Sziasztok ! Sokat olvasom az írásaitokat és sok mindenben egyetértek ( LeatherLady ,strapongirl vagy elizé hozzászólásai nagyon jól megvilágítják a női oldalt ) de kevés férfi nyilatkozik itt , főleg olyanok akiknek még nem volt vagy szeretnének ilyen élményt. Én a szerencsések közé tartozom mivel nagyon jó kapcsolatban élek ( kb 20 éve ) a csajommal aki imád engem így kielégíteni. Igaz ez nem mindig így volt de ahogy együtt felfedeztük a szexuális fantáziáink mélyebb bugyrait úgy hagytuk meg azokat a szokásokat amelyek mindketten élvezünk. Bár én vagyok a kezdeményezőbb és ezért voltak konfliktusok azért szerintem nagyon jól elvagyunk :) Szóval én is látom hogy szeret férfi szerepben tetszelegni ilyenkor , egyébként full nőies szexis nő , de ilyenkor átváltozik. Szinte önkívületi állapotban igazi férfinak érzi magát , imádja ha szopom ha nyalom . Mélyen lenyomja a torkomon , kis kurvámnak szólít .... Én meg megadom neki az élvezetet , kényeztetem hagyom hogy kicsit keményebb legyen . Szeretem ha megérint , megujjaz majd belémhatol. Nagyon tetszik , hogy ilyenkor képes ő is elélvezni pedig senki nem nyúl hozzá . Látom ahogy kielégültem addig nyomja míg én is elélvezek. ( na ezek után ma is megkérem hogy játszunk egy kicsit :) ) Üdv mindenkinek BS
Hölgyeim, imádlak Benneteket:) Az ilyen egészséges és intelligens viták viszik előre a személyiséget. Na és persze a fórumot is. Micsoda tenger írás lett itt hirtelen! LeatherLady, azért arra kíváncsi lennék, hogy vajon Elizé hímoroszlánjával tudnál-e valamit kezdeni?:) Én el tudom simán képzelni, hogy valaki teljesen megmakacsolja magát. Bizonyos dolgokat az én párom sem fog soha megtenni. Érzi azt az ember, amikor túl vastag a fal Egy biztos, ahogyan Te gondolkodsz a szexualitásról, amit Te képviselsz, az maga a mámor Egy tabumentes hálószoba hatalmas nagy kincs. Ugyan sosem jutna eszembe, hogy átadjam a nadrágot a páromnak, el sem tudnám képzelni, hogy folyamatosan csak viseljem az akaratát. De az ágy, az egészen más terület, ott már nagyon jól esne, ha végre engem teperne le és kényére-kedvére játszana velem. Teljes bizalomban és szerelemben nincs lehetetlen, hiszen mindkét fél tudja, mi a jó a másiknak.
Ízlések és kapcsolatok nagyon különböznek. :) De ez gy van rendjén. Természetes, hogy a két fél egyenlő egy kapcsolatban és más-más helyzetben az a fél kerül "felül", amelyik abban az adott szituban tapasztaltabb, dominánsabb, erősebb, tudatosabb,stbstb... Viszont engem személy szerint mindig azok a férfiak vonzottak, akik velem szemben tudnak gyengék, kicsit, irányíthatóak... lenni (mással szemben nem!). Úgy fogalmaznék, én közel sem egy szánalmas, döntésképtelen papucsot keresek! Viszont nekem, valahol alárendelt férfit, aki velem szemben olyan, bennem bízik annyira, hogy meri átengedni magát néha minden téren. Szexuális téren pedig legtöbbször egészen szélsőségesen. Nekem erre szükségem van egy kapcsolatban és sajnos nem tudnék e nélkül kényelmesen lenni egy kapcsolatban. A párom végtelenül férfias, karizmatikus, charme-os férfi, és nagyon tisztelem, nagyon sok minden miatt, és sokra tartom a véleményét minden téren, viszont a döntés nagy többségben az enyém.
Elszállni egyáltalán nem kell a valóságtól. Én csak azt mondom, hogy 20on évesen ne ugorjon bele az ember egy házasságba és ne úgy gondoljon a párjára, hogy amíg tart az a bizonyos rózsaszín köd, minden remek, aztán majd lesz valahogy. A hibák, hiányosságok, "nem tetszik benned" dolgok mindig előjönnek előbb utóbb. Sőt a folyamatos együttéléssel el is hatalmasodhatnak, mert a hétköznapok miatt azok a remek dolgok, amik kompenzálják őket sajna néha háttérbe szorulnak. nem álmot kell kergetni, hanem olyat, aki kiegészít. Akinek hibái, idegesítő kis dolgai vannak, de tudom őket kezelni (nem lenyelni, hanem kezelni!), és viszont. Fontos, hogy azért érdeklődjünk a másik dolgai, gondolatai iránt, még ha homlokegyenest más is, mint amiért, mert komolyan érdekel, mert vitázni akarunk a kérdésről, mert meg akarjuk hallgatni a véleményét, tudni akarjuk mi az aktuális kedvenc filmje, vagy milyen zenét szeretett 20 évesen, még akkor is, ha tőlünk távol áll. Ez nem önfeláldozás, hanem szeretet. Én így értem a kiegészítést. a párom erős, ahol én nem, alárendeli magát, ahol én irányítok, nevet, amikor poénkodom, és gátlástalanul ökörködik, mikor rossz napom van... és még sorolhatnám a végtelenségig. Én elég reális nőnek tartom magam (önmagam is így szemlélem... láttam megakadt a szemed azon, hogy magamat intelligensnek és relatíve szépnek mondtam, de nem szokások átszerénykedni, ha valamihez nem értek, vagy nem vagyok jó, azt is ugyanilyen tisztán látom), és párkeresésben is fontos a realitás, néha a hidegfejű számítás is. Nem hajszolni kell egy álomférfit, mert akkor könnyen beleesünk abba a hibába, hogy minden, amúgy remek embert próbák, egyre magasabb "lécek" elé állítunk, hogy lássuk meg tudja-e ugorni. De senki nem lesz elég jó, mert a tökéletes embert már a kis fejünkben megkreáltuk. sok ilyennel találkoztam, és sajnálatos. De csak azért mert valami jónak tűnik, nem szabad fejest ugrani bele, majd mikor elszáll a lila rózsás köd, hagyni, hogy langyosodjon csak az állóvíz!
Nő vagyok! :) Viszont elég "pasis" és sokszor felmerült eddig, hogy effektíve én hordom a nadrágot így evidens, hogy majd a párom kezét is én fogom megkérni... hát majd meglátjuk... :)
Bocs, nem kötekedni akarok, de nem értem, a 4831-es hsz-ban írod: Elvenni feleségül pedig csak olyan subocskát fogok, aki tökéletes minden szempontból.
Most pedig ezt: nem vagyok sem csúnya, sem buta nő, így sokkal könnyebb.
No nézzenek oda, milyen élet lett itt hirtelen! Örülök neki nagyon! :) A témával kapcsolatban, persze, a férfiaknak nehezebb, ha szexualitásról van szó, mint a nőknek. A nőket sokkal jobban befolyásolja a társadalom ami (még ha nem is a mai 16 éveseket ... sajnos) azt sugallja, hogy egy nő akkor szerethető, és akkor tekinthető hűségesnek, nem ribancnak, ha gyengéd, szendécske, kéreti magát és sok mindent nem fog megtenni, mert az őt "szerepétől eltérő" helyzetbe sodorná. Úgy szólván félik a pozíciójuk. a társadalom eme ága a férfiakat is befolyásolja, de csak olyan téren, hogy ha ismerkedek (már pedig én gátlástalanul szembesítem a férfiút azzal, hogy egy perverz állat vagyok), azonnal előítéletekkel találom magam szemben. Sok férfi szemében egy nyitott, szexuálisan tapasztalt és sokrétű, nagy étvágyú nő inkább szeretői státuszba kerül, mert azt hiszik, hogy ezek mellett egyértelmű, hogy nem hűséges, nem szeretetből teszi, amit tesz, vagy előjön a "mit szólnának, ha kiderülne, hogy a párommal ilyeneket csinálunk". Ez nagyon nagy baj, de egyelőre csak birkózni lehet vele. én magamról tudom, hogy nagyon is szex centrikus vagyok, még ha ez pár férfi számár érthetetlen, vagy elítélendő ez. Magyarán, ha a szexualitásom a párom igényei és vágyai gátolnák, nem engednék kibontakozni, akkor azzal nem vagyok együtt. Kívánni akarom a párom, kiélni vele, megtenni ami felizgat, hogy a párom tudjon és merjen mellettem mocskos, perverz kis ribanc lenni, édes kisbaba, és erős, kemény férfi is, amikor kell. Én nem akarok szeretőt keresni ahhoz, hogy mindent megkapjam, nekem ez a szerelmemtől, a páromtól kell, nem mástól! És igenis mindemellett legyen intelligens, legyen humora, stílusa, figyeljen, hagyja, hogy vezessem, ha szüksége van rá, és tudjon vezetni, mikor azt én igénylem, stbstbstb... Ez egy (!) személy, nem több! Nyilván én megtehetem, hogy válogatós vagyok, hiszen még mindig, minden előítélet, társadalmi hatás, perverzióval szembeni gátlás ellenére, vagy épp azért, nem vagyok sem csúnya, sem buta nő, így sokkal könnyebb. Férfiaknál másképp működik a dolog, ami sajnálatos. Remélem ez változni fog mielőbb! túl sok az elfojtás az emberekben, a nyitottságot összekeverik az esztelen izgalom hajhászással (pláne a fiatalok). Ezeket a gátlásokat, elfojtásokat oldani kell, mert sokat rombolhat egy ember önérzetén, önismeretén, és így másokhoz és magához is másképp viszonyul. Pláne a párjához! Ne legyen már elég a langyos víz, ha kapcsolatról, házasságról van szó!
:) Ha az ember elengedi magát, s hagyja kibontakozni a másikat, iszonyat sok mindent megenged :) Én szívesen átadom magam ilyesminek. S azok a hölgyek, akikkel együtt voltam életemben, bámulatosak voltak e tekintetben. Valamiért iszonyat izgatja a nőket ez a dolog, legyen az egy egyszerű popsi izgatás, netán prosztata simogatás.
de van olyan nő aki ezért panaszkodik, ami nekem baromi fura, még életemben nem találkoztam oylan apsival aki ne akat volna szexelni, az exeim is akartak még az utsó napon is:)))))
én nem tudnék olyan pasival együtt lenni aki nem elégít ki az ágyban és nem értem azokat a férfikatak akik együtt vannak egy olyan nővel akivel nem tudják kiélni a szexualitásukat.......
az összes topik tele van síró faszikkal, akikkel nem vagy keveset szexel a párjuk!
Annyira rossz néha, hogy ilyen "megalkuvásokkal" teli az élet. Néha apró dolgok, néha nagyok, de akkor sajnos el kell gondolkodni, hogy érdemes-e folytatni?
persze hogy nehéz olyat találni aki mindenben legaláb 80-90%-osan megfelel, ez így van!! 100%-ról már nem is merek beszélni, mert az csak a kiválasztottaknak adatik meg:))))))
csak az a gáz ha valakinek a 20-30 % is megfelel...........
Tuti hogy megalkudunk, de nehéz egy olyan társat találni aki külsőleg és belsőleg is megfelel. Mellette a sexben is ugyanaz az érdeklődési körük... Vannak olyan nők akik kifejezetten irtóznak a sex eme formájától.. Vagy esetleg más perverzebb dologtól.. Kényszeríteni meg nem lehet a másikat olyanra amit nem akar...
Istennő, imádnám!