mert a választás nagyon fontos. El is küldöm őket különböző helyekre, nézzék meg, mártózzanak meg benne, mert ez nekem nagyon megnyugtató. A tanítvány akaratlanul is belecsúszhat valamilyen függőségi viszonyba.
(Révai Gábor: Mesterek)
*
"Találd már meg ami kell."
Köszönöm aggódásod, nem érzem magam céltalannak: elvtelennek, karakter-, jellem-, vagy egyéniség-mentesnek.
Hogy mi kell... Kevéssel beérem. Némi tisztelettel. No, nem felém irányulóval, az kevéssé érdekel, bár én sem szeretem, ha leugatnak, ahogy más sem. Mások felé irányulóval. Hogy tisztelhessem a nálam okosabbakat. Hál Isten, elég sok van belőlük.:) És tisztelhessem a nálam butábbakat is. Hál Isten, ezekből is akad 1-2.:) Igaz, őket nem feltétlen az okosságukért tisztelem, de igyekszem megtalálni, amiért lehet. Tehát a döntés: Müller és Popper. Mert mindkettő okosabb.
*
Egy fonal, vizsgáld csak meg, többszálú... Aztán meg még több különböző színű szálú is lehet. És úgy is lehet szép, tartós, meleg...
*
Plusz egy versike:
Híd a szó, ha jó.
Ha összehangoló, s nem
széjjelválasztó...
"Müller meg Popper együtt? hihihihihi Időpocsékolás:)
Te:Én hol egyiket kedvelem jobban, hol másikat
Én:Szomorú. Ebből se nem karakter se nem jellem se nem egyéniség nem lesz. Csak káosz. Találd már meg ami kell."
"Így szól hozzám:
- Az Ön világnézete? Katolikus? Vagy protestáns? Vagy marxista? Vagy buddhista? Valljon színt!
- Az Ön tudományos elkötelezettsége? Freudista! Vagy reflexológus! Vagy a viselkedés-lélektan híve? Feleljen!
- S az Ön érzelmei felesége őnagysága iránt? Szereti? Vagy közömbös? Vagy utálja? Nyilatkozzék!
Ám ha én így nyilatkoznék:
- Kedves Logosz! Én egy keresztény marxista vagyok, aki a hinduizmus híve! Én egy analitikusan orientált reflexológus vagyok, aki belegyúrtam eklektikus fejembe a viselkedés-lélektant és a kognitív pszichológiát is. Én szeretem a feleségemet, ami nem zárja ki azt, hogy időnként végtelenül közönyös vagyok iránta, néha pedig kifejezetten győlölöm!
Akkor a kis "vagy" csipeszem szorításában így sikoltozna:
- Himpellér! Szélhámos! Csaló!
Mert a nyugati kultúra Logosza ezt követeli:
- Törd magad egyértelművé! Válassz! Legyél "Igen" vagy "Nem", s ami ezen túl van, az a Gonosztól való!"
(Popper Péter: Belső utakon, Relaxa, 1991, 140-141. oldal)
"A szavak különlévők és gyöngysor-szerűek.
A dolgok összefüggők és halom-szerűek.
Ezért a szavak és a dolgok csak súrolják egymást.
A gondolat összetett és kimondható, az igazság egyszerű és kimondhatatlan. Igazságot csak beszéd nélkül tudhatsz meg, tehát csak önmagadtól. Tedd alkalmassá lelkedet arra, hogy az igazságot tudhasd benne."
Hogy nem szabad mindent elolvasni?
Attól, hogy többféle dolgot elolvasunk, melynek látásmódja, szemlélete más, attól még élvezhetjük és bizonyos részeivel azonosulhatunk is. Ettől még nem lesz feltétlenül káosz az emberben. Természetes, hogy mindannyiunkban többféle érzés, ítélet keveredik.
Nem is kell feltétlenül olyan határozottaknak lennünk, hogy melyik fonallal is azonosuljunk. Hisz mindenből lehet egy kicsit ez, egy kicsit az.
A másik, hogy folyamatosan változunk.
Szeretheted a festészeten belül az impresszionistákat és a realistákat is. Szeretheted a sósat és az édeset is.
Szeretheted a havat és a napsugarat is. Szeretheted József Attillát és Várnai Zsenit is.
Hisz a világ sokszínűségével gyönyörködtet.
Hogy a vadság és durvaság használ-e mindenkinek? Igen, vannak emberek, akiknek az kell.
Másoknak meg a csendes, szelíd, szép szó.
Én az utóbbit szeretem.
A szavak valoban elindulnak lesznek belöle mondatok, a gondolatok ruhái... VAn amelyik simogato, mint a selyem, van amelyik szeliden tanito, ezeket jo olvasni, akár többször is. Ezek létünk apro ajándékai. Ilyenek Müller Péter szavai is, akik tanitanak szeliden, és okosan, szavai csak simogatnak, nem várnak semmit, csak egy kis odafigyelést és megértést...
VAnnak durvább gondolatoknak durvább ruhái is, de arrol most nem akarok beszélni. Nem érdemes...
Te::) Nem kellett nagyon előre jönnie, Messire.:) Alapvetően kamaszosan tiszteletlenül hajigálsz széjjel mindent, ami számodra semmitmondó,
Én:Igen. Sokan későn jönnek rá, hogy ha időre készülnek, nem szabad mindent elolvasni. Azzal kell tölteni az időt, hogy azt olvasd ami valóban jelenthet valamit számodra. Volt egy könyv:"Emlékek,álmok,gondolatok." Elolvastam, ötször. Azt gondoltam benne van minden amitől lehetek valami. Ez a könyv lett a fonalam. Van aki a Bibliát, választja. Van aki a Tőkét. Én jól jártam. Az ellentmondásról meg a következő a véleményem. Többet használ a vitapartnernek, mint az udvarias helyeslés, és bólogatás. Ez egy módszer. Tanultam. Te egy másik módszert fogadsz el. Azokat nem kedvelem akik hol innenérvelnek, hol onnan. Elvtelenek.
Müller meg Popper együtt? hihihihihi Időpocsékolás:)
Te:Én hol egyiket kedvelem jobban, hol másikat
Én:Szomorú. Ebből se nem karakter se nem jellem se nem egyéniség nem lesz. Csak káosz. Találd már meg ami kell.
Az egyetértést elismerésnek veszem, ezért köszönöm. És valamit itten hadd írjak le. Az természetes, hogy valaki arról is gyüjt ismereteket, ami neki nem kell. Vagy nem áll jól. Ha beszélgetésekre készülsz másokkal ez rendben van. De...saját magadnak egy fonalat azért nem szégyen találni. Mellesleg C.G.Jung a sokat segitő és a legszemélyesebb tevékenységet és megértést követelő analitikus pszichológia atyja, szinte elviselhetetlül vad és durva tudott lenni. Sok embernek használt ezzel. Nekem meg pláne...
"Müller csendje azt jelenti, csend bennem amit az olvasása okozott. Ez az én csendem."
:-) Sok jó csendet kívánok neked, továbbra is. Meg mindenkinek, fórumon és fórumon kívül...
"Párszor adott már ilyet, ezért elolvasom, de adott ilyet már egy kakaóstekercs is."
Vagy egy madár, egy bokor, egy... Persze.
De azért a kakaóstekercs csendje mégiscsak összetéveszthetetlen...
":( nem is voltam Trafinált."
Attól a mondat még lehetett az...:o)
off.: Néha úgy elindulnak a szavak... Faképnél hagyják az embert, a szülőt, a bábát, a gazdát, aztán élik világukat... Vannak szavak, amik évekig, évtizedekig élnek... Vannak köztük kísértetek, amik századok óta itt bolyonganak köztünk, talán azért, mert nem töltötték be feladatukat, vagy mert még mindig senki nem értette meg jelentőségüket, fedezte fel mélységüket... Aztán vannak szavak, amik elfáradnak, beszürkülnek, semmivé foszlanak... Megjegyzem, a szavak többsége ilyen. És most nem a 'vegyél még két liter tejet', meg 'képzeld, a Rozi...' jellegű szavakra gondolok, mert azok szinte nem is szavak, csak múlékony hangvirágok, persze jó esetben, mert lehetnek zörgő hangkórók is, - hanem a fontos szavakra, amik mentén életek rendeződnek, érzések szövődnek és igaz gondolatok cserélődnek... Mert ezek a szavak is képesek elfásulni, betokozódni, megöregedni... Ha nem vigyázunk rájuk... Ha önálló életükben is nem tiszteljük, nem óvjuk, nem látogatjuk, esetleg, ha hagyják, ha igénylik, nem vezetgetjük őket... Ha elfeledkezünk róluk, vagy csak hagyjuk őket félresiklani...
Lehet, hogy most az én szavaim is félre akartak siklani... De most azért kicsit, óvatosan utánuk nyúltam, és úgy érzem, még sikerült megfogni, tarkónborzolni őket. Még mielőtt büszkén és humortalan, érzéstelen szétpukkadtak volna... Ugye?:)
Azt gondolom, Popper a társaság miatt nem ment el, bár hivták, nem a pénz miatt. Popper, és Müller is a pénzböl él, amit ir, vagy amit az elöadásaiért kap. Söt: sok más is az elöadásiért, vagy csoport foglalkozásiért pénzt kap, anélkül, hogy személyeskednék...
Popper nem vallásos ember, ezért nem tudott volna, vagy nem akart vallásos közegben elöadást tartani. Popper elutasitja Müller Péter tanait, vagy legalább is kételkedik benne, és nem lett volna semmire sem jo egy elöadáson a hitvita...
"Egen. Megint előjött belőlem a neveletlenség. khmmm."
:) Nem kellett nagyon előre jönnie, Messire.:) Alapvetően kamaszosan tiszteletlenül hajigálsz széjjel mindent, ami számodra semmitmondó, nem igazán törődve azzal, hogy van, akinek az a semmi, az ő szintjén meglehetősen gyümölcsöző... De gyanítom, hetvenévesen is ilyen 'kamaszos' leszel...
Úgy látszik, belőlem meg a nevelőnő jön elő únos-úntalan. De inkább únos...:) Bocsánat érte...
"Valóban nem kedvelem Müllert, és ennek oka éppen egy vitája Popperrel."
?
"Azonban van valami hasonlatosság közöttük, de Popper lényegesen értőbb és érzőbb számomra."
Én hol egyiket kedvelem jobban, hol másikat...
Müller a mindennapokban szigorúbb, prófétásabb, a misztikus világban viszont otthonosabb, ösztönösebb; Popper a mindennapokban megértőbb, emberibb, tájékozottabb, a transzcendensben viszont nem találja, bár nagyon keresi a helyét, magát...
"másodlagos iratok. Azok alkalmazásához az alaptanitás, az adott civilizáció ismerete szükségeltetik."
Így van. Nálam ilyen alapok igencsak hiányoznak... Éppen ezért kezdek nehezen komolyabb beszélgetésbe. Ha megközelítek valamit, azt az érzéseimre, ösztöneimre hagyatkozva teszem, nem a nemlétező tudásomra. Tájékozatlanság. Felszínesség. Tudom. De egy-két előnye van: megértőbb vagyok a mások 'hiányosságaival', tévedéseivel szemben, és nyitottabb az esetleges más vélekedésekre.
"Ami azonban az alaptanítások ismeretét illeti, nos valahol leírtam, hogy biza célszerű azokat megismerni, mert az az érzésem, hogy a közös forrásból mindegyik saját mestere szempontjai alapján merít, és minél több vallást ismer meg az ember annál többet fog fel a dolgok lényegét illetően."
Messzemenőkig egyetértek. Né má', Messire, ilyen is van...:)
Szerintem, a csendet ki-ki keresse csak saját magában... Müller is maga-magában, meg mi is magunk-magunkban. Persze, vannak dolgok, művek, gondolatok, nem cselekvő cselekvések, amik ebben a túlzsúfolt világban közelebb engednek, terelnek a belső csendhez. Ez nem jelenti azt, hogy ezek nekünk a csend. Csak afféle, nem tolakodó útjelzők. Ott vannak az ösvény mentén, egyik a másik után, melyik látványosabb, melyik rejtettebb, s rajtunk múlik, hogy mit kezdünk velük és kezdünk-e egyáltalán valamit.
Mindenki abbol merit, amiböl akar, annyit amennyit akar, és olyan uton jár, amilyen uton akar.
Ezt rajta kivül senki el nem döntheti, meg ugyan birálhatja, de minek, mert az utak egyediek, és minden utonjárot tisztelni kell.
Legyen az Müller Péter követö, vagy katolikus, vagy más utakon járo. Legyen még az ekár Amida is...
Egen. Megint előjött belőlem a neveletlenség. khmmm. Valóban nem kedvelem Müllert, és ennek oka éppen egy vitája Popperrel. Azonban van valami hasonlatosság közöttük, de Popper lényegesen értőbb és érzőbb számomra.
Azzal a kitétellel, hogy éppen Kinában, nos azzal azért jöttem elő, mert nem véletlenül jelentek meg vallásokként sajátos másodlagos iratok. Azok alkalmazásához az alaptanitás, az adott civilizáció ismerete szükségeltetik.
Ami azonban az alaptanítások ismeretét illeti, nos valahol leírtam, hogy biza célszerű azokat megismerni, mert az az érzésem, hogy a közös forrásból mindegyik saját mestere szempontjai alapján merít, és minél több vallást ismer meg az ember annál többet fog fel a dolgok lényegét illetően.
a popper nem ment.... a mesterkurzusra vonatkozott??
néztem én is, de felháborító volt az ára. és még mások is nem tetszettek benne. de ha a popper nem ment, az tetszik.
ezekben a szinte elkerülhetetlenül felszínes előadássorozatokban nemnagyon hiszek. de mivel nem voltam ott, ez csak ronda előítéletes viselkedés persze :).
abban, hogy a ji kinggel csak kínában kellene foglalkozni, nem értek egyet. érvényesnek tartom olyan korokra, amikor a népek még közel teljes szeparációban éltek. de ha ma a kínai étterembe simán elmész, és ízlik amit ott eszel, miből véled, hogy a gondolataikban nem találhatsz a számodra tetszőt, sőt akár olyan másféle szemléletet ami pontosan az eltérő világlátásával segíthet valamiféle megértésben. persze nem a jóskönyv kellene hogy az alapirodalom legyen, hanem előbb az azt létrehozó és körülvevő kultúra mozgatóerőit is ismerni érdemes. és az nem ártalmas. semmilyen mély tudás nem ártalmas szerintem. ahogyan minden felszínes viszont az. szintén szerintem.
"kiagyaltak 64 olyan tanácsot, ami ha csak azt használják döntéshelyzetekben, nem okoz különösebben nagy bajt."
A tanácsok jó része nyugalomra, türelemre int, aktív döntéshelyzetben is megfontoltságra. Ez pedig ugye, mindig ráfér az emberre...
"lemodellezték a különféle tanácskéréstípusokat, a választípusokat, mérlegelték az összekerülések valószínűségét,"
Jah, a vonások sokszínűségénél ez már bejöhet, elvben. El kéne gondolkodni rajta, hogy egy adott helyzetből, jósjelből, ha van változó, mindig csak az a hatféle jöhet ki... Végülis a változó hangulata már elővetíti a köv. jelet. És akkor valahol ott lenne a kérdés, hogy vajh adott helyzetben miért is az a változó, => az az irányjel jött ki...
Szkeptikusabban nézve viszont, mindig ott van a 'rosszul kérdeztem', 'rosszul értelmeztem', 'rosszul dobtam', 'ezt majd csak később érthetem meg' lehetősége is.:) Bár egy idő után, azt hiszem, ezeket kiszűri az ember...
"Semmi más, mint a hülyeség ragozása. Müller mindent előszed amiből pénzt csinálhat."
Meglehet. Bár...
Van egy mondásféle, vagy ha nincs, akkor most csinálok egyet, csak neked, Messire:): először azt nézd, mit mond valaki, s csak aztán azt, hogy ki mondja... Ha utóbbi fontos egyáltalán.
Meglehet, ha csak a név után mennénk, egyes topicokat az életben ki nem nyitnánk, egyes könyveket soha el nem olvasnánk és egyes tudásmorzsákat soha el nem sajátítanánk... Ez pedig, ez az előítéletesdi, elég sajnálatos lenne... Főleg ránk nézve.
"Ennek az aránynak és mértéknek megnyilatkozásai voltak a világon minden népnél a táncok, a himnuszok, a dalok, a költemények, az asztronómia, az államtörvények. A kínai Ji-king ezt éppen úgy kimondja, mint a hindu szánkhja, a júdeai kabala, az egyiptomi Thot és a görög Orpheusz."
Ez Ok.
"A Ji Kinggel valójában csak Kinában szabadna foglalkozni."
Akkor viszont az összes többivel is csak a szülőföldjükön foglalkozhatnának. Hmmm? Indiában, Izraelben, annak is csak bizonyos részein, Egyiptomban, és persze Görögországban. Maximum ott, ahol még tobzódott kicsit. Persze lehet, hogy egyik-másikba akkor mégiscsak földszerte érdemes lenne kicsit beleszagolni...
"Itt megint pénzkeresésre használják a sarlatánok."
Pénzt keresni mindennel lehet. Sarlatánkodni is. És?:)
Túl-, meg ki-, meg agyon-, meg áthangsúlyoztam... Voltaképpen nem rólad árulkodtak a szavak, - csak az emberformáról...:)
"de kétségtelen, hogy már a tárgy megválasztásával ohatatlanul elhatárolodunk a többiektöl."
Igen, bármi megválasztásával... Ez itt, akárhogy is, a polaritás világa - ahogy vki itt a fórumon írta. Attól kezdve, hogy idepottyantunk, hogy választhatunk és választunk, attól kezdve ez a különbségtevősdi van, működik... Egészen addig, amíg élünk a választás lehetőségével vagy kényszerével, ki hogy éli meg...
"Viszont azt gondolom, hogy születésünkkor kapott egonk az, ami már 0 éves korban elhatárolodik a többiektöl. És talán ez az élet lényege."
Ühüm...:)
"És ehhez jönnek az elhatárolodást megtestesitö rituális tárgyak valoban."
Tulképpen minden egyes tárgy elhatárolhat, nem? Minden egyes tárgy lehet "rituális", nem? És nem csak azért, mert mindig akadhat egy vallás, egy mitológia, egy érzelem vagy érdek, ami "különlegessé" teszi. Csak azért, mert itt van, mert valahogy viszonyulunk hozzá, mert ahogy észrevesszük, ahogy észbevesszük, máris kategorizáljuk valahogy... És ki így, ki úgy...
"A joskönyv is bármennyire azt gondolod, hogy nem, szintén egyfajta elhatárolodást jelent. Hiszen, van aki kineveti, van akinek a vallása tiltja, van akinek csak az apukája tiltja stb..."
Persze... Nem is tudnék olyan dolgot mondani, amiben a világon mki egyetértene, egyetérezne, ami mkit, kivétel nélkül megelégít. Nem is állítottam, hogy na ez a Jóskönyv aztán az, ami a csúcsok csúcsa és ami egybeboronál bárányt és oroszlánt, csak annyit, hogy a külön úton járók is élni tudnak, élhetnek a lehetőségével, a bölcsességével... Ahogy Tivadar. Vagy Te...
