Az meg van ,hiszen az alapbetegségemből kifolyólag 3 havonta vért vesznek.Most is volt csak olyan értékek változtak ami eddig normális volt.pl szerum fe magas .
Rivotilra nem is akartam inni!! Hiszen azt csak este veszem be,de ha innék akkor nem is venném be. Itt nem nagy literszámról akartam írni,hanem max egy pohár pezsgő vagy vörösbor stb. A Cymit most csak este szedem tehát nappal védve vagyok. De egy ballagáson egyszer koccintanom kell a családdal.
Jah! Ha már máj...ezek a gyógyszerek ronthatnak a vérképen?
Na yó, egy dolog, hogy mit lehet, és egy másik, hogy mit követ el néha... én anno amikor "kórházlakóként" napi 9 Melipramint szedtem, akkor is lenyomtam 5 sört az épp esedékes érettségi találkozónkon.... de ezt tényleg nem ajánlanám jó szívvel senkinek... és ami akkor 28 évesen elment, azt most 50 évesen már nem merném elkövetni, mert lehet, hogy már randán kiütne... (a Melipramin egyébként az "alkoholfogyasztás tilos" kategória)
eléggé változatos, h mi és kinek hogyan hat... pl. a citapram gyengít(het)i az alkohol hatását, a xanax meg erősít(het)i. nekem ebből annyi jött le (amikor még ifjú voltam és felelőtlen), h citapramra többet kell inni, az x ilyen szempontból gazdaságosabb, együtt a kettővel meg mindegy...
ma meg azt mondanám, h ne bántsuk szegény májunkat, van elég baja így is.
Az az érdekes, hogy anno a Cymbaltát én is a Rivotrillal kaptam. Akkor nem értettem az egészet, életemben nem voltam depressziós. Saját elhatározásból 2 hónap múlva elhagytam a Cymbaltát, viszont 1 évig szedtem a Rivotrilt, napi egy szemet. Semmi ilyen hatással nem volt rám.
Elvileg egyetlen ilyen bogyóra sem szabad alkoholt inni, de nagy ritkán a rántott husi után muszáj egy pohár sört meginni:-)) nekem semmi bajt nem okozott. Egyik szorongáscsökkentőnél se, sőt, amikor a fejfájásomra fél évig szedtem ilyen-olyan antidepresszánst, akkor se.
Kérlek, a Rivotrilra semmiképp ne igyál, mert kiszámíthatatlan, van, aki mélyen és hosszan bealszik tőle (jobbik eset) de van, aki épp agresszív lesz, vagy paradox módon szorongani kezd...
A Cymbalta betegtájékoztatója ezt írja: "A CYMBALTA bevehető étkezés közben és attól függetlenül is. Óvatosnak kell lennie, ha a CYMBALTA szedése alatt alkoholt fogyaszt, bár a CYMBALTA nem fokozza az alkohol hatásait. " - tehát kisebb mennyiségben és biztonságos körülmények között (otthon) érdemes kitapasztalni... ahol ha az ember mégis beálmosodik vagy szédelgőssé válik, max lefekszik és alszik egyet...
Sziasztok! Itt olvasgatom a hozzászólásokat,és néha olyan mintha én írtam volna.Sok olyan tünetem van ami nektek is.Ugyan nagy változást nem érzek a Cymbaltántól,mert működöm ,megy minden ahogy eddig.Képes vagyok érthetően normálisan beszélni (még :-D ) Igaz én még csak januártól szedem a gyógyszert.Tehát nagy változást nem vettem észre magamon és a környezetem sem.HOgy jobban lennék??? No az túlzás....ugyan egyre kevesebbet sírok,kicsit nyitottabb vagyok az emberek felé,de ez még a nulladik fok. Tehát egyenlőre sem negatív sem pozitív tapasztalatom nincs.
Nah,de a Rivotil....az már más !! Szerencsére nem szedem minden nap,de amikor nem tudok aludni,akkor bizony egy negyedet bekapok.Sajnos attól is nehezen alszom el,általában éjjel 1 után,igaz ebbe közrejátszik mostanában a fájdalmaim is.Miután elaludtam van,hogy össze vissza álmodom,reggel felkelek teszem a dolgom,és nem szabad visszafeküdnöm mert akkor elalszom,gyorsan elintézem amit kell és érzem,hogy aludni,aludni és aludni akarok!!! Nevessetek ki,de ma az történt,hogy letérdeltem az ágy mellé félig ráhasaltam az ágyra és olyan álmos voltam,hogy nem tudtam felmászni úgy aludtam el.Igaz nem sokat max 40 percet,de képes vagyok du 2 órákat is aludni és amikor felébredek tiszta kóma vagyok.Szóval ez eléggé meglassít ez a gyógyszer.
Próbálom magam fárasztani amennyit lehet (bár soha nem voltam egy jó alvó) Esténként egy órát szoba kerékpározom,ha mennem kell valahova és van időm akkor gyaloglom bár ez néha nem olyan egyszerű.
Nos,így ez a Rivotil nem éppen egy pozitív bogyó,vagy még nem szoktam hozzá...
Lenne egy kérdésem: Nem szoktam alkoholt inni,főleg amióta szedem ezeket a bogyókat,de jön a húsvét koccintani kéne,és lesz a lányom ballagása is.No ilyenkor mi a teendő? Ne vegyek be gyógyszert vagy előbb hívjam ki a mentőt aztán igyak? :-)?
Olyan kérlek egyre kevesebb lesz, valójában ezeknek a problémáknak a zöme teljesen tipikus civilizációs betegség... ugye eleve azt a pszichés állapotot tartjuk betegségnek, ami gátolja az egyént a mindennapi életében. Namost, ez teljesen más aránynak adódik, ha az egyénnek az a feladata, hogy naponta kimenjen a szemközti szőlőhegyre dolgozni, ha 6-ra akkor 6-ra, ha 7-re akkor 7-re, és teljesen más aránynak, ha akár tömegközlekedéssel akár autóval átbumlizva egy nagyvároson pontos időre kell megérkezni...
Azt gondolom,hogy a legnagyobb szerencse azoké,akiknek egyáltalán nincs szükségük ilyen "gyszerekre" és nem olyan hülyék,mint pl. én h hosszú évekig szedjék......
Igen, ez fordítva is így van, nekem is fura, hogy nektek ilyen tüneteket produkál a leszokás. Végre eü. szempontból valamiben én is szerencsés vagyok:-)
Csak a saját példámból tudok kiindulni,az elvonást meló mellett befejezni lehetetlen......és bár olvasom mindenhol,h vannak akik gond és tünet nélkül abba tudják hagyni,csak épp nem hiszem el.
Nálam az első 3 hét nagyon durva, az első több mint két hónap durva tünetekkel zajlott
ez az igen. egyszerűen én se tudok kiesni pl a munkából akár 1 hétre se, mert katasztrófális következménye lenne. épp eleget vesztettem a gyógyszer miatt sajnos.
szeretném nem szedni igen, de ez egy hosszú menet lesz. mostani dozissal éppen elvegetálok, de ez se jó igy. sajnos én is kerültem életem folyamán olyan mélypontba amikor muszáj lett elkezdenem szedni.
igen a személyiséget totál elviszik egy nem jó irányba. tudnék mesélni mik voltak a gyógyszer hatásai... egy se pozitiv.
Ez a hasonlat szerintem nem találó. Az viszont igaz, hogy az én környezetemben nem nagyon van olyan ember, aki ilyen gyógyszert szed vagy szedett, így csak magamból indulhattam ki.
Érdekes, nekem az első, ha úgy tetszik "megadózisú" Melipramin kúrám volt a legjobb csajozós időszakom életemben:) T.i. arra hamar rájöttem, hogy a merevedési zavart hogyan lehet megoldani, viszont az ismerkedéssel kapcsolatos gátlásokat és szorongásokat is igen jól levitte... ja persze, én nem magánorvosok magánrendeléseire jártam és tízezrekért tömtem magam vitaminnal, hanem mindenben a közönséges "ingyenes" TB ellátásra hagyatkoztam háziorvosban, pszichiáterben, pszichológusban, kórházban... és a lehető legolcsóbb, legősibb (1961-ben törzskönyvezték Magyarországon) gyógyszert szedtem *- és szedem épp most is.
Ezt a hosszú idézetet, amit itt bemásoltál, én úgy hívom, hogy "középosztályos nyafika"... nem tudom, de egyszerűen kiütést kapok az olyan emberektől, akik nem tudják elfogadni, hogy "valamit valamiért"... hát banyek, ha epeköve vagy vakbélgyulladása vagy lukas foga lenne, akkor is úgy működne a dolog, hogy el kell viselni egy műtétet, meg egy rosszabb időszakot azért, hogy később jobb legyen... de ha nem is EÜ-ről lenne szó, hanem mondjuk tanulásról, akkor is az működne, hogy "literatum radices amarae sunt, fructus iucundiores" (A tanulás gyökerei keserűek, gyümölcsei azonban édesek.) De ugye az instant örömökre szocializálódott fogyasztói társadalom gyermekeinek elviselhetetlen, ha valamiért áldozatot is kellene vállalni, legyen az a gyógyulás, tanulás, munka, párkapcsolat - bármi... (ugye 60% válás...)
EZT csinálhatja egy emberből a pszichiátria.............Csak gratulálni tudok ezért az orvostudománynak (tudomány?),ebbe kár volt dollármilliókat belefeccölni
Sziasztok!Én még nem próbáltam ki az 5-HTP-t, de már komolyan fontolóra vettem. Antidepresszánst azonban sajnos szedtem, engedjétek meg, hogy az ezzel kapcsolatos tapasztalataimat megosszam veletek. A történetem pontosan három éve kezdődött. A megelőző hosszú időszakban folyamatos stresszben éltem, mind munkahelyi mind családi oldalról nagyon nagy nyomás nehezedett rám. Egy nyilvános helyen voltam a feleségemmel, ahol minden komolyabb előjel nélkül hirtelen iszonyatosan szédülni kezdtem, úgy éreztem, mintha a fejemben elpattant volna egy ér, és meg voltam győződtem róla, hogy azonnal meg fogok halni. Soha hasonlót nem éreztem korábban. A kihívott mentő nagyon magas vérnyomást mért, előtte mindig normális, kicsit inkább alacsonyabb volt vérnyomásom. Ezután a rosszullét után még többször jöttek rám hasonló, de kisebb rohamok, aztán még egy alkalommal az utcán lettem ismét nagyon rosszul, ekkor ismét mentőt kellett hívni hozzám. Akkor rögtön bevittek a kórházba. Több napon át nagyon alaposan kivizsgáltak belgyógyászati, illetve kardiológiai szempontból, de semmilyen kórosat nem találtak. A rosszullétek mellett gyakran fájt a fejem (ami korábban csak nagyon ritkán fordult velem elő), illetve folyamatosan kimerültnek éreztem magam. Neurológushoz is elküldtek, aki szintén nem talált kóros eltérést és javasolta, hogy menjek el pszichiáterhez. Ettől eléggé ódzkodtam, mivel azonban a problémám nem szűnt meg és nagyon rosszul éreztem magam a bőrömben, végül valamikor júniusban elmentem pszichiáterhez. Miután elmondtam neki a tüneteimet és megmutattam az összes leletemet, azt mondta, hogy pánikbeteg vagyok, illetve, hogy kiégtem. Elmondta, hogyha módom lenne három hétig folyamatosan pihenni és teljesen kikapcsolni, akkor attól meggyógyulnék. Mivel erre nincs lehetőségem az aktuális munkahelyem mellett, a családom eltartásához meg szükségem van a munkahelyre, két módon tudna kezelni: pszichoterápiával, illetve gyógyszerrel. A kettőnek teljesen ugyanaz a hatása, de a gyógyszer sokkal gyorsabban hat. Én nagyon nem akartam a gyógyszeres kezelést, mert volt bennem egy jó adag félelem vele kapcsolatban. Ő nagyon határozottan a gyógyszeres kezelés mellett érvelt és mivel megbíztam benne, mint orvosban, végül sikerült meggyőznie. Elmesélte nekem a tüneteim fiziológiai hátterét és a gyógyszer működési mechanizmusát. A kiégési tünetek illetve a pánikrohamok közvetlen oka, hogy az egyik agyi ingerületátvivő anyag (szerotonin) szintje lecsökken illetve túl gyorsan „visszavevődik” az információátadás során, és a gyógyszerek ezt a gyors visszavételt gátolják meg (SSRI - Selective Serotonin Reuptake Inhibitors). Azt mondta, hogy a gyógyszer szedésének elkezdésétől számítva kb. két múlva lesznek észlelhetők a pozitív hatások és úgy egy hónap múlva valószínűleg meg is gyógyulok. Persze azt is hozzátette, hogy a tartós hatás érdekében az életmódomon is változtatom kéne, legalább annyiban, hogy lehetőség szerint vegyem kevésbé komolyan a dolgokat, illetve amikor tudok, lazítsak. Napi fél tabletta 50mg-os Zoloft-tal kezdtem, aztán néhány hét múlva már napi egy tablettát szedtem. A pánikrohamok jóval ritkábban jelentkeztek és enyhébbek voltak, de a fejfájás, levertség és kimerültség egyáltalán nem akart megszűnni. Meg kell említenem azt is, hogy éjszakára nyugtatót (Xanax-ot) is felírt nekem. Azt javasolta, hogy este lefekvés előtt vegyem be vagy akkor, ha felébredek éjszaka. Érdekes, hogy az antidepresszáns szedése előtt még ebben a rossz állapotomban is csak ritkán voltam álmatlan. Az antidepresszáns szedésének elkezdésével párhuzamosan azonban rendszeresen felébredtem éjszaka és nem tudtam visszaaludni, és ezen valóban segített a Xanax. Mivel a kiégés tünetei nem enyhültek, a pszichiáterem fokozatosan növelte a gyógyszer napi adagját, 5-6 hónap múlva már napi 3 tablettát szedtem. (A gyógyszer leírásában szokásos napi adagként 50 mg van megadva, ami egy tablettának felel meg. Legmagasabb adagként napi 200 mg szerepel, ami négy tabletta.) Az a tény időközben valahogy elfelejtődött, hogy a gyógyszeres megoldás azért lett favorizálva, mert az hamarabb (sőt nagyon hamar) meggyógyít majd engem. A 2-3 hetenkénti találkozásaink alkalmával a pszichiáterem beszélgetett is velem kb. fél-háromnegyed órát, figyelmesen meghallgatott, hangsúlyozta nekem, hogy a gyógyulásom szempontjából a lazítás, pihenés nagyon fontos, mindig nagyon pozitív volt. Ez ugyanakkor nem volt pszichoterápia, ezt egyszer ő is megerősítette. Ezeken a beszélgetéseken minden alkalommal jeleztem neki, hogy a gyógyszer szedése nagyon negatívan hat a szexualitásomra, ez egyébként már az első gyógyszeres hét után így volt. A libidóm drasztikusan lecsökkent, kb. a pubertás korom előtti szintre. A péniszem, a herezacskóm és a többi erogén zónám érzéketlenné vált, időnként majdnem annyira, mint mikor a fogorvos kezelés előtt érzéstelenít egy területet és az ember szinte nem is érzi azt a részt. Ezekkel párhuzamosan merevedési és merevség fenntartási problémáim lettek. Mindig megnyugtatott, hogy ezek csak ideiglenes jelenségek, előbb-utóbb el fognak múlni. A történet teljessége érdekében említést kell tennem arról, hogy kicsi gyerekkorom óta voltak bizonyos kényszeres tüneteim (többszöri visszamenés, lámpa kapcsolgatás stb.), amelyek soha nem akadályoztak a normális életvitelben és engem sem zavartak igazán. Tudom, hogy nagyon sok embernek van ilyen tünete, és őket sem zavarja különösebben, ez nem egy valódi betegség. Mikor a pszichiáterem véletlenül megtudta (szerintem azután beszéltem róla neki, hogy elmondta a gyógyszernek a kényszeres tünetekre gyakorolt pozitív hatását), hogy nekem is vannak ilyen tüneteim, láthatóan fontosnak érezte, hogy ezt a „bajomat” is meggyógyítsa. És valóban, nagyobb mennyiség (talán napi két tabletta szedésekor) a kényszeres tüneteim szinte teljesen elmúltak. A kiégés tünetei enyhültek valamelyest, ugyanakkor a nem szűnő szexuális problémáim egyre jobban aggasztottak, így nyolc hónap után, 2008 februárjában úgy döntöttem, hogy abbahagyom a gyógyszer szedését. Fokozatosan, néhány hét alatt csökkentettem le a napi adagomat nulla tablettára és közben mega dózisú vitaminokat szedtem. A hatás nekem is meglepő volt: nem jelentkezett semmilyen elvonási tünet az antidepresszáns elhagyása miatt, ugyanakkor a kimerültség és fejfájás teljesen megszűnt, sokkal jobban kezdtem érezni magamat a bőrömben, mint a megelőző hónapokban bármikor. Egy dolog, a súlyos szexuális zavar azonban megmaradt, sőt az elvárttal (a gyógyszer elhagyása után meg fog szűnni) éppen ellentétes módon, még fel is erősödött. A merevedés fenntartása még nehezebbé vált, és új jelenségként megjelent a korai magömlés (amikor egyre ritkábban, de sikerült elérni a merevedést). A libidó kialakulásával, illetve nem kialakulásával kapcsolatos tapasztalatom, hogy érzem, hogy egy jó nő látványára meg kéne, hogy mozduljon valami bennem (mint régen mindig), és azt érzem, hogy az agyamból mintha elindulna egy jel, de az nem tud eljutni a péniszembe, mert azt valami gátolja, szinte érzem mintha a két pont közötti „drót” kontakthibás lenne és a jel nem tudna rajta átmenni. Kb. két hónapig vártam, hátha elmúlnak a tüneteim, de mivel ez nem következett be, felhívtam telefonon a pszichiátert. Elpanaszoltam neki a tüneteimet. Az volt a válasza, hogy az ő praxisában soha nem hallott olyat, hogy a gyógyszer szedésének befejezése után ezek a szexuális problémák megmaradjanak. Elmondtam neki, hogy körülnéztem az interneten és találtam írásokat, amelyek hasonló tüneteket írtak le antidepresszáns szedése után. Valami olyasmit mondott, hogy az egész csak valamilyen pszichés dolog, az a probléma, hogy a gyógyszer szedése alatt romlott a szexuális teljesítőképességem és így csökkent az ilyen irányú önbizalmam, ezért nem megy a szex. Különben meg ne olvassak ilyen anyagokat az interneten, mert csak ront az állapotomon, még jobban bemagyarázom magamnak, hogy tényleg bajom van. Mivel a pánikbetegség elején a vérnyomásom időnként a megengedettnél magasabb volt (nem vészes módon), „alternatív magyarázatként” azzal a feltételezéssel is élt, hogy a magas vérnyomás a hajszálereimet tehette annyira tönkre, hogy az erekciós zavarokat okoz. Ezért azt is javasolta, hogy menjek el egy urológushoz. Javasolta még, hogy én írjak közvetlenül a gyógyszergyárnak az általam tapasztaltakról. A végén azért hozzátette, hogy sajnálja a dolgot, de azt nem magyarázta meg, hogy ezt hogy érti. Megdöbbentő, hogy a pánikbetegségre azonnal a gyógyszeres pszichiátriai kezelést javasolta, a súlyos szexuális zavarok esetében azonban feltette a kezét. Azt is elképesztőnek tartottam, hogy nekem kelljen a gyógyszergyárnak írnom a tapasztalt tünetekről és nem neki hivatalból. Egyébként jól mutatja, hogy a leírt szexuális probléma nem „pszichés” eredetű, hogy még az álmok szintjén sem jelenik meg erős szexuális tartalom, nincs éjszakai magömlésem a hosszú „önmegtartoztatások” után sem, s ha néha van is reggeli pénisz merevedésem, annak erőssége és tartóssága összehasonlítva a gyógyszerszedés előtti időszakban megéltekkel, szánalmas. Persze 2008 nyarán elmentem urológushoz, aki megoldásként a Viagra, a Cialis vagy egy harmadik, hasonló hatású gyógyszer szedését javasolta. Én a Cialtist választottam. Egyszer kipróbáltam: elég kellemetlen mellékhatása volt, vérbőséget okozott mindenütt, persze a péniszemben is. A merevedés rendben lett tőle, de semmi más. A libidómat nem javította egyáltalán és a korai magömlést sem. Az urológus ennyit tudott „segíteni”. Egyébként egy pillanatra se vonta kétségbe, amit az antidepresszáns hatásairól mondtam, és ki is fejtette, hogy rossz véleménnyel van a pszichiátriáról. Egy éven keresztül nem következett be változás a tüneteimben. Így 2009 nyarán kétségbeesésemben elhatároztam, hogy elmegyek egy andrológushoz, hátha az tud segíteni nekem. Annyit sikerült kiderítenie, hogy magas a prolaktin szintem, amely okozhat libidó zavart. Egy hónapig szedtem Bromocriptint, ami normális szintre vitte a le prolaktint, de a tüneteimen semmit nem változtatott. Kiábrándító volt egyébként az andrológus reakcióját hallani a történetemre. Érdemben csak annyit mondott, hogy az a tapasztalat, hogy a Zoloft jó ellenszere a korai magömlésnek, de ő különben nem ért a neurokémiához. A végén megadta egy szexuálpszichológus telefonszámát, mondván, hogy majd ő fog segíteni a problémámon. Mivel egyáltalán nem hittem abban, hogy a tüneteim mögött pszichológia problémák húzódnak meg, a pszichológust nem hívtam fel. Persze tovább agyaltam a dolgon, hogy ki segíthet nekem. 2009 őszén mentem el egy endokrinológushoz. Megnézte az összes hormonom szintjét. Néhány közülük kívül esett a megfelelő értékek tartományán, de nem vészes mértékben. Szelén szedését javasolta, ami az ő általa neki tulajdonított regeneráló hatáson keresztül, úgy tűnt ténylegesen helyrebillentette az értékeket, mondjuk úgy nagyjából. Persze a tüneteim mit sem változtak. És amikor tünetekről beszélek, meg kell említenem még egy tünetcsoportot. Erre korábban, a szexuális problémák árnyékában nem is annyira figyeltem (bár az első pillanattól kezdve érzékeltem), de később egyre egyértelműbbé vált, hogy végbement bennem egyfajta érzelmi elsivárosodás is. A gyógyszer szedése óta minden sokkal szürkébbnek, tompábbnak tűnik az életben. Nem érintenek meg a korábban oly ismerős furcsa, érdekes, csak költők vagy írók által leírható, régi emlékekhez (akár szagokhoz, illatokhoz, hangokhoz) kapcsolódó hangulatok. Másrészt az érzéseim „amplitúdója”, mind negatív, mind pedig pozitív irányban jóval kisebb lett. A korábbi, szerintem bőven a normalitás határán belüli, egyáltalán nem kóros szintű szorongásaim (pl. éjszaka közepi vagy reggeli ébredéskor) gyakorlatilag nem jelentkeznek. Valami nagyobb ijedtségre nem rándul össze ismerős módon a gyomrom. Egy sok ember előtt elmondandó beszéd előtt jóval kevésbé izgulok, mint régen. Nagyon jól jelzi ezt a fajta „tompultságot”, hogy ezt a súlyos szexuális problémát is egészen jól elviselem, normális esetben tombolnom, üvöltenem, törnöm-zúznom kéne, azért hogy (egyelőre úgy néz ki) visszafordíthatatlan módon tönkretették az életemet. Ugyanakkor igazán nem tudok örülni semminek, legalábbis nem úgy, mint korábban. Sem komolyabb, sem apróbb dolgoknak. Régen pl. egy jó zene hatására időnként kicsit borsódzott a hátam, régi emlékek, hangulatok jöttek fel bennem, ilyen ma csak nagyon korlátozott mértékben jelentkezik nálam. A fenti tünetek kapcsán elmondtam az endokrinológusnak, hogy az egész olyan, mintha kémiai lobotómiát hajtottak volna végre rajtam. (Ezzel a kifejezéssel Szendi Gábor honlapán találkoztam.) Látszott rajta, hogy elhiszi, amit mondtam neki és azt mondta, hogy valóban erről van szó. Azt is elmondta, hogy óvatosan kell bánni az antidepresszánsok adásával a mennyiséget és az időtartamot illetően, mert ezek minden esetben hatnak az egyes hormonok szintjére és a hormonok alapvetően befolyásolják az élettani folyamatainkat, hangulatunkat és ezzel általában a pszichiáterek egyáltalán nem szoktak foglakozni. Szóval több, mint két évvel az antidepresszáns szedésének befejezése után úgy élek, mint egy eunuch, akinek még az érzelmi élete is sivár. Bár folyamatosan reménykedem, úgy érzem visszafordíthatatlan változásokat okozott a gyógyszer az agyamban. „Csak” pánikbeteg voltam, nem voltam soha depressziós, nem is diagnosztizált annak a pszichiáter sem, mégis hosszú ideig, szerintem óriási adag gyógyszerrel kezeltek. És ki tudja meddig folytatta volna a pszichiáter ezt a fajta kezelést, ha én magam nem döntöm el, hogy kiszállok belőle. Otrombán becsaptak, félrevezettek! Nem tájékoztattak, sőt utólag még le is tagadták a gyógyszer lehetséges súlyos mellékhatásait. Rábeszéltek valamire, amitől eleve tartottam, szó szerint azt mondták, a gyógyszer szedésének ugyanaz a hatása, mintha csak beszélgetnénk. Az is döbbenetes és szerintem igencsak gyanús, hogy a pszichiáter, ellentétben az összes előbb említett többi orvossal, egyetlen kezelés alkalmával sem adott olyan papírt a kezembe, amin rajta lett volna az aktuális diagnózisa, illetve a felírt gyógyszer típusa és mennyisége. (Mindig csak az aktuális receptet és a vizitdíj befizetéséről szóló bizonylatot kaptam meg tőle.) Egyébként az összes orvosnál, beleértve a pszichiátert, a magánpraxisukon voltam. Ha az esetem nem egyedi eset, márpedig ennek a valószínűsége gyakorlatilag a nullával egyenlő, akkor itt valami világraszóló szörnyűség történik. A fejlett világban nap mint nap százmilliók szednek hasonló készítményeket és ezeknek az embereknek az életéből utána eltűnik valami, ami fontos és alapvető volt. A velem történtek után komolyan elgondolkodtam egyébként azon is, hogy vajon a múltban, az antidepresszánsok ilyen mértékű elterjedése előtt is ilyen keresett áru lett volna (ha akkor létezik) a Viagra és a hozzá hasonló készítmények. Nem tartom kizártnak, hogy a két dolog egy „gyönyörű” árukapcsolás. Már mért lenne az természetes, hogy negyvenes férfiak tömegeinek nem áll fel a pénisze? Így volt ez a múltban is? Az emberi agy az ismert világ messze legbonyolultabb entitása. A tudósok ismerete róla nevetségesen kicsi. A pszichiáterek ebbe az elképzelhetetlenül komplex és az egyes emberi életek szempontjából mindenek fölött álló rendszerbe túrnak bele egy olyan eszközzel, amelynek a pontos hatását nem is ismerhetik, hiszen csak „tudogatnak” valamit a működéséről. Rémisztő belegondolni abba, hogy a mai pszichiáterek elődei, még néhány évtizeddel ezelőtt is villamos árammal sokkolták a betegek agyát, illetve lobotómiát alkalmaztak. Akkor azok elfogadott megoldások voltak. Vajon mit fognak mondani húsz év múlva az akkori vezető pszichiáterek a mai antidepresszánsokról? Elgondolkodtam azon, hogy soha nem mérték az aktuális szerotonin szintet az agyamban (állítólag ez nem is nagyon lehetséges), viszont a tüneteim meg nem szűnése miatt egyre több gyógyszert kaptam, gyakorlatilag pusztán tapasztalati alapon. Arányos volt ez a kezelés? Megfelelt-e a hippokratészi eskű szellemének: „Ne árts!” Vajon a pszichiátereknek van saját maguk által megélt tapasztalata a gyógyszerek hatásáról? Az volna a becsületes, ha ők is kipróbálnák őket magukon. Nagyon kíváncsian várom azok beírásait, akik szedtek antidepresszánst, de már abbahagyták és a szexuális diszfunkcionalitás megmaradt náluk.
Ezt a hsz-t egy másik indexes forum topikból másoltam ide azért,mert pontosan leírja azt a hatást,ami az érzelmek tompulásával kapcsolatos........én is ugyanezt tapasztaltam,tehát nem hiszem h egyedi eset lenne....Az meg h szegénnyel mi történt libidó terén,az csak "hab a tortán" és az sem egyedi eset.
