A topic címét egy próféciából emeltem ki. Isten embertársainkon keresztül is tanít,erősít, támogat, vigasztal, nevel bennünket.Szükségünk van egymásra, hogy Isten országa növekedhessen bennünk/közöttünk.
Felekezettől függetlenül várom a tanításokat, Igemagyarázatokat, tanúságtételeket, napi áhítatokat,könyvrészleteket, Istennel kapcsolatos élményeket, amiket szívesen megosztanál másokkal is.
Ez a topic Isten dicsőségére és épülésünkre szolgáljon!
Rendbontók és kötözködők kíméljenek!
Ugyanakkor, az is bizonyos, hogy a megkülönböztetés mindig jobban müködik közösségi szinten, mint egyéni szinten.
Ez ugyan szerintem nem így van. Persze kérdés, hogy érti. Én úgy látom, hogy az idők folyamán az egyes keresztény tanítások közösségi szinten megszilárdultak, ami azt jelenti, hogy elhívatott személyek és eretnekek tanításai összeütköztek, közösségi szinten tárgyaltattak - zsinatok, stb. - aztán nagy részükben és alapvető kérdésükben biblikus nyugvópontra, közös egyházi megegyezésre jutottak, így közkinccsé lettek, amit mindenki elfogad. Persze az eretnekek mindig újból kezdik hülyeségeiket, de az már a fő irányt nem zavarja, meg nem bolygatja.
A "lelkek megítélése" meg akkor válik szükségessé személyi szinten, amikor az ember átérzi, hogy "nincs bölcsessége", ezért felismeri, hogy Istentől kell azt "hittel kérnie". És Isten megadja - ahogy a Jakab levele mondja -, de úgy, hogy a Szent Lélek belső világossága párosul, megerősíttetik "külső", Istennek emberek által adott tanításaival. Ez így teljesen természetes, mert: "Isten adott némelyeket tanítókul..."stb. Gyakorolnunk kell tehát megkülönböztetni tudni a hamisat az igaztól, a gyengét az erőstől, a jót a jobbtól, a jobbat a legjobbtól....
Errõl a témáról nagyon nehéz átfogóan írni, ezért csak néhány fontosabb szempontot veszek figyelembe..
A megkülönböztetés adománya a legáltalánosabb adomány az Egyházban, amelyet a Szentlélek minden megkeresztelt embernek megad, mint "életösztönt"a természetfölötti életre. Bizonyos mértékben mindenki meg tudja különböztetni a szellemi megnyilvánulásokat, még akkor is ha ezt nem tudatosítja vagy értelmileg nem tudja megfogalmazni. Ugyanakkor, az is bizonyos, hogy a megkülönböztetés mindig jobban müködik közösségi szinten, mint egyéni szinten.
Minden egyes embernek halhatatlan lelke van, amely a keresztség által visszaoltatott a Szentháromság egy Isten életébe, a Fiú pontján, az isten-ember Jézus Krisztus pontján. A beavatási szentségek által a Szenlélek Úristennel közösségben vagyunk, Aki átjár és megvilágosít minket. De Isten országának az is sajátossága, hogy a nagyobbak vezetik és világosítják meg a kisebbeket. Ezért aztán, nemcsak közvetlenül Isten világosít meg, hanem az értünk felelõs angyalok, szellemi fejedelemségek és hatalmasságok is. Ugyanakkor tudjuk, hogy az angyalok, a szellemi fejedelemségek és hatalmasságok egy része Isten ellen fordult és elbuktak. Ezek az ördögök, akik folyton ellenkeznek.
Tekintettel a fentiekre, az emberben/emberen hármas szellemi hatás nyilvánul meg. Az ember saját lelkének, szellemének, pszihéjének müködése (ami személyéhez tartozik), a Szentlélek Úristen kegyelme meg a jó angyalok üdvös hatása és az ördögök kisértése.
1. A szellemeket meg kell különböztetni 1Jn 4.1 Szeretteim, ne higgyetek minden léleknek, hanem vizsgáljátok meg a lelkeket, hogy Istentõl származnak-e, mert sok hamis próféta ment ki a világba. Fontos megjegyeznük, hogy János itt nem kimondottan a proféta lelkére gondol, aki hanem inkább arra a lélekre, amelynek sugallatára õ megnyilvánul. János azt mondja, hogy ha természtfölötti üzenettel állunk szembe, akkor meg kell különböztetnük, hogy az üzenet Istentõl van-e, emberi megnyilvánulás-e, vagy a gonosz lélek megtévesztésérõl van szó
2. A hamis próféták jellegzetessége A hamis próféta jellegzetessége, hogy Isten országának titkait és az üdvösség útját hamis módon közvetíti, megtéveszti az embereket, eltereli õket az igazság útjáról, hogy az emberek lehetõleg ne jussanak el az üdvösségre. Mt 7.15-18 Óvakodjatok a hamis prófétáktól! Báránybõrben jönnek hozzátok, de belül ragadozó farkasok. Gyümölcseikrõl ismeritek fel õket. Szednek-e tövisek közül szõlõt vagy bogáncsról fügét? Így minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt. Nem hozhat a jó fa rossz gyümölcsöt, sem a rossz fa jó gyümölcsöt. A hamis próféták az ördög zsellérei, akik az ördög országát építik és Isten országát rombolják. Ezek nem birtokolják a Szentlelket, ezért aztán rajtuk nem tapasztalható Krisztus jó illata és nem is találjuk meg náluk a Szentlélek gyümölcseit. A Szentlélek gyümölcsei pedig a: Gal 5.22-23 A Lélek gyümölcse viszont: szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hûség, szelídség, önmegtartóztatás. ( és még lehetne folytatni: alázatosság, engedelmesség, egyszerüség, stb.) A hamis prófeta az antikrisztus gonosz lelke által müködik, aki a megtévesztésig leutánozza Isten országát, de mégis hagy maga után egy bizonyos "bûzt", egy mûanyag ízet, egy szidefes-metalizált festékü mûanyag színezetet. Ezért van az, hogy az Úr Jézus azt mondja nekik: távózzatok tõlem gonosztevõk, soha sem ismertelek titeket... 1Jn 4.1-3 Szeretteim, ne higgyetek minden léleknek, hanem vizsgáljátok meg a lelkeket, hogy Istentõl származnak-e, mert sok hamis próféta ment ki a világba. Az Istentõl származó lelket errõl ismeritek fel: minden lélek, amely megvallja, hogy Jézus Krisztus testben jött el, az Istentõl van. S minden lélek, amely nem vallja meg Jézust, nem az Istentõl való, hanem az antikrisztusé, akirõl hallottátok, hogy eljön, és most már a világban is van. Mt 7:15-23 Óvakodjatok a hamis prófétáktól! Báránybőrben jönnek hozzátok, de belül ragadozó farkasok. Gyümölcseikről ismeritek fel őket. Szednek-e tövisek közül szőlőt vagy bogáncsról fügét? Így minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt. Nem hozhat a jó fa rossz gyümölcsöt, sem a rossz fa jó gyümölcsöt. Kivágnak és tűzre vetnek minden fát, amely nem terem jó gyümölcsöt. Tehát gyümölcseikről ismeritek fel őket. Nem jut be mindenki a mennyek országába, aki mondja nekem: - Uram, Uram! Csak az, aki teljesíti mennyei Atyám akaratát. Sokan mondják majd nekem azon a napon: Uram, Uram, hát nem a te nevedben jövendöltünk? Nem a te nevedben űztünk ördögöt? Nem a te nevedben tettünk annyi csodát? - Akkor kijelentem nekik: Sosem ismertelek benneteket. Távozzatok színem elől, ti gonosztevők!
3. Példák hamis prófétai megnyilvánulásokról Mit jelent a világi krisztuskövetõ prófétai szolgálata? KEK 1546. Krisztus, a főpap és egyetlen közvetítő az Egyházat Istennek és Atyjának papi országgá tette. A hívők egész közössége, mint ilyen, papi jellegű. A hívők -- ki-ki a hivatásának megfelelően -- keresztségi papságukat gyakorolják Krisztusnak, a papnak, prófétának és királynak küldetésében való részesedésük által. A keresztség és a bérmálás szentségei által a hívők "szent papsággá szenteltetnek". Minden evangelizáló világi, prófétai küldetésben részesül. Ez lehet gyakorolni helyesen vagy helytelenül. A helytelen gyakorlatok egy része származik emberi gyarlóságból, de gyakran a gonosz lelkek áldatlan befolyásáról van szó.
a). A neoprotestáns karizmatikus vándorprédikátorok Kumulatív ismertetõjelek: - Küldetésük nem gyökerezik semmiben, nem küldte õket senki ( sem az egyház, sem a püspök, stb.) és visszaélnek a Szentírással; - Hamis tanokat hirdetnek (manapság különösen az anyagiak terén - testiség); - Csodákat mûvelnek, amelyek nagyon látványosak ( az emberek legyintésre/suhintásra való tömeges földre döntése); - Önteltek és arogánsak, az állítólagos adományaikat agresszívan és hatalmaskodó módon gyakorolják ( kevélység, alázat hiánya); - Szolgálataikért, szolgálataik után pénzadományokat kérnek, követelnek, bankszámlájaikra pézutalásokat igényelnek ( ingyen kaptátok, ingyen adjátok); - A hit és a gyógyítás adományával visszaélve lelki zsarolást végeznek ( ha kételkedsz Isten visszaveszi gyógyulásod, ha nem adakozol Isten visszavonja kegyelmét, stb.) - Gyakran történelmi egyházakból származnak és miután bizonyos beavatások által hosszabb ( harminc perctől több óráig) önkivületi állapotba estek, csodás adományokra tettek szert ( ezt ne tévesszük össze a lélekben való elnyugvással, ami a Szentlélek mûve); - A történelmi egyházakat szidják, megvetik és ellenük propagandát folytatnak (szektás magatartás); - Képtelenek ökumenikus közremüködésre, sõt a testvéri csapatmunkára is, és csakis az ökényuralom eszközével érvényesülnek a közösség élén ( diktatórikus hajlamok);
b). A nemzeti ezoterikus-újpogány keresztények Kumulatív ismertetõjelek: - Ezek általában történelmi keresztény egyház tagjai, azonban nem ismerik egyházuk tanait , vagy nem ismerik el és nem is követik ( a tudatlanság és az ignorancia melegágya); - Felhasználják a történelmi keresztény egyházak szimbólumait, jelképeit, kultusztárgyait, hagyományait, népi szokásait, szent helyeit, de mindezt egy teljesen más hittel és tartalommal töltik meg ( a felszínes, hitüket nem ismerõ, hagyományokkal megelégedõ hívõk becsapása); - Meglovagolják a nemzeti érzékenységet, a trianoni sérülést és visszaélnek vele; - Bizonyos, történelmileg meghatározó, nemzeti, hatalmi jelképek körül bálványimádó kultuszt alakítanak ki ( korona, kard, zászló elõtt való hajlongás, imádkozás és azoknak csókolgatása); - Nyiltan vallják, hogy az õsi, pogány, sámánista vallás volt az igazi és azt bitorolták el jogtalanul a mai keresztény papok, lelkészek; - Panteista felfogásuk van, az egy-minden, minden-egy kozmikus hit, amelyben a teremett világ azonos Istennel; - Tagadják a Szenlélek Úristent és a szellemi megnyilvánulásokat ( persze a gonosz lelkek mûködését) megtévesztõ módon energiáknak nevezik ( a Föld Anya kisugárzása, bizonyos helyeken, pontokon); - Áltudományokkal és áltudományos módszerekkel tévesztik meg az embereket a történelem és a gyógyászat területein; - Tanításokat és beavatásokat végeznek, amely által ártatlan lekeket szolgáltatnak ki az ördögnek, veszélyes szellemi megkötözöttségeket okozva; - Mindenféle mágiát, boszorkányságokat, varázslásokat, ráolvasásokat végeznek akár hagyományos módon ( tarott kártya, csontkovácsolás, stb.) vagy akár a New Age-bõl átvett új formákban ( reiki, ezoterika, bioenergia, fénymeditáció, transzcendentális meditáció, kínai gyógymódok, stb).
c). A keresztény hamis látnokok Tudnivalók és kumulatív ismertetõjelek: - Az Egyház vallja és tanítja, hogy Isten adhat magánkinyilatkoztatást; - Az Egyház tanítja, hogy az apostolok korával a kinyilatkoztatás lezárult és az elegendõ minden ember üdvösségéhez. A magánkinyilatkoztatások csak ráterelik a figyelmet a kinyilatkoztatás egy-egy elhanyagolt részére, különösen akkor, amikor a bûn elszaporodik és veszély közeleg; - A látnok és a magánkinyilatkoztatás elfogadása nem kötelezõ és nem szükséges az üdvösséghez. Sõt, nagyon is jogos, hogy egy látnokban kételkedjünk ( Bernadett az elsõ látomásánál arra gondolt, hogy látomása az ördögtõl van); - Ha hiszünk is egy látnoknak, nincs jogunk azt hiresztelni, hogy õ Isten embere, akinek üzeneteit kötelezõ elfogadni. Ilyenekkel nem szabad félelmet és gátlásokat okozni az emberekben. - A hamis látnokok üzenetei zavarosak, átláthatatlanok, rendszerezhetetlenek és egyszerűen nem egyeznek a Szentírással; - A hamis látnokokon jelenhetnek meg jelek és csodák, mint a golgotai szenvedés jelei, sõt vérzõ sebek is; - A hamis látnokok miközben megjátszodják az alázatot, tulajdonképpen önfejüek, senkinek sem engedelmeskednek és õk mindig a figyelem központjában akarnak lenni; - A hamis látnokok gyakran ráhajtanak a nyerészkedésre és egy egész üzletágat hoznak létre; - A hamis látnokok dicsõségre, hírnévre és követõkre vágynak és tesznek szert ( kiadott könyvek sokassága, zarándokok, elõadások, amelyen sok elhitetett ember jelenik meg);
d). A zûrzavart keltő keresztények A zûrzavar emberei azok, akik természetüktõl fogva nyughatatlanok és a gonosz lélek befolyására zûrzavart okoznak a krisztusi közösségben. A zûrzavarkeltés egyes formái: - amikor egy fontos döntést meghozzatalánál valaki a lényegesrõl mindig a lényegtelenre tereli a figyelmet ( aláássa a hatékonyságot, megbénítja a közösséget); - amikor valaki folyton látomásairól és állitólagos istenélményeirõl beszél ( önmagára tereli mindig a figyelmet); - amikor valaki folyton ellenkezik és minden javaslatra más javaslata van ( az egység ellen van, a folytonos ellenkezés az ördög szokása); - amikor valaki folyton túlhevülten, izgága módon dicséri Istent, elszakadva a józanságtól (a hitelességet ássa alá); - amikor valaki túlzott vallásos gyakorlatokra sürget, mint például túlzott böjt vagy túlzottan intenzív ima, idõben és tartalomban ( a szamár testvér túlhajtása – lázadást vagy lankadást eredményez); És még lehetne folytatni ... (A fentiekben szándékosan nem esik szó a nyugati világot bejáró hindu gurukról, buddhista mesterekrõl, New Age-es iskolákról, stb., mert az túl hosszú lenne...)
Ezért aztán legyünk óvatosak és józanok, annélkül, hogy meggyengülne a hitünk: 2Tim 1.7 Hiszen Isten nem a csüggedtség, hanem az erõ, a szeretet és a józanság lelkét adta nekünk.
Abban az időben Jézus a Galileai-tengerhez érkezett. Fölment egy hegyre, és leült. Nagy sokaság jött hozzá. Hoztak magukkal sántákat, bénákat, vakokat, némákat meg sok más beteget, és lába elé tették őket. Valamennyiüket meggyógyította. Amikor a nép látta, hogy a némák beszélnek, a bénák meggyógyulnak, a sánták járnak és a vakok látnak, elámult, és magasztalta Izrael Istenét. Jézus akkor összehívta tanítványait, és így szólt hozzájuk: "Sajnálom a népet. Már harmadnapja kitartanak mellettem, és nincs mit enniük. Nem akarom étlen hazaküldeni őket, hogy ki ne dőljenek az úton." A tanítványok erre megjegyezték: "De honnan szerzünk itt a pusztában annyi kenyeret, hogy ekkora tömeget ellássunk?" Jézus megkérdezte tőlük: "Hány kenyeretek van?" "Hét, és néhány apró halunk" - felelték. Erre meghagyta a népnek, hogy telepedjék le a földre. Aztán fogta a hét kenyeret és a halakat, hálát adott, megtörte és odaadta tanítványainak, a tanítványok pedig a népnek. Miután mindnyájan ettek és jóllaktak, hét kosár kenyérmaradékot szedtek össze. Mt 15,29-37
Elmélkedés: A csodálatos kenyérszaporításkor Jézus nem a semmiből varázsol rengeteg kenyeret, hanem a tanítványoknál lévő hetet használja fel, pedig majd nem közvetlenül az embereknek adja a megszaporított táplálékot, hanem a tanítványoknak nyújtja, hogy ők osszák ki a népnek. Mindebből két lelki gondolat következik. Egyrészt az Úr felhasználja mindazt, amink van, s amit átadunk neki, másrészt a segítségünket kéri, hogy jóságának közvetítői, szeretetének továbbadói legyünk. Csodáihoz nem nélkülözhetetlen szereplői vagyunk, mégis kéri közreműködésünket kegyelmeinek közvetítéséhez. Adventben és karácsonykor Jézus önmagát adja nekünk. Őt szeretnénk tovább adni az embereknek, hogy találkozzanak vele és átéljék az Isten-látás örömét. (c) Horváth István Sándor
Imádság: Hozzád fordulok, Atyám, mindenható Isten: őszinte szívvel és kicsinységem tudatában hálát adok neked, s egész lelkemmel kérlek, rendkívüli jóságodban fogadd jóakarattal könyörgésemet: hatalmaddal űzd el az ellenséget tetteimtől és cselekedeteimtől, erősíts engem a hitben, kormányozd értelmem, adj nekem bensőséges gondolatokat, és vezess el engem boldogságod birtoklására! Szent Ágoston
A teljesítménykényszer nagyon gyakran eltérít bennünket az Isten felé fordulástől. Az evangéliumban Jézus Krisztus a szőlőtőhöz hasonlítja kapcsolatát tanítványaival (Ján.15,1-8)
Ő a szőlőtő, az apostolok a szőlővesszők. Azokat a szőlővesszőket amelyek termést hoznak, megtisztítja a szőlősgazda, azaz az Atya. Azokat a szőlővesszőket viszont, amelyek nem hoznak termést, levágja. A kép tulajdonképpeni lényege a Jézushoz való fordulás fontossága. MI a szőlővesszők feladata ugyanis? Gyümölcsöket kell teremniük;ezért minden erejüket a szőlőfürtök létrehozására fordítják. Attól tartanak, hogy nem fognak időben elegendő gyülölcsöt teremni. Aggódnak sórsuk miatt. Ettől való félelmükben rávetik magukat a szőlőfűrtök előállítására, ami hatalmas teljesítménykényszert eredményez bennük. Ezalatt a kényszer alatt éjjel nappal csak a gyümőlcsök foglalkoztatják őket. Télvíz idején, mikor még egész távoli ez a probléma, már a szőlőfürtöket tervezgetik. Százszor elképzelik maguknak, milyenek legyenek a szőlőfürtök, hogyan érhetnének jobban és gyorsabban, és miként lehetne édesebb a nedvük. És mikor már kezdenek érni az első gyümőlcsök, megpróbálnak még több nedvet juttatni nekik. Összehasonlítják gyümőlcseiket a másik szőlőtő gyümőlcseivel és bemesélik maguknak, hogy a másik tő szőlőfűrtjei sokkal nagyobbak már.
Panaszkodnak, hogy már régen nem esett az eső,ezért a bogyókba nem tudnak elegendő nedvet préselni. Akkor megint csak a szomszéd szőlőtőhöz mérik magukat és az ellen lázadnak, hogy a nap úgy tűnik csak azokra süt. Minél inkább aggódnak gyümőlcseikért, minél inkább foglalkoznak saját problémáikkal, minél inkább fáradoznak azon, hogy tápanyagot préseljenek a gyümőlcsökbe, annál kevesebb életerő áramlik a kis szőlőfürtökbe.
Jézus helyénvalónak tartja, hogy a szőlőfürtök növekedjenek. Jézus látja, hogy a szőlővesszők aggódva, félve, problémákkal telve kényszer alá helyezik magukat és téves irányba erőlködnek. A hasonlat mondanivalója annyi mint a szőlővesszőknek azt mondani:"Állj!" Ez így nem megy.Forduljatok meg 180 fokkal. Ahelyett hogy a szőlőfűrtökre koncentráltok,egyesűljetek a szőlőtővel. Akkor a szőlőtő ereje áramlik rajtatok és gazdag gyümőlcsöt fogtok teremni. Ezáltal megszabadultok a teljesítménykényszertől, a feszűltsé-
geitektől,attól,hogy másokkal akarjátok magatokat összehasonlítani! Csak magatokkal foglalkoztok, saját gondjaitokkal és saját sikereitekkel. Forduljatok meg és egyesűljetek a szőlőtővel! Maradjatok nála minden érzéketekkel és minden erőtökkel! Ő gazdag termésről gondoskodik. Annyira csak magatokkal vagytok elfoglalva, hogy már rég megszakadt a szőlőtővel való kapcsolatotok és nem folyik már több életerő belétek.
Forduljatok a forrás felé, és minden más megadatik nektek! A napot és esőt, életerőt és gazdag termést, mindezt ajándékba kapjátok. Becsapjátok magatokat, ha azt hiszitek, hogy saját erőből hozzátok létre a szőlőfűrtöket. A szőlőtő ereje az amely általatok hat.
Egyedül a szőlőtővel való szoros kapcsolat fontos. Fordítsátok figyelmeteket a szőlőfűrtökről a szőlőtőre.
Mi vagyunk a szőlővesszők. Teljesítménykényszerünk, gondjaink és félelmeink, magunk körüli fórgásunk és mindent elérni akaró belső nyomásunk mögött alapjaiban téves szemlélet áll. Úgy gondljuk, hogy mindent magunknak kell megvalósítani. Ugyanakkor Isten az, aki rajtunk keresztül mindent véghezvisz. A liliomok nem aggodalmaskodnak.
Isten csodálatosan felőltözteti őket.
Egyedüli gondunkat arra kellene fordítanunk, hogy mindvégig Nála maradjunk. Ahelyett, hogy magunkkal, teljesítményeinkkel és életünkkel törődnénk,azt kellene imádkoznunk:
"Uram én csak Veled törődöm. Te pedig törődj az én gondjaimmal! Teljesen Rád hagyatko-
zom. A Te erőd működjön bennem." Ugyanazt a tevékenységet végezhetjük aggódással
vagy aggódás nélkül, egyedül az a döntő, hogy kivel állunk szemkapcsolatban: saját magunkkal vagy Istennel.
Nem magunknak kell ömagunkat tökéletesítenünk, hanem össze kell kötni magunkkat a tökéletessel. Ezáltal a kapcsolat által működhet bennünk Isten. Ebben az állandó odafigyelésben változtat meg bennünket.
Szeretnék egy példát közölni annak szemléltetésére, hogy a bűneinkkel való foglalkozás és saját tökéletességünk utáni vágy is eltéríthet bennünket a lényegestől. P.Eloi Leclerc OFM
írja Szent Ferencről szóló könyvében, hogy amikor Szent Ferenc Leó testvérrel úton volt,
egy patakon átkelve megcsodálták a víz tisztaságát, és a patak vizének tisztaságától ihletve a szív tisztaságára gondoltak. Ferenc észre vette, hogy Leó testvér elszomorodott.
Megszólította:
- Igen elgondolkodtál-mondta neki egyszerűen Ferenc.
-Ó,ha mi is olyan tiszták tudnánk lenni mint a víz!
-válaszolta Leó.-Megismernénk mi is a mi húgocskánknak,a víznek ezt a bolondos és túlcsórduló örömét és ellenálhatatlan lendületét.
Szavaiban nagy nosztalgia reszketett, és melankólikusan nézte a patakot,mely nem szünt meg rohanni a maga megfoghatatlan tisztaságában.
-Gyere!-ragadta meg karjánál Ferenc.
Mindketten újra elindultak. Egy csöpnyi csend után Ferenc megkérdezte Leót:
-Mit gondolsz, testvérem, miben áll a szív tisztasága?
-Ez abban áll, hogy nincs hibánk, amit szemünkre vethetnénk magunknak-válaszolta gondolkodás nélkül Leó.
-Most már megértem szomorúságodat- mondta Ferenc.-mert hiszen mndig van valami, amit a szemünkre vethetünk.
-Igen-hagyta jóvá Leó,és éppen ez az,ami engem elkeserít.Sohasem fogom elérni a szív tisztaságát.
-Ah,Leó testvér,higgy nekem! Ne foglalkozz te annyit lelked tisztaságával! Fordítsd tekinteted Istenre! Csodáld! Örvendezzél azon, hogy van! Ő, aki maga a szentség, a tisztaság! Adj hálát neki önmaga miatt! Ebben áll kicsi testvérkém, a szív tisztasága.
És mikor te így Isten felé fordultál,többé már ne fordulj vissza önmagadhoz!
Ne kérdezd, mennyit haladtál.
Az azon való bánkódás,hogy nem vagyunk tökéletesek,hogy bűnösnek találjuk magunkat,
még csak emberi érzelem, nagyon is emberi. Magasabbra kell emelni tekintetedet, sokkal feljebb. Van Isten és létezik az ő mérhetetlensége,az ő változhatatlan fényessége.
Annak van tiszta szíve,aki nem szűnik meg imádni az élő és igaz Urat. Akinek az egyetlen törekvése, hogy Isten életére odafigyeljen, és aki képes minden nyomorúsága közepett
Isten örök ártatlanságában és örömében fürdeni, aranylóan,mint a porszem a napsugárban. Ez az emberi szív egyszerre kifosztott, és minden gazdagsággal teljes.
Elég neki, hogy Isten maga Isten. És ebben találja meg minden békéjét és gyönyörűségét.
Isten pedig maga a szentség és tisztaság.
- De Isten megköveteli a mi erőlködésünket és hűségünket is.
-Kétségtelenül- válaszolta Ferenc.-De a szentség nem önmagunk kiteljesítése, égcsak nem is valamiféle teljesség, melyet az ember megszerez önmagának.
A szentség elsősorban üresség, amit fölfedezünk magunkban, és elfogadunk;és Isten maga jön, hogy betőltse azt abban a mértékben,ahogy megnyílunk az Ő teljességére.
Gyakran követjük el ugyanazt a hibát mint Leó testvér. Tökéletessé akarjuk tenni magunkat és túlságosan is tökéletlenségünkkel és problémáinkkal, bűneinkkel, bűntudatunkkal és önvádunkkal foglalkozunk. Ehelyett újra és újra Isten felé kellene fordulnunk. Ő megváltoztat minket. Ha csak megsejtenénk,micsoda órjási megújító erőt hordoz magában Isten jelenléte. A jelenlétére való állandó odafigyelés, és a gondtalan ráhagyatkozás felemel és megtisztít bennünket, mint semmi más ezen a világon.
Kérség nem fér hozzá, hogy egy pszichoterápia hasznos vagy esetenként szükséges lehet. A terápia különböző formái segíthetnek abban,hogy bizonyos dolgokat tudatosítsunk, de a tulajdonképpeni gyógyító erő Istentől jön. A bensőnkkel,
az isteni szikrával való kapcsolatból árad felénk.
A Vele való állandó és odaadó kapcsolat segít ki bennünket bajainkból.
Hiányosságainkkal, hibáinkkal,bűneinkkel és bűntudatunkkal sokszor úgy bánunk, mintha sötét szobában állnánk és bottal csapkodnánk magunk körül, hogy eloszlassuk a sőtétséget, ahelyett, hogy egyszerűen lámpát gyújtanánk. A sötétséget nem kell szétverni. csak a kapcsolóhoz kell lépnünk és lámpát kell gyújtanunk. Akkor eltűnik a sötétség. Ugyanígy van ez a bűneinkkel is. Krisztussal kell egyesűlnünk. Benne nincs sem bűn, sem lelkiismeretfurdalás.
Az Isten felé fordulás sokak számára abban a szándékban áll, hogy Istent tegyék életükben a legfőbb helyre. Ő a végső cél. Ami azonban a szándékban első, a megvalósításban az utolsó helyen áll. Ha szándékomban áll egy másik városba utazni, először minden közlekedési eszközt igénybe kell vennem, hogy eljussak oda. Uticélom első helyen van szándékaim között, de utolsóként fogom elérni. Ezért sokan úgy vélik, Isten elérhetetlen messzeségben, az örök életben lakozik. Ezért ki vagyunk téve a veszélynek, hogy csak az eszközök felé forduljunk, és ne Isten felé.
Ez égető probléma az egyházban is. Amit a lelki irodalomban kinyomtatnak és a különböző lelkiségek vallanak, gyakran igyekeznek figyelmünket nem magára Istenre irányítani, hanem egy kösztes eszközre, amely Istenhez vezetne bennünket. Isten vagy Jézus Krisztus a végső cél,de mindig csak közvetve. A figyelem közvetlen tárgya főleg saját magunk és a világ megváltoztatása.
Figyelmünket egy Istenről szóló szöveg,egy Istenre emlékeztető kép látványa, egy Isten segítségével megoldandó probléma köti le, tetteinket az isteni akarat jegyében véljük végrehajtani.
A képek, szövegek és szimbólumok valóban eszközök, hogy Isten jelenlétébe jussunk.
Mint eszközök segítenek nekünk a Hozzá vezető úton, míg el nem érkezik a pillanat, amikor már nincs szükségünk rájuk. Akkortól kezdve már akadályokká válnak. Ahhoz viszont bátorság kell, hogy Istennel közvetlen kapcsolatba lépjünk. Ezért legtöbbször saját világunk áll figyelmünk reflektorfényében, Isten pedig a színfalak mögé szorul.
A kontempláció utáni vágy az Istenre való figyelés közvetlenségének felfedezésében rejlik.
Ez a vágy többé nem az Isten ajándékai utáni vágy, hanem magának az Istennek a keresése, többé nem a Hozzá vezető eszközök bevetése, hanem bátorság a Vele való közvetlen kapcsolathoz.
Figyelmünket még közvetlenebbül tudjuk Istenre irányítani, hacsak a jelenlétre figyelünk.
Jézus Krisztus nevének egyszerű és puszta ismétlésével figyelmünk még közvetlenebb módon irányul Istenre.
Ha Istenről beszélünk, vagy istenképekről írunk, hamarosan rádöbbenünk, hogy az Istenről szóló beszédnek nem érünk végére: Isten nem írható le és nem határozható meg. Mégis, Istenről beszélve életünk és hitünk nagy kérdéseit, a ,,honnan’’, a ,,hova’’, ,,a kihez viszonyítva’’ problémáit feszegetjük. Ahogy egy 10 éves lány Istent a saját elképzelései szerint megfesti, jól kifejezi Isten megismerésének és az Istenről való beszédnek emberi korlátait. A kép egy tarka mezőt ábrázol, amelyben gyümölcsfák, virágok, növények növekednek az ég felé. A kép közepén egy nagy, üres szék látható, amelynek ülőlapján három kereszt van bejelölve. Alatta a lány határozott írása:,, Itt ül Isten az Ő trónusán’’. A szilárd hit ellenére is megmutatkozik tehát a festő képtelensége arra, hogy Istenről egy konkrét képet alkosson. A három kereszt a következőt jelenti:,,Olyan írással nem rendelkezünk, amely Istent le tudná írni.’’ A három kereszttel - mint az írás tudatlanok- azt a meggyőződésünket fejezzük ki, hogy Isten életünk realitása, és hogy Isten életünk fenntartója. Az Istenről való beszéd hátterében gyakran olyan tapasztalatok rejlenek, amelyeket nem tarthatunk vallásos élményeknek. Isten nem tartozik a mi valóságunk összefüggésrendszerébe, amelyet végül is érzékeinkkel képesek vagyunk megragadni. Ezért Isten valóságáról megfelelő fogalmat semmiképpen nem tudunk alkotni, szemben minden más tapasztalati tárggyal, amelyet tartalmilag és terjedelmében is meg tudunk határozni. Istenről nem a közvetlen megragadás, hanem csak közvetett utalás formájában vagyunk képesek beszélni, amennyiben valóságunkat az isteni tevékenység által beteljesült hasonmásként értelmezzük. Amiként Jézus példabeszédekben jeleníti meg Isten országát, olyan módon beszélünk mi Istenről, amennyiben a valóság dolgait és történéseit, mint jeleket és szimbólumokat értelmezzük. A jelek önmagukon túl mutatnak egy tőlük különböző, őket végtelenül meghaladó és mégis bennük rejlő valóságra, amely ugyanakkor alapjukat képezi, amelyre irányulnak, amelyben véges módon részesülnek. Az Istenről és az Istennel kapcsolatosan szerzett tapasztalatok olyan sokrétűek, mint maga az élet. Az Istenről példázatok útján szóló beszéd az összehasonlíthatatlanság mozzanatát is magában rejti. Ezért, amikor Istent úgy jellemezük, mint végtelen, feltétlen, változatlan, halhatatlan, kimondhatatlan stb., minden pozitív kijelentés mellett ott áll a ,,nem ilyent’’ kifejező fosztó képző. A keresztény üzenet Istene nem olyan, aki logikus következtetések útján a valóságból ,,kielemezhető’’, hanem aki önmagát kinyilvánítja, és akit személyes kapcsolat keretében tapasztalhatunk meg, amint ezt az Ó- és az Újszövetségben is tanúsítja. Önmagának ebben a történelmi kinyilvánításban Istent úgy ismerjük meg, mint Jahvét, a jelenlévő, a hűséges és szerető Istent, aki a világot megteremtette, és akinek a szeretetéből a lét, mint kimeríthetetlen forrásból megújul, és akiben az idők végezetével beteljesül. Isten e kinyilatkoztatás ellenére is kifürkészhetetlen titok marad. Az Újszövetségben Isten egyedül álló módon Jézus Krisztus személyében nyilvánítja ki magát, akiben emberi alakot ölt magára. Jézusban Isten megszólítható és megtapasztalható anélkül, hogy az ember-Jézusban Isten a mi valóságunk részévé vagy tapasztalásunk tárgyává válnék. Itt is megmarad a képmás-jelleg: Jézus, mint ember, számunkra Istennek olyan képmása, akiben a mindenség képmás-mivolta a legmagasabb szinten mutatkozik meg. Minden, amelyben Ő megnyilvánul, vagy amit tesz, Istenre utal, akit Ő Atyjának nevez, és akit számunkra megtapasztalható közelségbe hoz ( Jn 14,9). Isten megismerésének és kifejezésének e korlátozott lehetősége az a háttér, amelynek alapján istenképről beszélünk. Istenkép az a ,,szellemi közeg,’’ amelyben, és amely által a vallásos embernek Istenével való találkozása megvalósul( Alfons Auer). A személyes istenkép az a belső erő, amely életünk támogatására és lélekkel való eltöltésére képes, ugyanakkor gátolhatja és terhelheti is életünket. A különböző istenképek, amelyek vallásos szocializációjú embereknél már a korai gyermekkorból erednek, alapvető jelentőségűek, mivel alapvető, életközeli, vagy életidegen, életet támogató vagy akadályozó mintaként meghatározzák az érzéseket, a gondolkodást és a cselekvést is. A számunkra meghatározó istenképek leírása nehéz, mivel életünket a tudattalanból kiindulva befolyásolják és irányítják. A tudattalan istenkép soha nem egyezik teljesen a tudatossal, gyakran akár ellentétesek is egymással. Így egyesek pl. egy jóságos és irgalmas Istenről beszélnek, lelkük mélyén azonban egy kegyetlen Hajcsár –isten uralkodik. Gyakran nem a tudatosan hangoztatott istenkép, hanem a tudattalan irányít és hajszol bennünket. Istennek az ősképe, amelyben benn rejlik a teremtés, a megváltás, a kezdet és a vég teljes gazdagsága, és sok minden más is, hasonló egy óriás mozaikhoz, amely minden belső egysége ellenére számtalan mozaik kövecskéből - az egyes istenképekből - tevődik össze. Nekünk, embereknek, Isten ezen ősképe mindig befejezetlen marad. Egy olyan kép, amely folyamatos kiegészítésre szorul, és amelynek beláthatatlan mélységei vannak.
Az Istenben rejlő ellentmondások egysége érthetővé válik, amikor Istent egyidejűleg közelinek és mégis távolinak éljük meg, Őt az Elérhetetlennek és a Bennünk Lévőnek nevezzük; amikor hallgatásba burkolódzik, ugyanakkor minden dologban megszólít bennünket; mint irgalmas és jóságos Istent ismerjük, aki ugyanakkor igazságosságában kérlelhetetlen; névtelennek mondjuk, akinek ezernyi megnevezése van; szentnek tartjuk, aki viszont megengedi, hogy oly sok rémtettet és bűncselekményt hajtsanak végre. Az emberré lett Istenfiú, Jézus Krisztus művészi ábrázolásai alapján is nyilvánvaló az Istenről alkotott sokféle elképzelés. Mennyire különböznek a Jézus – ábrázolások: mint Jó Pásztor a kora keresztény katakombákban, mint a világ ura (Pantokrátor) a román művészetben, az isenheimi oltár fájdalomtól elgyötört alakja a keresztfán, vagy a ,,Holokaust-Jézus’’ a 20.sz művészetében! Teológiai és pszichológiai szempontból fontos, alapvető kijelentés: az istenkép tartalmában és a maga teljességében az ember számára felfoghatatlan és nem megragadható. Egyes szempontokat és a ,,mozaikkövek’’ egész sorát felismerhetjük, és megfoghatóvá tehetjük. Az egész a maga teljességében azonban számunkra titokként rejtve van, és így is marad. Az Ó- és Újtestamentum írásai sokféle istenképet vetítenek elénk. Mindenekelőtt az Újszövetség isten-dinamikája válik világossá az Atya, a Fiú és a Szentlélek viszonyában. Megbetegítő bálványok és démonikus istenképek akkor alakulnak ki, ha az istenkép egyoldalú: egy rész-aspektust abszolutizálunk és azt az ,,egésszel’’ azonosítjuk. ,,Démonok’’ kifejezés alatt a kinyilatkoztatás értelmében olyan ártó szellemeket értünk, amelyek az ember teste és élete számára ártalmasak, ,,károkozók’’, ,,pusztítók’’, ,,bűnre csábítók’’. Isten eredetileg jónak teremtette őket, mivel azonban szabad elhatározásból Teremtőjük ellen fordultak, gonoszakká váltak. Miután a keresztény hit szerint a gonosz a megváltás által Jézus Krisztusban végleg legyőzetett, a démonok tovább folytatják ártalmas tevékenységüket és az emberek számára kárt okoznak. Arra törekszenek, hogy az embereket elidegenítsék Istentől, s gonosz szellemekként babonákra csábítanak. Önmagukat az igazi istenként tüntetik fel. Amennyiben az embernek az eredeti bűn által jellemzett állapotából indulunk ki, a ,,démonikus istenkép’’ kifejezés azt jelenti, hogy a gonosz az emberi élet kezdetétől fogva tevékenykedik. A gyermekkor pozitív és negatív tapasztalatai alapján a pozitívok mellett Istenről már az első életévekben tudattalanul démonikus képek is kialakulhatnak, amelyeket gyakran valódi Istennek tartanak. A démonikus istenképek hatalmukat rejtetten még a felnőttkorban is érvényesítik.
Az Isten keresztényi ős-képét összefoglalóan a következőképpen írhatjuk le:
Isten személyes Isten és az ember az Ő képére teremtetett. Ez az Isten a ,,te’’-ben lép velünk kapcsolatba, különösen is Jézusban, az emberré lett Istenfiában. Az istenképiség alapján minden ember rendelkezik egy kiolthatatlan jósággal jellemezhető belső maggal, isteni életforrással, amely az ember énjének mélyén rejtőzik, és amelyből kiindulva az ember (Istennel való) tovább teremtő együttműködése megvalósul. Az emberi személy ezen egzisztenciális központjában lépünk sajátos módon kapcsolatba önmagunkkal és Istennel (1Kor 3,16; Jn 7,37 és köv.;14,20;15,1). Az életben ez az Istenben megalapozott forrása, mint a teljes élet pozitív alapja akkor is fenn áll, ha az ember a bűn következtében elfordul Istentől, és saját maga akar ,,teremtővé’’ válni. Fennmarad azonban a teremtés ősi forrásához való visszatérés lehetősége.
Isten egyetemes, a világot meghaladó és a világtól független. Nincs kötve a természet törvényeihez vagy a dologi világ történéseihez.
Isten az, aki egészen más, elérhetetlen titok, aki az ember számára mindig is kifürkészhetetlen és mélységében megismerhetetlen marad.
Ez a három ismérv egymást kiegészíti, és a keresztény hit szempontjából jelentősége van az Istenhez fűződő személyes viszony fejlődésében.
Isten embertársainkon keresztül is tanít, erősít, vigasztal, támogat, nevel bennünket.
Szükségünk van egymásra, hogy növekedhessen bennünk/ közöttünk.
Felekezettől függetlenül várok tanításokat, Igemagyarázatokat, tanuságtételeket, napi áhítatokat, könyvrészleteket, Istennek kapcsolatos élményeket amiket szívesen megosztanál másokkal is.
Ez a topic ISTEN DICSŐSÉGÉRE és épülésünkre szolgáljon!
