- a topik elejefelé többek által dicsért egri 3T-s (tradicionális, triatlonos, Tóth) István még működik? Ha igen, mostanában kóstolt tőle vki bármit? Honlap leállt vagy sok éve...
- Egerben belvárosból akár sétával elérhető pince, amit ajánlanátok? (sajnos szombaton megyek, Kovács Nimród zárva, pedig mostanában Egerből csak a Monopole borairól van jó emlékem)
- párszor a Szent György-hegyen járva mostanában még csak Szászit találtam nyitva, az alap olaszrizlingje nem volt rossz, de a Furmint (ha már február), sőt a CabSauv is fura mellékízzel jön, lehet, hogy a számban van a hiba, de mintha valami aromatika üzemelne a kortyban...más is tapasztalt ilyesmit?
A Csernyik Turán rajongók számára nem túl jó hír, hogy a 2010-es évek legjobb évjárata, a 2012-es kezd összeesni. Elvesztette bujaságát, lendületét. Ízében is egyszerűsüdött és meglepő módon sárgabaracklekvár jelent meg utóízében.
Ugyancsak lefelé szálló ágon van a 2012-es Gere Fekete járdovány. Az állatok kezdenek felülkerekedni, a gyümölcsök elvesznek.
Inkább egy kellemes (birtok)vörös, mint pinó, de ez nem áll neki rosszul, itatja magát. Ennyi pénzért megfelelő vétel, bár a pince kékfrankosától elmarad.
A probléma egyik gyökere az, hogy Magyarországon a vendéglátás inkább ingatlanbefektetés mint valódi vendéglátás.
A bor is csak ugyanolyan nyersanyag mint bármi más. Csak a borlapon és a pohárban jobban meglátszik az igénytelenség mint a többi nyersanyag esetében. De ameddig jó minőségű húst, zöldséget, pékárut és más egyebet valóban nem egyszerű beszerezni esetünkben a kiválló borok jellemzően 40-50km távolságon belül vannak. Döbbenet, hogy Münchenbő, Prágából, San Franciscoból, de még a távolkeletről is többen jönnek el a Somlóra gyöngyöt halászni mint a legközelebi 4-5 városból.
Ennek ragyogóan szélsőséges példája az, hogy a somlóvásárhelyi boltban (ahova lényegében minden helyben megszálló betér) nem lehet somlói bort kapni. De a devecseri kocsmákban is vargaborból főzik a fröccsöt. Pedig bőségesen lenne nagyon jó áron beszerezhető fröccsbor is a hegyen. Igénytelenség. Nem nagyon tudok erre más magyarázatot.
Csak azért kérdeztem, mert én sem emlékszem, hogy bármelyikben is láttam volna... Kb. 80%-ban ugyanaz a borlap mindenhol, a többi helyen meg teljesen esetleges a kínálat, gondolom, főnök dönt. Azt nem tudom, miért így van, engem étterem-tulajdonosként határozottan izgatna a borbeszerzés folyamata. Ez szerintem egyfajta gasztronómiai kihívás is, nem csak puszta logisztika.
Tudtommal egyikben sem. Pár éve a két legjobb éterembe is elmentünk a családdal ebédelni. Nem marketingcélból, hanem mert éhesek voltunk. De ilyenkor nem szoktam kihagyni a lehetőséget, hogy nagyon udvarisan és a nyomulás árnyékának kerülésével megkérdezzem, hogy érdekelne-e őket somlói bor. Megadtam a kontaktomat, elmondta, hogy hol vagyunk és hogy bármikor tartunk kóstolót vagy küldünk mintát. Udvariasan lepattintottak mindkét helyről. Természetesen az itallap betűtípusát már az ajtóban felismertem és pontosan tudtam, hogy egy deci bort nem fogok én egyik helyre sem eladni. De nem a SAP-ról szól ez. Engem személy szerint nem ráz meg ez, de a Somló szempontjából szomorú ez a helyzet.
A Somlói borokat a Veszprém - Győr - Szombathely - Keszthely régióban kellene meginnia a népnek. Ha én ebben a régióban lennék éttermes akkor becsületbeli ügynek tekinteném, hogy az itallap első oldalán legalább egy olyan somlói termelő bora legyen amit nem lehet minden sarki közértben, benzinkúton vagy a Bortársaság boltjaiban megvenni. Hihetetlen, hogy a régióban levő mondjuk 15-20 magára valmit adó vendéglőjének gazdája nem képes 2-3 évente egy 50km-es távot megtenni azért, hogy bevásároljon 500-600 palack somlói bort amit 2-3 év alatt kényelmesen ki tudna mérni. Olyan borokat amiket máshol nem lehet megvenni.
De nem vagyok naív. Pontosan tudom, hogy erre esély sincs és azt is tudom, hogy miért.
Igen, ezen nekem is megakadt a szemem. Egyrészt, ha nyújorkban megy, akkor az jó, másrészt, ne hasonlítsuk már Veszprémet NY-hoz :) Vagyis, de, hasonlítsuk! :)
Tényleg, melyik veszprémi étteremben poharaznak SAP-ot?
A Somlói Borok Boltjának az Évája kért tőlem pár sort, hogy amikor egy Furmint Februáros redezvényre megy észt osztani akkor legyen miből dolgoznia. Pár sornál kicsit több is lett :) Aztán úgy voltam vele, hogy ha már egyszer megírtam akkor publikálom is.
Gondolom a szokásos módon jön majd hideg is meg meleg is.
Ahogy nemrég a hetényi Szabó Zolinak írtam, egy ideje nem látom annyira nagy szükségét, hogy publikáljam a gondolataimat, de a furminttal kapcsolatban ezek a gondolatok már régen bennem voltak. Ideje volt kiírni magamból :)
Ilyesztően színtelen bor, kicsit megis riadtam, hogy mi lesz ebből. Az illata szép, tiszta, vadvirágos. Az íze intenzíven gyümölcsös, nekem egy kicsit túl szájbarágós. Nem sok a gyümölcs, mert az sosem sok :) hanem nagyon direkt, nagyon tolakodó az egészhez képest. Finom, zamatos, jó ízű bor. Mindenképpen az egyik legjobb magyar rajnai ami szerintem csak egy alap nemzetközi rajnai sorban is megállná a helyét. A savai korrektek, de nem játékosan vibrálóak, hanem határozottak. A rajnaiságot egy kicsit keveslem, a szeszt egy nagyon picit sokallom.
Összességében egy nagyon kiválló bor amit jó szívvel ajánlok mindenkinek. Szerintem egy intenzív ízű, mondjuk thai, vietnámi, koreai étel mellett érvényesülne a legjobban.
remek formában, tud mindent, amit egy Bélabácsis bornak kell. Ha most lenne még egy belőle, sürgősen elraknám még tíz évre (mondjuk ezt ősszel vettem, 10 €-ért).
Ez már az a tétel amit még bár a Fekete Béla bácsi készített, de az új gazdák már tartályokban vették meg a birtokkal együtt és ők kezelték meg palacoztatták le később. Én kóstoltam még tartályból, akkor elképesztően jó volt még.
Én se értem minek a napi és pénzcentrum kattintásvadász bulváros cikkeit linkelni. Kicsit is értő olvasással látható, hogy a cím és a tartalom között ég és föld a difi...
Palackátforgatáskor előtérbe került tételek mennek mostanában, eddig szinte csalódás nélkül:
Szeleshát - Syrah 2011: Amit az előző adagban hiányoltam a PN-jukból azt ebben mind megkaptam. Simán hozza az Eszterbauer Tüke komplexitását miközben annál több gyümölcsösséggel bír. Klassz szálazható, rétegzett bor, jó egyensúllyal, aminél nem gond a 13,5-es alkohol, bár maga a bor inkább Szekszárd, mint Syrah, de ettől még ez is 6-7p között
Juhász Testvérek Pincészete - Pinot Noir "birtokbor" '09: Van még 1-2 palack, néha bontok egyet, kicsit amolyan „orosz rulett” jelleggel és bár érezni már rajta az érettséget, de még mindig meglep, hogy egyben van. Illatában még mindig ott az ibolya, ízben elég könnyed, gyümölcsös, de az idősebb borokra jellemző földes-dohányos jegyek is ott vannak a háttérben. 5p
Takler + Bortársaság „Fekete bárány” szekszárdi Cabernet Sauvignon 2009: Annó is tetszett, de nekem akkoriban túl karcos volt a tannin és nagyon külön életet élt a bor többi részétől. Ez szerencsére az évek alatt változott, kerekedett és szerves része lett a bornak, így most egy jó értelemben vett tipikus CS köszön vissza a pohárból, bár a hátcimkén 14,5-es alkohol szerepel, de nem tűnik fel. erős 5p
Toronyi – Kadarka (Szekszárd, Cinka dűlő) 2013: Nem tudom milyen a tipikus kadarka, amiket eddig kóstoltam nem tettek rám nagy hatást, de ez a bor nekem nagyon bejött. Könnyed, jó egyensúlyú, friss, a 13-as alkohol pont elég hozzá. 5-6p között
Orosz Gábor – „Betsek” Furmint 2009: Kell neki idő, hogy kinyíljon és akkor se az orrbavágóan lehengerlő, inkább a folyton új rétegeket felfedő, sokáig szálazható vonalat hozza. Akkora a teste, hogy a 15-ös alkoholt simán viszi a hátán, ugyanakkor nem egy nehézkes robusztus bor benyomását kelti, nagyonnem. erős 7p
