Az mindegy, hogy az afrikai kényurak tapsolják-e el a segélyekből származó pénzt, és emiatt éheznek egész országok, vagy hogy esetleg a családfők személyesen lehetetlenítik el a saját leszármazottaik lehetőségeit, a végeredmény szempontjából ugyanaz: hiába születik valaki kivételes értelmi képességekkel, ha azokat nem tudja kihasználni.
Egyik kedvenc -- szinte mindig teljesen félremagyarázott -- a témához kapcsolódó tanmesém valahogy így szól:
A király hófehér alabástromkastélyának makulátlanságát őrző katona unalmában és elkeseredésében egy széndarabbal fölírja a tiszta falra, hogy "akinek pénze van, mindent megtehet / akinek pénze nincs, semmire se mehet".
A katona lebukik.
A király dühében arra ítéli, hogy falazzák be egy kincseskamrába a katonát, hogy megtanulja, hogy hiába gazdag, ha mégis éhen és szomjan kell halnia.
Ebből a tanulság állítólag az, hogy a pénz nem boldogít.
Pedig valójában az a tanulság, hogy amint befalazzák az embert, a pénz és a kincsek értéktelenek, és továbbra is igaz, hogy a hatalom -- aminek az egyik megnyilvánulása a pénz, a gazdagság -- az, ami a lényeg.
A hatalomnak viszont csak az egyik forrása, egyik komponense a hajlandóság és az akarat; a másik a lehetőség, a helyes időzítés és a megfelelő helyszínválasztás -- pont úgy, ahogy azt LaVey a mágiáról szóló fejezetben magyarázza a The Satanic Bible-ben.
"én inkább azt tapasztalom hogy még ha el is érek valamit, az sem úgy sül el ahogy elképzeltem. ezért inkább az elvárásaimat igyekszem mérsékelni."
Szerintem inkább a nézőpontodat kellene csak "igazítani" egy kicsit:
Az ember nyilvánvalóan tervez. A tervek sokszor nem egészen úgy sikerülnek, ahogy az ember akarja. De terv nélkül semmi sem fog történni, ráadásul mindig azt a részét emeld ki a megvalósulásnak, ami sikerült. Az mindenképpen pozitívum és ad egy löketet, nem?
A hibás részt pedig elemezd ki - és többet ne kövesd el ugyanazt a hibát.-))
Legközelebb sokkal több fog sikerülni a tervből és egyszercsak azt veszed észre, hogy egyre több és több dolog valósul meg a terveidből.
Az, hogy mennyi áldozatot hozol, nem mérlegelés kérdése. Ha valamire ténylegesen vágyol, akkor nem a befektetett energiát fogod nézni, hanem azt, hogy a vágyaid teljesüljenek - azaz nem akadályokkal nézel szembe, hanem kihívásokkal. -))
Zárjuk rövidre a dolgot, mert látom, hogy nem egészen világos neked, miről is van szó:
1. Materialista világ létezik - akár tetszik neked (és másoknak) akár nem. Ebben a világban nagyon sok anyagi dolog tud örömet,boldogságot, megelégedettséget stb. okozni - hiába is nem tetszik számos lúzernek, aki semmit sem tud elérni és hirdeti helyette a saját spiritualista vágyálmát.
2. Ha gondolod, nyugodtan elfogadhatod a halált, mint a természet részét. Nyilvánvalóan akinek a földi/materialista léte elégedettséget okoz, nehezen fogadja el azt - hasonlattal élve - mert ki a fene szeretne eltávozni egy jó partiról - ráadásul mindörökre?
A magam részéről bevállalnám hogy örökké éljek (ha lenne ilyen lehetőség) - a fent említett okok miatt.
A buddhisták talán valóban tömegesen érik el a megelégedettséget, mert az alacsony tudatszintű egysejtű papucsállatka is nagyon elégedett - amíg el nem jön a megsemisülés....
A boldogság - öröm - megelégedettség fogalmakat nem lehet különválasztani, úgy, ahogy te teszed, mivel ezek csak puszta szavak és lényegileg ugyanazt fejezik ki.
Az emociók - elme - fizikai test pedig egy egymással kölcsönhatásban lévő dolgok és a saját akarat azért egy téves nézőpont, mert amikor kimossák az agyadat, akkor azt hiszed, hogy a gondolataid a sajátjaid, pedig mégsem.
Mi sem bizonyítja jobban, mint az összes általam ismert buddhista ama vallomása, ahol elismerik, hogy bizony szívesen dúskálnának ők is az anyagi dolgokban, csak egyrészt nem tudják elérni, másrészt ki akarnak lépni az "örök körforgásból". Hányinger az egész a számomra. Agyhalott mind.
"Gratulálok. Te is a Buddhista Főiskolán végeztél, ugye?"
nem.
"Esetleg ha természeted részének érzed a halált - nem kellene véget vetni az életednek azonnal - itt és most? -:P"
nem. Attól, hogy a kilégzés a légzési folyamat része, nem kell folytonosan kilélegezni (mivel végül már semmi levegő nem marad a tüdődben). Ugyanez igaz mondjuk a táplálkozásra is: csak azért, mert a táplálékbevitel a természet, az élet része, nem kell folytonosan zabálni.
"Mégis, mi a cél? Alkoholtól és drogtól lebutulva, szegényen hirdetni az igét? Akkor tedd azt."
Ez a célkitűzés is maximum téged jellemez, mivel én soha, sehol, semmilyen fórumon nem pártoltam se az alkohol, se a drogfogyasztást. A szegénységet sem, amely ráadásul még realítv állapotjelző is. Egy csúcsgazdag magyar vállalkozó legfeljebb átlag középosztálybeli német lehetne, és egy átlag magyar középosztálybeli Svájcban bizony a szegények közé soroltatna.
Semmi gond. Megint csak materialista módon tudtál gondolkodni.
"Megelégedésre vágyom és örömérzetre"
De az nem boldogság :) Az, hogy a boldogsággal járnak ezek is, önmagukban még nem okoznak boldogságot. Ráadásul az általad fikázott buddhisták tömegesen érik el a megelégedettséget, sokkal rövidebb idő alatt, mint hogy egy átlag magyar luxusvillához és luxusautóhoz juthasson, úgy, hogy ne csak néhány évig birtokolja, mielőtt börtönbe zárják/lelövik (értsd: meg tudja tartani azokat).
"mi a különbség számodra a boldogságérzet és az örömérzet/megelégedés között"
Nagyon szívesen.
Az öröm emóció, testi folyamatok eredménye, külső hatásra, hormonokkal, drogokkal bármikor elődizéhető, befolyásolható, vagy megszüntethető. A megelégedés mentális folyamat eredménye, amikor egyensúlyban tudod magad, és ennek van emocionális része is.
A boldogság viszont létállapot, azaz anyagi dolgokkal nem idézhető elő, nem befolyásolható és nem változtatható meg, mivel a valódi boldogság az, amikor az egyén a saját legbensőbb akarata szerint él. Ez pedig kizárólag az egyéntől függ.
"Sajnos" azonban matematikailag valaminek a nemlétét bizonyítani képtelenség, így semmire sem lehet egyértelműen kimondani, hogy irreális. -)
ebben pedig igazad van, de ott a valószínűségszámítás, ha már matematika :) a kérdés, hogy a siker valószínűségéhez viszonyítva mekkora áldozatot vagy hajlandó hozni egy adott dolog eléréséhez... és hogyan dolgozod fel, ha beleadtál mindent, mégsem sikerült, vagy sikerült, de mégsem hozta meg azt az elégedettséget, amit vártál.
Megintcsak fel kell tennem a kérdést: mi az irrealitás? Minden viszonylagos és csakis az a lehetetlen/irreális, ami annak bizonyul. "Sajnos" azonban matematikailag valaminek a nemlétét bizonyítani képtelenség, így semmire sem lehet egyértelműen kimondani, hogy irreális. -)
A saját életemben maximálisan jól érzem magam és inkább azt nem tudom elképzelni, hogy ne vágynék mindig többre. Az, hogy többre vágysz, nem jelent negatívumot vagy elégedetlenséget és azt sem, hogy boldogtalan lennél. Inkább azt jelenti, hogy mindig van egy mozgatórugó, energia ami előre visz.
Ráadásul minél többet ér el valaki az életben, annál inkább rájön arra, hogy nincsenek korlátok és sokkal többet is el tud érni. Ha valaki nem vágyik többre, akkor pont az életkedvét, az ambicióit veszti el - a buddhista ismerőseim persze nem vágynak többre, csak egy-két üveg sörre meg néhány szál cigire naponta. -)
Pont az ő példájukon látom a legjobban, hogy milyen az, amikor az ember kimondja: mindenem megvan, nem akarok többet. Nem akarok többet = nem teszek többet = nincs mozgás = nincs energia = életuntság = halál. -(((
szerintem bolcsesseg kerdese, hogy a megtalald a kozeputat a kishituseg es az irrealitas kozott. eppugy ostobasag mindent elerhetonek tartani (egy adott helyzetbol) mint alebecsulni a lehetosegeidet/kepessegeidet.
de a lenyeg szerintem nem is ez, hanem hogy el tudsz-e egyaltalan kepzelni egy olyan allapotot, amikor azt mondod: mindenem megvan, nem vagyom tobbre, boldog vagyok. el tudsz? nem altalaban, hanem konkretan a sajat eletedben.
"1. a halál -elmúlás/megsemmisülés/átlényegülés- a természet rendje szerint való, tehát nem okozhat semmi problémát, ha természeted szerint élsz."
Gratulálok. Te is a Buddhista Főiskolán végeztél, ugye? -:P
Esetleg ha természeted részének érzed a halált - nem kellene véget vetni az életednek azonnal - itt és most? -:P
"2. amiket célként sorolsz itt föl, mind tisztán materiális, érték nélküli tárgyak."
Mégis, mi a cél? Alkoholtól és drogtól lebutulva, szegényen hirdetni az igét? Akkor tedd azt.
Ezek birtoklása még senkit sem tett boldoggá, legfeljebb megelégedést okozott a megszerzésük és örömérzetet a birtoklásuk. "
Pontosan. Megelégedésre vágyom és örömérzetre.
Egyébként lennél szíves meghatározni, hogy mi a különbség számodra a boldogságérzet és az örömérzet/megelégedés között? Kissé skizoidnak és elmemosottnak tűnik a magyarázatod eme része.
1. a halál -elmúlás/megsemmisülés/átlényegülés- a természet rendje szerint való, tehát nem okozhat semmi problémát, ha természeted szerint élsz.
2. amiket célként sorolsz itt föl, mind tisztán materiális, érték nélküli tárgyak. Ezek birtoklása még senkit sem tett boldoggá, legfeljebb megelégedést okozott a megszerzésük és örömérzetet a birtoklásuk.
1. minden ember életében az első 3 év alapvetően meghatározó a személyisége szempontjából. Akit ekkor elhanyagolnak, az sokkal több hátránnyal indul, mint aki akár nagy szegénységben is, de érzelmi biztonságban cseperedik.
2. az értelem fejlődését is alapjaiban határozza meg a gyermek környezete. Az ingerszegény környezet akár enyhe szellemi fogyatékosságot is okozhat amúgy alapvetően teljesen egészséges, átlagos mentális képességekkel bíró gyermekeknél is.
3. egészen más kulturális, társadalmi hatásoknak van kitéve egy közép-afrikai polgárháborús országban megszülető gyermek, mint akár egy észak-afrikai (mondjuk egyiptomi), vagy oroszországi, vagy európai.
Tehát nem, nem igaz, hogy "Aki akar gondolkodni, annak lényegileg mindegy, hová születik, mert úgyis eléri, amit akar". Főként akkor nem, ha, mondjuk lányként, már kiskorodban körülmetélnek (visszafordíthatatlan csonkítás), emellett AIDS-es leszel 10 éves korodra, és rendre végigmennek rajtad az aktuálisan arra járőröző katonák, hogy 13 évesen már gyermeked van.
Persze, abban igazad van, hogy az akarat döntő fontosságú. Ez sosem tagadom. De azért gondolatban modellezd már le magadnak a fentebb leírt lány életét, és találj kitörési pontot, úgy, hogy az ő fejével gondolkozol, az ő lehetőségeit veszed csak figyelembe.
Nem véletlen, hogy egyikük sem lett Nobel-díjas tudós.
"amit biztosan nem erhetek el, arra a boldogsagom erdekeben okosabb, ha nem is vagyakozom."
Pont ez az egyik legnagyobb tévedés: mi az amit biztosan nem érhetek el?
Ha valaki megkérdezi Bill Gates-t 10 éves korában, hogy ő lehetne-e a világ (egyik) leggazdagabb embere, biztos azt válaszolta volna, hogy nem, ezt biztosan nem érhetem el.
Vagy ott van pl. Naomi Campbell (aki egyáltalán nem szeretek) viszont mégiscsak kitört valahogy az egyik éhező afrikai országból és világhírű lett (na meg tele pénzzel)
szóval mi is a biztos? -))
Ha a vágyaktól és a kötődésektől való megszabadulás lenne a helyes út, akkor ne egyél, mert úgyis éhes leszel, ne igyál, mert úgyis szomjas leszel, stb. (persze kinek mi a helyes, nyilván ez nézőpont kérdése)
A buddhizmus egy ocsmány zsákutca, több szempontból is: egyrészt a halál szeretetét hirdeti burkoltan, mivel az ún. nirvána a teljes megsemmisülés. Ott valóban lemondasz a vágyaidról, mert nem tudsz se magadról, se pedig arról, hogy léteznél, mert nem létezel többé és így vágyaid sincsenek.
Ha viszont a halál elkerülhetetlen, akkor legalább addig engedtessék meg, hogy a lehető legjobban érezzem magam, a legjobb körülények között, a legnagyobb élvezetek közepette. Ha mindez már nem lesz, akkor úgyis mindegy, nem?
Ja, hogy egy luxusvilláért, kocsiért, pénzért, nőért stb. küzdeni kell???
Igen, ez így van. De ha ezekért nem küzdesz, akkor nyugodtan lemondhatsz mndenről és akár véget vethetsz azonnal az életednek, mert minden mindegy.
Számos buddhistát ismerek, többet a buddhista főiskoláról. Kivétel nélkül mindegyik füvezik, sörözik, lusta, ambiciók nélküli ember, akik a "nagy mennyei megvilágosodást" hirdetik, miközben ők maguk is elismerik, hogy szívesebben élnének az élvezetekért, de nincs akaraterejük hozzá.
A karma tanai és minden egyéb, ami szar, ingyen van. Aminek értéke van, annak ára is van, ideje lenne ezt megtanulni nekik is. -))
"Sokan próbálják a tunyaságukat és a lusta, semmirekellő buddhista "éljen a nirvána megsemmisülünk mert a karma ezt diktálja" mentalitást a születési dolgokkal magyarázni"
ez forditva van: az eselyek es kepessegek kulonbozoseget magyarazzak a karmakkal, nem a torekveseiket. ez a felfogas arra jo, hogy "igazsagossagot" vetitsenek bele a vilagba, magyarazatot arra, hogy egyeseknek miert sokkal konnyebb az eletuk mint masoknak.
az teljesen mas kerdes, hogy egy adott kiindulasi allapotbol ki milyen iranyba igyekszik tovabblepni. a buddhistak eppen tenyleg azt mondjak, hogy a vagyaktol es kotodesektol valo megszabadulas a helyes ut, gondolom te ezt minosted tunyasagnak, mivelhogy a vilagi dolgoktol valo visszavonulassal jar egyutt.
a vagyak korlatozasa mindenesetre a ti szempontotokbol is lehet racionalis strategia nem? egyszeru haszonmaximalizalasi elven: amit biztosan nem erhetek el, arra a boldogsagom erdekeben okosabb, ha nem is vagyakozom.
"Igen, a kezdet -- hogy hová és mikor születik valaki -- szerencse dolga"
Kérdés, hogy egyáltalán van-e jelentősége a születésnek. Íme a példa, Tom Cruise, akinek ugyebár meglenne minden földi anyagi java, hogy úgy éljen, ahogy akar, mégis annyira sötét, hogy még a nászútjára is elvitte valamelyik hozzá hasonló szcientológus agyhalottat. -)))
Sokan próbálják a tunyaságukat és a lusta, semmirekellő buddhista "éljen a nirvána megsemmisülünk mert a karma ezt diktálja" mentalitást a születési dolgokkal magyarázni, azonban ezek is csak kifogások.
Mielőtt valaki azt mondaná, hogy - könnyű annak, aki nem Afrikába születik éhező feketebőrűnek - kiemelném, hogy eme éhező törzsek elképesztő pénzeket költenek fegyverre - élelem helyett.
Aki akar gondolkodni, annak lényegileg mindegy, hová születik, mert úgyis eléri, amit akar. Aki meg nem - az lehet dollármilliomos, mint Oszama bin Laden, mégis hegyek között bújkál, koszos barlangokban, és terrorakciókat pénzel, míg egy sátánista egészen biztos, hogy teljesen másra használná azt a pénzt. -)))
Igen, a kezdet -- hogy hová és mikor születik valaki -- szerencse dolga, de onnantól kezdve már sokat számítanak a környezeti hatások és természetesen az egyéni ambíció és értelmi szint is sorsdöntő szerepet kap.
Azt szoktuk mondani: sátánistának születni kell, nem lehet azzá válni.
Ez azt jelenti, hogy tapasztalataink szerint valaki vagy eleve teljesen természetesen viszonyul a sátánista értékrendhez és semmiféle nehézséget sem okoz neki a kodifikált világnézet és gyakorlat felfogása (önmagára ismer benne), vagy pedig csak az időt vesztegeti azzal, ha megpróbál "jó sátánistaként" élni.
Jelenleg nem ismert, hogy ez az alkalmasság mitől függ, mert még az "echte" sátánista családi környezet sem garantálja, hogy a gyermekek sátánistaként akarnának, tudnának élni.
vagyis szerencse dolga hogy ki hova szuletik. mint ahogy az is, hogy ki milyen szemelyiseggel es hajlandosagokkal. beleertve a vallasi hajlandosagokat. igy gondolod?
Aki olyan helyen/időben születik, ahol nincs jóléti társadalom, annak nehezebb érvényesülni a világ fejlettebb, kényelmesebb részeinek értékrendje szerint, és viszont.
A karma hívei ilyenkor rámutatnak, hogy bizonyára "nem véletlen", hogy az a személy "éppen oda" született, ahol nagy a nyomor, mert valószínűleg "tanulnia kell valamit", mivel "törlesztenie kell az előző életéből".
Többször, több reinkarnáció-hívőtől próbáltam megtudni, hogy miből gondolják, hogy azok az emlékek, benyomások, amiket ők egy előző életükből származónak tartanak, nem csupán egy akkoriban élt, ám tőlük teljesen független ember "emlékvisszhangjai", már ha nem egyszerűen csak a képzeletük műve, de erre soha, senki nem tudott mást mondani, mint hogy ők úgy hiszik.
A sátánizmusban föl sem merül, hogy lennének "előző életek", mert ennek semmilyen bizonyítékát sem látjuk, és mert ez a koncepció semmilyen módon nem segítené az érvényesülésünket.
A blog szerkesztőjét korábban is mutatta már pl. a TV, és ahogy a cikk is kiemeli: Ördögimádók!
Igazán nem látok különbséget, hogy valaki az ördögöt, jézus, jhvh-t vagy valami más, külső, be nem bizonyított létű entitást imád. Mindegyik a jobb kéz ösvénye - azzal az egyetlen különbséggel, hogy aki az ördögöt és a saját bevallása szerint a "gonoszt" imádja, az nem normális.
Mert a Sátánista szerint az a gonosz és a rossz, amit nem szeret, tehát meglehetősen pszihopata elmére vall imádni azt, amit egyben utál.
Ez a 2 szerencsétlen hülye egyébként "összelopkodott" innen is, onnan is mindenfélét, csak sajnos attól még mert néhány téglát ellopkod valaki a Notre Damme-ból, képtelen lesz magát az épületet összeállítani, különösképpen, ha annyi józan belátása sincs, mint Kvazímódónak, a félkegyelműnek. -:)
Üdv mindenkinek! Na, erre se sűrűn jártam még, mindenesetre, ha már itt vagyok: http://www.magyarnarancs.hu/index.php?gcPage=/public/hirek/hir.php&id=13639 http://o-b-s.blogspot.com/
Kinek mi a véleménye róluk?
(Ha már volt róluk szó bocs, így vizsgaidőszakban nem volt kedvem visszaolvasni 50 oldalt.)
>>> "Egy sátánista önálló gondolkodásával el tudja-e fogadni a függőséget?"
"Satanism is the worship of life, not a hypocritical, whitewashed vision of life, but life as it really is.", azaz: "A sátánizmus az élet imádata, nem az életről alkotott álszent, fehérre mázolt elképzelésé, hanem a valódi életé." (idézet Anton LaVeytől)
A sátánista tehát tökéletesen tisztában van az erőviszonyokkal, és mindig mindent ennek tudatában tesz.
>>> "Konkrétan arra gondolok hogy a benne élő Isten végtelensége mellet felismer-e egyéni korlátozottságot, illetve más, vagy magasabb erőkre (ezek lehetnek emberek is) való hagyatkozás szükségességét."
A sátánizmusban értelmezhetetlen az, hogy "a benne élő Isten végtelensége".
Az, hogy a sátánista önmagát tekinti istennek, nem azt jelenti, hogy mindenható-mindentudó-mindenkivel jóságos kaporszakállúnak tartja magát, hanem azt, hogy saját magát, a saját érdekeit tartja a legfontosabbnak.
Ezt kérdezted, erre voltál kíváncsi?
>>> "Továbbá hisz-e (bocsánat a szóért) bármiféle (saját magára vonatkozó) determinizmusban?"
Nyilván nem, hiszen ki határozná meg, ki garantálná az egyének sorsát?
Vannak felismerhető tendenciák -- egy nigériai nyomornegyedből nehezebb kitörni és hosszú, boldog életet élni, mint ha egy brüsszeli villanegyedben kezdi valaki az életét --, de ezeknek mindig nagyon is valódi okai vannak, amik befolyásolnak, de általában nem leküzdhetetlenek.
Talán még érdemes itt megemlíteni, hogy a "karma" koncepciója is teljesen idegen a sátánizmustól.
>>> "A két pont közötti legrövidebb útról számomra úgy tűnik hogy nem mindig az egyenes a legrövidebb (azaz leghatékonyabb). Mi erről a véleményed?"
Valóban, egy aknamezőt egészségesebb megkerülni, mint átsétálni rajta. :)
A legrövidebb út és a labirintus viszonyát az elterjed okkultizmusban megfigyelhető eszetlen túlbonyolítás és a "non sequitur" elemek használata kapcsán említettük, és ebből a szempontból az egyenes út -- a fölösleges, babonákból származó részek teljes elhagyása -- mindig rövidebb, mindig hatékonyabb.
Köszönöm, megnéztem. Több helyen kicsit nehézkesen működik, de nagyon hasznos. Mondjuk, a szövegfordítónál az az ötszátvalahány karakter egy kicsit kevés, de a weblapfordító része már használhatóbb.
Olvasgatva a hozzászólásokat a következő kérdéseim vetődtek fel.
Egy sátánista önálló gondolkodásával el tudja-e fogadni a függőséget? Konkrétan arra gondolok hogy a benne élő Isten végtelensége mellet felismer-e egyéni korlátozottságot, illetve más, vagy magasabb erőkre (ezek lehetnek emberek is) való hagyatkozás szükségességét. Továbbá hisz-e (bocsánat a szóért) bármiféle (saját magára vonatkozó) determinizmusban?
A két pont közötti legrövidebb útról számomra úgy tűnik hogy nem mindig az egyenes a legrövidebb (azaz leghatékonyabb). Mi erről a véleményed?
Szeretném megkérdezni, milyen webfordítót használtál, vagyis, hogy inkább hogy lehet ilyet elérni, használni. Nekem különböző angol nyelvű dolumentumok lefordításához fontos lenne. Én akárhány számítógépes szótárt használtam eddig, mindegyik szavanként képes csak fordítani. Van olyan, ami egész mondatokat, szövegrészeket lefordít?
"Tehát a te utatok a legegyszerűbb és leggyorsabb. Mondjuk ezt sok helyen elmondják... "
Egyetlen szóval sem állítottam, hogy a mi utunk az. Sem azt, hogy az.
Csakis annyit, hogy a 2 pont között a legrövidebb út az egyenes, azaz értelmetlen olyan labirintusokat, azaz vallási vagy okkult, szinte mindenki számára átláthatatlan dogmákat, tézisket kreálni, ami megakadályozza, hogy egy adott vallás követője el tudja érni azokat a célokat, amikre vágyik.
"Mondjuk ezt sok helyen elmondják... 2
Egy sátánistát nem fog érdekelni, hogy mit mondanak róla, és nem is azért válaszolja neked azt, hogy az ő vallása neki jó, mert mindenki azt válaszolja a sajátjáról, hanem azért, mert ő tényleg megtapasztalta, hogy ez a rendszer a számára műkődik.
És nem is azért mondja el, hogy bárkit megtérítsen. Valaki ugyanis vagy annak születik - azaz van benne potenciál - vagy nem.
Akkor nevezzük nevén: :) webfordítóval lefordítottam és így próbáltam olvasni. Igy azért már van benne egy kis labirintus :).
Tehát a te utatok a legegyszerűbb és leggyorsabb. Mondjuk ezt sok helyen elmondják... Az sem mindegy mit értesz fejlődésen? (jellembeli, vagy mentális)
"én jó keresztény vagyok" :) Olvass egy kis TSB-t vagy Nietzschét és lehet nem leszel az...:)
