Mit értünk a lexikonban madár alatt?
Természetesen madárnak véljük a legendás postagalambot, Fleuront,a mesebeli hárpiát és a valódi hárpiát, a Ghigi-fácánt és a xenopsot, "moluccen" kakadut és a csurit, az onagadorit és a debreceni pergőt, minden diszkrimináció nélkül - még, ha ezen néhányan majd meglepődnek, annak ellenére – akár a grillcsirkét is.
Kit hiszünk madárbarátnak?
Mindenkit, aki a legcsekélyebb érdeklődést tanúsítja a madarak, vagy a madarakkal összefüggő BÁRMELY ismeret iránt:
adhat e akáclevelet, kagylóhéjat a madarának?
mi az az alula, a moa és a kappanháj?
van-e a madaraknak veséje, körme, heréje?
hogyan költi ki a tojását a császárpingvin?
milyen színű a kakasláb, vagy a gulyamadár tojása?
hányat ver egy kolibri szíve, meddig él az ara?
ki volt Mendel, Siroki, Chernel és ki Ország Mihály, Diószeghy Sándor, Haraszthy László?
egészséges dolog-e nyers tojást fogyasztani, s mi az eszkimók csemegéje?
hány fokot igényel a napos pipe, hogyan kell lisztkukacot termelni?
mi okozza az ornitózist, és mire jó a perubalzsam?
hogyan kell a madarat pedikürözni, a dúcot fertőtleníteni?
milyen szín(változat) a jeges, az angolfehér és a harlekin?
mit kell érteni recesszív, poligénes vagy fácánozó alatt?
mit jelent COM? MME? MNK? GALOR? TETRA SL? Victoria-keltető?
A világ összes madarát fellelni benne, s a ma létező mintegy 10 000 faj közül 3000 leírását is megtalálja ebben az enciklopédiában.
Aligha van házigalambfajta, haszon- és díszbaromfi, amely kimaradt belőle.
Ezt a topikot a készülő Madárbarát-lexikon iránt érdeklődőknek nyitottam, mert talán kevesen tudnak erről a készülő műről. Kérdések, vélemények helyszíne legyen ez a topik.
http://madarbarat-lexikon.mlap.hu
Már jó ideje csak olvasóként vagyok jelen, de ehhez szívesen hozzászólnék.
Korábban már írtam, hogy mi sok évvel ezelőtt vettünk egy Jákót, aki már elég hánnyattatott múlttal bírt. Akitől mi vettük, egy erdőben találta, befogta, és kb-1-2 hónap múlva eladta nekünk. A mi madarunk is kezdetben riadt volt, és ha pl. a körmünket felé nyújtva közelítettük meg, jókorát csípett belénk. A legfontosabb dolog szerintem a rengeteg türelem. Ezek a madarak nagyon intelligensek, és a tapasztalataikra hagyatkoznak. Ez a rákoppintós dolog a legrosszabb, amit tehet. helyette inkább hagyni kéne, hadd járkáljon kedvére, és ő derítse fel, hogy mi az, ami neki jó. Nem szabad semmit elkapkodni. Én annak idején ezt a taktikát alkalmaztam. A mi madarunk, Jacko gyönyörűen, tisztán beszélt, és eleinte hagytam, és hallgattam a résnyire nyitva hagyott ajtón keresztül, majd mikor a szobába léptem, én is szóltam hozzá, köszöntöttem, és visszamondogattam neki, amit tőle hallottam. Később viszont már Ő utánzott le mindent, amit tőlünk hallott, így pl. reggelente a nagyfiam hagján üdvözölt: szia anya! Bármit képes volt tökéletes hangzással visszaadni, még a macskanyávogást is. Mivel türelmesek voltunk, és hagytuk neki, hogy Ő keresse a kapcsolatot velünk, és mi csak a ketrec, illetve a szoba sarkában felállított ülőfája előtt beszélgettünk hozzá, és onnan kínálgattuk ezzel-azzal, nagyon hamar kezesbáránnyá változott. Rengeteg mindent megtanult. Kérésre lehajtotta a fejét, hogy vakarászhassuk, vagy ránkszállt, ha hívtuk, vagy puszit adott....stb. Mint már írtam, valamiért a körmöktől félt, mert ha behajtottam az újjam, hogy a köröm rejtve maradt, akkor kézzel is közeledhettünk, de ha látta a körmöt, megcsípett, így aztán mindíg egy rúddal vettük őt ki a kalitkából, vagy emeltük le a szekrény tetejéről, a gázcsőről, stb. Erre a célra egy egyszerű fakanál is megfelelő. Nálunk rövid idő alatt kialakult a kommunikáció: mi is tudtuk, hogy Ő mikor-mit akar, és Ő is pontosan tudta, hogy mi mit várunk tőle. Reggel, ahogy felkeltünk, rövid nyútózás után letipegett az ágon, és az ajtó kopogtatásával értésünkre adta, hogy szeretne kijönni. Amint kinyitottuk a kalitkát, átlépett a vállunkra, és boldogan gügyörészett a fülünkbe, majd elreppent. Szeretett a földön gyalogszerrel közlekedni, és ha mellénk érkezett, a csőrével belekapaszkodott a nadrágunkba, és felmászott ránk. Az ebédből is kivette a részét. Szívesen járkált az asztalon, és el-el csent egy-két neki tetsző falatot. Kedvence volt a rántotthús, de az esti szotyizásból, mogyizásból sem lehetett kihagyni. Inni is szívesen ivott a poharunkból. Ennek később, a betegségekor nagy hasznát vettük, mert így bármilyen folyékony gyógyszert meg tudtunk vele itatni.
Szerintem az Ön esetében a madár még idegenként kezeli, ezért támadja meg, ha a kalitkájához nyúl, mert nem érzi még biztonságban magát. Ő nem tudja, hogy mostantól Ön a gazdája. Náluk ezt a kötődést ki kell érdemelni.
Szóval: csak semmi rákoppintás, meg türelmetlenkedés. Minél többet beszél hozzá kedves, nyugodt hangon, annál előbb szokja meg az új környezetet, az új gazdit.
Pl. ha enni, inni ad neki, mindíg mesélje el, hogy mi finomat kap most, és miután az élelmet elhelyezte, már ne nyúlkáljon be a területére. Mégjobb lenne, ha akkor etetné, és takarítaná a ketrecet, amikor a madár magától elhagyta a helyét.
Ha mogyorot adok neki akkor elvonul a kalitka hátsó részében és mig az tart addig tudom csinálni, az etetést, tiszta viz. Volt,hogy kiengedtem,hogy Ő közelegjen nagyon élvezte és mikor felfedezett rám szállt és ugy isten igazából megcsipett,én meg kimentem a szobából és egyszer csak bent volt a kalitba akkor rá zártam az ajtot ,miért ilyen ellenséges, honnan tudom,hogy felnőtt-e?szine : egyszinűsárga mindenhol,nincsen örve a nyakán, és téglavörös a csőre. Hát igyekszem kitartani csak szerettem volna,ha szelid és lehetne kényeztetni ,most nem arra gondolok,hogy fogdossam, csak ahogy láttam szelid madarakat a gazdájukkal, én mindentmegadok neki és Ő meg ilyen velem szemben. Volt aki azt mondta koppintsak a csőrére de akkor még vadabb lett szabállyos furiává vált.
A madarak területvédők, és szerintem ez okozza a meg nem értést.
Az új helyre került állat két nap után jött rá arra, hogy a kalitkája ezentúl az övé, és innen magyarázható a váratlanul feltámadt harciassága. Valószínű, hogy elég idős is ahhoz, hogy a magaviselete már ne változzon. Fel kell készülni arra, hogy így kell őt elfogadni.
Meg kell próbálni nem nyúlni a ketrecéhez, mert ez láthatólag határozottan ellenére van. Lehet, hogy buta ötletnek hangzik, de például távolról, madzagokkal nyitni-zárni azt. Talán így megbékél.
Nagyon nehéz feladat elé állít bennünket, mert sok tekintetben csak találgatni tudunk. Én úgy tippelem, hogy Ön egy megunt madarat vett, amely már kötödött erősen valakihez, de az valószínűleg már nem akarja (vagy ki tudja) őt. Ha innen közelítünk (de tulajdonképpen bárhonnan is), akkor azt kell mondanom, hogy legyen nagyon türelmes.
Próbáljon meg a madár kedvébe járni. A papagájok eléggé intelligens lények, tudnak szeretni. S aki nekik rosszat tesz, azt nagyon tudják utálni, de aki nekik jót tesz, annak azt előbb utóbb viszontszeretettel hálálják.
Ön még a kissándor számára idegen, meg valószínűleg tele van a madárka világfájdalommal, az új helytől, Öntől való félelemmel (azért támad).
Nem is biztos, hogy egyelőre ki kell engednie, de álljon oda napjában többször is a kalithoz, s beszélgessen vele. Először is találjon neki egy nevet!
Köszönjön neki a nevével: "Szervusz Dezső!... Hát hogy vagy? ... vized van? Milyennek találod az új gazdit? Meglásd, jó lesz itt velem neked. Barátok leszünk!"
Lassan beszéljen és szépen artikuláljon!. Közben lehetőleg ne szóljon rádió, ne zörögjön a tévé. Legyen intim jellege a beszélgetésnek. Rövid tőmondatok ajánlottak, lehet egy-egy mondatot többször is ismételni. Semmiképpen se hadonásszon, a mozdulatai legyenek kimértek, s kezdetben legfeljebb egy-egy kívánatos falattal közelítsen a rácshoz (Ön se féljen, hiszen a rács megvédi!).
Hogy mit fog szeretni a madár, ez eléggé egyéni, önnek kell kikísérletezni: dió, pisztácia, mogyoró, alma, banán, narancs... kínálja minél több féle "étellel", s ne menjen el a kedve mondjuk az almától, mert tegnap se fogadta el. Ön sem eszik minden nap lúdlábtortát, pedig milyen finom.
Apró falatkákat fogjon, gondoljon arra, hogy a madárnak mekkora begye lehet, fölösleges mindjárt egy negyed almát rátukmálni. Mint egy gyereknek, meg is mutathatja, hogy finom, mert ön is harap belőle. Sőt, jobb, ha nem késsel nyiszitolja mondjuk a banánt, hanem egy cigiparázsnyit a szájából vesz elő és kínálja.
Hadd lássa a madár, hogy Öntől finom falatokra számíthat!
Az is lehet, hogy a madár még életében nem kóstolt narancsot. És lehet, hogy elsőre nem is fog neki ízleni.
Én a rács másik oldaláról bátran kínálnám az ujjam begyéről - persze kezdetben résen kell lenni! Majd meglátja, később az Ön szájából is ki fogja könyörögni a kedvenc kajáját.
Meggyőződésem, hogy nem telik bele egy hét és Önök barátságot fognak kötni, ha kellemesen elbeszélget a madárral és egy kicsit megpróbálja kényeztetni. Például túróval, főtt tészával, zöldségfélékkel is kínálhatja, akár a leveséből. Egyik barátom arái valósággal imádták a főtt csirkeszárnyat
Jár ide, erre a fórumra nem egy nálamnál profibb madarász, remélem, ők is segítenek, hozzászólnak.
Sok szerencsét, türelmet és kitartást - és kérem, számoljon be itt nekünk a fejleményekről, sikerekről, az esetleges problémákról. Tényleg érdekel, mire jut, minek veszi hasznát.
szia nagyon nagyon szépen kösszönöm,hogy segitettél rátalálni erre a lapra és forumra.
Magamról annyit, egy kellemes ötvenes hölgy vagyok ,jelenleg egy kissándor papagáj tulajdonosa,telis-tele kérdésekkel,amiben remélem itt segitségett kapok.
itt vidéken az egyetlen állatkereskedésben vettem, mint kézzel nevelt madárka, meg van gyürüzve semilyen papirt nem kaptam hozzá.A hölgy aki eladta azt mondta,hogy hozzá is párnapja vitték, de nézzem meg szelid odanyult a rácshoz és tényleg nem csipte vadul. Haza érve hagytam pihenni és hogy szokja a környeztét egy két napig békén hagytam. Utánna elkezdtem vele foglalkozni elöször csak beszélgettem hozzá majd kinyitottam a kalit ajtaját és ugy és ekkor ért a meglepetés, vadul neki esett a kezemnek akkorákat csipetbele,hogy a könnyeim is kicsordultak, kérdezném hogy mit csináltam rosszul,ha kiengedem és feléje megyek rögtön támad de viszont magától vissza megy a kalitba. Kérdésem, meg lehet-e még szeliditeni, vagy Ő már ilyen marad,?Olyan madarat szerettem volna aki közeli kapcsolatott alakit ki velem,nem támadot,ha nem aki hagyja,hogy megvakargassam, vállamra ülve,beszélni lehessen hozzá,és akkor szabadon élhetne.de igy nem merem mert ha megmozdulok rögtön nekem támad és csip ahol bir.
Egy jó madarász nem adja fel. Legfeljebb pihen egy kicsit, aztán folytatja. Én is ezt teszem. Ma például pihenésképpen megnéztem egy videót (Radnai Zoltán).
1995-ben készült a TIT Stúdió Díszmadárbarát-Klub tavaszi kiállítása előkészületeiről, a tömegről, a madarakról (tarolt Tóth Lajos), a vidéki társszervezetek gyönyörű bemutatóiról (6 szervezet képveselői készítettek saját, elkülönített részt a kiállításon!!!), az ásványbörzéről, a modell- és dísznövénykiállításról, a gombabemutatóról, amelyek kísérőrendezvényeink voltak, hogy egy család más-más érdeklődésű tagjai is mind-mind találjanak látnivalót!
Hosszú percek a díjátadóról (tengersok feliratos hollóházi váza, serlegek) és az első mestertenyésztői díjak kiosztásáról, a Tóth Sándor-féle látványosságáról, a kacsatóról és az udvari struccbemutatóról... Hány embert megállítottak azok az utcán! Persze, hogy kijött a tévé is!
Aztán dokumentumértékű felvételek a IV. ORSZÁGOS MADARÁSZBÁLRÓL (Róna u.).
Hát mit mondjak? Amikor a 3 órás anyagot megkaptam Radnai Zolitól, nem is gondoltam volna, hogy ez micsoda kincs! Diószeghy Sándor, mint bálkirály, valódi koronával és országalmával (kölcsönbe az Erkel Színháztól), Bábosik Melinda alig látszik ki a földből, de a Ki Mit Tud?-on gyönyörűen fújta az Anyám tyúkját. Aztán Mályi Laci lánykái, meg a többiek... Énekszámok, Farkas Ildi furulyázik, tonászbemutató - ma már lehet (biztos) van közöttük kismama. Molnár László, a főszponzor nőnapi köszöntője... Deák János és neje csárdás-táncbajnok... Itt felbukkan Ádám Pista, ott Rédecsi Feri, Fogarasi Pista, Maklári Csaba és persze Lajkó Laci... Micsoda csodacsapat volt az!
Topai művésznő ragyogó produkciója (a papagájos állatorvos ölében!), legszebb báli fióka és persze prima talpalávaló és persze tombola.
Hogy volt nekünk akkor annyi energiánk?!?
Szép volt, tán igaz sem volt!
De hát a képek tanúsága szerint mégiscsak!
Milyen kár, hogy nem tudok a videószalagról leszedni képeket! De amúgy ma már ez nem egy lehetetlen feladat. Jól gondolom? Tudna valaki segíteni?
Hiszen ez történelem!
Hány, de hány embernek tudnánk vele örömöt szerezni! Látnánk újra a gyerekeket picinynek, meg mutatkozna sajnos az is, hogy mi meg megöregedtünk. Van aki már nem is él. A zenész (Radnai Zoli havarja) biztosan meghalt, már 4 esztendeje, és Kósza Imre bácsi is. De a felvételen még mosolyog bernadett és Béla között az ünnepi asztal mellett
És él-e még a lelkes-kedves túrkevei barátunk, aki szintén elvitt a kiállításról vagy 3 díjat!
Fácánleves, vegyestál, kancsó bor 500-ért. Zene, meg minden nőnek orchidea... Non profit rendezvény, ahogy most hívják.
Beh jó volna, ha sikerülne digitalizálni néhány fotót a szalagról!
Betehetnénk akár ide is, hogy lássa, tudja mindenki, ki is volt Mészáros Józsi, Mecsnóber, meg Róza a kiállítás-sztár vagy az első kézzel nevelt kékhomlokú meg nemespapagáj vagy akár az én Peti, sárgamellű kékarám. A fenéket az enyém, hiszen ott a plakát, s rajta hogy Lengyel Rékáé, az én kis unokámé, aki akkor volt mennyi is? Most 15, akkor... Tehát akkor három éves volt. De már ott botladozott a kiállításépítők között!
Kellett kutatnom az emlékezet mély bugyraiban, míg előjött, hogy tán A madarak hasznáról c. könyvben, Herman Ottótól olvashattam a lohosodásról.
Milyen kár, hogy (a "mekegős" vedlés helyett) ezt az ízes magyar szót ma már valószínűleg kevesen használják - vagy csak én vagyok tudatlan?
És akkor lássunk két lohosodott récét!
fokföldi kanalas réce (Anas smithii)
félholdas kanalas réce (Anas rhynchotis)
Sajnos gyémántügyben nem tudok segíteni. Illetve próbáld meg Paraszka Jani útján Lajkó Lacit elérni! Aztán, ha a XVI. kerületben jársz, ne feledd, hogy a szélén ott van Csömör!
Nem akarok okoskodni, de ha jól tudom -és asszem jól tudom- a récefélék tollváltását LOHOSODÁS-nak nevezzük.
Mindettől eltekintve a Lexikon csúcsszuper.
Ja, keresek Budapesten -főleg azonban a XVI.kerületben- normál (vad) színű gyémántgalamb tenyésztőt. Segítséget mindenkitől elfogadok és előre is nagyon köszönöm !
Nyilván nem erről van szó, de érdekességként felhívom a figyelmedet a MADÁRBARÁT-LEXIKON egy másik címszavára, amely szintén témába vág:
prédatoll: megfigyelhető, hogy főként nagyobb üldöztetésnek kitett madarak közül néhány faj egyedei meneküléskor könnyen elveszítik néhány tollukat.
Ezeket a tollakat nevezzük prédatollaknak, amelyekkel a menekülőnek gyakran sikerül megtévesztenie a támadót. Ti. amig az rádöbben, hogy semmitérő tollat zsákmányolt, addig pl. a gyémántgerle (amely megfogáskor közismerten könnyen elhagyja a tollait) egérutat nyer.
A Ti. jelentése, mint az a rövidítések jegyzékéből a lexikon legelején kiderül: tudniillik
A lexikon használatának is vannak szabályai. Nem mindegy, hogyan "kérdezünk" Kezdheted a toll címszónál, de én máshonnan közelítem a témát.
A tollak hullásának számos oka közül a legtermészetesebb ok a vedlés. Nézzük erről mi van a lexikonban:
vedlés v. →tollváltás, ekdízis, ecdysis (gör.): egyes állatoknál normális élettani folyamat, a kültakaró v. a hámszövet részleges v. teljes kicserélődése. Az egyed életében többször is bekövetkezhet.
A rovarok külső burka nem tudja követni a növekedést, ezért az állat időnként eltávolítja azt magáról. A felsőbbrendű rákok egész életük folyamán többször is vedlenek.
A kétéltűekről az elszarusodott epidermisz kisebb-nagyobb cafatokban válik le v. vedléskor egyszerre szabadulnak meg a kültakarójuktól. A hüllők közül a krokodilok és a teknősök nem vedlenek, a gyíkok részletekben, a kígyók egyben válnak meg a kinőtt bőrüktől.
A vedlés a madarak többségénél is öröklött, fajspecifikus folyamat, de összefügg az egészséggel.
Évenként ált. kétszer, részben v. egészében tollruhát cserélnek, ami összefüggésben van az ivari életükkel, az életkorukkal és az évszakokkal is. Pl. a szalonkafajok némelyike évenként háromszor "engedi meg magának" ezt a luxust.
A vedlés gyakran viharos gyorsasággal lejátszódó, máskor szinte észrevehetetlen folyamat, mely során a régi tollak elhullanak, s helyettük újak nőnek.
A tollazat színe is megváltozhat a vedlés eredményeként.
Az új toll képződésekor, hormonális hatásra először →tollcsíra alakul ki, amely növekedése az előző évi toll kihullását okozza.
A RAGADOZÓ madarak szinte folyamatos vedlésben vannak, egyszerre csak egy-egy tollukat hagyják el, s addig nem hullik ki újabb tolluk, míg a szervezet nem pótolta a hiányt.
A vedlésükben nincs időszakosság, s a teljes tollcsere gyakran évekig elhúzódik.
A ragadozóktól eltekintve a felnőtt madarak vedlése általában a fiókanevelést követő rövid szünet után aktuális.
Az énekesmadarak, a tyúkfélék és a vízimadarak rendszerint a nyár végén, a télre készülődés folyamatában váltanak tollruhát. A költöző madarak úgy időzítik a vedlést, hogy a vonulás nagy igénybevételével már teljesen új tollruhában küzdhessenek meg. Persze, mint az élővilágban mindenütt, így ebben is akad szabályt erősítő kivétel. A legkorábban vonuló madarak pl. a sárgarigó a téli szálláshelyén vedlik ki.
Általános szabály az is, hogy a fiatal madarak az első évben nem váltják a tollruhájukat, legfeljebb az apróbb tollakat, ami keretében fokozatosan a szülők színeit veszik fel. Ebben a fázisban rendkívül labilis az anyagcsere, s ha nincs minden igény kielégítve, akkor még elhullás is bekövetkezhet.
A Gould-amandináknál közismert, hogy a teljes kivedlés előtt nem szabad a helyüket megváltoztatni, mert akkor a kiszíneződés félbeszakad. A fiatal hullámos papagájok 2-3 hónapos korukban mutatják meg a felnőttkori tollazatukat.
A díszpintyeknél az első vedlés, s ezzel a kiszíneződés rendszerint a 12-14. hét végére lezajlik.
Az apróbb tollak vedlésében nincs szabályosság, nagy általánosságban csak annyi, hogy először a melli tollazat cserélődik újra.
Tudnunk kell még azt is, hogy a teljes vedlés mellett beszélhetünk ún. részleges vedlésről, amikor a →kotlófolt kialakul, v. a párzási időszak elejére →nászruhát öltenek a hímek.
Az ilyesfajta részleges vedlésben a hormonháztartásnak markáns szerepe van. A kenderike, a zsezse, a dankasirály, a veréb és többek között az erdei pinty is kiszíneződik a párzási időszak kezdetére.
A RÉCÉK és a LUDAK számára a táplálékbőség idején nem okvetlenül életbe vágó a repülés, ezért náluk szinte egyszerre zajlik le a vedlés, a gácséroknál, gúnároknál a fiókák kelése idején, a tojóknál a fiókák önállóvá válása után, amikor is egyszerre hullajtják el a kéz és a karevezőket, s csak hetek múltán nyerik vissza a röpképességüket.
Náluk a vedlés időszakát TOKOSODÁSNAK is nevezik.
Az ÉNEKES madarak nem engedhetik meg maguknak a vedlés hasonló módját, hiszen akkor éhen pusztulnának v. a ragadozók martalékává válnának. Ezért náluk a vedlés fokozatosan (cc. 6 hét alatt) zajlik: előbb a testhez közelebbi evezőket vesztik el, s amikor azok elkezdenek növekedni, akkor folytatódik a tollak hullajtása a fiókszárny felé. A karevezők egyesével, belülről és kívülről egyszerre, váltódnak. A két szárnyon szimmetrikusan alakul a vedlés.
A GALAMBOK nagy tollainak cseréje megelőzi az apróbb tollakéit, s jóformán az év egész időszakára terjed. A galambtenyésztők úgy számítják, hogy normális esetben a második kotlás 10. napján a 10. kézevező kihullásával veszi kezdetét. Az elsőrendű evezők váltása 3 hetes ...
Nos, ezen kívül még 2,5 oldal szól a vedlésről, de remélem, már ezzel is közelebb kerültél a válaszhoz. Vagy legalább is megtudtál egyet s mást a dologról. Ha mégsem elégít ki, akkor tovább keresgélünk.
Egy kedves levelezőnk arról számolt be, hogy Tinnyére költözve rengeteg gyönyörű madarat lát, s ezekkel kapcsolatban szeretne többet megtudni. A Madárbarát-lexikon is segítségére lehet, de nem hallgathatom el, hogy van egy ilyen szócikkünk:Pest Környéki Madarász Kör (PKMK): az MME keretében a főváros környéki madárbarátokat tömörítő csoport, mely célja a régióban az MME programjaiért felelősséget érző, tetrekész emberek összefogása, együttműködésük megszervezése.
A megalakulásukat követő évben, 1995-ben a Szentendrei-sziget madártani feltérképezésére összpontosítottak.
Havonta megjelenő kiadványuk Zöldike néven vált ismertté.
Postacímük: Horváth Gábor MME, 1121 Budapest, Költő u. 21.
A váci központ ügyeit Selmeczi Kovács Ádám (Göncöl Alapítvány) intézi (2600 Vác, Ilona u. 3. - tel/fax: 27/311-179). (http://www.birding.hu/nomenclator.do)
Ezen túl sikeres a Madárbarát-kert mozgalom, melyhez mindenki csatlakozhat (Google kereső ontja az információkat)
És azért kérem a tisztelt Lendvai-családot, hogy az egy szál nimfapapagájukat se hanyagolják el!
Egyúttal fogadják szeretettel ezt a képet a nálunk leginkább téli vendég, csonttollúról
Kawall-amazon (Amazona kawalli - Kawall’s Amazon): 1998-ban vetták fel a fajok jegyzékébe ezt az Amazonas és a Para mélyföldi esőerdeiben felfedezett amazon papagájt, mely a megfigyelések szerint pálmák és fák gyümölcseivel táplálkozik, fák odvaiban költ. Nem valószínű, hogy a hatalmas élőhelyen az állomány nagysága meghaladná a 10 ezer példányt, ezért azonnal felvették a védett fajok listájára.
Szembeötlő széles szemgyűrű és rendkívül erőteljes, az ormán és a hegye felé csaknem fekete csőr mellett a tollazata az amazonoknál megszokott, barnával hullámozott sötétzöld.
Viszont a szárnyél pirossal díszített.
http://www.ao.com.br/ao78.htmhttp://www.papegaai.org/lexicon/l1064.htm
A webhelyeken fotók egyértelműsítik a fajt
Örömmel értesítelek benneteket, hogy a lexikon címszavai összerendeződtek, kereshetőek, ilyenformán egy nagy lépéssel közelebb kerültünk a megoldáshoz. MOST MÁR ÉRDEMI KÉRDÉS CSAK A KERESZTHIVATKOZÁSOK MŰKÖDŐKÉPESSÉGÉNEK MEGOLDÁSA.
E tekintetben is vannak nagyszerű fejlemények, de hogy milyen volumenű a feladat, azt csak az érzékelheti, aki arra gondol, hogy csak az a-betű első felében több, mint 1400 kereszthivatkozást kell működőképesssé tenni.
Ami a 19 431 címszót illeti, természetesen ez egyúttal azt is jelenti, hogy a Madárbarát-lexikonban 19 431 szócikk található
Egyúttal szeretném a segítségeteket kérni.
Régi ismerősöm, Nagy Péter (TIT Stódió DMB-Klub) hívott telefonon, aztán bediktálta e-mail címét, de valamit félreérthettem, mert a küldött levél visszajött ismeretlen címzett jelzéssel. Tehát kérem, ha valakinek van vele kapcsolata, akkor jelezze neki, hogy bennem a jószándék megvan.
üdítőnek pedig íme egy császáramazon (Fotó: Fater Alejandro Sanchez)
Attól félek, hogy a témában való okoskodásunk lassan terhére lesz az olvasónak, de nem mehetek el szó nélkül két gondolatod mellett. Való igaz, hogy tudományos körökben is tartja magát a vélemény, miszerint termékeny fajhibrid megjelenése okvetlenül felveti a taxonomiai besorolás felülvizsgálatának kérdését. Viszont ma már ismeretes, hogy ugyan kis százalékban, de előfordulnak termékeny öszvérek!
Ezen túl Haraszti Sanyi egykori kollégiumi szobatársam Kubában éppen a szarvasmarha és a zebu keresztezésébe rokkant bele (felöklelte egy zebu), tudniillik egy jól tejelő, a tropikus viszonyokat tűrő új fajta előállításainak kísérleteit vezette.
Summa summárum a tudomány ismer fajhibridet és a legújabb technológiák nem csak a klonozás előtti gátakat döntögetik
fajhibrid előállítás: állattenyésztési eljárás, a keresztezés egyik fajtája, mely során két klb. fajhoz tartozó hím és nőivarú egyedekből állítunk össze párokat.
E módszernek a létjogosultságát is az eredmény igazolhatja. Akkor van értelme, ha az utódok valamilyen szempontból értékesebbek az ősöknél.
Vagy pl., mint ami révén a kanáriba sikerült bevinni a piros faktort: ti. a tűzpinttyel való keresztezés révén.
A galambtenyésztésben az eljárásnak nincs különösebb jelentősége, mert a szóba vehető fajok és a házigalamb keresztezése leggyakrabban steril utódokat eredményez.
Egyes adatok szerint csak az ázsiai galambbal való keresztezése sikeres, mások szerint (→Pásztor János) a balkáni gerlével is sikerült termékeny utódokat előállítani.
Fajhibrid előállításának nincs esélye eltérő kromoszomaszámú fajok esetében. A szabad természetben a fajok keveredésének, pontosabban az értelmetlen “szaporodási kísérleteknek” egy sor örökletes tényező állja útját: ilyen pl. az eltérő udvarlási gesztusok sora. Az egyik mozdulat az adott fajon belül tetszelgés, más faj etológiája szerint pedig éppen ellenkezőleg egy készülő támadás jelzése. Ez különösen a réceféléknél bír jelentőséggel, hiszen ott a klb. fajú tojók közismerten hasonlítanak egymásra, minekután a gácsérok tévedését a természet ilyen násztáncmotivumok klf. értelmezésével zárja ki.
Az ember kezébe az inszemináció révén komoly lehetőség került a fajhibridek előállítása terén, és az állattenyésztés él is ezzel az eszközzel.
Előfordulnak véletlen esetek a http://www.hybrid-ara.de/hybriden/hybriden.htm honlapról kiderül, hogy sárgaszárnyú kék ara esett szerelembe sárgaszárnyú arával, s frigyükből egy fajhibrid keletkezett, mely lassan ivarérett korba kerül. Hogy termékeny lesz-e az nagy kérdés. Ugyanez a helyzet a hódmezővásárhelyi Hegyi Ferenc tenyészetében keletkezett arahibriddel. www.hegyiferenc.gportal.hu.
(→pasztázás, →harlekin ara, →kacsafajták és hibridek a hazai tenyészetekben, →kanárihibridek, →keresztezés, →hibrid)
a belekotyogásaim azt szolgálják, hogy segítsünk egymásnak helyes kérdéseket feltenni és azokra lehetőleg helyes válaszokat adni. Nem kötözködni akarok, éppen ellenkezőleg. Te vállalkoztál arra a nemes feladatra, hogy rendet vágj az emberi tudás tévhiedelmeket bőven termő mezején, én pedig a magam módján képviselem a leendő olvasód, aki esetleg butuska.
Vagy galambász, akik között éppúgy előfordul rettenetesen hiányos tudású és elméleti hátterű amatőr, amint minden más hobbitenyésztői közösségben. A mi egyetlen előnyünk a korábban említett "rögtön fizet" elv. Itt mindenki nagyon gyorsan, saját kárán tanulja meg tisztelni a józan észt, és a hibás tézisek nem állnak meg.
A keresztezés fogalmának pontosítása valóban alapvető kérdés, és kifejtem saját nézeteimet is. Két faj a mai tudomány szerint nem keresztezhető, mert nincs termékeny utódjuk. Ha termékeny utód születik, akkor a két állat egy fajba tartozik, legfeljebb két fajtába lehet sorolni azokat. Egy fajta például a postagalamb, másik fajta esetleg a tippler-keringő. Alfajta lehetett a verviersi és lüttichi postagalamb. Viszont ezek között ma már a különbség megszűnt, a postagalamb minden ma élő példánya egyetlen alfajtába sorolható.
A keresztezés tehát két tartósan külön tenyésztett törzs egy-egy példányának párosítása. A tapasztalat szerint nem szerencsés, ha ez a különválás túl régen történt, mert az eredmény gyakran elmarad, vagy teljesen zavaros körülményekre vezet. Ezért a postások a keresztezéseikhez előszeretettel alkalmaznak azonos származású, közös gyökerű törzseket. Ezek időnként jól működnek.
A keresztezés előnye, hogy azonnal létrejön a heterózishatás, vagyis az utódban nagy mennyiségű eltérő génallél találkozik, és ez vitalitásban, ellenállóképességben érzékelhető és látványos javulást okoz. A formai jegyek a kiegyenlítődés irányába mozdulnak.
Hátránya, hogy a láthatatlan tulajdonságokban (sajnos, a postagalamb ebben aztán a világ legbonyolultabb állata) ismeretlen képletek alakulnak ki.
Lazításként pedig - engedjétek meg, hogy - betegyek egy a maga egyszerűségében is gyönyörű fácánt:
vérfácán (Ithaginis cruentus - Nepal-Blutfasan - Blood Pheasant): rendkívül erős testalakú madár a fácánfélék alcsaládjának a →vérfácánok csoportjában, Nepál és Közép-Kína között, a 3000-4500 m magas hegyekben, erdei sűrűségekben, áthatolhatatlan bozótokban. Fotó: Horst Bielfeld
Az elterjedés centruma Észak-Nepál és Északnyugat-Bhutan.
A nagy magasság ne tévesszen meg senkit, mert leginkább a szubalpin klímát kedveli, s a bambusz- és rododendronerdők lakója.
Télen lejjebb ereszkedik, hogy táplálékhoz jusson, s szívesen csatlakozik a nálánál éberebb fülesfácánokhoz.
A tollazat szürkés, a szemcsík és a mell halványzöld. Természetesen a →vérfácánokra jellemző helyeken (farktő, a nyak elől, a csupasz arci rész és a torok) vérpirossal.
A hím és a tojó fejét egyaránt, mintha sisak díszítené. Persze a kakasé díszesebb, s a vége halvány liláskék.
A tollak töve elől, a homlok felett meggypiros, s a zászló többi része szalmasárga.
A fej többi részén a tollazat fehér ecsetvonásokkal díszített szürkésbarna. A hát szintén ilyen, a szárny és a farkfedők is, s e szín a farkon finom átmenettel válik pirossá, majd a kormánytollak végén fehérré. Itt a fehér "ecsetvonások" feketével keretezettek.
A szemgyűrű halványpiros. A mell, a has és a szárny ugyanilyen rajzolatos, hogy a szárny szinte el sem különíthető, noha a szárnyon az alapszín zöld, s a mellen a fehér "ecsetvonások" közé barnák is kerülnek.
A hím szárnya cc. 194-228 mm hosszú. A farok 164-178 mm. A testtömeg 480-560 g közötti.
A talajon nagyon jól boldogul, viszont repülni nem szeret. Csak nagy veszélyben erőlteti meg magát v. este, amikor magasabb fákra felgallyaz.
A tojó (394-420 mm-es szárnnyal) szinte egyszínű piszkosbarna.
A nőivarú egyedek az arci részen a nyakig húzódó sárgás árnyalatúak, melyet a csőr körül sötétebb barna díszít. A szemgyűrű itt sárga. A farok mindössze 140-154 mm hosszú.
A fészekalj 5-12 tojásból (48-33 mm) áll. Ezek színe egészen különböző lehet, a világos vöröses izabella színűtől a sötét narancssárgáig - sötétbarna rajzolattal.
A tojó maga kelti ki a tojásait, s egyedül neveli a kicsinyeit.
Érdekes, hogy miután sokkal több a kakas, mint a tyúk, előfordul, hogy kakasok állnak "párba".
Számos alfaja ismeretes:
→Assam-vérfácán (I. c. kuseri - Assam-Blutfasan),
→Beick-vérfácán (I. c. beicki- Beick-Blutfasan),
→Berezowski-vérfácán (I. c. brezowski- Beresowski-Blutfasan),
→Bianchi-vérfácán (I. c. michaelis - Bianchi-Blutfasan),
→Clarke-vérfácán (I. c. clarkei - Clarke-Blutfasan),
→David-vérfácán (I. c. sinensis - David-Blutfasan),
→Geoffroy-vérfácán (I. c. geoffroyi - Geoffroy-Blutfasan),
→Rock-vérfácán (I. c. rocki - Rock-Blutfasan),
→tibeti vérfácán (I. c. tibetanus - Tibet-Blutfasan),
→Vernay-vérfácán (I. c. marionae - Vernay-Blutfasan).
Már 1875-ben bemutatták a londoni állatkertben.
A Raethel-Wissel-Stefani szerzőhármas szerint mind a törzsalak, mind az alfajai volierben (1 pár részére 10x2,3 m) való tartásra ideális fácánféle.
Táplálásában a bambuszrügyeket sikerül kiváltani európai zöldeleségféleségekkel. Nagyon megkedveli a paradicsomot, gyorsan hozzászoktatható az almához és más madaraknak való, közismert, lédús növényekhez.
Elfogadja a tápokat és a tojásos lágyeleséget.
Költésre április végétől június végéig lehet számítani.
A kelési idő 27-29 nap.
A vita, amelyhez próbáltam szerény adalékot szolgálni nem a tenyészkiválasztással kapcsolatos, hanem a megszólalók egy része egyenesen a keresztezést, mint a díszmadártenyésztésben alkalmazható módszert kifogásolta. Sajnos a másik oldal sem használta szakszerűen a fogalmat, hiszen a keresztezés alatt egyszerűen fajkeresztezést ért. Sajnálom, hogy nem tudtam eléggé világos lenni. Lehet, hogy ez ezúttal is csak jószándékú elhatározás marad.
Amit a beltenyésztésről írsz, azt nem lehet eléggé és elégszer hangsúlyozni, hiszen annyi hibás elképzelés halmozódott föl e tekintetben (kivéve galambászok), hogy az néha már ijesztő.
De én nem merném állítani, hogy a postások idegenkednének a keresztezésektől, hiszen bizonyára számos híres belga törzset tudsz felhozni, amelyek kezdetben éppen emiatt voltak diszkvalifikálva, de végül győzött az igazság! (És itt, és most sem fajkeresztezésekről beszélünk!)
A másik, amit azért ne hallgassunk el, hogy a postagalamb valóban figyelemre méltó módon, más fajoknál (fajtáknál) sokkal jobban tűri a rokontenyésztést is! Lényegében csak régi tanáromat (Guba urat) tudom citálni, aki röviden így vélte: " a beltenyésztés a tenyésztő egyik legkomolyabb fegyvere, de hozzá nem értő kezében könnyen sűl el visszafelé!"
És akkor lássuk a mit ír a MADÁRBARÁT-LEKIKON (4286. oldal):
vérvonaltenyésztés (line breeding): először - már az állattartás kezdetén, igaz akkor még csak párosítási módként - a lótenyésztésben alkalmazott tenyésztési eljárás, mely során a tenyésztő egy meghatározott tenyészállat tulajdonságait igyekszik egy állományon belül rögzíteni.
Valójában módosult, kifinomodott, előre végiggondolt és több nemzedéken keresztül megvalósított rokontenyésztés.
Ennek során egy kimagasló, rendszerint hím állat értékes tulajdonságait összpontosítjuk és rögzítjük az ivadékpopulációban.
A mesterséges megtermékenyítés adott igazi lendületet ennek az eljárásnak, amikor is önálló vérvonalak kialakításával szoros rokonságba került egy nagyobb állatcsoport a vonalalapító őssel.
Ma már nem csak a szoros rokonsági kapcsolat alapján, hanem az egyöntetű, küllemre és értékmérői tekintetében az átlagot meghaladó értéket képviselő populációra is használják ezt a fogalmat.
Eredményességét befolyásolja
1. milyen hosszú ideig tudjuk tenyésztésben tartani a vonalalapítót;
2. mennyi utódot tudunk tőle nyerni és azok milyen mértékben hozzák a kívánt tulajdonságot.
Mindezek tükrében nyilvánvaló, hogy a kockázat rendkívüli, ezért nem is szabad egyetlen vérvonalra támaszkodni. További fontos szempont, hogy háromszori visszakeresztezéssel lesz az utódok között a vonalalapító "vérével" 93,75 %-ban rendelkező egyedünk.
Hogyan jön ez ki? (A = vonalalapító)
A x B párosításával az utódok
50 %-ban az A és
50 %-ban a B "vérét"
hordozzák. Ha az utódokat újra A-val párosítjuk, akkor:
A x 1/2A+1/2B = 3/4A + 1/4B vagyis az utódok a 2. generációban már az A vérét 75 %-ban hordozzák.
Ha újból A-val párosítjuk, most már a 2. generációs utódokat, akkor
A x 3/4A+1/4B = 15/16A + 1/16B vagyis 93,75 %-ban A és csak 6,25 %-ban a B vérét hordozó utódokat kapunk.
Ekkor már felesleges a visszakeresztezés, mert nem javítja számottevően az eredmény, viszont jöhet a nagyon szigorú szelekció.
mindig kedvemre van, amikor tenyésztési elméletekre terelődik a szó.
Szívesen venném, ha részletesen kitérne valaki arra, mit is értenek törzstenyésztésen és vérvonaltenyésztésen.
Nálunk, postásoknál talán kevéssé alkalmazhatók ezek az elméleti modellek, ugyanis nincs korrekciós lehetőség. A jó megmarad, a téves példány elveszik.
(Arról nem is beszélve, minő balgatag ötletnek tartaná eleve minden postás, hogy telivér állatait idegen fajtákkal keresztezze.)
Azért két dolog kikívánkozik belőlem.
Az egyik az, hogy bár Bakewell megfogalmazta: "a keresztezéshez felhasznált állatoknak a kitűzött célok szerinti, gondos és megfelelő kiválasztásával lehet kiváló tenyészállatokat, új fajtákat előállítani.", azaz hangsúlyozza a kiválasztás jelentőségét, az általad adott leírás ezt az elvet csak szerényen érinti. Az ilyenek sok félreértésre adnak lehetőséget.
A második az, hogy minden hiedelemmel ellentétben a beltenyésztés nem okoz degenerációt vagy fajtaromlást. A beltenyésztés a homozigóta allélok megjelenését nagyobb gyakorisággal valószínűsíti az utódban. De ezek a homozigóta allélok egyaránt jelenthetnek igen előnyös és igen hátrányos kombinációt is. A tenyésztő feladata, hogy az igen előnyös tulajdonságokat hordozó egyedeket részesítse előnyben. (Miért lenne például hátrányos, ha mindkét szülőtől magas tejtermelő képesség az örökség tárgya? Vagy galambunknál az átlagnál jobb tájékozódóképesség?)
Egyik társhonlapunkon heves vita bontakozott ki a keresztezés témakörében, s ahogyan mondani szokták: osztogatják egymásnak az észt (persze álnéven), meg a vaskosabbnál vaskosabb sértéseket is. Örülök, hogy az a típusú madarász nem ragad itt meg pedig éppenséggel nyilván akad az eddigi több mint 2000 látogató között belőlük is. Az ott nyilvánosságot kapó féligazságok és tévedések már egy kezdő galambászt is megmosolyogtatnak, engem pedig megerősítenek hitemben, hogy jó ügyre szántam az időmet: tényleg sok minden tisztázásra érdemes pl. a tenyésztés fogalmai közül is. Az állattenyésztés atyjaként tisztelt Bakewell,Robert (ejtsd: békuel; 1725-95) angol mezőgazdász a tenyészkiválasztás elveinek megfogalmazásával és az e téren elért eredményeivel a modern állattenyésztési eljárások megalapozója. Már ő megfogalmazta, hogy a keresztezéshez felhasznált állatoknak a kitűzött célok szerinti, gondos és megfelelő kiválasztásával lehet kiváló tenyészállatokat, új fajtákat előállítani. Ebben az értelemben, ha "kínjában" összepárzik az udvarunkban két kacsa vagy akár két más fajhoz tartozó amazon papagáj, akkor az lehet figyelemre méltó érdekesség. Még azt is elismerem, hogy esetleg kisülhet belőle valami érdekes dolog, de lássuk be, ilyenkor még nehéz keresztezésről vagy valódi tenyészmunkáról beszélni!
Más a helyzet, ha a hibrid előre átgondolt kísérlet során (pl. mesterséges megtermékenyítéssel) jön létre és visszaigazolja elképzeléseinket. Ilyen eljárások százas, ezres szériákban folynak. Ifjúkori pajtásom (ma már urológus, szülész-nőgyógyász és megbecsült onkológus főorvos) galambtojásokkal pepecselt, vitt át egyik tojásból a másikba ondót, fehérjét, hogy a változtatások hatását vizsgálja. Nagyon izgalmas dolgok ezek, talán majd a díszmadarasoknál is lesz esély valami hasonlóakra (persze nem mindjárt jákóra kell gondolni!). De a lényegen mit sem változtat: alapvetően két eljárás létezik
1. fajtatiszta v. tisztavérű tenyésztés
2. keresztezés.
Utóbbi egyedei nem feltétlenül más faj(ta) példányai között jön létre. Sőt, gyakrabban a keresztezett apa ill. anyaállat csak egy-egy tulajdonságban tér el egymástól. És akkor nézzük, mit kell értenünk az elsőn, melyben a fajta a faj szinomimája, és egyben értelemszerűen a díszmadár-tenyésztés lényege is egyben:
fajtatiszta tenyésztés: olyan állattenyésztési eljárás, amelynél az azonos fajtába (tájfajtába, fajtaváltozatba) tartozó állatok párosítása és tudatos szaporítása történik.
A fajtatiszta tenyésztés célja az egyedek fajtajellegének és értékmérő tulajdonságainak a rögzítése, a populációk konszolidáltságának, termelőképességének a fokozása.
Korszerű értelemben a fajtatiszta tenyésztés nem jelenti a fajtára korábban jellemző valamennyi tulajdonság merev rögzítését.
A fajtatiszta tenyésztés valamennyi tenyészmunka alapja, ezért a törzstenyészetekben is ez az uralkodó eljárás. Ha a fejlődés üteme lelassul v. az állomány leromlik és a degenerálódás jelei kezdenek mutatkozni, akkor az ún. vérfrissítést alkalmazzák.
A vérújítás során a tenyészetbe rendszerint idegen helyről, azonos fajtába tartozó, de eltérő környezeti feltételek között nevelkedett, szilárd szervezetű, rendszerint apaállatot visznek.
A vérfrissítés hatékonyságát általában növeli, ha a vérújításra alkalmazott egyedek
- nincsenek rokonságban a javítandó állománnyal;
- ha a vérújításra szánt egyed tenyészetéről megbízható információink vannak;
- a nekünk megfelelő örökletes alapú egyedeket tudunk szerezni.
Ezt a módszert főként ott alkalmazzák, ahol a rokontenyésztéssel szembeni érzékenység rövid időn belül a vitalitás és a teljesítményszint rovására megy.
A fajtatiszta tenyésztés előfeltétele a kielégítő szelekciós bázis, és hogy álljon rendelkezésre genetikai tartalék.
A fajtatiszta tenyésztést a korszerű állattenyésztésben nem a keresztezés ellentétének, hanem kiegészítőjének tartják.
Az említett két fajtatiszta tenyésztési módszer (vérfrissítés, rokontenyésztés) mellett ide tartozik a
→törzstenyésztés (vonaltenyésztés) és a
→vérvonaltenyésztés.
Megjegyzésként ide kívánkozik, hogy díszmadár-tenyésztésben a rokontenyésztés nem mindig tudatosan vállalt eljárás, hanem sokszor a kényszer szülte megoldás.
fokföldi kanalas réce (Anas smithii)
félholdas kanalas réce (Anas rhynchotis)
Egyúttal fogadják szeretettel ezt a képet a nálunk leginkább téli vendég, csonttollúról
fehérarcú ausztrálfahéj, violahátú
narancsarcú sötétzöld
pirosarcú olajzöld
üdítőnek pedig íme egy császáramazon (Fotó: Fater Alejandro Sanchez)
Horst Bielfeld: VÉRFÁCÁN
megfogalmazásával és az e téren elért eredményeivel a modern állattenyésztési eljárások megalapozója. Már ő megfogalmazta, hogy a keresztezéshez felhasznált állatoknak a kitűzött célok szerinti, gondos és megfelelő kiválasztásával lehet kiváló tenyészállatokat, új fajtákat előállítani. Ebben az értelemben, ha "kínjában" összepárzik az udvarunkban két kacsa vagy akár két más fajhoz tartozó amazon papagáj, akkor az lehet figyelemre méltó érdekesség. Még azt is elismerem, hogy esetleg kisülhet belőle valami érdekes dolog, de lássuk be, ilyenkor még nehéz keresztezésről vagy valódi tenyészmunkáról beszélni! 