Az embereket mostanában nem basztatja senki a körzeti orvosnál a vizitdíjert, ez igaz.
Mostanában az emberek ha megtehetik akkor a magánegeszsegugyben gyogyitattjak, magukat vagy az állami mellé (amelyből nem léphetnek ki, nem is biztos, hogy indokolt) magán egészségügyi biztosításokat kötnek.
Azaz ugyanaz a helyzet, mint ami a vizitdíj bevezetésével eloállt, cirka 10 év telt csak el.
Az emberek 2 egészségügyi biztosítást fizetnek, annak ellenére, hogy az allamiban is meg kéne kapniuk mindent ami a gyógyuláshoz szükséges.
Zoli volt aki megpróbálta, simán belebukott (lásd vizitdíj)
Azt nem értik az egyszerű gondolkodású emberek, hogy a 300 Ft-os vizitdíjnak nem az összegével volt a baj, hanem magával az ötlettel.
Nincs semmi baj a vizitdíjjal, kifizetem azt is, meg az egészségbiztosításomat is, meg a családét is, nincs gond.
De akkor nem fizetek az állami eükasszába semmit, vagy csak annyit max, amennyit egy minimálbérre bejelentett, adócsaló vállalkozó. Vagy, amennyit a munkanélküliek. És akkor mindenki olyan ellátást kap, amilyet megfizet. De az nem frankó, hogy fizetek tízezreket a közös kasszába, meg a munkáltatóm fizeti a százezreket a közösbe, és még basztatnak a körzeti orvosnál is pénzért, ha odamegyek? WTF???
Természetesen fontos, hogy mennyi pénzt költhetünk abszolút értékben gyógyszerkasszára, gyógyításra. Ugyanakkor az elkölthető pénzösszegek igen különböznek az országok fejlettsége szerint is. Van azonban egy mérőszám, a GDP, amiből mindenkinek 100% áll rendelkezésre. Százalékosan tehát költhetnénk ugyanannyit, mint fejlett nyugati/északi barátaink, ahol ez jellemzően 10-11%.
Magyarországon ez 7,2%, amiből 4,8-5,6 % az állami ráfordítás. Nagy a vita arról, hogy mit vesznek bele, egyesek szerint sokkal kisebb az, ami aközvetlen gyógyítást fedezi. A többibe (7,2%) tudtommal még a hálapénzt is beleszámolják...
Zoli volt aki megpróbálta, simán belebukott (lásd vizitdíj)
Én is úgy vagyok vele három egészséges gyerekemmel és két unokámmal, hogy piszok mázlim van az életben.
Amit nem értek, hogyha nem telik rá az államnak, akkor miért nem támogatják a biztosítási alapon működő ellátási formákat?
Ha neadj Isten kapna az állampolgár némi adókedvezményt a külön egészségbiztosítására, ami állná az alapellátáson felüli + költségeket akkor az mindkét félnek jó lenne, nem?
Ezek olyan alapdolgok, amit már rég kitaláltak máshol, csak nálunk ez mind átkos liberálbolsi handabanda.
Az egyik baráti házaspár Németországban élt 30 évig (hegedűművészek) és elmondták, hogy a kinti nem kevés fizetésük 10%-át fizették + magánbiztosítónak.
Most miután nyugdíjasok hazajöttek ugyan de minden betegségükkel kimennek mert ingyen műtik és magas színvonalon ellátják őket.
A férjnek itthon leakarták vágni a lábát (cukorbeteg), kint kapott egy gyógyszer kúrát, megoperálták és ma vidáman kocog az eredeti lábbal.
Az atlag feletti tb befizetesu allampolgaroknak se jut normalis ellatas. Ugyanakkor az orvosok fizeteset a betegek egeszitik ki -halapenz-. Akkor mirol is beszelunk?
Az biztos, hogy az elérhető gyógyszerek és terápiák köre gyorsabban növekszik, mint az ehhez szükséges források.
Sokat olvasni róla, hogy ráadásul forradalmi áttörések várhatóak a jelenlegi terapiakhoz képest és nem húsz év múlva, hanem 3-5. Gensebeszet, vírusok alkalmazása a terapiakban, robotok, nanotechnologia...
Mindig lesz tehát egy deficitet az elvileg hozzáférhető és a gyakorlatilag a közösség által finannszírozható között.
De az aktuális prioritásokat mindig az aktuális kormányzat jelöli ki, hogy mire mennyi forrást biztosít a központi költségvetésből. Lehet, hogy a tb-bol csak ilyen szűken folyik be de az biztos, hogy például a vadászati kiállításra 50 milliard, vizes vb-re 140 milliárd, mexikói templom felújításra 2 milliárd, eszéki futtbalakademiara 2 milliárd, határon túli magyar focistakra 20 milliárdra célzottan, mint a tb-re nem x hanem 0 forint folyik be. Ezeket mind saját hatáskörben eldöntik és nemhogy erről de még a gyogyszerkasszarol sincs társadalmi párbeszéd.
Csehországban kb. nettó 50 %-kal tobb a gyogyszerkassza forrása, mint itthon és a v4-gyek átlaga alatt vagyunk.
Mindeközben a gyógyszergyartok a régióban itt fizetik a legtöbb adót, a teljes kassza kb 20%-ka (Informed).
Szóval nagyon messze vagyunk attol, ameddig valójában nyujtozkodhatnank, mint közösség.
Szerintem.
Erről beszélni kéne, de itthon nagyon nehéz bármiről is beszélni.
Mindenki csak ugy van, tisztelet a kivételnek. Ha egy blogon szóba hozzák, hogy de a ner ezen meg azon tagjának a helyzetbehozasanak a költségén hány Noemit lehetne eleteselyhez juttatni azaz kiszámolja valaki, hogy 68 millió Ft az viszonylatban sok vagy kevés, akkor olyanokat írnak egyesek, hogy felfordul a gyomruk miért kellett odakeverni a politikát. Hát b+ ez nem politika hanem az életed, vagy másképpen a politika=az életed még akkor is ha te úgy kepzeled, hogy szépen meghúzód magad és annyit akarsz a közösségtől, hogy minél több csorogjon le hozzád, amúgy hagyjanak békén.
Ez mélyebben nyilván nem topik téma, ahogy az adakozás sem.
Ami miatt mégis idehoztam annak az az oka amit leírtam. Önvizsgálatot tartva én arra jutottam, hogy nem gazdag emberként abból a kasszából tudok segíteni amelyet az elvezeteimre fordítok.
Nyilván ettől még a következő szilveszteren is kihugyozom azt az üveg sampanyt, a világot nem én fogom megvaltani.
Az irgalmatlanul nagy szopás az, hogy diagnosztikában jobb az orvostudomány mint a gyógyításban. Vagyis aránylag olcsón és gyorsan megtudják mondani neked, hogy mi a bajod és hogyan lehetne meggyógyítani, de maga a kezelés az ehhez képest aránytalanul drága.
Sajnos az átlagember nem érti meg, hogy az a pénzalap amibe az TB-nket fizetjük be, egyszerűen nem elegendő ahhoz, hogy az összes társadalombiztosítással rendelkező állampolgárnak minden kórságát kikezeljék.
Az egész magyar egészségügynek a legnagyobb problémája pontosan az, hogy 1990 óta nincsen olyan politikus aki venné a bátorságot és kiállnak a nép elé, hogy uraim és hölgyeim, az a nagy büdös igazság, hogy bár önök évtizedek óta fizetik a társadalombiztosítást, abból pénzből csak egy adott minimális szolgáltatást tudunk önöknek biztosítani. Vagyis, ha ön kedves kényszervállalkozó évtizedeken át fizette a minimálbér utáni minimáltébét, meg a kata utáni még minimálabbat akkor legyen olyan kedves nem felháborodni, hogy a százmilliós kezelését nem fogjuk tudni finanszírozni.
Ha lenne ilyen tökös politikus akkor az másnap megbukna. Bármelyik kormányra simán rágyújtotta volna (rágyújtaná) a nép a parlamentet amelyik közölni merészelné vele, hogy a vakaréknyi befizetése után nem jár neki végtelen összeget érő szolgáltatás.
Egyébként igen, elképesztően fájdalmas látni az ilyen tragédiákat :( Ilyenkor adok hálát azért, hogy három egészséges gyerekünk van.
Amúgy adakozni szerintem fontos. Én minden évben szoktam adni pár karton bort jótékonysági árverésre. Legutóbb Székesfehérváron valami 100 ezer forintot adott valaki egy karton juhfark borunkért, ami jó érzés. De van egy visszatérő fogyasztónk aki szerint túl olcsóak vagyunk és bármikor vesz tőlünk bort annak az 50%-át átutalja egy Down-szindrómás és egy roma ifjusági alapítványnak, akiknek én amúgy is szoktam tolni... főleg amikor lelkiismeret furdalásom van amiatt, hogy egészséges, középosztálybeli, fehér bőrű családba születtek a gyerekeim.
Mondjuk, nem "pár millió", hanem 68. Az már nem kevés egy gyógyszerért. Persze, ezzel nem azt akarom mondani, h szívem szerint nem adnám oda neki, de egy véges kassza végtelen felé osztása ritkán sikerül. Lehet, ebből 5 másik gyereknek fizethető a gyógyszere... Szörnyű matek ez.
Én ilyenkor azoknak a tolongását hiányolom, akik - így, vagy úgy, becsületesen, vagy kevésbé... - felhalmoztak akkora vagyont, hogy nem hiányzik 68 milla se a számláról, ha ki kell adni. Elég sok ilyen vagyon van ebben az országban. Akik pl. 1 milliárdért építtetnek 300nm-es lakást a budai hegyen. Miért nem érinti meg őket egy ilyen eset? Furcsa.
Egy kicsit árnyaltabb azért a valóság, mint ahogy azt borozgatás közben megbeszéli az ember a cimbikkel:
Nagyon nemes a cél, ugyanakkor piszokul dühít ez az egész! Miért is nem természetes, hogy minden vita nélkül fizeti a TB?
Én nagyon tudnék örülni annak a sikerpropagandának amivel nap mint nap találkozom, ingyen tankönyv, 5%-os növekedés, dübörög a gazdaság, jobban élünk mint nyolc éve. Ugyanakkor nem jut pár millió egy kislánynak :(
Aztán a cégnél leülök a gép elé és szinte mindennap vár egy levél, hogy segítsünk termékkel vagy pénzzel kórháznak, óvodának, iskolának, menhelynek vagy családnak mert nem tudnak miben ebédet adni, vagy egyszerűen nincs miből ebédet, vacsorát, ruhát......... adni.
Szívfacsaró történetek bontakoznak ki és az ember keze sokszor ökölbe szorul.
Azonban sajnos nem vagyunk se Krőzusok se Soros Györgyök, így kénytelenek vagyunk szelektálni. Kiválasztottunk egy mozgáskorlátozottak iskoláját és oda toljuk amit segíteni tudunk.
Fáj a dolog, de ha tőlük venném el, nekik lenne rosszabb.
Túlérzékeny forumtarsaktol elnézést kérek az offert.
A téma jellege miatt nem fogok senkivel sem vitázni, előrebocsátom!
Nagyon megérintett a történet és önvizsgálatot tartottam, hogyha segítek akkor mekkora összeget nem kell sajnalnom a célra. Önző vagyok, mint mindenki, az elvezeteimrol van szó, ne vicceljunk!-;)
Végig gondoltam, hogy mennyi pénzt adtam ki tavaly borra, pezsgore és szamolgattam.
Mennyit engedhetek meg magamnak, hogy adjak a kislány gyógyítására.
Ezer Ft vagy 10, vagy 50, (na jó nem vagyok én krozus) vagy 100...?
Több napi gondolkodás után arra jutottam, hogy kb. a tavalyi éves költésemet elutalom.
Lesz idén is mit inom, ettől nem félek (a majam hogy bólogat itt a hasuregemben) és nem fogok ettől még elszegenyedni.
Nem vagyok hívő ember, de mégis a Bibliabol hoznek 2 tortenetet.
41Ezután leült szemben a kincstárral és figyelte, hogy dob a nép pénzt a perselybe. Sok gazdag sokat dobott be. 42De aztán jött egy szegény özvegy, s csak két fillért dobott be. 43Erre odahívta tanítványait, s így szólt hozzájuk: „Bizony mondom nektek, ez a szegény özvegy többet adott mindenkinél, aki csak dobott a perselybe. 44Mert ők a feleslegükből adakoztak, ez pedig mindent odaadott, ami csak szegénységétől telt, egész megélhetését. (Mk12)
3Te pedig amikor adományt adsz, ne tudja a bal kezed, mit tesz a jobb, 4hogy adakozásod titokban történjék; a te Atyád pedig, aki látja, ami titokban történik, megfizet neked (Mt6)
Arra biztatlak titeket, hogy gondoljátok át, vajon van-e lehetosegetek és képességek arra, hogy ha az ügyet fontosnak tartjátok akkor tamogassatok "2 fillérrel"!
Mindenki tegyen a saját lelkiismerete szerint!
Nem akarnék tippeket adni, hogy pl. a következő borrendelesetekben szereplő 4. palack ara lehetne a 2 fillér és hasonló nagyon nagy okossagok.
Tegnap nyitottuk a 2011-es Hagymási Syrah-t. Nagyjából pont az ellenkezőjét tudom leírni, mint te tapasztaltál. Ami a legfőbb az el nem múló pinceszag, ízében is. Zöld TV paprika, hol édes, hol savanykás villanások ízben. Semmiképp sem sűrű. Nem ajánlott kategória.
Nagy ívben teszek rá, hogy milyen szenzációhajhász címmel jelenik meg ostoba "cikk" borokról a pénzcentrum.hu oldalon. Megjegyzem, a hivatkozott művelt alkesz borértékelés "jól elkészített hétköznapi vörös" jelzővel illeti, és 4/5 (azaz 4-5) pontra taksálja a maximális 10 pontból (a 100-as skálán 83 pontra) az ominózus bort. Ehhez képest a pénzcentrum.hu szerint a szerző "négy pontot adott a borra az ötből".
Szóval a tömegembert is írástudóvá tevő internet bugyrából kibuggyanó írások egy jelentős hányadával nem szabad foglalkozni. Engem sokkal inkább dühít az, amikor egy vinotéka borhoz értő munkatársai jó vételként és izgalmas tételként ajánlanak egy egyébként is nehéz sorsú évjáratból származó több mint nyolcéves újbort.
Én már ittam ilyet, bár azt egy horvát srác csinálja, vele találkoztunk.
Egy elég tisztességes narancsbor volt, viszont az érdekes palackon, a vizuális hatáson kívül nem tudom, hogy adott-e hozzá pluszt a tengeri pihentetés.
Boldog új évet mindenkinek, rég jártam erre. A karácsonyi boraink ezek voltak:
Hagymási Syrah 2011: Egerből szerintem nem ittam még igazán meggyőző syrah-t, de ez az. Sűrű és mély, de nagyon finom szövésű, összetett bor. Sötét, kissé fanyar gyümölcsökkel és finomszemcsés tanninnal, kíváló kísérője volt a vörösáfonyás szarvasnak.
Rodney Strong Knights Valley 2014: Sonoma esszencia, cabernet és napsütés nagytotálban. Enyhén fűszeres, közepesnél nagyobb testű, sötét erdei gyümölcsökkel. Precíz egyensúly, mérföldes utóíz. Lehengerlő, biztos vannak akiknek túl crowdpleaser de számomra nagyszerű élmény.
Mionetto Prosecco Brut: Tavaly nyáron kattantunk rá a proseccora, azóta mindig van itthon, természetesen kinyílt egy a karácsonyi főzőcske közben. Pont olyan amilyennek lennie kell, könnyed, friss, lendületes, nem túl bonyolult de veszedelmesen jól csúszó ital.
Freixenet Cava Brut: Ez is egy visszatérő vendég a borhűtőnkben, a prosecco után valahogy kinyílt :), eggyel komolyabb és bubisabb.
Villa Sandahl Bella Sunrise 2015: Egy jól megvalósított badacsonyi rajnai. Finom citrusos gyümölcsösség, jó savak, játékosság, de azért van beltartalma is és hossza is. Tetszett.
Terre Nere Santo Spirito 2015: Egy különlegesség. Általam sose kóstolt szőlőfajta bora az Etnáról. Közepes testű, élénk savú és nagyon gyümölcsös, de ugyanakkor nagyon mély és összetett. Öröm inni, de a végtelen hosszú lecsengése is nagyon élvezetes. Nálam ez volt a csúcs az ünnepek alatt, sőt a 2018-as év bora is talán.
Ascheri Do Ut Des 2013: A másik olasz különlegesség, szerencsére nem ugyanaznap ittuk így nem halványult el a Terre Nere árnyékában. Meggyes, könnyed, kicsit fűszeres, iszogatós bor, ennek is érdekes volt az ízvilága.
Faustino Gran Reserva 2005: Illatban nagyágyú, sűrű, dohányos-bőrös, igazán kifinomult. Kóstolva ehhez képest sajnos jóval halványabb, nem rossz, de csak egy standard közepes Rioja, nem igazán komplex. Szeretem az ilyeneket is de az illat sokkal többet ígért ezért összességében csalódásnak tűnt.
SAP Hárslevelű 2012: színe-illata mint egy érett tokaji aszúé. Sötétsárga, édes gyümölcsillattal - kicsit meglepő, de jó. Ízében azért nem aszú, száraz hárs, végén kis kesernye (ezt éreztem másik SAP-bornál is, az olaszrizlingnél), alkoholos hangsúllyal a korty utolján. Érezni, hogy kiváló bor volt pár évvel ezelőtt, de szerintem leszállóágban van. De nem rossz, még van élvezeti értéke, jó volt inni.
