"Goethével egyidőben élt Dübereiner, aki 1823-ban platinát kapott Oroszországból. A platinát hidrogénforrás elé tette, és láng lobbant fel: a hidrogén egyesült a levegő oxigénjével. Vállalkozó szellemű ember lévén csinált egy öngyújtót, ami ezen az alapon működött. Néhány tízezret eladott belőle Európában még a gyufa felfedezése előtt. Davy is platinát tett a bányászok által használt Davy-lámpába: amikor az a bányász kezében fényleni kezdett, az metán jelenlétére figyelmeztetett, mert a platina katalizálta a metán oxidációját."
Igazából egy fémet láttam eddig, ami nem abszorbeálja a hidrogént, és ez a platina. Palládium (persze), réz, ezüst, arany, ón, nikkel, amiket néztem, mind szívja, mint a szivacs. A vas is, nyilván.
Állítólag viszont van már olyan szénszálas megoldás, ami 700 bar mellett tudja tárolni a hidrogént. Belül alumínium bevonatot használ, ezek szerint azon nem diffundál át a hidrogén.
A diklórmetán a leginkább perspektívikus, de az is csak duzzasztani fogja a műanyagot, utána mehanikailag (erős ecsttel) kell eltávolítanod. Nem egyszerű, és elég kétséges kimenetelű.
köszönöm a tanácsokat. a vegyszerboltban sajnos 1 literes palackok vannak, kénytelen leszek totózni, mert a teljes készletet azért nem szeretném felvásárolni. kaptam még egy ötletet: etil-acetát (ez ugyanis 1300 ft, míg a xilol mondjuk 4500 / liter)
Supralux H-300 aromás higító... azt kapsz minden 2. festékboltban, obiban, nem is túl drága (cc 1300 Ft/l), és összetételére nézve zömmel xilol-izomérek némi etilbenzol-szennyezéssel, és 8-10% n-butilacetát. (észter)
benzolt ne (karcinogén, és úgyse tudod beszerezni), helyette toluol, vagy xilol megteszi.
Ami még segíthet az a metil-etil-keton, a sztirol alapú dolgokat jól oldja.
Az összes vegyszert megpróbálhatod a körúti vegyszerboltban megvenni.
Műanyagot ha feloldani nem is könnyű, de duzzasztani (puhítani) a lágyítóként használt anyagokkal lehet. Ilyen pl. a dibutil-ftalát, vagy újabban a solketal. De ezeket nehéz beszerezni.
Még az etil-acetátot és valami aromásat (toluol) próbálhatnál meg, de az sem fog segíteni. Ha polimer, akkor az kevés oldószerrel támadható. Mondjuk egy acetonba illetve aromásba (akár benzol is) áztatás (1-2 napig!) még megérne egy misét.
" felső réteget kellene leszednem úgy, hogy a szilícium meg az arany vezetékek nem károsodnak" ezt reszletezned? Annak a vedoretegnek a funkcioja pont a mechanikai vedelem, azaz a vedoreteg nelkul (es most tegyuk fel, hogy feloldhato, es nem lekaparnod kell, bar valszeg nem vagy ilyen szerencses) igen hamar hasznalhatatlanna valik barmire is akarod hasznalni.
egy fényképezőgép képérzékelőről (cmos) kellene eltávolítanom a mikrolencséket és a bayer-szűrőt. az alaplap egy szilícium kristály, annak a felületén vannak a pn átmenetek, vezetékek stb. meg valami védőréteg. Elvileg valahogy raszteresen felviszik a folyadékot, majd gondolom polimerizálják vagy valami ilyesmi.
Ezt a felső réteget kellene leszednem úgy, hogy a szilícium meg az arany vezetékek nem károsodnak. Le lehet kaparni, viszont a következő oldószerek egyike sem segített: metanol, sebbenzin, diklór-metán, aceton, híg foszforsav (ezek voltak kéznél az optikajívítás miatt). Ha lágyabb lenne, már az is segítség.
A SO2 első lépésben kénessavat csinál, ami a kénnel először H2S2O3-at, majd további politiosavakat képez. Állítólag ezek adják a "kénkő" szagot.
Régi könyvek azt írták (újabbakból ez hiányzik, szóval lehet, hogy nem tutira igaz), hogy a kén felületén mindig élnek kénbacik. A kén magától nem oxidálódna levegőn (ha valaki ráér ampullázzon le sterilen egy kis ként, és egy év után nézze meg a pH-ját...), de a bacik enzimei katalizálják. És nemcsak a már emlegetett politiosavak keletkeznek, de mindenféle büdös szerves anyagok is. Szóval eszerint a kénkőszag az bacikula.
Az tény, hogy frissen átkristályosított vagy desztillált kén teljesen szagtalan.
