Ide szeretnénk gyűjteni minden hasznos(nak látszó) információt, tapasztalatot, kérdést, ami szükséges lehet a görögországi 246 kilométeres ultrafutóverseny teljesítésében. http://hu.wikipedia.org/wiki/Spartathlon
10 órakor elrajtoltunk (mindössze tízen voltunk a két számban együtt). Az első fél kör után egyedül maradtam látótávolságban, a mezőny fele előttem, a többiek hátul. Már a második harmadik körben úgy éreztem, hogy a kör hosszabb, mint a megadott. Persze nem kételkedem a mérés hitelességében, mindössze annyi történt, hogy az a tempó, amit futottam érzésre sokkal erősebbnek tűnt. Ezt az jelenti, hogy 5:55 - 6:00 közötti tempóban futottam, pedig 5:30-nak éreztem. Idén még szándékosan sem tudtam ilyen lassú tempót futni verseny ill. edzés elején.
Aztán szép lassan felgyorsultam 5:30 - 5:35 közé, ám ettől meg a pulzusom ugrott meg. Szép lassan, körönként ment fel 130-ról egészen addig, amikor a 35. kilométer környékén már 160 fölé emelkedett. Innen viharos gyorsasággal történt az összezuhanás a szokott koreográfia szerint: görcs és erőtlenség. Még pár kört kocogtam 7 percen kívüli tempóban, míg Merciék visszaértek városnézésből (a cuccaimat bepakoltam Mikiék kocsijába), de aztán kiálltam. Fél óra egy helyben üldögélés alatt a pulzusom 90-ről 85-re csökkent.
Két hónappal ezelőtt egy meleg nyári délelőttön 4 és fél óra alatt futottam egy ötvenest, most a 35. kilométernél kezdtem elmaradni a hat perces tempótól. Azt hiszem, ezt az évet már nem erőltetem. :) Viszont két nap alatt visszatért a kedvem, még nem tudom hogyan, de folytatni fogom. Van egy olyan ötletem, hogy a Városligetben futok egy százast, az az én terepem, ott mindig jó eredménnyel futok. :) De lehet, hogy jobban járnék, ha most még pihennék egy-két hetet és elkezdeném az alapozást 2006-os áprilisra.
A rendezésről pár szót: a pálya nekem alapvetően tetszett, bár egy-két helyen technikás, kellett pár kör, hogy megtaláljam az ideális íveket. A frissítéssel nem volt gond, a lányok nagyon kedvesen kínáltak. Számomra egyetlen negatívum a kissé sok autó a pályán. Remélem jövőre jobban meg lesz hirdetve és többen jönnek el rá.
Szia Miki! Ez az éved borzasztó kemény volt (és még nincs vége!): Duna Menti Szuper Maraton, Sárvár, K100, 6 órás futás, Balaton Kerülés, most meg Szombathely. Ennyi verseny egymás után, őrületes edzésterhelés (és tapasztalat szerzés), de nem sok harcos van akinek ez a sorozat csont nélkül összejönne (ha van). 50 év múlva büszkén fogsz mesélni erről az unokáknak! Szerintem ha most pihensz egy nagyot (főleg fejben és szívben) jövőre bármelyik ultrán végiggurulsz. Én úgy képzelem, hogy a siker egyik záloga, ha egy (1) célversenyt tűzöl ki magad elé, és a köré építed föl magad fizikálisan és szívben. Nem lehet, hogy ennyire sok ultra túlzottan kiszipolyozza az erőtaratalékokat? Talán nincsen igazam, de úgy érzem mintha felőrölted volna magad ezzel a sorozatterheléssel. Ne haragudj, hogy így "ismeretlenül" okoskodok, csak a benyomásomat szerettem volna elmondani. Mindenestre óriasi gratula az eddigiekhez! HAJRÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!
Miki, most esik le a papírtantusz! Te futottál száz kilométert 12 óra alatt, és a 12 órás győztes 108-at???? Abszolút Ákibácsinak van igaza, nézegesd a számokat!
Mivel ismered a Kinizsim történetét, talán van jogom azt mondani, hogy n darab feladás vagy kudarc nem elégséges ok ilyen következtetések levonására. Pihend ki magad jó alaposan. :-)
Sajnálom, hogy most sem sikerült az áttörés. Nem akarlak semmire rábeszélni, csupán az általad beírt eredmények alapján estem gondolkodóba. Ha csak a számokat nézzük abszolut értékben, akkor az alapján az első helyezettől 19 kilivel maradtál el. Tudom, hogy ez nagyon csalós összehasonlítás, mégis elég sokat elárul a körülményekről, hogy milyen eredmények születtek. Sándor Csabi 24 órás eredményei is messze jobbak a mostani eredményéhez képest... A leírtakból én azt olvasom ki, hogy ez nem az a verseny volt, ahol a nagy áttörést meg lehetett volna tenni. (ellenkező esetben az eredménylista valahogy így nézhetett volna ki: Boros Miki 200 km, Sándor Csabi 164 km... Hm?).
Szóval én az javaslom pihenj, regenerálódj, dobd sutba a teljesítménykényszert, versenyezz buliból, gyere túrázni. Ettől a 200 kili még benned lehet/van.
üdv
akibacsi
ui: Nnem valami fényes eredménnyel ugyan (12:15), de ötödszörre is legyűrtem a nagyatádi ironmant.
Gyerekek, komoly dolgok történtek. Beláttam, hogy ez nekem túl nehéz. Sokáig dédelgettem magamban a gondolatot, hogy talán lesz egy kis tehetségem a hosszú ultrákhoz, de nem. Úgyhogy sutba dobom a teljesítménykényszert, és ezentúl, ha versenyzek vagy edzek, csak úgy csinálom, amire a tehetségem feljogosít, vagyis buliból.
Megint nem sikerült. Az első felében könnyedén kocogtam 100 kilométert. Ennyit akartam. Emberi számítás szerint ez nem lehet túl erős, majdnem 20 kilométerrel kevesebb, mint a 12 órás egyéni csúcsom. Nem is esett rosszul. Aztán olyan 14 óra körül egyszer csak elvesztettem a futóképességemet, át kellett állnom valamiféle lendületes gyaloglásra. Ez még elfogadható sebességet adott, nem lassabbat, mint 8 perces ezreket. Aztán zuhogott az eső, kihűltem, összezuhantam. Futni egyáltalán nem tudtam, egyetlen lépést sem, egyszerűen nem szakadt el a lábam a földtől. Keserves volt, fájt és értelmetlennek éreztem. Az achillesem jól bedagadt, ez volt az ürügy, hogy ne folytassam.
Most még majdnem emlékszem, milyen volt. Pár nap alatt ez elfelejtődik, hiszen másképpen mindenki csak egyszer indulna hasonlón életében.
Amúgy jobb sorsra érdemes a verseny, remélem, van jövője. Most kevés induló volt, hiszen csak az utolsó pár hétben terjedt a híre szájhagyomány útján. Az eredményeket emlékezetből írom, de nagyságrendileg jók: Sándor Csaba 164 Sörös Erika 150 Bögi Sándor 150 miki 145 Tresó Gábor 100 (kiszállt 12 óránál)
Éjfél után, az utolsó órát leszámítva, csak Erika futott, a többiek csak gyalogolni tudtak az esőben.
A 12-őt Pék Imi nyerte 108-cal, 2. Tóth Béla. Larzen hasonlóan járt, mint én, csak több esze volt, és időben kiszállt.
Most 2 hétig nem futok. Mindenem nagyon fáj, ezt nem indokolja a kevés kilométer, amit teljesítettem. Zselé vagyok, ezzel szembe kell néznem, legalább ehhez legyen bátorságom :-) Egyáltalán minek edzeni 145 kilométerért, ennyit akkor is tudnom kéne, ha csak néha lekocognék egy túrát.
12, ha nem gondolja meg magát :-). Különben nem elképzelhetetlen, hogy érdemes lenne megpróbálnia, mert ő is inkább állóképességi típusú futó sebességproblémákkal.
Személyesen nem ismerlek titeket, csak a hasonló érdeklődés köt össze minket. ( olvasgatom a topikot, meg futkozom is néha) Ettől függetlenül ha vkinek kell vmi segítség amik el tudok intézni a hétvégi Szhelyi 12-24 futásra nyugodtan szóljon.
