Vízilabdában engem például az zavar, hogy a szerbek állandóan megszivatnak minket(és többször a sírból hozták vissza) Athén óta, valamint, ez lehet az én hibám, engem zavar, hogy az Olimpián kívül nem tudunk világversenyt nyerni.(az Unicum kupát nem tekintem annak:)
Vagy ott van Lékó Péter, egy döntetlent kellett volna kiharcolnia Kramnyik ellen, előnyben is volt, és onnan bukott...:/:)
De valószínűleg azért szajkózom ezt ennyire, mert nagy kézilabdafanatikus is vagyok, és ott amit női kéziben átélhettünk... Válogatott, Győr, Dunaferr... Na mindegy!
a lényeg meg a futsalnál azon van, hogy tök amatőrök.
egy Tímártól, aki magyar átlagfizetéshez képest betegre keresi magát, elvárható lett volna, hogy senkitől sem zavartatva ne fejeljen fél méterrel a labda mellé.
érthetetlen...a legtöbb játékost ismerem, sokat játszottam ellenük, nem mondhatnám, hogy baj lenne az önbizalmukkal, söt! De ilyen szinten beszarva játszani 4-0 után? Nem szoktam az edzökkel foglalkozni, de lehet nagy szaktekintély a Kozma, de valahogy ez az időkérések alkalmával nekem nem jött át, inkább szánalmas volt. Sajnálom, mert ezek a fiuk ennél sokkal jobbak,és vagányabbak is. Nem éltek életük lehetőségével.
De mondott, azt mondta hogy lőjünk gólt vagy lőjünk kapura... vagy valami ilyesmit... Kurva nagy mákjaik voltak a cseheknek, de bazdmeg 4-0-ról így kiszopni egy tömött BS-ben...
szöul, kardcsapat döntő. 16 csörtéből áll, a ruszkik mennek 8:4-re. Az utolsó négyet nyerni kell, és figyelni kell a tusarányra is, mert döntetlennél az dönt. Nyerjük az utolsó négyet, és a 16 csörtét összesítve egyetlen tussal miénk az olimpiai arany
vízilabda, szerbek elleni döntő, 0-3 ról nyerünk. a következő olimpián úgy leszünk elsők, hogy az előző négy évben semmit sem nyerünk.
a klasszikus példákat a női kézisek szolgáltatják a sorcsapás-hívőknek, de egyszer jó lenne, ha vennék a fáradságot, és megnéznék, hány kupameccsen fordított hátrányból magyar csapat, stb.
vagy mondjuk megkérdeznél más nemzetek képviselőit: mindegyik össze tudna állítani egy ilyen szörnyű listát.
a különbség nem a vereségek gyakoriságában van, hanem abban, hogy hogyan dolgozzuk fel.
pedig nagy hiba sorsszerűséggel magyarázni ezt, pont olyan, mintha egy politikus azt mondaná, hogy a gazdasági válságtól majd a magyarok istene menti meg az országot.
nincs magyar sportsorstragédia. és attól, hogy te éltél vagy sem, egy siker még siker, egy kudarc meg kudarc. ha "genetikailag" lennénk elrontva (vagy épp felturbózva, ugye, mert ilyeneket is hallani), vagy a sikerek, vagy a kudarcok nem történhetnének meg.
egyébként 4-1-nél nem vettük komolyan a cseheket, ezt tartom én mentális hibának. más úgy írta, hogy nagy arc. hát igen. 4-2-nél meg elvesztettük a fonalat, ez meg egyszerűen amatőr hiba. onnantól nem volt visszaút, bár a guillotine élét tompítja a szememben, hogy az ötödiket begyötörtük. onnantól ki-ki harc volt, ők belőtték, mi elpuskáztuk, ennyi.
a vízilabdás kudarcokra kíváncsi lennék, mert nekem a 3 olimpia gyakorlatilag minden "felkészülési célt" szolgáló vb-t meg Eb-t, esetleg Unicum-kupát feledtet. mi akkor voltunk a csúcson, amikor kellett, és akkor viszont ott is voltunk. ez számomra inkább profizmus.
a hokisok amatőr szintről szerveződnek szinte, ilyen körülmények között feljutottunk az A-csoportba, amit nem lehet kiugró eredménynek tekinteni a 2000-es évek világversenyeinek eredményeit követően.
a kézisek tényleg más tészta... ott komoly gond van.
Dehát amíg 4:0 volt, addig csak ott voltunk mentálisan! Kérdés, hogy utána hogy a búbánatba' omolhattunk össze... Az első kapott gól volt a kulcs(ott nagy malacuk volt, ketten gyakorlatilag megszerezték a labdát a cseh játékostól, mondjuk a hajunkra kenhetjük), nade 4:1-es előnynél(!!!) hogy lehet összeomlani???!!! Én nem emlékszem a vb-ezüstökre egyébként, mert akkor még nem éltem. Viszont megéltem a kézis, a jégkorongos, a vízilabdás, a futsalos, stb. bukásokat, és valahogy nem tudok nem sorsszerűséget látni benne.
nem a nemzet balszerencsés, hanem a futsalválogatott. a Fradi topikban már leírtam: nem lettek rendesen, mentálisan felkészítve egy teltházas, hazai Eb-re. a figyelem megölte őket, a koncentrációt, az új helyzettel nem tudtak mit kezdeni.
egy bohóc sportágról van szó amúgy is, nem jött ki a lépés, ennyi.
aki leragad a "magyar sorstragédiánál", az nyilván nem emlékszik a vb-ezüstökre fociban, vagy az olimpiai aranyra, vagy a vízilabdásokra, a jégkorongozók bravúrjaira.
nincs balszerencse, nincs magyar átok. rossz mentalitás, gyengeség, az van.
hogy felvidítsam magam, minden skót forduló után meghallgatom a bbc-n LCs nyilatkozatát, de őszintén szólva már bosszant. elképesztő, hogy mennyire képtelen egy értelmes mondatot kinyögni. )az akcentus nem érdekes, az mindenkinek van.)
tudom, sokkal fontosabb, hogy jól szerepeljen a csapat, de akkor is.
Hát én nagyon nehezen nyelem most le a békát... Legalább annyira szíven ütött, mint a kézis balfaszkodások meg a vízilabdás szívások a szerbektől. Agyrém, hogy ilyen looserek vagyunk.
Én Székely Dáviddal néztem a Eurosport2-n, ő még 4:0-nál is mondta, hogy rohadtul kell vigyázni. Egyébként, bár elismerem a szaktudását, ebben benne van Kozma keze is úgymond. Az ukránok ellen ugyanígy buktunk világbajnoki selejtezőt, majd most is... Miért 4:3-nál kért időt? És az időkérésnél MIÉRT NEM MONDOTT EGY KURVA SZÓT SEM?!
