Bracról - Hvar érintésével - volt 1 napos kirándulási lehetőség Bisevóra a Kék Barlanghoz katamaránnal /1997/. A nagy hullámzás miatt azonban a kirándulás csak Hvarig sikerült, az út többi részét törölték. Nem tudom, Korculáról létezik-e hasonló, de miért ne? ;) /Csak ezeket nehéz előre megszervezni, mi is csak a helyszínen láttuk/
Most éppen kinn van Helsinkiben, a Comenius program keretében. Két kislány vittek ki a suliból... táncol, énekel, sajnos short track korizni nem kell.:-) Pedig abban egyre jobb!
most olvastam pont ezt a részt, és az eredeti szövegkörnyezetében mindegy is hogy 5-6 vagy 10km hosszúnak említjük, (egyébként úgy tudom javítva lett/lesz) a lényeg, hogy a "hideg nyirkos" fenti levegő után
egy nagyon hosszú alagúton átérve fényes napos melegbe érkezel mintha más világ lenne :-)
nem is akarok több szót ejteni erről, nehogy tényleg beépített embernek nézzetek :-))
de tetszik a könyv stílusa, visszaadja az érzéseket amik bennünk is előjöttek/ jönnek egy egy utazáskor vagy az évközbeni tervezgetéskor.
Ha romantika...hát legyen. A számítások szerint és két -egyik sem szőke- anya számolta ki egymástól függetlenül: mindhárom -két alomból való- gyermekem Horváto.ban fogant.
Ez akkor is jól hangzik és isteni ajándék, ha csak legenda:-))
Mindhárom tökéletes 32/26/12 és biztosan hiszem, van köze a tengernek is, hogy ilyenek lettek:-)
ugyanezt mondta a nejem is, és én is most elkezdtem olvasni, hogy annyira jól írja le emberi szavakkal az érzést, hogy nincs benne írói túlzás meg akármi, csak a tények.
magára ismer az ember amikor olvassa.
:-)
mondhatom, hogy úgy érzem aki amúgy is szereti Horvátországot, annak jobban tetszik a könyv mint aki kedvcsinálás miatt szeretné elolvasni :-)
Jó a kérdés, de lehet, hogy meg fogsz lepődni, ugyanis a napokban olvastam egy lenti lapban, hogy kacérkodnak az olimpia gondolatával. "Mibű"? -kérdem én.
Amikor ott jártam, Brodnál egy szétbombázott romhalmaz volt. Az utat is beleértve. Majd kb 20 - 30 km-t autóztam sikló-mozgásban, amíg észre vettem egy bódét, meg egy karón a horvát zászlót. Ebböl tippeltem, hogy az lehet a határ....
Amikor először arra jártam, akkor nem volt Slavonski Brodnál határbódé...
A mostari kőhíd is még ez eredeti volt. Ja, és akkor még úgy hívtuk a cél, hogy a jugó tengerpart...
Mondjuk már pár évvel túl voltak a Szarajevói téli olimpián, de abszolút fejlődőnek tűnt a térség. El tudjátok képzelni, hogy arrafelé valamikor újra téli olimpiát rendezzenek???
Valamikor régen Istrián egy kőbányában aludtam (gumimatrac a földön), a többiek az autóban. Gondolhatod, oda milyen út vezetett :D A térképen levő falvak sorra 3 földúttal északabbra voltak, mint valóságban - mondták is akkoriban, hogy a térképeket az ellenség megtévesztésére készítették. Hát sikerült....
Egyébként jól mentünk: 10 percre volt a cél, de akkor és ott ki tudhatta azt :)
Meg amikor bosnyáknak mentünk Slavonsky Brod mellett (tán Svilajnál). A határ-bódétól úgy rajtoltam a kis emelkedő felé, mint Fitipaldi. Még jó, hogy sikerült lefékezni, mielőtt a Szávába csobbantam volna...
Miután rozoga komppal átjutottunk a túloldalra, 5 km hosszú makadám-köút következett. A párom állandó morgása miatt még otthon fényesre kellett csiszkolni a sötétkét Golfot, ami ott és akkor hófehérre változott :D Az éjszakát Sarajevo felett egy autóparkolónak nevezett szemétdombon töltöttük. Viszont Mostartól lejjebb a Neretva folyó mellett kanyargó út mindenért kárpótolt. (Ha igaz, idén a tengerpartról el séta-autókázunk arrafelé).
Plitvicén is sokszor ért a hajnal. Hol pokróccal a fejemen az autóban (0°C), hol a lócán. (Akkoriban még nem volt fizetős a parkoló). Egyszer mellénk parkolt egy Suzuki Vagon. Szép, kockafejű család szállt ki belöle (apa, anya, gyerekek). Mindegyik 150 centi magas volt, körbe meg... sok. Úgy tünk, mindegyiket addig püfölték fentről lefelé egy jó szál forsnival, amíg elérték a kívánt magasságot. (Ha itt vannak a fórumon, akkor jajj nekem)
A bázisunk már régóta egy helyen van. Mütötték a térdem, rózsafa bot volt a társam, még a vízben is. Szóval álltam a vízben, támaszkodtam és füstöltem. Meg a következő évben is (immár bot nélkül). Tölünk vagy 60 m-re meg ugyanaz a cseh házaspár.
- Te, ezek itt voltak tavaly is!
- Ugyanmár....
- De! Tavaly is ott állt a vízben és cigarettázott!
- Lehet.... De akkor más nője volt! Ez soványabb, meg szőkébb!
Akkor lett nekik gyanús a dolog, amikor egy prágai nagyival már vagy félórát beszélgettünk. A feleséget Törpillának neveztük el egymás között. Kedves, terebélyes hölgy, .. és szégyenlős. Két öböl közötti nyúlványnál ment be a tengerbe, egy szál bugyiban. Biztos ami biztos, még jó hangosan visszaszólt a férjének: Engem ne bámuljon senki !
Vagy 200 szempár fordult feléje abban a pillanatban :D
Szlovén házaspár is rendszeresen a társunk. A férj 76, de minden reggel átfut a szomszéd faluba (5 km) és vissza, utána a feleségének reggelit visz. Egy idöben kis unokával jártak, akinek jóformán csak a meztelen hátsóját láttuk. Szinte mindig a víz alatt volt - most polip halász-vadásznak készül. Így nem csoda, hogy egy hét után kiabált a nagyapjának: Papa, papa, a bácsi (én) úszik!!!!
Tavaly felavattuk hazafelé, 1x1 sáv, mini díj (20 kuna? talán) és hamar fenn van az ember az autópályán. Csudás, na.
Sok sok éven át rengeteget bóklásztunk a régi utakon, ok., vadregényes volt, meg minden, 20 órát is lehetett menni Ston-ig. Benne egy éjszaka.
Egyszer a rossz idő miatt rengetegen indultak útnak, és (a rádió szerint) 60 km-es dugó keletkezett. Mozdult azért, centiket, pár száz métert, csak a "tesók"-nak forrt a vize és sokaknak kifogyott a benzin... Erdős részen kiszöktünk a sorban álló kocsikból pisilni egyet, mert már reménytelen volt... konkrétan ellepte a ffi, nő, gyerek tömeg az erdőszélt fenti okokból:-)
De az igazi rémtörténetem, amikor lefelé, hajnalban akkora köd volt, hogy muszáj volt kiállni, meg dög fáradtak is voltunk. Nézel, de nem látsz semmit, csak tejföl minden.
Még aludtunk is egyet a kocsiban... mikor kitisztult láttuk meg, hogy egy még bezárt étterem bejáratánál állunk. Mikor megállítunk, azt sem láttuk jól, hova állunk ki az útról, csak valami kis parkolónak tűnt. Mesélve nem olyan rémes, de ott és akkor, kemény volt.
Kaptál egy kamion, 20 km 2-esben, 3-asban. Hacsak nem állt ki elengedni a sort.
Volt, amikor nem volt hova kihúzódnia. És voltak szakaszok, amikor elfogyott az út. Javítás, építés, de gyakorlatilag terepen mentünk, ott volt az út, ahol nem voltak fák szembe. Máskor meg a kezemben maradt a váltókar. Kalandos...
Plitvicéhez légvonalban nézve tényleg Jablanac van a legközelebb, a baj csak az, hogy arrafelé nem megy normális út :-(
Marad Karlobag, vagy Senj. Csak praktikus okokból javaslom Senj környékét, az nagyjából hazafelé esik Plitvicétől, míg Karlobag felé ellenkező irányba mennél...
Plitvice - Senj között is jó kis hajtűkanyarokkal zsúfolt út megy, de nagyon szép a kilátás több helyen is.
Az alagutak nem politikai kérdést hordoznak. Vannak helyek, ahol hihetetlen mérnöki és kivitelezési munka eredményeképp télen, nyáron nagy hóban és rengeteg esőben is kiváló, fantasztikus létesítményeket terveznek és építenek.
Ilyenek a horvát alagutak is, Tarvizio átkeléssel az Olaszországba tartóak is. + még sok.
Nem hiszem, hogy a M6-os alagútjai -minden elismerés mellett is - hasonlíthatóak ezekhez.
Az indokokat se értem, de nem is kell értenem, bizonyára tudták miért "kellett" megépíteni. Aztán a sok beomlós problémát se értem. Ebben az összehasonlításban komolytalannak gondolom a "nagyot akarsz mindenáron" és nagyon drágán építkezéseinket. Kéretik a kicsi alagutak és a nagy helyek összehasonlításából kivonni ezeket a mi alagútjainkat...
Ha mentél már Sveti Rok előtt és főképp utána 100 km/h feletti szélben estleg felhőszakadásban, tudod miről beszélek.
De amiért leírtam pontosan a horvát alagutak paramétereit, annak az az oka, hogy egyik sem 10 km hosszú, hanem pontosan ennyi. A másik ok, hogy igen nagyra becsülöm a munkát, amivel létrehozták, elképesztő teljesítmény és nagyon sokat segítenek a déli régiók összeköttetésében.
Különben nagyon az az érzésem, hogy itthon a politika nem viccet csinált a homokba készült alagutakból, hanem a dolog önmagában tréfás.
Akkor az összes többi Kapela és Szent Rókus alagútnál kisebb alagúttól röhögőgörcsöt kapsz? Tucatjával vannak az M6 alagúthoz hasonló alagutak még a régióban is, de még a horvát A1-en is vannak hasonló adottságúak (Zágrábtól északra).
Semmi gond nincs az M6 alagutakkal, csak a politika csinált belőlük viccet.
A forgalom két alagúton halad, irányonként kettő sávon. Az északi bejárat 562 m magasan, a déli pedig 575 méteren fekszik tengerszinttől mérve. Az alagút legmagasabb pontja 599,2 m. A nyugati cső 5780 m, a keleti pedig 5821,77 m hosszú.
Az alagút az autópályaVelebit hegységen való átjutását segíti. A forgalom két alagúton halad, irányonként kettő sávon. A nyugati alagút 5679 méteres, a keleti alagút 5670 méter. Nevét egyébként a közeli Sveti Rok nevű faluról kapta.
Aki ment már ezeken (de bármelyik Alpokon átvezető úton/hágón, alagúton...) röhögőgörcsöt kap a mi M6 utunk alagútjait látva:-)
szia, mi jó pár éve május elsején voltunk (szintén gyerekkel), nem volt hideg, csak szakadt az eső - gumicsizma ajánlott! mint láthatod zöldnek zöld volt :)
Az A1-es autópályán haladva, a Mala Kapela alagút csaknem tízkilométeres sötétje után ugyancsak új világot ígér a természet. Először csak áthatolhatatlannak tűnő sziklafalakat látsz, aztán Sveti Rok újabb tízkilométeres vágata után azonnal és egyszerre rád zúdul a vágyott tengeri érzés. Az eget és a tengert elborító kékség, a napfény átható melege semmivel össze nem téveszthetővé teszi a tengerpart világát!
Ha mindenhol ennyire megbízhatók az infói, inkább kihagyom :((
Rijeka felé számos alagúton, nyáridőben is sokszor nyirkos, szürkébe burkolózó utakon közelíthetjük meg a tengert, de az utolsó alagút után egyszerre minden kékké válik, ragyogva sugároz a napfény, s elönt a melege.
Ez az érzés ilyenkor, tavasz felé egyre gyakrabban eszembe jut, az első kép a tengerről..., és várom, hogy mikor látom meg legközelebb. :)
