Természetesen nincs igazad, ez egy óriási közhely.
Az ember az önbecsüléséért tesz. Például szilárdul tudja, hogy ez az ügy például egy hatalmas baromság, de az önbecsülése gátolja, hogy kimondja a véleményét: ez egy hatalmas faszság. Fél, hogy elveszít az arcából.
Az önbecsülése azt mondja, hogy mutasd magad bátornak és vállalkozónak, és behódol az ostobaság előtt.
Nem tudom, mit nem értesz. Nem korlátozok senkit, csak éppen 800 ezer forint a két út megrendezése, és ha a többség nem folytatja, nem tehetem meg a hűtlen kezelés bűncselekményt, nem költekezhetek a befizetők akarata ellen.
Továbbra is fennáll, hogy saját költségeteken oda viszitek a galambokat, ahová és annyiszor akarjátok, de a kerület pénze felett a többségi döntés rendelkezik, és én személy szerint a különutasoknak semmit nem ígértem, semmit nem teszek a kedvükért, én a kerületi választó-közgyűlésnek tettem vállalást, azt kérheted rajtam számon.
Nem hiszem, hogy fájna, mert a galambászok többsége egyetért azzal, hogy nem kacsa és nem sivatagi ugróegér a galamb, nem jön esőben és inni kell neki. Vagyis az egy elméleti lehetőség, hogy a röptetés abszolút hívei különválnak, túl kevesen vannak. És amúgy is, ki lett tartósan sikeres a mindenáron való küldéssel? Senki, ez egy kurva kontraszelektív módszer, a modern postagalambsport már régen nem a túlélésről szól. Finom műszerek a mai galambok, nem kőbalták. Úgy kell rájuk tekinteni.
A verseny rendezése pedig pénzbe kerül, mindenkinek joga van a befizetett pénze felett rendelkezni. Ha úgy dönt, hogy itt a vége, akkor az van.
Itt van például a saját kerületem, két durva út volt, és úgy néz ki, lesz jó esetben 5-600 galamb az utolsó előtti versenyre küldve. Az utolsóra kb. 4-500 (12 egyesületből!), mindenki el van gyötörve, üresek a padlások.
Lehet, hogy azt fogják mondani, csináljunk inkább 30 ketrecet, ránk fér és legalább értelme lesz.
Ha alapítanánk egy másik klubbot, akkor az fájna az biztos, mert hogy nem egyedül lennék az is valószínű, de a cél nem az, hogy megbontsuk a jelenlegi kereteket. Hanem az, hogy a meglévő szervezeti kereten belül galambásszon az egyén.
A válasz mindig nincs meg, hogy aki szeretne a jelenlegi szervezeten belül versenyezni annak miért nem engedik meg???
A kerület dönti el, hogy milyen versenyzési stratégiát kövessenek. Én, mint vezető, nem döntök el semmit, pláne nem korlátozom az őrülteket. Nem vagyok isten. Az viszont biztos, hogy kézzel-lábbal tiltakozom és szervezkedem a galambsintérizmus hatalomra jutása ellen. Nem azért nevelgetjük őket és fáradozunk velük, hogy oktalanul szétszórjuk az egész évi szaporulatot.
Ha nem értesz egyet a kerület gondolkodásával, alapítasz egy saját klubot a hasonelvű barátaiddal, és onnan kezdve azt tesztek, ami tetszik.
Az erős ellenszél öli a postagalambot. Főleg a fiatalokat felezi harmadolja. Az öreg versenyeken is ha néha előfordul erős ellenszél csak a legerősebb állományok teljesítenek. Ez biztos, hogy így van. Azt, hogy egy napkitörés milyen hatással van a postagalambra tudja egyáltalán valaki?
