Az érdekes lenne! Mindenestre vigyél magaddal kézfertőtlenítőt. Én vettem egyet, olyan formályú valamiben van mint a vastag filctoll, hajtógáz nélküli dezodor jellege van, de szerintem kisgyerekkel hasznos. Ja és hasfogót, ha érzékeny a gyerek.
Új fórumozó vagyok. Sose jártam Tunéziában. Augusztus-Szeptemberi indulással szeretnék menni. Biztos, hogy Sousse lesz az úticél, még a szállodákon gondolkozok.
Az El Hana Residencia hotelt néztem ki, de erről a szállodáról lebeszélt a volt kolléganőm, az Orient Palace-t ajánlotta.
Kérdés, hogy melyik szállodát érdemes választani Sousseban?
Remélem nem lesz gond, mert itthon is folyton és könnyen elkap mindenféle nyavaját, rádásul mindent a szájába vesz ami azért kint talán nem szerencsés:) Vele meg ugye azért mégsem itathatok meg reggelente egy felest:)
Folytatás:4. nap: E napi programunk sétakocsikázás volt egy sivatagi oázisba, Chott el Jeird a sós sivatag meglátogatása, és Douzban tevegelés. Ami nem volt benne a programba, az a Tozeuri vadas park. Mint kiderült ez is magánkézben lévő tulajdon, és szinte hihetetlen, de a tulajdonos felesége egy cseh származású hölgy. Mohamed azt mondta, elvisz ide minket, de csak akkor, ha az egész csoport egyetért abban, hogy menjünk. Nem egy nagy állatparkot kell elképzelni, csak egy picikét. Megnéztük a hozzá tartozó botanikus kertet, utána az állatokat: sivatagi róka, majom, oroszlán, kecske strucc, teve, oroszlán, vaddisznó, kígyó, skorpió, gyíkok. A belépő 1 dínár volt, aki körbe vezetett minket annak adtunk még egy kis borra valót. Következett a lovas kocsi túra. Na itt egy kicsit meglepődtem, mármint a lovacskák méretén. 1 az az egy db paci vitt 5+1 embert. El kell mondanom a dologhoz azt, hogy nagy ló bolond vagyok, megboldogult fiatal koromban aktívan űztem. Szerettem volna itt is lovagolni, kipróbálni egy igaz berber lovat, de sajna nem adódott rá lehetőség, helyette hajthattam a lovas kocsit. Ez az élmény kihagyható lett volna, de ha már ott voltam….. Az oázis természetes magánkézben volt, itt egy fiatalember vezetett minket körbe, szerencse, hogy a csoportból beszéltek angolul, mert csak így tudtunk kommunikálni. Megmutatták, hogyan kell kézzel beporozni a datolyapálmát, hogy másznak fel a pálmákra. Ez kb. 1 órás program volt. Maradt még időnk a városban is sétálni még egy kicsit. Megmutattak nekünk egy ottani fedett élelmiszer piacot, brrrr…. most is ráz a hideg. A húsbolt előtt ki volt akasztva a tehén fej és a teve láb. Következő állomásunk a sós sivatag volt. Olyan látvány fogadott, mintha havas lenne a táj. Szikrázó fehérség mindenütt. Itt találtam sivatagi rózsát, aminek a hivatalos arab neve homokrózsa. Mint kiderült, Mohamed elmondásából, azért találhattam őket, mert odarakták, hogy rátelepedjen a só és csillogjon, mert a sok turista így még jobban veszi. Vettünk nagyon finom datolyát 1 kg volt 5 dínár, nagyon finom és hatalmas nagy szeműek voltak Sok fényképezés után indultunk tovább Douzba első utunk a szállóba vezetett, Hotel Touareg, kora délután érkeztünk, a tevegelés csak 6 órától kezdődött, ezért itt volt alkalmunk először és sajnos utójára fürödni. Érdekes volt, mert mi magyar turisták nekiöltöztünk fürödni, a levegő hőmérséklete kb. 25-26 fok volt, addig az ott nyaraló helybeliek érdekes tekintettel néztek ránk. Egy fiatalember oda is jött a medencéhez, öltözéke farmernaci, pulóver bőrkabát, belenyomta az úját a vízbe, majd mondta, hogy hideg hiába hívtuk őt is úszni, azt mondta, fázik és a víz is hideg. Következett a tevegelés. Nagyon tetszett, csak az 1 óra rövid volt. Maradtunk volna az egyik lánnyal még egy körre, Mohamed fel is ajánlotta, hogy a sofőr visszajön értünk, de ketten nem akartunk, a többiek nehogy azt mondják, velünk kivételeznek. A vacsi megint svédasztal, minden jóval, én már nem bírtam kajára nézni, pedig nem ettem sokat, meg is jegyezték a többiek, miért nem eszek mindenből. Nem tudom megérteni, nem azért mentem, hogy tömjem magam. Annyit ettem, amennyit itthon is eszek normál esetben. Mohamed megjegyezte, hogy szeretem a halat, mert általában egy asztalnál ültünk velük, én épp akkor ültem le ő, pedig már szedte a vacsiját, meglátott és elkiáltotta magát. Zsuzsi van hal, na ekkor kicsit égett az arcomon a bőr!! Vacsi után meglepetésben volt részem, engem és az egyik útitársamat meghívott a sofőrünk egy kis helyi csemegére /sós mandula, pisztácia, valami mogyoró féle, de azt nem tudom mi,de finom volt/ na meg valami helyi sör, csak én nem szeretm. Még este egy rövid séta belefért az erőnkbe.
Csak arra kell ügyelni, hogy ne igyon csapvizet (lehetőleg a medence vizét és a tengervizet se), no meg nem árt még a szokásosnál is gyakoribb kézmosás.
Egy olyan "aggódó" kérdésem lenne a kisgyerekes rutinos Tunéziába utazókhoz, hogy van egy 3,5 éves kislányom, kell e valami óvintézkedés, elővigyázatosság, oltás, megelőző gyógyszer vagy bármi ami megóvja az arab hatásoktól a szervezetét?:)
Folytatás következik 3. nap: Most már tutira csomagostól elhagytuk a szállodát. Elindultunk az iszlám egyik legnagyobb szent helye Kairouan felé, hogy megnézzük a mecsetet és a korán iskolát. Korán érkeztünk, még nem volt nyitva, ezért bementünk a mellette lévő ajándék boltba, Mohamed elmondása szerint olcsó nyugodtan vásárolhatunk. És el kell, mondjam, igaza volt, tényleg olcsó volt. A míg várakoztunk, az üzlet felső szintjén megnéztük a gyönyörű kézzel készített szőnyegeket, és a legfelső szintről fényképezhettünk. Nyitás után bejártuk a múzeumot és sok érdekes dolgot tudtunk meg, pl. az összes téglát, márványoszlopot és építőanyagot Kartago romjaitól hordták el. Majd elfelejtkeztem Mohamed próféta kedvenc borbélyának a mauzóleumáról és mecsetéről. Ezek után elindultunk Tozeur felé, amit egy szaharai túra előzött meg. Gafsában megálltunk ebédelni, onnan folytattunk utunkat. Egy alakalom kivételével, mindig svédasztalos ebédünk volt. Valahol a Szaharában megálltunk, a buszból átszálltunk a dzsipekbe. Én és anyukám a legelsőben kaptunk helyet. Megkezdődött a kalandos túra Chebika felé. Útközben láttunk legelésző tevecsordát, félig kiszáradt tavat, gyönyörű tájat. A sivatag nem is olyan kihalt, élettelen, mint ahogy sokan leírják. Hosszú út után, Chebika a hegyi oázis volt az első megállónk. Az út során megtudtam, hogy 3 fajta oázis van sivatagi, hegyi és ooó a 3. nem jut eszembe talán vízi…… A sofőrünk, egy tök jó fej pasi volt, lehet, hogy a hozzáállásához az is közre játszott, nagyon bejött nekünk a vezetési stílusa és élveztük az utat. A tetszésünknek hangot is adtunk természetesen. Sajnos a többi dzsipben ülők nem igazán osztoztak a mi élvezetünkön, lehet a kor összetételük nem volt megfelelő. Egy kicsit hosszú volt az út Chebikáig, de mi nem unatkoztunk, rengeteget fényképeztünk, persze itt a minőség nem volt első osztályú a száguldó autó miatt. Indulás előtt egy idős házaspár elijesztett minket egy kicsit, hogy amikor ők voltak régi rossz dzsipekkel mentek. Nos utunk során azt is megtudtuk, hogy ezeket, a túra autókat 5 évente cserélni kell. Felértünk a kilátó részhez, ahol gyönyörű kilátás várt minket, és megkóstolhattuk a berber „pizzát” csak annak ajánlom, aki szereti a csípőset. Itt lehetett venni, aki akart datolya pálmácskát. Egy fiú és egy lány volt 3 dínár. Innen indultunk tovább, a Star Wars forgatási helye felé, beiktatva egy megállót a teve formájú dombnál. Sajna én nem szeretem a filmet, ezért nem fényképeztem sokat. Innen egyenesen (na jó néha kanyarogtunk is) a Hotel Hafsi nevű szállodába mentünk. 3* csillagos, de szerintem nagyon jó volt. Vacsi után elmentünk az 1001 éjszaka múzeumát meglátogatni. Mint kiderült, a múzeum magán tulajdonban van, és a tulajdonos felesége állítólag egy svájci hölgy. A belépő 6 dínárba került. Egyszer érdemes megnézni, nagyon jó.
Most olvastam vissza a beszámolódat! A kérdésem vedd költőinek! Nekem amúgy egyik szállóval sem vold gondom. Mohamednek van egy stílusa, az biztos, de ha szót értesz velle akkor nincs gond! Nálunk is volt aki nem szerette. A mi helyzetünk más volt mi "együtt éltünk" egy hétig. Mi nem rohantunk sehol.
Ezek szerint olvastad a beszámolámat? Neked hogy tetszett Mohamed, mármint idegenvezetőként? Nekünk njó fej volt! Ha tudtam volna... A soför nem Musztafa volt véletlenül? Persze, hogy vissza olvasom, ma fogom fojtatni a beszámolómat is.
Klári! Ismét csak erőt és kitartást tudok kívánni a részvétemen kívűl. Gyere vissza hamar, folytatom az élménybeszmolómat és kíváncsi vagyok a Te véleményedre is.
Azt, hiszem, ezek után nyugodtan írhatom így: "Barátaim"
Olyan nagyon sokan küldtetek részvétnyilvánítás, hogy bocsássatok meg, de most nem sorolnám fel a neveket.
Mindenkinek nagyon-nagyon köszönöm!
Amikor módosíttattam a nyarlás idejétm, még kicsit reménykedtem, hogy addigra felépül, és rábízhatom itteni rokonra. Sajnos, nem így történt.
Igen, ez az élet rendje, hogy a szülők -szép korban- menjenek el. Anyukám sajnos már 57 évesen meghalt. Apukám 87 évesen ment el.. Jó ember volt, jogászként nagyon sokan ismerték, szerették. Kívánságára mégis csak szűk családi körben búcsúztatjuk el.
Bocs, a fórum témájától való eltérésért...
Lassan magamhoz térek, és itt leszek Veletek a régi énemben!
Nem ő volt?