A Befektetési Szövetkezetek károsultjainak
Engedjék meg, hogy bemutassuk Önöknek a Pénzügyminisztérium, az APEH, és a NAV megvilágításában a Baumag Befektetési Szövetkezet korrupciótól átitatott, és csalásra épült működését, ami fiktív üzletrészek értékesítésén alapult.
Induljunk el a kályhától: 1995-ben, de még a cégbejegyzés megtörténte előtt, adószám nélkül a Baumag Befektetési Szövetkezet 70.000 Ft alapítói vagyona mellett 2 befektetési konstrukciójához saját fiktív üzletrészeit használta fel. Az egyik, amikor a 307 M Ft összegű fiktív üzletrészei után befektetési adókedvezményt kínált.
A másik, amikor értékpapír csere útján a befektető 1 db, létező, 175.200 Ft névértéken megállapított kárpótlási jegyét, 1 db fiktív, ennek ellenére 156.780 Ft névértéken feltűntetett fiktív üzletrészére cserélte be.
Ezen jogügyletek kapcsán 1995-ben dr. Szilvasán Pál jogászprofesszor levelet intézett a Pénzügyminisztériumhoz, a tisztázatlan körülmények között működő befektetési szövetkezetek ügyében, valamint a nem tisztázott módon, üzletrészvásárláshoz kötött, magas kamatozású befektetések miatt.
A Minisztérium megfelelő intézkedések megtételét helyezte kilátásba, amikre sajnálatos módon nem került sor, így a bűnbanda aggálytalanul tovább értékesíthette fiktív üzletrészeit.
Tehát a PM 1995-ben inkább elhallgatta a már befejezetté vált bűncselekményt, minthogy büntetőfeljelentést tegyen a csalás bűntett elkövetése miatt.
1996-ban a Pénzügyminisztérium ezt a megkeresést továbbítja az APEH elnökéhez, amire a házon belül egy remek, igazán hozzáértő főosztályvezető az alábbi, igen értékes állásfoglalást adja, és figyeljék csak, dr. Vámosi-Nagy Szabolcs mindezt a fiktív üzletrészekre vonatkoztatja:
„A Baumag szövetkezet által kínált befektetési lehetőség adózás szempontjából nem kifogásolható. Adókedvezményt nem ígér, nem is ígérhet, a jelenleg hatályos törvény alapján, a magas hozam biztosítása nem adójogi kérdés, valószínű, hogy üzleti szempontból jól megalapozott. A kárpótlási jegyek hirdetett árfolyamon történő beszámítása ugyancsak nem tiltott, kizárólag az árfolyam nyereség szempontjából lehet érdekes, amennyiben a beszámítás közvetlenül értékpapírcsere útján valósul meg, az árfolyamnyereség helyett a mai szabályozás szerint, a különbözet a természetbeni juttatás, mely után a szövetkezetnek 44%-os adót kell megfizetnie.”
Gondoljunk bele, ha ezen időszakban 1995-ben, és 1996-ban a Cégbíró, a Pénzügyminisztérium, az APEH, és az Állami Bankfelügyelet, ha élt volna törvény adta jogával, és az 1973. évi Be. 122. § (2) bek. Alapján bűntető feljelentést tesz csalás, adócsalás kísérlete miatt, akkora rémületet, pánikot keltett volna a befektetők körében, hogy végleg megrendül a befektetők bizalma, és bizonyosan már nem tudott volna egyetlen egy fiktív üzletrészt sem tovább értékesíteni a (bűn) Szövetkezet.
A Baumagot bejegyző Cégbíró még 1996-ban megkeresi az APEH-ot, hogy foglaljon állást a szövetkezet üzletrésztőke képzése tárgyában, amire megdöbbentő, csak 18 hónappal később kerül sor, de az APEH ettől függetlenül még előtte, felügyeleti eljárást kezdeményezett a Baumag Szövetkezettel szemben, amiről a Cégbírót nem is tájékoztatta.
Mind a két esetben ugyanaz a szakmai állásfoglalás, miszerint a Szövetkezet üzletrésztőke képzése jogsértő, mert azt fiktív üzletrészek értékesítésén alapul, és a Számviteli törvény különben sem ismeri ezt a vagyonképzési módszert, azaz a csalást.
Történik mindez 1996-ban, utána 3 éven keresztül az adóhatóság többször felülellenőrzi önmagát, de a revizori jelentés, nem meglepő, most is ugyanazt állapítja meg, vagyis, az ügyfelek fiktív (nem létező) üzletrészekre kötöttek opciós adásvételi szerződéseket.
Majd 1999-ben Simicska Lajos APEH elnök, és Járai Zsigmond Pénzügyminiszter eltitkolt belső levelezéséből kitűnik, hogy az elnök engedélyt kap a Baumag Szövetkezetnél 1995. adóévre átfogó adóellenőrzés lefolytatására, ami még 1999.-ben megtörténik. És láss csodát, a revizori jelentés megállapítja azt amit korábban, hogy a Szövetkezet 1995.-től, azaz megalakulása óta folyamatosan értékesítette fiktív üzletrészeit, és hogy az 1995.-ben értékesített fiktív üzletrészek után jóváírt adókedvezményekkel a költségvetést közel 100 Millió Ft kár érte.
De így is megérte, hogy az adófizetők pénzéből törvénysértően jóváírták azt a brutális összeget, mert később ennek a háromszázszorosát kaszálta be forrásadók befizetéseiből.
Furcsa ellentmondás, hogy szinte egy időben írják jóvá a fiktív adó kedvezményeket, miközben az ellenőrzés pont ezt hivatott vizsgálni, de ennek ellenére a tendencia tovább folytatódik, vagyis a fiktív üzletrészek után az adójóváírás.
De még most sem történik semmi, csupán csak az, hogy a Baumag Szövetkezet elnökének kedves feleségét, aki szintén vásárolt a kedves férje cégétől fiktív üzletrészt, szólítják fel önellenőrzésre, hogy fizesse vissza a jogosulatlanul igénybe vett adókedvezményét, mert különben retorziót, szankciót von maga után.
De hogy a többi (510 fő) fiktív üzletrészt vásárlót miért nem szólítják föl a jogosulatlanul igénybe vett adókedvezményei visszafizetésére, nincs magyarázat. Vagy mégis?
Világos, hogy ezzel az APEH-nak az volt az üzenete, hogy minden rendben van a fiktív üzletrészek értékesítése körül, és a leendő befektetők továbbra is törvényesen vásárolják azokat, vagyis hogy a befektetői bizalom töretlen maradjon.
Ezek után az adóhatóság még most sem élt azzal a jogával, hogy az 1998. évi XIX, tv. Be. 171.§, és 172. §-ának (1) bekezdése alapján bűntető feljelentést tegyen csalás és költségvetési csalás elkövetése miatt.
Ráadásul 1999 szeptemberében a Legfelsőbb Bíróság végzésében megállapította a fiktív üzletrész tőkeképzést, ami fiktív üzletrészek értékesítésén alapult.
Még most sem történik semmi, sőt 2001-ben, szintén egy eltitkolt belső levelezésből megállapítható, hogy Szász Károly PSZÁF elnök átiratában megkereste Varga Mihály Pénzügyminisztert a Befektetési Szövetkezetek jogsértő működése kapcsán, amiben szándékosan megtévesztően félreértelmezték a valós tényállást, mivel mindhárom szövetkezet esetében (Baumag, Duna-Profit, Pilisinveszt) tagi kölcsön felvételéről beszélnek, pedig relevánsan bizonyítható, hogy ez semelyik szövetkezet gyakorlatában nem volt felfedezhető. Tették ezt azzal a trükkel, hogy jogsértően, és pofátlanul az opciós adásvételi szerződéseket, célrészjegy megállapodásokat egész egyszerűen átminősítették tagi kölcsön jogügyletekre, amit értelemszerűen fordítva sehogy sem tudtak volna, még trükközve sem megtenni, mivel egyáltalán nem volt tagi kölcsön felvétel a szövetkezetek gyakorlatában.
Ennek is megvan az oka, a külön nevesített két befektetési jogcím, úgymint a tagi kölcsön megállapodás, mint pedig az opciós adásvételi szerződés, valójában a Szövetkezetek magánokiratai. Csak a tagi kölcsön megállapodásban nem érhető tetten a megtévesztés, ezzel szemben az adásvételi szerződésben viszont annál inkább, mivel az valótlan tartalommal bír, mert létező, piacképes terméknek tüntették fel a szövetkezeti üzletrészének, szövetkezeti célrészjegyének nevezett, értékkel nem bíró jószágot, magyarul a semmit adták el a befektetőknek. Azt tudták, hogy miközben az APEH, és a NAV ezen jogügyleteket a szerződésük valós tartalma alapján forrásadónként adóztatta meg, és nem pedig kamatadóként, ezzel szemben az állami szervek megtévesztve csakis tagi kölcsönnek próbálta ezt beállítani.
Természetesen ez csakis egy célt szolgált, ezzel a megtévesztő jogértelmezéssel próbálták az időt húzni, hogy minél később derüljön ki a csalás elkövetése, ami visszanyúlt volna az 1995. évi adóévre, amikor is a cégbejegyzés megtörténte előtt már javában értékesítette fiktív üzletrészeit a (bűn) Szövetkezet.
Fontos megjegyezni, a Legfelsőbb Bíróság jogértelmezésében kifejtette, a szövetkezeti üzletrészek, szövetkezeti célrészjegyek tulajdon jogának adásvétellel történő megszerzését el kell határolni minden más egyéb befektetési jogügylettől.
Tehát a Baumag Szövetkezet köszönte szépen, ahogyan 2001 előtt, úgy utána is, több mint két évig aggálytalanul folytatódhatott a szövetkezetek csalás sorozata és láss csodát, az APEH és a NAV úgy legitimálta a bűncselekményt, hogy folyamatosan igényt tartott a forrásadók megfizetésére.
Az APEH és a NAV bolond is lett volna a jogsértések okán visszahívni az adószámot, bolond is lett volna érdemi jogi lépéseket tenni, hiszen ennek a bűncselekménynek a legnagyobb haszonélvezője volt, mivel több tízmilliárd Ft forrásadót kaszált be a (bűn) Szövetkezetek jogosulatlan befizetéseiből.
Ez aztán a megtévesztés, amiben a szövetkezeti bűnbandák bűnrészesre találtak.
Az APEH színlelve minél inkább igyekezett a fiktív üzletrész tőkeképzést vizsgálni, annál jobban felejtette az ominózus 1995-ös évet, amikor is ezzel összefüggésben a csalás már befejezetté vált.
Az APEH és a NAV 8 éven keresztül azt a látszatot keltette, mintha létező üzletrészt adóztatott volna meg, azt a látszatot keltette, mintha létező üzletrészek után írták volna jóvá a befektetési adókedvezményeket.
Az, hogy mindezt 8 éven keresztül tudta kelteni, természetesen valaki(k)nek a háttérből biztosítania kellett, vagyis a mindenkori, regnáló korrupt politikának, ami ennek a bűncselekménynek másik nagy haszonélvezője volt.
A fentiekben bemutatott iratanyag tartalma tükörképe a Quaestor csalásának, adóztatásának azzal a különbséggel, hogy míg a (bűn) Szövetkezeteknél fiktív üzletrészről, fiktív célrészjegyről, a Quaestornál pedig fiktív kötvényekről beszélünk.
Ahogyan a Quaestor esetében, úgy a Befektetési Szövetkezeteknél is mindig ugyanaz volt a befektetési hívó szó: építő jelleggel értéket teremtünk, csak azt elfelejtették hozzátenni, hogy zsebről zsebre.
Összefoglalva tehát: a Befektetési szövetkezettek által elkövetett súlyos vagyon elleni bűncselekményekről az illetékes állami szervek mindvégig tudomással bírta. Csak akkor még nem volt politikai akarat arra, hogy a gátlástalan csalásokat már az elején leállítsák, és a befektetőket kártalanítsák. ahogy azt a Quaestor és a Buda-Cash esetében sem tették, csak „kicsit később” úgy 15 év eltelte után, és sajnos ez a politikai akarat Baumag esetében a mai napig nem született meg.
A Befektetési, ingatlanbefektetési Szövetkezetek botrányai 2003 óta azért merültek a feledés homályába, mert soha nem volt megfelelő sajtó visszhangja, soha nem kapott nagy média felületet, ahogy egy ilyen súlyos, vagyon elleni bűncselekmény esetében az elvárható lett volna.
Amikor pedig ímmel- ámmal írtak róluk, akkor sem az elkövetett valós bűncselekményekről tájékoztatták a közvéleményt. Ezen szövetkezetek gátlástalan csalásai az ügyfeleiknek nagyobb kárt okoztak, mint akár a Q, akár a Buda-Cash csalásainál. És mégsem volt akkora sajtó, ill. média visszhangja, mint a Quaestorénak.
A száraz tényekre támaszkodva sokkoló adat: a Baumag Szövetkezet 8 éves működése alatt közel 160 Milliárd db fiktív szövetkezeti üzletrészt értékesített, a Quaestornál pedig „csak” 150 Milliárd Ft értékben adták el a fiktív vállalati kötvényeket.
Erre hivatkozással 2005-ben a Szegedi Ítélőtábla jogerős végzésében megállapította, hogy a Baumag Szövetkezetnek 8 éves működése alatt nem volt olyan üzletrésze, amit eladhatott volna, és erről az állami szerveknek végig tudomásuk volt.
Egy jogállamban a regnáló kormány politikai akarata nem befolyásolhatja semelyik felelős állami szerv, saját státusz, ill. illetékessége, vagy hatáskörébe tartozó ágazati törvénye alkalmazását, betartását, betartatását.
Úgy tűnik, a Befektetési Szövetkezettekkel szemben az illetékes szervek által lefolytatott felügyeleti ellenőrzésekre, vizsgálatokra ez nem vonatkozott, mert a Baumag, Dunaprofit szövetkezetek esetében 8, ill. 3 éven keresztül csakis a jogosulatlan pénzintézeti tevékenységről, tiltott betétgyűjtésről beszéltek, miközben láss csodát, az az állami szerv, ami korábban ezt nyilatkozta, ezzel szemben megdöbbentő, egy 2003-as büntető feljelentésében pont az ellenkezőjét indokolja meg:
„A Baumag Szövetkezet, a Duna Profit Szövetkezet működése során, egyáltalán nem folytatott a korábban a PIT-ben, ÉPT-ben, valamint a most hatályos HPT-ben, TPT, ágazati törvényben meghatározott engedélyköteles tevékenységet.
Mindezek alapján a számba vett tényekre és körülményekre, valamint az azokból levont következtetésekre tekintettel az 1988. évi XIX. tv. (Be.) 171. §-a és 172. §-ának (1) bekezdése alapján a BTK. 1978. évi ÍV. tv. 318. §-ába ütköző, csalás bűntett elkövetése miatt bűntető feljelentést tesz.
Ugye milyen furcsa ellentmondás, hogy csak a megszűnésük után merték ezt megállapítani, és ezen tényállásról a feljelentést megtenni, ahogy azt 1995-ben meg kellett volna.
Senki ne gondolja, és senkinek ne legyenek illúziói afelől, hogy a jelen esetben az állami szerv a jogszabályokat figyelmen kívül hagyta, vagy tévesen értelmezte azokat, ez teljesen kizárt. Ellenkezőleg, világosan tudták, hogy mit miért tesznek politikai utasításra, ahogy ezt tették a Quaestor és a Buda-cash esetében is.
Ez azért teljesen kizárt, mert inkább féltették a ruppotlan életüket, és az addig szépen felépített szakmai karrierjüket, minthogy szembe forduljanak a hatalommal, aminek beláthatatlan következményei lettek volna, és éppen ettől rettegve minden felelős tisztségviselő, akik nyakig benne voltak ezekben a csalásokban, a felelősség elől menekülve inkább gyorsan elhúzta a nyüves irháját és az óta is a jó magyar szokás szerint most is egymásra mutogatnak. Pont azok a bűnrészesek, amikor még tömögették zsebeiket, bizonyosan nagyon jó cimborák voltak.
Vannak tisztességes és vannak becsületes emberek, és vannak korrupt szar alakok, aki ezt kihasználták, és akik ezzel visszaéltek, ahogyan ez a mi esetünkben is megtörtént.
Ezzel a tájékoztatóval próbáljuk felhívni a többszörösen megtévesztett károsultak figyelmét, hogy végre legyenek már tisztában azzal, hogy a befektetési szövetkezetek minden károsultjának sérelmére, ugyanazon vagyon elleni bűncselekményeket követték el, azaz a csalást, mint ahogy a Quaestor és a Buda-Cash esetében is megtették csak a szövetkezeti csalásokat még a mai napig is próbálják elhallgatni, eltusolni.
Pedig mi már kronológiai sorrendben be tudjuk bizonyítani mikor kezdődtek el a szövetkezeti csalások, kik voltak benne a bűnrészesek. Ezzel szemben a brókercsalásoknál a politikai pártok a mai napig egymást teszik felelőssé a kialakult helyzetért. De még a szövetkezeti csalások esetében is.
A fent leírtakból tökéletesen kiderül, hogy a megtévesztett befektetők nem tehetnek arról, hogy az ügyben szereplő, felügyeletre, ellenőrzésre hivatott minden állami szerv, Cégbíróság, PSZÁF, APEH, együttes mulasztása vezetett végül odáig, hogy csak a 2003 októberében bedőlt Baumag Szövetkezetnél egyik napról a másikra eltűnt 12 ezer ember 43 Milliárd Forintja.
Folyamatosan megtévesztve, a politika nem hogy nem hozta nyilvánosságra a számára már régóta jól ismert tényeket, hanem az ügy kirobbanása után még a befektetőket próbálta bűnbakká tenni, kapzsi, felelőtlen polgároknak feltüntetni őket a közvélemény szemében, akik megérdemelték sorsukat, ezért ne is számítsanak semmilyen kártérítésre.
Az ügyeknek azonban van egy olyan aspektusa is, amiről nem igen beszél senki: Nevezetesen az, hogy sokan, több ilyen, csalásra szakosodott, pénzeltüntető (bűn) Szövetkezet károsultjai lettek. Pl.: Van aki Baumag és Vertical-Invest károsult volt egyidejűleg, vagy Baumag károsult volt, azután Quaestor károsult lett, vagy Baumag károsult volt azután devizahiteles károsult lett, és lehetne még folytatni a variációk felsorolását.
Joggal merül fel a kérdés, hogy Magyarország állampolgárainak egy része ennyire ostoba és felelőtlen lenne, hogy önként és dalolva teszi kockára megtakarításait, öngondoskodásra szánt pénzét?
Utólag sok, éveken át működő, csalárd módon a befektetési termékét valósnak feltüntető cégről derült ki, hogy azok jogosulatlan befektetési szolgáltatás folytattak, és így tudták az embereket megtévesztve elszedni a pénzüket.
Hogyan fordulhatott az elő, hogy a formálisan megalakult cégek már a Cégbíróságon egyáltalán cégbejegyzésre kerülhettek, és hogy utána egy percig is működhettek?
Ezen tájékoztató remélem minden szövetkezeti károsult figyelmét felkelti, ami után saját habitusára hagyatkozva, végre összefogva tesz valamit, és elindul az igazáért, ahogy ezt a Quaestorosok is teszik.
Tisztelettel:
Egy a hülyének nézett 70.000 károsult közül
