Pesti Hírlap 1924. július 8. "Exotikus sportemberjárás Párizsban" (Cikk a párizsi olimpia színes bőrű sportolóiról)
Az amerikaiakról mindig azt olvasni és hallani, hogy mennyire gyűlölik a ťcoloured manŤ-t, a színes bőrűeket, [ de] ha arról van szó, hogy egy olympiai bajnokságot kell megmenteni Amerikának, akkor nincs gyűlölet, jó a fekete ember is, de még jobb a vörösbőrű indián maratonfutó, akitől csodákat várnak. De maguk a franciák sem akarnak elmaradni a szerecsen-szerepeltetéstől, nekik is van három szenegáli néger gerelydobójuk. Ha ezek olyan jól fognak dobni, amilyen csúnyák, akkor világrekorddal nyerik a versenyt a francia kultúra nagyobb dicsőségére.
Az 1913. novemberében, futballmérkőzésen szerzett sérülésben elhunyt Stiller Gyula emlékére.
Marschalkó Teofil: A temetés után
Száz kicsapongás szűnj meg egy percre, Víg tréfáiddal most megállj dalom! Stiller Gyulára gondoltam naponta S ma egyik karomat koszorú nyomta, A szívemet meg béna fájdalom.
Ma láttam megint kemény arcokat, Kiket a gyepről már rég ismerek, Vad indulat ma nem volt azokon, A tört szív búja ült az arcokon, Ma sírtak ők, a zordon emberek.
Ma láttam én sok cifra koszorút, Búcsúszavakkal megtelt szalagot És egy koporsót, melynek oldalán Most nem tíz erős bajvívó talán, Hanem tíz megtört béna haladott.
Ma láttam én egy szelíd barna űrt Melyre szemünk száz csókot vetett, Hallottam könnytől ázott szavakat S míg szemem könnye rögére akadt, A földbe temették az életet.
Ma láttam megtört, meggyötört anyát, Amint elsírta százszor: Nem adom! S míg búcsúdalok halk hangját lesem, Alélva hull a földre csendesen Egy jegygyűrűs, egy bájos hajadon
Száz kicsapongás szűnj meg egy percre! Vad iramában álljon a labda! Gondoljunk rá, ki el van már temetve, Aki a labdát annyira szerette, Hogy életét is oda adta.
Stiller Gyula, eltemettünk, igen. De ezrek szívében nyíltak ma ajtók S te jöttél keményen, frissen be rajtok. Te jöttél, emléked ott is maradt, Szívünkbe hullott minden csepp véred! Nem érhetted meg a forró nyarat, De szívünk mélyén ragyogva megéred!
Valóban nem hivatalos jogutódok, nem is ezt állítottam, de valami közük nyilván van hozzájuk.
Az egész Pogon-ügyet még vagy tíz évvel halottam amúgy egy varsói ismerősömtől, szóval Lengyelországban ez elég nyilvánvaló dolognak tűnik.
Ez a fickó mesélte még egyébként, hogy az igazi varsóiak a Poloniának szurkolnak, a Legia betelepülteké (az első világháborús légiósok csapat eredetileg a Legia, aztán katonacsapat lett.)
Tavaly Krakkóban pedig egy olyan kiállítást láttam , amelyik a Cracovia-Wisla százéves rivalizálásával foglalkozott, de ez talán messzire vezetne, csak annyit, hogy az egyik tablón a híres Cracovia-szurkolók között szerepelt Jan Nowicki, aki (a fölirat szerint) Mészáros Mártát állítólag folyton a Cracoviával traktálja.
Viszont ez az én olvasatomban nem jelenti azt, hogy jogutód lenne a klub. A címerükben is 1948 szerepel. Kíváncsi lennék, milyen német klubok voltak itt korábban és mi lett velük.
Azt nem tudom mennyire hivatalos jogutódja lembergi csapatnak, ezt találtam róluk.
Pogoń Szczecin jest największym i najbardziej utytułowanym klubem na Pomorzu. Od poczštku swoich dziejów zwišzany jest ze Szczecinem i szczecińskim portem ("portowcy") . Nazwa "Pogoń" pochodzi od Pogoni Lwów. Włanie z tych staropolskich ziem lwowskich, po II wojnie wiatowej przybywali pionierzy którzy zasiedlali odzyskany Szczecin.
(Gyors és tökéletlen fordítás: A Pogon a Tengermellék legsikeresebb csapata. Mindig is Szczecinhez és a kikötőhöz kötődtek. Nevük a Pogon Lwów-tól származik, a lwów-i régi lengyel területről Szecinbe érkező telepesek a II. világhábórú után az ő nevüket vették föl.
Kicsit más, de a görög AEK és PAOK nevében a K Konstantinápolyt jelenti, az onnan áttelepültek klubjai. (Telán isztanbuli előzményekkel.)
Ez ugyanaz a Pogon lenne? Nem tudtam. Akkor ugyanaz történt, mint nálunk a kolozsvári és pozsonyi egyetemmel, vagyis a határmódosítás után vándorolt az "intézmény". Ez annyiból különösen pikáns, hogy 45 után Lwów a Szovjetunióhoz került, Szczecin viszont ekkor került a lengyelekhez
Berlinben is volt egy Bar Kochba, most olvastam, hogy a Berlin-Brandenburgi szövetség nem vette fel, mert nem lehetett olyan klub a szövetség tagja, amely vallási vagy politikai alapon működött. 1912-es történet.
Ha jól emléxem , te kérdezted a Nemzeti SC válogatott játékosait :
Voilá:
Balogh II. Miklós Bihámy III. Béla Bodnár Sándor Feldmann Gyula Gallina Károly Gencsy Dezső Hlavay György Horváth Ferenc Kisalagi János Korányi I. Lajos Rémai II. Gyula Rémay III. János Spitz Illés Szalai II. István Tóth-Potya István Török II. Tivadar Volentik I. Béla
Erdélyi futballszakértőktől kérdezném: A szászok hogyan álltak a futballhoz, milyen egyletek jöttek létre/működtek Nagyszebenben, Brassóban, Segesvárott, Medgyesen, Besztercén? Vannak-e ismert erdélyi szász származású focisták?
