Yossi Klein Halevi igazán nem vádolható azzal, hogy náci lenne. Igy irt gyermekkoráról:
"A Borough Park szélén laktunk. A mi brooklyni enklávénkon túl olaszok voltak, meg Puerto Ricóiak és skandinávok. Érdeklődést nem keltettek bennünk, csak félelmet. Mindannyiukat ugyanabba az etnikai csoportba soroltuk: a zsidógyűlölők közé. Gójoknak (gojim) neveztük őket; ez a héber szó egyszerűen azt jelenti, hogy a népek, de mi az ellenség jelentést is kihallottuk belőle. Zárt zsidó világban éltünk... Ha megtehettük volna, vizesárokkal vettük volna körül Borough Parkot... Borough Park érdeklődése nem terjedt túl a saját határain, legföljebb a keresztény szomszédságon átnézve más zsidó enklávék felé tekingetett mintha a világ civilizált részei kizárólag a zsidó környékek volnának, s a többit bármelyik pillanatban ok nélküli erőszakra hajlamos vad élőlények népesítenék be. A világ csak annyiban létezett, amennyiben érintette a zsidókat. A zsidók és a világ sohasem tudott együtt élni; legjobb esetben is csak bizonyos távolságból viseljük el egymást. Egyes vallási törvényeinknek mintha nem is az volna az értelmük, hogy közelebb vigyenek bennünket az Istenhez, hanem az, hogy elkülönítsenek bennünket a gójoktól, s én ezt az elidegenítést magától értetődőnek tekintettem."
Más írása még ennél is cifrább. Az "Édenkert kapujánál " olyan dolgokat tartamaz, amit ha Wass irt volna meg, talán igazat adnék nektek.
Igazából én sem nagyon tudom, hogy minek, mert úgy rémlik, hogy amikor legutóbb téma volt ez a fórumon, akkor ő is részt vett a csörtében, én meg írtam például ugyanerről a könyvről, de valahogy mégsem ragadt meg az emlékezetében.
Nem fogok most pontos idézeteket hozni, annál perpillanat betegebb vagyok, hogy nekiálljak komolyabban kutakodni a könyvben, de a mű zsidó szereplője egy bankár, aki egészen kicsi korától kezdve arra van nevelve, hogy csak az övéinek higgyen, csak náluk vásároljon, sose szórakozzon, csak a tanulás és csak az üzlet...láthatatlan kezek egyengetik az útját és segítik az elképesztő anyagi gyarapodását egy ideig még a háború idején is, meg amúgy is egy alacsony, köpcös kis valaki, akinek a csajoknál sincsen sikere ellentétben például a könyv lengyel szereplőjével. Ezért aztán amikor lehetősége van, szanaszét alázza a nőket meg a versenytársát így vagy úgy. Árfolyamok befolyásolásával teszi tönkre kisebb szigetek gazdaságát, aztán amikor nagy nehezen túléli a Holocaustot, valami bíráló bizottság vagy hasonló tagjaként részesíti előnyben a zsidó származásúakat, amikor az Amerikába való kivándorlásról van szó, és talán hátráltatja azokat, akiknél meg azt sejti, hogy közük volt a zsidók legyilkolásához.
Azért írtam, hogy nem az a nagyon-nagyon primitív mélynyilas cucc, mert emlékeim szerint itt-ott volt benne azért valamiféle megértés a zsidó szereplő és úgy általában a zsidóság irányában, de annyira nyíltan az ember képébe tolja a jól ismert sztereotípiákat, hogy gyakorlatilag művészet lenne nem észrevenni, hogy mirű van itten nagybaszó.:)
Az Elvész a nyom címűt már az amerikai emigrációban írta, abban egyértelműen van ilyen vonal. Hozzáteszem, nem az az igazi vulgárnyilas szellemiség van benne, annál azért valamivel szofisztikáltabb a dolog, de a klasszikus antiszemita toposzok megvannak.
Több ezer zsidó hagyhatja el az Egyesült Királyságot, ha a kormány tovább erőlteti az LMBTQ támogatását az iskolákban.
Több ezer zsidó család hagyhatja ott az Egyesült Királyságot, ha a kormány nem mond le arról, hogy az iskolákra erőltesse az LMBTQIGFHD kötelező támogatására vonatkozó új szabályozást – áll abban a levélben, amelyet egy Shraga Stern nevű építési vállalkozó, és heredi ortodox aktivista ügyvédjei írtak Nick Gibb oktatásügyi miniszternek. A Jewish News cikkéből kiderül, a zsidó származású édesapa arra figyelmeztette a politikust, hogy a tervezet – mely szerint aktívan promótálni kell az azonos neműek és az “alternatív életmódot folytatók” egyenlőként való kezelését – megsértik az európai emberi jog szerinti vallási szabadságot.
én nem akarlak semmiről se meggyőzni, csak csendben megjegyeztem, hogy a pofa nyilván egy liberális demokrata volt, csak eltévedt valahol útközben és ezért fél életét nyilasok közt töltötte, minden bizonnyal egy merő véletlenségből :)
tudod, még 45 előtt volt mentsége, 45 után már nemigen, amikor világosan láthatta, mi lett az eredménye, hova vezettek a számára oly kedves eszmék
bocs, de aki élete végéig egy nyilas szellemiségű lapba ír nyilas szellemiségű cikkek tömkelegét, az mi a bánatos lószerszám? egy eltévedt liberális demokrata?
azért volt más publikációs lehetőség is az emigrációban, nem csak ez a nyilaskormány fő ideológusainak és támogatóinak szerkesztésében megjelenő nyilasvacak
Csupa sületlen fröcsögés - már ami a nagyszerű írót, Wass Albertet illeti. Mondani is felesleges : tehetségtelen kisemberek gyülölködése mit se von le Wass író talentumából.
Wass dolgait egyébként pont az usa bán tisztázták, amikor a román kommunista rezsim mint háborús bűnöskénti kiadatását kérte. Mókás, ahogy a mai silányok a Condukátor kottájából muzsikálnak : aki egyébként még tehetetlen dűhében bérgyilkosokat is küldött a nagyszerű, kalandos sorsú iróra.
Wass Albert a Hídfő újságírójaként lett a Hungarista Magyar Hírszolgálat főmunkatársa. A Hídfő alapító főszerkesztője a nyilas pártszolgálat budapesti vezetője, Süli József volt, aki elkerülte a felelősségre vonást emberiségellenes és háborús bűntetteiért. Londonban élt, nappal szállodában mosogatott, esténként pedig (1948-tól) a Hungarian Week című újságját szerkesztette, mely 1954-től viselte a Hídfő nevet.Wass Albert – Fiala Ferenc, Marschalkó Lajos, Milotay István, Málnási Ödön, Nyisztor Zoltán, Zas Lóránt és Borsányi Julián társaságában – megbízható munkatársa volt a lapnak, amelyben számos költeménye és novellája is megjelent. Süli halála után Szálasi újságírói, Marschalkó Lajos, majd Fiala Ferenc vették át a lap szerkesztését. Legutolsó főszerkesztője – ekkor már 24. óra néven szerepelt a kiadvány – Tóth Judit volt, aki Zas Lóránttal és Szemenyei-Kiss Tamással, a Hungarista Magyar Hírszolgálat utolsó főnökével (1994-98) végezte összehangoltan a tevékenységét.
1944-ben a "patkányok" a kolozsvári lapban közzétett írásban egész' biztosan a jobboldali lumpenekre utal, esetleg a román Vasgárda térnyerésének veszélyére, de semmiképpen sem a zsidókra vonatkozó allegória...
