Az Ön által felkeresett topic fegyverek, ill. annak látszó eszközök
forgalmazásával kapcsolatos adatokat is tartalmazhat.
Felhívjuk figyelmét, hogy csak akkor lépjen be, ha Ön fegyverek forgalmazásával
vagy felhasználásával hivatásszerűen foglalkozik, és a honlap látogatása nem
eredményezi valamely Önre vonatkozó jogszabály vagy egyéb szabályozás
rendelkezéseinek megsértését.
Az Port.hu Kft. a fórum számára kizárólag tárhelyet szolgáltat, a honlapon
megjelenő információk vonatkozásában szerkesztői felelősséget nem vállal.
Amennyiben megítélése szerint a honlapon jogellenes tartalom jelenik meg, úgy
azt kérjük, jelezze az Port.hu Kft. mint tárhelyszolgáltató felé.
Készített már valaki egy ilyesmi régi kidobott kb 30 cm hosszú, 2,5 mm-es pengevastagságú konyhakésből használható mindenest esetleg? A korát kb 40 évesnek becsültük, de ezt is inkább csak hasból. Családi költözéskor került elő, 15 évet a garázsban húzott ki, előtte meg annyit használták, hogy a képen látható módon elkopott. Most is csak azért ötlött az eszembe ez a lehetőség, mert faragásnál kalapáccsal a pengehátat kellett ütnöm ami 20 perc után sem hagyott rajta komolyabb nyomot. Érdekes, hogy milyen (viszonylag) hajlékony. Fa nyele most esett le róla, a szegecsek teljesen szétrozsdásodtak.
Szóval, az a kérdésem, hogy milyet lehetne, milyet érdemes ebből az anyagból és ebből kialakításból és legfőképpen, hogy a nyelet hogyan érdemes megcsinálni főleg, hogy egy kissé hosszabbra szeretném hagyni, ez ugyanis egy kissé rövid.
Megmaradna a konyhakés jelleg, csak kissé rövidebb lenne, bár nem tudom, hogy maradjon ez a hegyes kialakítás, vagy legyen ívesebb.
Érthető, hogy kompromisszumot kell kötni abban, hogyha valamelyik éltartó és erős, akkor az nehezebben is fenhető. De biztos vannak olyan acélok, amelyikek azért ebben a két dologban kiegyenlítettebbek, azaz e két tulajdonság közelít egymáshoz. Vagyis a kevésbé szakértő kéz és szerszám segíségével is fenhető, viszont ehhez képest mégis a lehető legjobb éltartó.
Ehhez a kritériumhoz melyikek közelítenek? Mondjuk ha a túra/bushcraft/túlélés témát tekintjük felhasználási célnak. Pl. ezek közül (csak amelyek eszembe jutnak hirtelen):
D2, Sleipner, Rigor, ATS-34, 154 CM, AUS-8, N678, N690, S30V...
Az általad említettek tehát ezek szerint szóba jöhetnek és még a honi késkészítők palettáján is felllehető.
A Carbon V, 1095 Cro-Van ebből a szempontból milyen?
Itthoniak közül az N678-at vagy a Sleipnert választanám. Egyébként nincs legjobb acél,az erdőben ha kimegy a csodaacél Vanadis10-es késednek az éle,akkor azt nem fened meg a helyszínen(otthonra is profi cuccok kellenek hozzá),miközben a rugóacélra vagy szénacélra akár egy kövön is
az árára sose nem is panaszkodtam :) egyébként a késekre se, pont olyanok, mint egy olcsó slipjoint, a nagyobbikat a kertben használom, nem kell félteni :)
viszont a másik bökerem nekem is egy plus az M type, ami kicsit nagy, nehéz is, a fogása se valami jó, de bazi jól néz ki és nem bántam meg, hogy megvettem :) az is 440C asszem, nincs rá irva, h milyen gyártmány, de nagyon baba gyári éllel jött
Érdekelne, hogy melyik az a 2-2 legjobbnak nevezhető késacél típus (2 rozsdamentes és 2 nem rozsdamentes), amit a széria késeknél alkalmaztnak?
És ha ez a felvetésem, akkor az is érdekelne, hogy melyik a 2-2 legjobb késacél anyag, amiből érdemes itthon kést készíttetni és elérhető/hozzáférhető a magyar készítők számára?
A segítségeteket kérem. Vásároltam a neten egy réz nyelű blue steel higonokamit, Nagao mester műhelyéből. Biztos szeretnék lenni abban, hogy eredeti. Honnan tuhatom meg ezt?
Állítólag az eredetik rendelkeznek zöld papíros certifikációval ami persze nekem nincs hozzá. Egyéb még lehet japán kisipari gyártmány csak nem Nagao mester a készítője.
Az viszont érdekes a BK-2 esetében van olyan, amelynek markolata hátul teljesen egy síkban van az acéllal, de van olyan is, ahol a markolat "rövidebb", pontosabban a végén kilóg az acél, így ütésre/törésre jóval alkalmasabb a kiképzés. Na ez a különbség modellen belül hogyan azonosítható (pl. rendeléskor)?
A magyar készítők kései esetében még képlékeny a dolog (kapcsolatfelvétel, miegyebek), de a gyári kések esetében lassan - eddigi netkutatás és információk alapján -, körvonalazódik a nyertes jelölt. Ez pedig a BK-2 Campanion. Ár-érték aránya (pláne ha nem itthon veszem) eddig felülmúlhatatlan. Kissé otromba, de egyébként mégis tetszik. Ha találnék jó árban CS SRK-t (Carbon V régit) az még játszana, de az feltehetően drágább lenne, de fel sem lelhető könnyen. Az Esee az ára miatt esett ki.
A Matifu nem tetszik annyira, mégha kiváló darab is. A Helle relatíve drága (egy szimpi, ez pedig a GT). A Bölényt még emésztem, bár a Bábel nekem nyerőbb külsejű.
Hja, az argentínnak azért az ára is olyan. Léteznek tényleg sokkal jobb minőségű Bökerek is.
(A véletlennek köszönhetően nekem pont egy kifogástalan Ontario gyártmányú Bökerem van, épp az a modell, aminek a trehányságait alaposan bemutatta a Késportál:
ja, az alpha hunterrel meg az a bajom, hogy nem jó a fogása. az ára jó, a kép jó, és látatlanban majdnem meg is rendeltem, de aztán megtapogattam a fegyverboltban és nem jó. A markolatpanelek közül kilóg a fém, végja a tenyeret és hideg is, már kényéelmes, száraz körülmények között is kényelmetlen volt, bele se gondolok, hogy milyen lehet, amikor tényleg nyúzni kell. A formája jó, de a fogása nem.
én bökert nem vennék, csak ha valami ócska melóskés kell, amiért nem kár, az argentin holmik pont jók (Arbolito) slipjointom van tőlük (kis és nagy gaucho), hát... nagy csodák nincsenek, de szénacél, jól fenhető és végül is kés :) - olcsó is
a ka-bar becker szerintem elég masszív, jó darab, nem tűnik kényesnek se, meg amilyen vastag a penge, akár még rá is lehet állni, ütőfával sé türelemmel ki lehet vele vágni az erdőt és jó fogása van, jó sok kést kapsz a pénzedért, én szeretem, igazi túlélős bushcraftra szerintem jó, de oda kés+fejsze vagy machete hasznosabb úgyis
Azért az Uzi akkor is tetszik, ha nem az értékelhető kategória:) Az ilyen, a gyűjteményembe kerülő darabokon túl viszont tényleg igaz, hogy valóban kezd tisztulni az irány a használható és "valamirevaló" kések tekintetében.
Szerintem rengeteget fejlődtél, máris elszakadtál a plázanindzsa-ízléstől -- akik még benne vannak, azok a RAT késekre undorral azt mondják, hogy "de hát ez pont úgy néz ki, mint öreganyám konyhakése" :)
Szükül tehát a kör a gyáriak tekintetében. Sok cuccot így veszek, kinézem a szóba jöhető kört, aztán infók alapján szűkítem, végül szinte mindig sikerül a legjobb ár/érték arányt elérnem.
Az Esee 5 jobban tetszik a Ka-bar Beckernél, de utóbbi feleannyiba kerül (meg feleannyira szép). Böker Savannah drága. Még néztem a Gerber Prodigy-t és LMF II-őt, de - ahogy mondtátok -, a Gerber manapság nem az, ami régebben volt, másrészt ezekből félig fűrészes pengést találtam, az meg nem kell.
Aztán nézegettem kissé nagyobb méretben és hasonló árban a Cold Steel SRK-ját (az újabb és nem SanMai pengés) és a Benchmade CSK II-őt, de az előbbiről nem olvasok jókat, utóbbiról meg keveset.
De legalább már a Moráig eljutottam, azzal azért a maga teljesítmény-ár arányával nem nyúltam szerintem mellé.
Gondoltam utánanézek a Kilden Bábelnek is (na az szintén nagyon tetszik), de mivel nincs rendelési lehetőség amúgy sem, így az ára sem releváns pillanatnyilag sajnos.
Nem sietős a dolog, ráérek még megtalálni a céljaimnak legjobbat. Nem könnyű jót, elfogadható áron és nekem megfelelő külsejűt találni. Addig még nyaggatlak titeket:)
Valami olyasmi volt a sztori, hogy az ESEE épp amiatt alakult meg, mert az Ontario K.Co. képtelen volt megbízható minőségben gyártani a Randall késeket. Gondolom, továbbra sem érdemes az őnáluk maradt modellekkel foglalkozni -- hiába maradt meg a joguk a gyártására, ha minőség terén alulról verdesik Kínát.
Nekem is van egy Tóth Pál késem,le is teszteltem :D Réz rudat vágtam vele,nem fogott ki rajta (az élén keletkezett egy kis kihajlás,semmi komoly),elég sokat használom mert jó kés és a D2 acélt is szeretem.
