Mit értünk a lexikonban madár alatt?
Természetesen madárnak véljük a legendás postagalambot, Fleuront,a mesebeli hárpiát és a valódi hárpiát, a Ghigi-fácánt és a xenopsot, "moluccen" kakadut és a csurit, az onagadorit és a debreceni pergőt, minden diszkrimináció nélkül - még, ha ezen néhányan majd meglepődnek, annak ellenére – akár a grillcsirkét is.
Kit hiszünk madárbarátnak?
Mindenkit, aki a legcsekélyebb érdeklődést tanúsítja a madarak, vagy a madarakkal összefüggő BÁRMELY ismeret iránt:
adhat e akáclevelet, kagylóhéjat a madarának?
mi az az alula, a moa és a kappanháj?
van-e a madaraknak veséje, körme, heréje?
hogyan költi ki a tojását a császárpingvin?
milyen színű a kakasláb, vagy a gulyamadár tojása?
hányat ver egy kolibri szíve, meddig él az ara?
ki volt Mendel, Siroki, Chernel és ki Ország Mihály, Diószeghy Sándor, Haraszthy László?
egészséges dolog-e nyers tojást fogyasztani, s mi az eszkimók csemegéje?
hány fokot igényel a napos pipe, hogyan kell lisztkukacot termelni?
mi okozza az ornitózist, és mire jó a perubalzsam?
hogyan kell a madarat pedikürözni, a dúcot fertőtleníteni?
milyen szín(változat) a jeges, az angolfehér és a harlekin?
mit kell érteni recesszív, poligénes vagy fácánozó alatt?
mit jelent COM? MME? MNK? GALOR? TETRA SL? Victoria-keltető?
A világ összes madarát fellelni benne, s a ma létező mintegy 10 000 faj közül 3000 leírását is megtalálja ebben az enciklopédiában.
Aligha van házigalambfajta, haszon- és díszbaromfi, amely kimaradt belőle.
Ezt a topikot a készülő Madárbarát-lexikon iránt érdeklődőknek nyitottam, mert talán kevesen tudnak erről a készülő műről. Kérdések, vélemények helyszíne legyen ez a topik.
http://madarbarat-lexikon.mlap.hu
Hogyan legyek vele szigoru lehet,hogy ez is a baj, én minden ilyen kis közeledésnek nagyon örülök, mint most is ,hogy nem akar annyira már megtámadni de most megint elkapta a harci kedv,hogy elfogyott a mogyoroja, de most nem engedtem,hogy velem szorakozon elküldtem innen ,mert megfogni nem tudom és most elment a kalit tetejére.
Mennyi időt szabad foglalkoztatni naponta?milyen gyümölcsöket ,és zöldségeket ehet, mert pl. a nagypapagáj nevű kaját nem igazán eszi, de amit a nimfáknak adnak azt szivessen.Vettem mangot azt eheti?
igen sejtem most már,hogy ez lehet a baj,hogy nagyon ráhagytam mindent, most,hogy irtáttok,hogy kell vele bánni, jelenleg itt vagyok abban a szobában ahol Ő van most ki van engedve mert minden nap 2-4-ig és de. 10-12 ig repdeshet, most,hogy nem gügyögök neki ha nem leültem ide a géphez,és hoztam magammal mogyorot amit szerintem lehet,hogy észrevett egyből idejött és a szék hátámlájáról nézegettet egy darabig majd a vállamra jött (még mindignem szoltam hozzá)elkezdte a szemüvegemet piszkálni meg a hajamat.A fejemet is megláttogatta de borzalom ahogy ment rajta éreztem a körmét de nem csináltam semmit egy kicsit megmozditottam a fejemet mert nem volt valami kellemes és akkor elrepült vissza a kalitkára,most ujbol idejött és behajtva ujjamat tartottam oda amit csak kicsit csipett meg nemvadul és igy megkapta a mogyorot. Jelenleg most azt esszi.
Nagyon kösszönöm nektek a tanácsokat mert lehet,hogy elkezdödött köztünk valami? majd irok,ha nem gond,hogy alakulnak az események.
Kocika, elemeztem szavaidat, és az a benyomásom, hogy kedvenced egy elkényeztetett rossz gyerek. A madarak rafináltak, genetikus viselkedésmintáikat addig játszák, amíg erre lehetőségük van. Nem kell törekedned mindenáron az alárendelt szerep erőltetésével, mert kedvenced visszaél vele, és elfoglalja az egész lakást. Itt sok tanácsot kaptál, lényegük, hogy Te csakis barátságosan viselkedhetsz vele. Ez hiba lenne. Igenis, világosan ki kell mutatnod, hogy hol vannak a határok. Ha kint támad, meg kell fognod, és betenni a kalitkájába. Utána kissé letakarod pár percre. Ha rosszat tesz, valami büntetés nem árt neki. Majd helyreteszi az események sorrendjét. Az is hiba, hogy megállás nélkül tömöd csemegével, hogy kegyeskedjen barátságos lenni. Egy csudát! Akkor adj neki, ha nem verekszik! Próbáld megállni, hogy nem keresed a kontaktust vele. Egy idő után ő fog érdeklődni, és csak akkor fogadd el a közeledését, ha tud viselkedni. Szóval egy kis határozottságot! Nem mondom, hogy egyszerű.
kösszönöm szépen a tanácsot én is igy képzeltem egyszer,hogy ilyen madaram lesz, és igy fogok vele élni, de nem tudom,hogy ez sikerül-e, már fél éve velem van, és semmi pedig miután én állandóan itthon vagyok nagyon sokat foglalkozom vele, beszélek hozzá, zenét hallgattok a szobában, és nagyon szeret kint lenni de mint irtam ilyen bensőséges kapcsolatot nem akar teremteni. Mennyi időre lenne szüksége? lehet,hogy nem fiatal madár mint ahogy geler irta, és akkor egyáltalán alkalmas lesz -e, elfelejteni netán az előző gazdáját.?Lehet,hogy nem vagyok neki szimpatikus vagy hülyét kérdezek, de annyi mindent irtattok rola,hogy eltudom képzelni,hogy ilyen viselkedési módszere van.
Lehet,hogy a te madarad a rossz bánásmodot meghálálja mert tudja,hogy meg mentetted, de lehet,hogy az enyémnek nagyon jó helye lehetett és ezért nem akar engem megszokni.
na nekem ez nem sikerült ,ez egy olyan rafkos ,hogy mikor rákötni akartam a madzagot egy folytában ott ült és támadott szoltam hozzá szépen ,néztem rá csunyán mikor jó megcsipett és egyáltalán nem hökken meg. folyamatosan támad ,de akkor is ha kint van és nem a kalitkában. látszik rajta ,hogy jönne és mikor hivom és a közelembe ér rámtámad, miért.?
A két utolsó hozzászólást egy egyszerü gyakorlattal kapcsolnám össze, hogy menyire összefüggenek a dolgok:
1992 ben leégett a lakóházam és a mellé épült madárházam egy része és benne pusztúlt az egzotás madaraim teljes álománya köztük 3o tenyészpár Gould amandina is. A megmaradt gerendákból építettem újra a madárházat a most is meglévő 17 méter hosszú volieremet. Itt érthető okokból felhasználtam néhány külső részén elszenesedet faanyagot is annak céljából, hogy a Neophema állományom faszénhez jusson ha kedve támad rá.
Ebben a volierben akkoriban (julius) szabadon tartottam az új Gould állományomat is. A röpdében mindig van egy sereg különféle mesterséges fészek és egyiket a Gouldok foglalták el, 4 tojást raktak bele, mind kikelt és fel is nevelték a szüleik, kiröppenésük után a takarításnál észrevettem, hogy a fészek aljába mintegy 3-4 mm vastagságban lencse nagyságú faszéndarabkák vannak.
Azt rögtön észrevettem, hogy a belső rész lerakódásai szárazak és nem bűzlenek, de a fészek bontása során az is szembetünt, hogy nincs letaplósodva a fészekanyag, átszellőző jellege megmaradt, valamint nincs benne a temetőbogár egyik faja sem.
Azóta a mesterséges odúknál használom a faszén drén réteget és a kókusz rostot, mely biztosítja a fészekanyag átszellőzését, ami a tojások kiköltésének elengedhetetlen folyamata, az elöbbi anyagok rendszeresen átengedik a fészek aljába a felső részen keletkező párát. Ez viszont elősegíti a bekötődést és a rendellenességtől mentes fejlődést.
Részlet a MADÁRBARÁT-LEXIKONBÓL (apró kis ötlet papagájosoknak):
faszén: a fa lepárlása során keletkező, kis fűtőértékű szén.
Érdekes, hogy számos odúban fészkelő madár szívesen hord be fészekanyagnak az odúba faszenet.
Tekintve, hogy a faszén abszorbens, a baktériumok működését gátló hatású, több, mint puszta érdekesség ez a szokás.
Az is gyakori, hogy a nekik betett faszén fogyasztásában is örömüket lelik pl. a papagájok, s ezt nem hagyhatjuk figyelmen kívül.
faszkagém: a →pocgém (Ixobrychus minutus) egyik népi neve.
Fászl István (1838-1900): előbb Kőszegen tanít természetrajzot, majd a soproni bencés gimnázium tanára, tudós ornitológus.
A Fertő-tó madárvilágát tanulmányozta. Kiváló tanítványai közül kiemelkedik Csörgey Titusz.
fatetű: a →fakusz (Certhia familiaris) egyik népi neve.
fátyol: a bagolyféléknél az arci tollak kisebbek és merevebbek, mint a testet borító fedőtollak.
Rendszerint 5 sorba rendeződve kerek formációt hoznak létre. E jellegzetesen elrendeződött tollazat arcszerű, macskaszerű kifejezést kölcsönöz nekik. Bizonyított szerepe van a hallásélesség fokozásában. A rétihéjáknál is mutatkozik ilyen arcfátyol, amely itt is hangfelfogó tölcsérként működik.
Nagyon örülök, hogy segítetek a kissándoros hölgynek.
Remélem, Pista barátom is kaphat valami jó tanácsot. A minap adtam hírét, hogy emukra tett szert, s most azzal örvendeztetett meg, hogy megvan az első tojás. A biztonság kedvéért szeretné gépíleg keltetni, de én nem tudtam neki tanácsot adni, hogy hová fordulhatna. VAN VALAKINEK VALAMI ÖTLETE?
A lexikonban sok szó esik a keltetésről, de erre a konkrét kérdésre nem találtam választ:
keltetés: a termékeny tojásokban az aktív életfolyamatok megindítása. Természetes úton kotlóssal, mesterséges úton keltetőgéppel történik.
A keltetés során az embrió fejlődéséhez a fizikai tényezőket (oxigén, hő, nedvesség) és a mechanikai tényezőket (hűtés, →forgatás) fajonként eltérő mértékben és szinten kell biztosítanunk.
Évezredek teltek el, míg a legtökéletesebb technológiákat kidolgozták, a legtökéletesebb berendezéseket megalkották.
Már az ókori Egyiptomban is próbálkoztak keltetéssel. Az általuk kidolgozott eljárásban a hőt erjedő tevetrágya szolgáltatta, s minthogy hőmérőjük nem volt, az optimális keltetési hőt érzékszervi úton próbálták beállítani.
Egészen aprólékos leírások maradtak fenn a később alkalmazott két szintes, szalmatüzelésű →keltetőgépekről, és a Kínából elterjedt, →keltetőüstről.
A tojások keltethetőségét rontja az állás. Alapszabályként azt kell elfogadnunk, hogy keltetésre 10 napnál öregebb tojás nem alkalmas.
A keltetés során időszakonként átlámpázással állapíthatjuk meg, fejlődik-e az embrió.
A keltetés eredményességét kelési százalékkal mérjük, amikor is az életképes, kikelt napos állatok számát viszonyítjuk, nem a berakott, hanem a termékeny tojásokhoz.
A papagájok tojását is keltethetjük géppel. Ilyenkor Alderton szerint az optimális keltetési hőmérséklet 37,2 fok.
(Érdekes, hogy a III. papagájkonferencián elhangzottak szerint a papagájok mesterséges keltetésének tapasztalatai (Cathlin Szabo) cáfolják a korábbi elképzeléseket, ti. messze nem olyan magas a páratartalomigény mint azt gondolták. Az amazonok, az arák és a kakaduk esetében 50 % körüli relatív páratartalom javallt.)
A baromfifélék közül a házityúk parlagi fajtái, a gyöngytyúk és különösen a pulyka jól megkotlik, s rendszerint maga kikölti a tojásait. Más fajtáknál igénybe lehet venni a házityúk parlagi fajtáit keltetéshez, ilyenkor a tyúk nagyságától függően pl.
házityúktojásból 19-21-et,
pulykatojásból 10-15-öt,
lúdtojásból 2-3-at
ültethetünk a →kotlós alá. Azt azonban tudni kell, hogy a házityúk a lúdtojást képtelen megforgatni, ezért segíteni kell neki.
Ha a libatojó megkotlik, akkor alatta 10-12 lúdtojás költethető, ugyanennyi lúdtojást képes befedni a kotló pulyka is.
A kaszálás előtti →fészekmentés során fácánfészekből kiszedett tojásokat 4-5 órán belül kotlós alá v. gépbe kell tenni, hogy ki ne hűljenek.
A begyűjtött tojásokat meg kell lámpázni. Kistestű tyúkok alá 12-14, nagyobb testűek alá 17-19 tojás tehető.
A tojások és a →kotlós legcélszerűbb elhelyezése a →keltetőláda, amely elé homokozott etetőtér kiépítése indokolt. Legszerencsésebb, ha a keltetőláda alatt gyeptégla v. homok lesz.
A keltetés során a tojás elveszti az eredeti tömegének cc. 14 %-át. Naponta kb. 0,65 % a beszáradási veszteség.
A témáról a legkorszerűbb ismereteket tartalmazza Dr. Bogenfürst Ferenc: Keltetés c. könyve (Gazda Könyvkiadó).
(→Dévaványa, →költés, →köldökös pipe, →gépi keltetés, →forgatás, →lámpázás)
Már jó ideje csak olvasóként vagyok jelen, de ehhez szívesen hozzászólnék.
Korábban már írtam, hogy mi sok évvel ezelőtt vettünk egy Jákót, aki már elég hánnyattatott múlttal bírt. Akitől mi vettük, egy erdőben találta, befogta, és kb-1-2 hónap múlva eladta nekünk. A mi madarunk is kezdetben riadt volt, és ha pl. a körmünket felé nyújtva közelítettük meg, jókorát csípett belénk. A legfontosabb dolog szerintem a rengeteg türelem. Ezek a madarak nagyon intelligensek, és a tapasztalataikra hagyatkoznak. Ez a rákoppintós dolog a legrosszabb, amit tehet. helyette inkább hagyni kéne, hadd járkáljon kedvére, és ő derítse fel, hogy mi az, ami neki jó. Nem szabad semmit elkapkodni. Én annak idején ezt a taktikát alkalmaztam. A mi madarunk, Jacko gyönyörűen, tisztán beszélt, és eleinte hagytam, és hallgattam a résnyire nyitva hagyott ajtón keresztül, majd mikor a szobába léptem, én is szóltam hozzá, köszöntöttem, és visszamondogattam neki, amit tőle hallottam. Később viszont már Ő utánzott le mindent, amit tőlünk hallott, így pl. reggelente a nagyfiam hagján üdvözölt: szia anya! Bármit képes volt tökéletes hangzással visszaadni, még a macskanyávogást is. Mivel türelmesek voltunk, és hagytuk neki, hogy Ő keresse a kapcsolatot velünk, és mi csak a ketrec, illetve a szoba sarkában felállított ülőfája előtt beszélgettünk hozzá, és onnan kínálgattuk ezzel-azzal, nagyon hamar kezesbáránnyá változott. Rengeteg mindent megtanult. Kérésre lehajtotta a fejét, hogy vakarászhassuk, vagy ránkszállt, ha hívtuk, vagy puszit adott....stb. Mint már írtam, valamiért a körmöktől félt, mert ha behajtottam az újjam, hogy a köröm rejtve maradt, akkor kézzel is közeledhettünk, de ha látta a körmöt, megcsípett, így aztán mindíg egy rúddal vettük őt ki a kalitkából, vagy emeltük le a szekrény tetejéről, a gázcsőről, stb. Erre a célra egy egyszerű fakanál is megfelelő. Nálunk rövid idő alatt kialakult a kommunikáció: mi is tudtuk, hogy Ő mikor-mit akar, és Ő is pontosan tudta, hogy mi mit várunk tőle. Reggel, ahogy felkeltünk, rövid nyútózás után letipegett az ágon, és az ajtó kopogtatásával értésünkre adta, hogy szeretne kijönni. Amint kinyitottuk a kalitkát, átlépett a vállunkra, és boldogan gügyörészett a fülünkbe, majd elreppent. Szeretett a földön gyalogszerrel közlekedni, és ha mellénk érkezett, a csőrével belekapaszkodott a nadrágunkba, és felmászott ránk. Az ebédből is kivette a részét. Szívesen járkált az asztalon, és el-el csent egy-két neki tetsző falatot. Kedvence volt a rántotthús, de az esti szotyizásból, mogyizásból sem lehetett kihagyni. Inni is szívesen ivott a poharunkból. Ennek később, a betegségekor nagy hasznát vettük, mert így bármilyen folyékony gyógyszert meg tudtunk vele itatni.
Szerintem az Ön esetében a madár még idegenként kezeli, ezért támadja meg, ha a kalitkájához nyúl, mert nem érzi még biztonságban magát. Ő nem tudja, hogy mostantól Ön a gazdája. Náluk ezt a kötődést ki kell érdemelni.
Szóval: csak semmi rákoppintás, meg türelmetlenkedés. Minél többet beszél hozzá kedves, nyugodt hangon, annál előbb szokja meg az új környezetet, az új gazdit.
Pl. ha enni, inni ad neki, mindíg mesélje el, hogy mi finomat kap most, és miután az élelmet elhelyezte, már ne nyúlkáljon be a területére. Mégjobb lenne, ha akkor etetné, és takarítaná a ketrecet, amikor a madár magától elhagyta a helyét.
Ha mogyorot adok neki akkor elvonul a kalitka hátsó részében és mig az tart addig tudom csinálni, az etetést, tiszta viz. Volt,hogy kiengedtem,hogy Ő közelegjen nagyon élvezte és mikor felfedezett rám szállt és ugy isten igazából megcsipett,én meg kimentem a szobából és egyszer csak bent volt a kalitba akkor rá zártam az ajtot ,miért ilyen ellenséges, honnan tudom,hogy felnőtt-e?szine : egyszinűsárga mindenhol,nincsen örve a nyakán, és téglavörös a csőre. Hát igyekszem kitartani csak szerettem volna,ha szelid és lehetne kényeztetni ,most nem arra gondolok,hogy fogdossam, csak ahogy láttam szelid madarakat a gazdájukkal, én mindentmegadok neki és Ő meg ilyen velem szemben. Volt aki azt mondta koppintsak a csőrére de akkor még vadabb lett szabállyos furiává vált.
A madarak területvédők, és szerintem ez okozza a meg nem értést.
Az új helyre került állat két nap után jött rá arra, hogy a kalitkája ezentúl az övé, és innen magyarázható a váratlanul feltámadt harciassága. Valószínű, hogy elég idős is ahhoz, hogy a magaviselete már ne változzon. Fel kell készülni arra, hogy így kell őt elfogadni.
Meg kell próbálni nem nyúlni a ketrecéhez, mert ez láthatólag határozottan ellenére van. Lehet, hogy buta ötletnek hangzik, de például távolról, madzagokkal nyitni-zárni azt. Talán így megbékél.
Nagyon nehéz feladat elé állít bennünket, mert sok tekintetben csak találgatni tudunk. Én úgy tippelem, hogy Ön egy megunt madarat vett, amely már kötödött erősen valakihez, de az valószínűleg már nem akarja (vagy ki tudja) őt. Ha innen közelítünk (de tulajdonképpen bárhonnan is), akkor azt kell mondanom, hogy legyen nagyon türelmes.
Próbáljon meg a madár kedvébe járni. A papagájok eléggé intelligens lények, tudnak szeretni. S aki nekik rosszat tesz, azt nagyon tudják utálni, de aki nekik jót tesz, annak azt előbb utóbb viszontszeretettel hálálják.
Ön még a kissándor számára idegen, meg valószínűleg tele van a madárka világfájdalommal, az új helytől, Öntől való félelemmel (azért támad).
Nem is biztos, hogy egyelőre ki kell engednie, de álljon oda napjában többször is a kalithoz, s beszélgessen vele. Először is találjon neki egy nevet!
Köszönjön neki a nevével: "Szervusz Dezső!... Hát hogy vagy? ... vized van? Milyennek találod az új gazdit? Meglásd, jó lesz itt velem neked. Barátok leszünk!"
Lassan beszéljen és szépen artikuláljon!. Közben lehetőleg ne szóljon rádió, ne zörögjön a tévé. Legyen intim jellege a beszélgetésnek. Rövid tőmondatok ajánlottak, lehet egy-egy mondatot többször is ismételni. Semmiképpen se hadonásszon, a mozdulatai legyenek kimértek, s kezdetben legfeljebb egy-egy kívánatos falattal közelítsen a rácshoz (Ön se féljen, hiszen a rács megvédi!).
Hogy mit fog szeretni a madár, ez eléggé egyéni, önnek kell kikísérletezni: dió, pisztácia, mogyoró, alma, banán, narancs... kínálja minél több féle "étellel", s ne menjen el a kedve mondjuk az almától, mert tegnap se fogadta el. Ön sem eszik minden nap lúdlábtortát, pedig milyen finom.
Apró falatkákat fogjon, gondoljon arra, hogy a madárnak mekkora begye lehet, fölösleges mindjárt egy negyed almát rátukmálni. Mint egy gyereknek, meg is mutathatja, hogy finom, mert ön is harap belőle. Sőt, jobb, ha nem késsel nyiszitolja mondjuk a banánt, hanem egy cigiparázsnyit a szájából vesz elő és kínálja.
Hadd lássa a madár, hogy Öntől finom falatokra számíthat!
Az is lehet, hogy a madár még életében nem kóstolt narancsot. És lehet, hogy elsőre nem is fog neki ízleni.
Én a rács másik oldaláról bátran kínálnám az ujjam begyéről - persze kezdetben résen kell lenni! Majd meglátja, később az Ön szájából is ki fogja könyörögni a kedvenc kajáját.
Meggyőződésem, hogy nem telik bele egy hét és Önök barátságot fognak kötni, ha kellemesen elbeszélget a madárral és egy kicsit megpróbálja kényeztetni. Például túróval, főtt tészával, zöldségfélékkel is kínálhatja, akár a leveséből. Egyik barátom arái valósággal imádták a főtt csirkeszárnyat
Jár ide, erre a fórumra nem egy nálamnál profibb madarász, remélem, ők is segítenek, hozzászólnak.
Sok szerencsét, türelmet és kitartást - és kérem, számoljon be itt nekünk a fejleményekről, sikerekről, az esetleges problémákról. Tényleg érdekel, mire jut, minek veszi hasznát.
szia nagyon nagyon szépen kösszönöm,hogy segitettél rátalálni erre a lapra és forumra.
Magamról annyit, egy kellemes ötvenes hölgy vagyok ,jelenleg egy kissándor papagáj tulajdonosa,telis-tele kérdésekkel,amiben remélem itt segitségett kapok.
itt vidéken az egyetlen állatkereskedésben vettem, mint kézzel nevelt madárka, meg van gyürüzve semilyen papirt nem kaptam hozzá.A hölgy aki eladta azt mondta,hogy hozzá is párnapja vitték, de nézzem meg szelid odanyult a rácshoz és tényleg nem csipte vadul. Haza érve hagytam pihenni és hogy szokja a környeztét egy két napig békén hagytam. Utánna elkezdtem vele foglalkozni elöször csak beszélgettem hozzá majd kinyitottam a kalit ajtaját és ugy és ekkor ért a meglepetés, vadul neki esett a kezemnek akkorákat csipetbele,hogy a könnyeim is kicsordultak, kérdezném hogy mit csináltam rosszul,ha kiengedem és feléje megyek rögtön támad de viszont magától vissza megy a kalitba. Kérdésem, meg lehet-e még szeliditeni, vagy Ő már ilyen marad,?Olyan madarat szerettem volna aki közeli kapcsolatott alakit ki velem,nem támadot,ha nem aki hagyja,hogy megvakargassam, vállamra ülve,beszélni lehessen hozzá,és akkor szabadon élhetne.de igy nem merem mert ha megmozdulok rögtön nekem támad és csip ahol bir.
Egy jó madarász nem adja fel. Legfeljebb pihen egy kicsit, aztán folytatja. Én is ezt teszem. Ma például pihenésképpen megnéztem egy videót (Radnai Zoltán).
1995-ben készült a TIT Stúdió Díszmadárbarát-Klub tavaszi kiállítása előkészületeiről, a tömegről, a madarakról (tarolt Tóth Lajos), a vidéki társszervezetek gyönyörű bemutatóiról (6 szervezet képveselői készítettek saját, elkülönített részt a kiállításon!!!), az ásványbörzéről, a modell- és dísznövénykiállításról, a gombabemutatóról, amelyek kísérőrendezvényeink voltak, hogy egy család más-más érdeklődésű tagjai is mind-mind találjanak látnivalót!
Hosszú percek a díjátadóról (tengersok feliratos hollóházi váza, serlegek) és az első mestertenyésztői díjak kiosztásáról, a Tóth Sándor-féle látványosságáról, a kacsatóról és az udvari struccbemutatóról... Hány embert megállítottak azok az utcán! Persze, hogy kijött a tévé is!
Aztán dokumentumértékű felvételek a IV. ORSZÁGOS MADARÁSZBÁLRÓL (Róna u.).
Hát mit mondjak? Amikor a 3 órás anyagot megkaptam Radnai Zolitól, nem is gondoltam volna, hogy ez micsoda kincs! Diószeghy Sándor, mint bálkirály, valódi koronával és országalmával (kölcsönbe az Erkel Színháztól), Bábosik Melinda alig látszik ki a földből, de a Ki Mit Tud?-on gyönyörűen fújta az Anyám tyúkját. Aztán Mályi Laci lánykái, meg a többiek... Énekszámok, Farkas Ildi furulyázik, tonászbemutató - ma már lehet (biztos) van közöttük kismama. Molnár László, a főszponzor nőnapi köszöntője... Deák János és neje csárdás-táncbajnok... Itt felbukkan Ádám Pista, ott Rédecsi Feri, Fogarasi Pista, Maklári Csaba és persze Lajkó Laci... Micsoda csodacsapat volt az!
Topai művésznő ragyogó produkciója (a papagájos állatorvos ölében!), legszebb báli fióka és persze prima talpalávaló és persze tombola.
Hogy volt nekünk akkor annyi energiánk?!?
Szép volt, tán igaz sem volt!
De hát a képek tanúsága szerint mégiscsak!
Milyen kár, hogy nem tudok a videószalagról leszedni képeket! De amúgy ma már ez nem egy lehetetlen feladat. Jól gondolom? Tudna valaki segíteni?
Hiszen ez történelem!
Hány, de hány embernek tudnánk vele örömöt szerezni! Látnánk újra a gyerekeket picinynek, meg mutatkozna sajnos az is, hogy mi meg megöregedtünk. Van aki már nem is él. A zenész (Radnai Zoli havarja) biztosan meghalt, már 4 esztendeje, és Kósza Imre bácsi is. De a felvételen még mosolyog bernadett és Béla között az ünnepi asztal mellett
És él-e még a lelkes-kedves túrkevei barátunk, aki szintén elvitt a kiállításról vagy 3 díjat!
Fácánleves, vegyestál, kancsó bor 500-ért. Zene, meg minden nőnek orchidea... Non profit rendezvény, ahogy most hívják.
Beh jó volna, ha sikerülne digitalizálni néhány fotót a szalagról!
Betehetnénk akár ide is, hogy lássa, tudja mindenki, ki is volt Mészáros Józsi, Mecsnóber, meg Róza a kiállítás-sztár vagy az első kézzel nevelt kékhomlokú meg nemespapagáj vagy akár az én Peti, sárgamellű kékarám. A fenéket az enyém, hiszen ott a plakát, s rajta hogy Lengyel Rékáé, az én kis unokámé, aki akkor volt mennyi is? Most 15, akkor... Tehát akkor három éves volt. De már ott botladozott a kiállításépítők között!
Kellett kutatnom az emlékezet mély bugyraiban, míg előjött, hogy tán A madarak hasznáról c. könyvben, Herman Ottótól olvashattam a lohosodásról.
Milyen kár, hogy (a "mekegős" vedlés helyett) ezt az ízes magyar szót ma már valószínűleg kevesen használják - vagy csak én vagyok tudatlan?
És akkor lássunk két lohosodott récét!
fokföldi kanalas réce (Anas smithii)
félholdas kanalas réce (Anas rhynchotis)
Sajnos gyémántügyben nem tudok segíteni. Illetve próbáld meg Paraszka Jani útján Lajkó Lacit elérni! Aztán, ha a XVI. kerületben jársz, ne feledd, hogy a szélén ott van Csömör!
Nem akarok okoskodni, de ha jól tudom -és asszem jól tudom- a récefélék tollváltását LOHOSODÁS-nak nevezzük.
Mindettől eltekintve a Lexikon csúcsszuper.
Ja, keresek Budapesten -főleg azonban a XVI.kerületben- normál (vad) színű gyémántgalamb tenyésztőt. Segítséget mindenkitől elfogadok és előre is nagyon köszönöm !
Nyilván nem erről van szó, de érdekességként felhívom a figyelmedet a MADÁRBARÁT-LEXIKON egy másik címszavára, amely szintén témába vág:
prédatoll: megfigyelhető, hogy főként nagyobb üldöztetésnek kitett madarak közül néhány faj egyedei meneküléskor könnyen elveszítik néhány tollukat.
Ezeket a tollakat nevezzük prédatollaknak, amelyekkel a menekülőnek gyakran sikerül megtévesztenie a támadót. Ti. amig az rádöbben, hogy semmitérő tollat zsákmányolt, addig pl. a gyémántgerle (amely megfogáskor közismerten könnyen elhagyja a tollait) egérutat nyer.
A Ti. jelentése, mint az a rövidítések jegyzékéből a lexikon legelején kiderül: tudniillik
A lexikon használatának is vannak szabályai. Nem mindegy, hogyan "kérdezünk" Kezdheted a toll címszónál, de én máshonnan közelítem a témát.
A tollak hullásának számos oka közül a legtermészetesebb ok a vedlés. Nézzük erről mi van a lexikonban:
vedlés v. →tollváltás, ekdízis, ecdysis (gör.): egyes állatoknál normális élettani folyamat, a kültakaró v. a hámszövet részleges v. teljes kicserélődése. Az egyed életében többször is bekövetkezhet.
A rovarok külső burka nem tudja követni a növekedést, ezért az állat időnként eltávolítja azt magáról. A felsőbbrendű rákok egész életük folyamán többször is vedlenek.
A kétéltűekről az elszarusodott epidermisz kisebb-nagyobb cafatokban válik le v. vedléskor egyszerre szabadulnak meg a kültakarójuktól. A hüllők közül a krokodilok és a teknősök nem vedlenek, a gyíkok részletekben, a kígyók egyben válnak meg a kinőtt bőrüktől.
A vedlés a madarak többségénél is öröklött, fajspecifikus folyamat, de összefügg az egészséggel.
Évenként ált. kétszer, részben v. egészében tollruhát cserélnek, ami összefüggésben van az ivari életükkel, az életkorukkal és az évszakokkal is. Pl. a szalonkafajok némelyike évenként háromszor "engedi meg magának" ezt a luxust.
A vedlés gyakran viharos gyorsasággal lejátszódó, máskor szinte észrevehetetlen folyamat, mely során a régi tollak elhullanak, s helyettük újak nőnek.
A tollazat színe is megváltozhat a vedlés eredményeként.
Az új toll képződésekor, hormonális hatásra először →tollcsíra alakul ki, amely növekedése az előző évi toll kihullását okozza.
A RAGADOZÓ madarak szinte folyamatos vedlésben vannak, egyszerre csak egy-egy tollukat hagyják el, s addig nem hullik ki újabb tolluk, míg a szervezet nem pótolta a hiányt.
A vedlésükben nincs időszakosság, s a teljes tollcsere gyakran évekig elhúzódik.
A ragadozóktól eltekintve a felnőtt madarak vedlése általában a fiókanevelést követő rövid szünet után aktuális.
Az énekesmadarak, a tyúkfélék és a vízimadarak rendszerint a nyár végén, a télre készülődés folyamatában váltanak tollruhát. A költöző madarak úgy időzítik a vedlést, hogy a vonulás nagy igénybevételével már teljesen új tollruhában küzdhessenek meg. Persze, mint az élővilágban mindenütt, így ebben is akad szabályt erősítő kivétel. A legkorábban vonuló madarak pl. a sárgarigó a téli szálláshelyén vedlik ki.
Általános szabály az is, hogy a fiatal madarak az első évben nem váltják a tollruhájukat, legfeljebb az apróbb tollakat, ami keretében fokozatosan a szülők színeit veszik fel. Ebben a fázisban rendkívül labilis az anyagcsere, s ha nincs minden igény kielégítve, akkor még elhullás is bekövetkezhet.
A Gould-amandináknál közismert, hogy a teljes kivedlés előtt nem szabad a helyüket megváltoztatni, mert akkor a kiszíneződés félbeszakad. A fiatal hullámos papagájok 2-3 hónapos korukban mutatják meg a felnőttkori tollazatukat.
A díszpintyeknél az első vedlés, s ezzel a kiszíneződés rendszerint a 12-14. hét végére lezajlik.
Az apróbb tollak vedlésében nincs szabályosság, nagy általánosságban csak annyi, hogy először a melli tollazat cserélődik újra.
Tudnunk kell még azt is, hogy a teljes vedlés mellett beszélhetünk ún. részleges vedlésről, amikor a →kotlófolt kialakul, v. a párzási időszak elejére →nászruhát öltenek a hímek.
Az ilyesfajta részleges vedlésben a hormonháztartásnak markáns szerepe van. A kenderike, a zsezse, a dankasirály, a veréb és többek között az erdei pinty is kiszíneződik a párzási időszak kezdetére.
A RÉCÉK és a LUDAK számára a táplálékbőség idején nem okvetlenül életbe vágó a repülés, ezért náluk szinte egyszerre zajlik le a vedlés, a gácséroknál, gúnároknál a fiókák kelése idején, a tojóknál a fiókák önállóvá válása után, amikor is egyszerre hullajtják el a kéz és a karevezőket, s csak hetek múltán nyerik vissza a röpképességüket.
Náluk a vedlés időszakát TOKOSODÁSNAK is nevezik.
Az ÉNEKES madarak nem engedhetik meg maguknak a vedlés hasonló módját, hiszen akkor éhen pusztulnának v. a ragadozók martalékává válnának. Ezért náluk a vedlés fokozatosan (cc. 6 hét alatt) zajlik: előbb a testhez közelebbi evezőket vesztik el, s amikor azok elkezdenek növekedni, akkor folytatódik a tollak hullajtása a fiókszárny felé. A karevezők egyesével, belülről és kívülről egyszerre, váltódnak. A két szárnyon szimmetrikusan alakul a vedlés.
A GALAMBOK nagy tollainak cseréje megelőzi az apróbb tollakéit, s jóformán az év egész időszakára terjed. A galambtenyésztők úgy számítják, hogy normális esetben a második kotlás 10. napján a 10. kézevező kihullásával veszi kezdetét. Az elsőrendű evezők váltása 3 hetes ...
Nos, ezen kívül még 2,5 oldal szól a vedlésről, de remélem, már ezzel is közelebb kerültél a válaszhoz. Vagy legalább is megtudtál egyet s mást a dologról. Ha mégsem elégít ki, akkor tovább keresgélünk.
Egy kedves levelezőnk arról számolt be, hogy Tinnyére költözve rengeteg gyönyörű madarat lát, s ezekkel kapcsolatban szeretne többet megtudni. A Madárbarát-lexikon is segítségére lehet, de nem hallgathatom el, hogy van egy ilyen szócikkünk:Pest Környéki Madarász Kör (PKMK): az MME keretében a főváros környéki madárbarátokat tömörítő csoport, mely célja a régióban az MME programjaiért felelősséget érző, tetrekész emberek összefogása, együttműködésük megszervezése.
A megalakulásukat követő évben, 1995-ben a Szentendrei-sziget madártani feltérképezésére összpontosítottak.
Havonta megjelenő kiadványuk Zöldike néven vált ismertté.
Postacímük: Horváth Gábor MME, 1121 Budapest, Költő u. 21.
A váci központ ügyeit Selmeczi Kovács Ádám (Göncöl Alapítvány) intézi (2600 Vác, Ilona u. 3. - tel/fax: 27/311-179). (http://www.birding.hu/nomenclator.do)
Ezen túl sikeres a Madárbarát-kert mozgalom, melyhez mindenki csatlakozhat (Google kereső ontja az információkat)
És azért kérem a tisztelt Lendvai-családot, hogy az egy szál nimfapapagájukat se hanyagolják el!
Egyúttal fogadják szeretettel ezt a képet a nálunk leginkább téli vendég, csonttollúról
Kawall-amazon (Amazona kawalli - Kawall’s Amazon): 1998-ban vetták fel a fajok jegyzékébe ezt az Amazonas és a Para mélyföldi esőerdeiben felfedezett amazon papagájt, mely a megfigyelések szerint pálmák és fák gyümölcseivel táplálkozik, fák odvaiban költ. Nem valószínű, hogy a hatalmas élőhelyen az állomány nagysága meghaladná a 10 ezer példányt, ezért azonnal felvették a védett fajok listájára.
Szembeötlő széles szemgyűrű és rendkívül erőteljes, az ormán és a hegye felé csaknem fekete csőr mellett a tollazata az amazonoknál megszokott, barnával hullámozott sötétzöld.
Viszont a szárnyél pirossal díszített.
http://www.ao.com.br/ao78.htmhttp://www.papegaai.org/lexicon/l1064.htm
A webhelyeken fotók egyértelműsítik a fajt
S íme a bizonyíték!
fokföldi kanalas réce (Anas smithii)
félholdas kanalas réce (Anas rhynchotis)
Egyúttal fogadják szeretettel ezt a képet a nálunk leginkább téli vendég, csonttollúról
fehérarcú ausztrálfahéj, violahátú
narancsarcú sötétzöld
pirosarcú olajzöld